Magas férfi vánszorgott a sikátorba, kezében egy revorverrel.

Kihalt volt a város, hajnal kettő is elmúlhatott már. Egy másik férfi közeledett ekkor feléje, de olyan dühösen hogy az bármelyik pillanatban le tudta volna lőni azt.

- Megvan amit kértem? Ugye megvan Jack, ugye megvan?! - Jack fintorogva hátra hökölt.

Hideg volt, majd megfagyott, erre még a félnótás ember is fenyegetőzött hogy elhozta-e amit kért.

- Persze, persze. Nyugodj meg ember, béke van! - Fújta ki a levegőt.

Jack Napier egy harmincas férfi volt. Középmagas, vékony alkat, kissé hosszú orral, fekete hajjal, és kék szemekkel. Olyan típusú ember aki még a vesztett helyzetben is meglátta a viccet.

És olyan aki azonban gyűlölte a sikátorokat, a lökött embereket akik megrángatták a fekete kabátja szélét és az őszt. Azon az estén pedig megkapta mindet, ráadásul egyszerre.

Mikor átnyújtotta a kis táskát Will részére, a fickó mohó tekintettel el is akarta venni a táskát, ám Jack félre rántotta a kezét ugyanabban a pillanatban előle.

- Á-á-Á! Előbb a fizetség Willi fiú, aztán a többi. - William Hendrett-nek nem volt nagy kedve a felszólításra sem oda adnia a pénzt. Őszintén szólva a gyomra felfordult John Tomson bűnbandájától, bár sajnálta a pasast aki az anyagokat lopta.

Jack közben ráérősen elővette az okostelefonját, és nyomogatni kezdte azt, mint akit épp cseppet sem érdekel a másik. Ettől az utóbbi olyan ideges lett hogy barnás arca elvörösödött.

- Jól van itt a pénz csak add már a cuccot! - Tolta oda a saját táskáját az épp rágózó harmincasnak. Az lassan felnézett rá, elvette a táskát és belenézett úgy ahogy. Miután meglátta a pénzt, ledobta hanyagul a földre a lopott gyógyszereket s odarúgta azt.

- Kösz haver, nagy vagy! - Mosolyogta a rendőr.

- Marhára! - Kacagott fel Jack tompán, és gúnyosan. - Ilyet, bármelyik gyógyszertárban tudnál venni. Persze ha lenne recepted. Elég ütős fájdalom csillapító... ettől úgy be leszel majd állva mint egy fadarab a földbe... napokig fetrengeni fogsz majd csoda országban, vagy bánom is én hogy hol. - Közben még mindig a telefonját bújta, és úgy beszélt.

Will a férfi arcát figyelte,hátha az mást is mond esetleg, miközben összeszedegette a földről a táskát nagy örömmel.

Jack kutató volt az ACE Kémiai üzemnek, az egyik legjobb, már ha nem dolgozott titokban a maffiának.

- És mikor lesz kész? - Szólalt meg a nyomozó immáron felegyenesedve. - A..az a...- Kezdte meg a hebegést, mire Jack eltette a farzsebébe a telefont idegesen és ránézett. Utálta ha valaki hebeg, bár haloványan elmosolyodott.

- A-- aaaa...aaa... - Utánozta a férfit hirtelen karba tett kezekkel. - A kísérleti anyag? Arra gondolsz? Igen? Nyögd már ki..szerencsétlen..

- Igen az!

- Dolgozunk rajta.. elég nagy üzemben... nem mintha ez jót tenne a környezetnek. Tesznek rá a kis kolegák odabenn a méregkeverdébe. Meg én is...Ezzel együtt az egy nagyon dúrva pszichoaktív szer lesz, olyat te nem akarsz magadnak, pajtás.

- Jó,jó, csak kérdeztem..

- Hé! Hátrébb az agarakkal.. zsaru vagy, én meg tudós. Tartsuk ezt az okos megállapodást. Akkor te se mondod el hogy mit csinálok, és én se fogom elmondani hogy titokban te miket rágcsálsz... amúgy.. van valami a nyakadnál.. ottt... ott igen.. öhm... - Will teljesen komolyan követte a férfi újját a nyakára, aki lazán megpöckölte az orrát.

- És bevetted. - Vigyorodott el. - Hihetetlen mekkora looser vagy.- William abban a pillanatban le tudta volna csapni Jack-et de inkább nem szólt egy szót sem csak megeresztett egy műmosolyt.

- Vicces.

Jah! Az! Egy ötödikesnek. - Gúvasztgatta a szemeit, azzal előkapott egy almát a belső zsebéből s enni kezdte az. - Viszlát nagyokos! - A rendőr elmormogott egy viszlátot és magába átkozott bolondnak könyvelte el Jack-et.

**

William Hendrett gyógyszerek nélkül jóformán el sem tudott aludni.

Habár a nyomozónak kiírt az orvosa mindenféle gyógyszert, egyik sem hatott rendesen így az ACE kémiai üzemben az egyik gyomozása során összebarátkozott a világ legfurcsább tudósával, Jack Napierrel. Jack alapjáraton egy szokatlan ember volt.

