Kaptok egy kis részletet a FoszLány című könyvemből.

Joyce és Pietro találkozása...

"Pietro elém lépett majd magához húzott és átölelt. A nyaka köré fontam mind két karom és jó szorosan vissza öleltem. Hiányzott. Újra érezhettem Pietro tapintását és illatát. Most tudatosult bennem,hogy újra itt van nekem. Az,hogy többet nem akarom elveszíteni. Szeretem őt. És ezen semmi nem változtathat. Lassan eltávolodtunk egymástól,de nem engedte el a derekam, az én kezem pedig a mellkasán állapodott meg. Mélyen a szemembe nézett,majd elkezdett közeledni. Az orrunk már összeért. Már majdnem megcsókolt,mikor visszább húzta az arcát. Homlokráncolva felnéztem rá. Elengedte a derekam,majd lépett egyet hátra. A szeméből lefolyt egy könnycsepp,majd rekedtes hangon megszólalt :

-Sajnálom."