Azt mondtam, a szerelem gyönyörű.

Továbbra is tartom a véleményem, de hadd meséljek az első csókról.

Az elsőről, ami titokban történt, azon a parton ahol Changkyun és Jooheon megismerkedtek.

Ugyanúgy ment le a nap, ugyanúgy fújt a szellő magával hozva a tenger sós illatát.

De most csak ketten voltak.

Nevettek, belökték egymást a vízbe, majd lustán elheveredtek a homokban.

- Az egyik oldalon azt kívánom, hogy bárcsak olyan testvérem lenne mint te. - szólalt meg halkan Jooheon, miközben az eget kémlelte.

Felhőket keresett, valami formát az égen, hogy elűzze a körülötte levő gondolatokat, amiket el akar mondani. Ez a jól tagolt mondat, elszomorította a fiút. Elszorította a torkát, a szívverését gyakorlatilag a fülében érezte.

- Mi van a másik oldalon?

Jooheon hirtelen fellökte magát, amitől a másiknak is meg kellett mozdulnia.

- A másik oldalon, nem akarok egy olyan testvért mint te. Inkább azt szeretném, hogy az az embert akit szeretek legyen olyan mint te.

Egyre közelebb hajoltak a másikhoz, majd kissé esetlenül összeérintették ajkaikat.

Nem volt villámcsapásszerű érzést, nem volt tűzijáték, se pillangók.

Csak a melegség.

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

Szóljatok ha nagyon adom le a szintet :')