Író: Üdvözletem minden kedves és nem kedves olvasómnak!♥♥

Judas: Milédyk *küld egy csókot a közönség felé* És srácok heló.

Író: Komolyan, idegesítesz Judas. Esküszöm, meghalsz még egyszer és a véredet Zénónak adom.

Judas: Oda ne merd adni neki!

Író: És ha igen? *ördögien vigyorog*

Judas: Ne merd! Nem fürödhet a véremben és kész. Inkább a feladatodat mondom. Parodizálj ki egy hírességet!

Író: Olyan egyszerű ez, hogy csak na! Kezdem: Sziasztok Milédyk! *kacsint* És a többiek. Imádom Tensit, bár annyira felhúz, ha Emilyt szóba hozza. Annyira hiányzik Tensi és Emily. Olivert szeretem, ő a mindenem *olvad el* Bárcsak megismételhetnénk azt a csókot! Minden álmom valóra vált akkor. Medinek köszönöm, hogy ezt mondta nekem. Imádom a fegyvereket, az áldozataim csontjaiból mindig csinálok egy kést, de nem hiszik el, hogy csontból van az a kés. Ráadásul emberi csontból. Álmodjatok velem! *kacsint*

Judas: Emilyt ne hozzad szóba *nyomja az írót a falnak* Különben megismered az igazi haragomat *köhög egyet, majd elengedi az írót* Amúgy egész jól parodizáltál. Csak az Oliveres nem igaz...

Író: *lefagyva néz csak előre az ijedtségtől*

Judas: Rendbe jön, nyugalom.

Író: *bekönnyezik a szeme*

Judas: Oké, ezt nem az olvasók előtt kellett volna. Rendbe fogom hozni a következő részre, sziasztok! *néz aggódóan az íróra*

Író: *lefolyik pár könnycsepp*

Judas: *átöleli az írót és nyugtatja*