Nem csak külsőleg, hanem mindenhogyan. Konkrétan mindenből viccet csinált, és azt hitte hogy amit mond az feltétlen vicces is. Szinte elvárta az emberektől hogy mosolyogjanak az idétlen tréfáin. Nagyon gyakran azonban senki más nem nevetett az úgynevezett poénjain csak saját maga.

William egyébként jó rendőr volt, és a furcsa kémiai laborban dolgozó embert sem tartotta rossz embernek. Be kellett látnia azonban, ez a város, Gotham, mindenkiből rossz embert csinált.

Ő nem tudott aludni, Jacknek meg pénz kellett a családja miatt.

Brilliáns elme, ragyogó találmányokkal. De mit sem ér mindez ha nincsen jól megfizetve.

Így a rendőr és a jó ember is a bűn sötét útjára kerültek.

Aznap egy újabb nap újabb hideg reggele köszöntött be Gotham-re, és a dolgos polgárokra. Will késésben volt.

Nem szándékosan, csak feltartotta őt a húga. Egyszerűen az agyára ment a lány. Mikor nagy nehezen bevánszorgott azonban az őrsre, szokatlan dolgo fogadta őt; jóformán még szokatlanabb mint ami fogadni szokta őt egy Hétfői reggelen: mindenki tapsolt.

A férfi tágra nyílt szemekkel kapkodta a tekintetét az emberekre, mert azt hitte Április elseje volt.

Nem tudta eldönteni hogy örülnie kellene annak hogy tapsolnak, vagy hogy gyanakodnia kellene-e ezekre az emberekre s valami hátsó szándékot, ne adj isten gúnyolódást feltételezzen.

Prescott nagyon mosolygott. A baba arcú nő áll elől, s mint egy tréfa mester figyelte Will reakcióját.

És akkor hirtelen nyílt az ajtó:

Gratulálok az előléptetéshez! - Zengett Connery rendőrfőnök. Will nem értette mi van még mindig.Előléptették? Őt?

Amikor azt a sorozat gyilkos fogta el akkor sem léptették elő. Valami rosszat sejtett. Prescott már kínosan közel állt, vörös haja zavaróan oda vonzotta a tekintetét.

A lángoló hajtömeg, a színek és a hangok aztán egybe mosódtak s a végén már csak körbe-körbe táncolt körülötte minden... aztán felébredt.

***

Jó reggelt Gotham! Ma tíz óra négy perc van és Szombat. Julia Hochers műsorát látják. - Csendült fel a tévé híradásának megnyugtató szlogenje.

Szombat. Tíz óra körül. - Gondolta magában Will... blah még hogy előléptették! Mintha megőrült volna... körübelül. De az álom legalább jó volt: kellemes meglepetés lett volna ha valóban megtörtént volna vele.

Ahogyan elmorfondírozott ezen, friss kávé illatott hozott be a levegő a szoba nyitva hagyott ajtajából.

„ Biztos Carrie csinált nekem kávét. „ - Elmosolyodott. Annyira jól estek neki az ilyen pillanatok, amikor otthon volt és testvérével tudott lenni. Nyugodtan.

Aznap nem kellett bemennie az őrsre, és úgy tervezte hogy ma egy egészen kívételes dolgot fog éppen ezért csinálni: nem csinál majd semmit.

Fél perccel később húga történeteit hallgatta a konyhában egy jó bögre tejeskávé mellett. Habár kicsit sem érdekelte őt egyik történet sem, azért meghallgatta őt; mert megérdemelte hogy meghallgassa és mert Will kívételesen jó közönségnek bizonyult szinte minden ember számára.

Will szeretett hallgatni, és az emberek is szerették nagy átlagában őt.

A kellemes reggelt és rendrakást azonban másodperceken belül egy kellemetlen telefonhívás szakította meg:

Holt testet találtak a Lardon-közben. Will-nek pedig ki kellett mennie... ahogyan összeszedte a nyakkendőjét és az ajtó melletti kis tükörnél eligazította magán rögtön görcsbe rándult a gyomra.

De nem azért mert munka volt, és dühösnek érezte magát hogy elvették a szabad napját: hanem a köz miatt.

Az is egy olyan hely volt ahhol át szokta venni a gyógyszerét. Ha miatta halt meg az az illető... de nem, hisz Jack nem gyilkos. Jó hogy nem legális amit csinálnak, de jól ismerte Jack-et, ő nem olyan ember aki csakúgy megölt volna valakit.

Frusztráló gondolatait csak az zavarta meg hogy megint megcsörrent a telefonja és Theller őrmester tájékoztatta őt hogy siessen.

Végül ledobta a nyakkendőt a földre, és inkább indult is. Amúgy sem volt fontos a nyakkendő a viszonylag kellemes időjárásban.

„ Amatőrök, már nem tudnak meglenni nélkülem. „ - Sóhajtotta.

Gyorsan elköszönt, megígérte hogy pár óra múlva haza siet, majd lelépett. Amikor beült a szolgálati kocsijába csak azon tudott gondolkodni hogy mitörtént abban a sikátorban.