Halloweeni történetek a Bosszúállók bázisból

3.rész

Tony szokásához híven, Halloween alkalmából jelmezes bulit rendez a birtokon. Nála az ilyen bulik kötelezőek. Megpróbálta beadni nekünk, hogy idén elmarad, mert hogy sok más dolga van, meg nem ez a legfontosabb, de végül csak megszervezte. Rengeteg mindenkit meghívott. Aki tudott, eljött. Sajnos akadnak a csapatból olyanok, akik máshol ünnepelnek, elutaztak. Megtisztelt jelenlétével bennünket pár S.H.I.E.L.D. ügynök is. Vannak itt olyanok, akik jelmezt húztak, vannak, akik nem. Pietro és én is az utóbbiak közé tartozunk, nem volt időnk jelmezt csinálni, sem pedig venni, így inkább a kicsit elegánsabb megjelenés mellett döntöttünk. Tekintve, hogy Halloween van, az ünnepnek megfelelő színekbe válogattuk össze a ruhadarabjainkat. Pietron egy fekete nadrág és ing van, öve azonban narancssárga. Rajtam pedig egy fekete szoknya és egy mélylila felső.

A birtokon van az efféle bulik számára épített terem, ám nem meglepő módon most se ott tartjuk. A buli helyszínileg a nappaliban, konyhában és játékteremben van. A direkt ez alkalomra vásárolt díszeket és kellékeket Wanda illetve én mentünk el megvenni. Próbálkoztunk beszervezni magunk mellé Natashát, de őt nem igazán izgatta a dolog, így csak ketten mentünk be New Yorkba. Mondanom sem kell, hogy igen hangulatos dekort sikerült összedobnunk Wandával. Vettünk műpókhálót - helyenként arra szükség se volt, köszönhetően annak, hogy Tony kirúgta a takarítónőt, illetve annak, hogy időnk se volt takarítani - életnagyságú csontvázakat, művért, boszorkány sapkát, műkígyót és -pókot. A konyhába a pultra, a nappaliba és a játékterembe is vettünk piros színű fényfűzért, no meg persze gyertyákat is. Tony meg volt elégedve a díszítéssel, aminek nagyon örültünk.

Bruce és Peter volt a zene felelős. Egész délelőtt azon ügyködtek, hogy minden rendesen össze legyen rakva és működjenek is. Hang, fények.

El nem hinnétek, de Amerika Kapitány nagyon jó szakács. Tony szokott is ezzel poénkodni, hogy pályát tévesztett, a múltkori ilyen beszólására egy tejszínhabos pite csattant az arcán. Szóval ebből kivehetitek, hogy Steve készítette az estére a nassolni valót, és a süteményeket is. Természetesen nem egyedül, Bucky és Natasha is segített neki. Elég kaotikus volt a helyzet a konyhában, mire végeztek. De cserébe finomabbnál finomabb harapnivalók kerültek az asztalokra. Volt itt halloweeni díszítéses muffin, olyan italos tál, amiben műanyag szemgolyók úszkáltak. Pizza, szendvicsek, csokis sütemény.

A vendégek este nyolc óra felé kezdtek szállingózni, akiket Natasha és Tony fogadott. Voltak, akik a meghívóra írt " Megjelenés: jelmezben " résznek szót fogadva beöltöztek, de természetesen sokan - ahogy szinte majdnem az össze Bosszúálló - inkább csak kicsípték magukat. Legnagyobb meglepetésünkre Nick Fury jelmezt húzott az estére. A szemkötőjét tekintetbe véve kalóznak öltözött. Mikor Tony meglátta, röhögőgörcsöt kapott, Nat inkább elfordult, hogy ne nevessen a képébe. Ezen kívül Clint is meglepett minket azzal, hogy Tony Starknak öltözve jelent meg. Látszott, hogy a szokásos Tony- féle szakállat szemceruzával rajzolta fel, ami elég bénácska lett, de annál jobban nevettünk rajta. Persze ezt ő is csak poénnak szánta, Tony először egy " Ez most komoly " arcot vágva nézte, majd végül ő is elnevette magát, mikor Barton előhúzta a zsebéből Tony narancssárgalencsés szemüvegét, majd feltette.

- Bementél a szobámba? – kérdezte, mikor leesett neki, hogy az tényleg az ő szemüvege.

- Én? Dehogy! - emelte fel védekezőn a kezeit - Más viszont simán átmehetett az ajtódon, vagy épp beteleportálhatott a kérésemre - vont vállat, majd átsétált a konyhába. Tony előbb Vízióra, majd pedig rám nézett.

- Ne nézz így rám - vontam fel a szemöldököm - Én jó kislány vagyok.

Majd én is Clint után mentem, a konyhába érve pedig lepacsiztam a Tony hasonmással, ami azonnal választ adott Tony számára, hogy kit küldött be a szobájába.

A buli úgy fél kettőig tarthatott, akkor ment el az utolsó csoport. Szerintem nagyon jól sikerült, és a vendégeket elnézve, ők is jól érezték magukat. A zene, illetve a fények is jól működtek, többen is megdicsérték a dekorációnkat is.

Most pedig mindannyian a nappaliban ülünk és beszélgetünk. Néhányunk még kortyolgat egy kis bort, vagy épp sört, kinek mi akadt a kezébe. Nem maradtunk sokan. Most már csak a Bosszúállók voltak a buli helyszínén.

- Nálunk ilyen nincs - válaszolja Thor, Banner azon kérdésére, hogy Asgardban van-e Halloween.

- Menj már! - horkan fel Tony. - Tuti, hogy van.

- Mondom, hogy nincs - erősködik tovább Thor.

- Mit vagy ezen fennakadva? - kérdezi Tonytól nevetve Pietro - Ha nincs, nincs - rántja meg a vállát, majd a már frissen szerzett sörével a kezében visszaül mellém a kanapéra.

- Az a fás ünnepünk sincs - teszi hozzá Thor, mire mindannyian összevont szemöldökkel fordulunk felé. - Az, amikor feldíszítitek a fát, és ok nélkül ajándékozzátok meg egymást.

- Jajj - nevet fel Barton.

- Mi az? - kérdezi zavartan Thor.

- Azt karácsonynak hívják, Viking - javítja ki nevetve, már a hasát fogva Bucky. Mindenki felnevet a fémkarú beszólására, és Thor reakciójára.

Hirtelen lekapcsolódik a világítás, azonban nem lesz teljes a sötétség, mivel a mélyvörösen világító fénysor, halvány, sejtelmes fényt ad, de még így is alig látok el az előttem ülőkre. A hirtelen sötétségre mindenki elhallgat, feszült csend telepedik a birtokra.

- Ki szórakozik? - kérdezi idegesen Steve.

- Most mondanám, hogy Tony, de ő... - hallatszik Bruce hangja, ám a mondat végét elharapja. Halljuk, ahogy valaki tapogatózik egy kis ideig.

- Bruce? - kérdezi kicsit ijedten Natasha.

- Vízió - szólítom meg, mivel ő ez idáig Bruce és Wanda foglalt helyet. - Mi történt?

- Én nem tudom - válaszolja egyhangúan.

- Ez nagyon nem vicces, Banner - halljuk Stark aggodalmas hangját a sötétségből.

Nem jön válasz. Még jobban elfog az idegesség. Bruce Banner egy szót sem szól. A vörös fény pedig nem világítja meg annyira a helyiséget, hogy tisztán elláthassak odáig. Az pedig még furább, hogy Vízió se tud semmit, miközben ő ott ül Banner mellett. Ezek után a világítás nagyot pattanva visszatért, ezáltal megvilágítja a nappali egész területét. Ám, ami mindenkit meglep és megijeszt az az, hogy Banner nincs sehol. Natasha azonnal felpattan és Vízióval szinte egyszerre néznek be a kanapé mögé. De semmi. