Író: Tudom, már nincs nyár, de én ősszel is folytatni fogom ezt, mivel nagyon szeretem!

Judas: Ahww, ennyire szeretsz engem?

Író: Dehogy is, megvesztél?!

Judas: Chh...

Író: És akkor azt hittem, hogy suliközben egyszerűbb lesz vele bánni...

Judas: Hinni a templomban kell :D

Író: Mentsetek meg! *néz segítség kérően az olvasókra* Judas, elmondanád a feladatomat?

Judas: Hmm, nem is tudom. Majd ha beszélgetünk rólam és hű Judaser leszel, aki ugrik minden szavamra!

Író: Na még mit nem! Nem leszek a csicskád!

Judas: Most is az vagy, csinálod a feladatokat a parancsomra.

Író: *sóhajt fáradtan* Mondd azt a rohadt feladatot, különben...

Judas: Különben? Nem szép dolog fenyegetőzni egy bérgyilkossal szemben *kacsint a lányra*

Író: Különben lespriccellek ezzel *emel fel egy üveg vizet, majd egy körzővel kilyukasztja a kupakot* Választhatsz!

Judas: Mondom a feladatot! *kiált fel félve* Írj a legnagyobb félelmedről egy Horror történetet, amiben jómagam is szerepelek. (Kötelező bocsi)

Író: Szent Joshua Dun, rémálmom lesz!

Borús volt az ég, ami ezzel azt próbálta elmondani, hogy jobb, hogyha a házba megyünk, mert esni fog. De ezzel mit sem törődve kint maradtam. A barátaimmal boldogan játszottam fogócskát, hiszen mi mást csináljon négy darab nyolc éves? Amikor éppen engem kergetett Natalie, pont akkor szólt nekünk anya, hogy menjünk be, mert esni fog. Miután bementünk, leültünk a nappaliba és néztük az Oroszlánkirályt. Csengettek az ajtónkon, hiszen megjöttek Natalie szülei, Jasmin apja és Judas nevelőapja. Miután elmentek, elfoglaltam magamat a szobámban azzal, hogy a plüsseimmel játszok meg pár babámmal. Feltettem a babáimat a polcomra, a plüsseim meg maradtak az ágyamon, mivel aludni készültem. Amint lehunytam a szememet, hallottam csörömpölést a polcom felől. Felkapcsoltam az éjjeli lámpámat, majd odanéztem. A földön hevert a kedvenc porcelán babám, repedt arccal, ami felém nézett.

- ANYA! - kiáltottam torkom szakadtából, aki ijedten benyitott a szobámba - Tiffany arca megrepedt!

- Holnap apa megcsinálja, rendben? Most aludj kicsim!

Hallgattam rá, ezért visszadőltem az ágyamra. Álomba szenderültem, amiben fellázadtak ellenem a babáim. Letapasztották a számat, majd a kezeimet meg a lábamat lekötözve elkezdtek cipelni. Tiffany, a repedt arcú porcelán baba ördögi vigyorral kántálta, a többit:

- Dobjátok ki az ablakon! - ijedten kipattantak a szemeim, majd rájöttem, amit álmodtam, valóság volt. Mocorogtam, de nem sikerült a szabadulási tervem. Tiffany arcáról egy darab hiányzott - Szép álmokat Laura! Maradjon a tudatodban a Túlvilágon, hogy a szüleid... meghaltak!

A könnyeim folytak, amikor abba az irányba tekintettem, amerre mutatott. Szüleim megcsonkítva hevertek egy nagy vértócsában. A következő pillanatban már az ablakon zuhantam ki. Mielőtt földre értem volna, felkeltem, mivel olyan érzetem volt, mintha figyelne valaki. Megnéztem a naptárt, ami 2018. Augusztus 2-át mutatott a mai napra. Megfogtam az arcomat, majd megkönnyebbülten sóhajtottam fel, hogy 13 vagyok, nem pedig nyolc. Mosolyogva a polcomra tekintettem, ahol Tiffany babám pihent nyugodtan. Visszaaludtam, majd valami unikornisosat álmodtam.

- Szép álmokat Laura! - mondta a porcelán baba, majd eltörte az arcát, majd egy darabkát felém hajított. Pont a szívembe talált.

Judas: A babáktól félsz?! Mi az, hogy egy taknyos voltam benne, huh? Chh. Ennél többet érdemlek.

Író: Miért, te meg a víztől!

Judas: Az más tészta...

Író: Aha, hogyha te mondod *hagyja a karakterre* Vote, komment jöhet! Judasnak meg vissza kell szerezni Beja Ásszunyt, mivel maga alatt van! Sziasztok!

Judas: Mit tettem ellened Beja?! *töröl le egy könnycseppet*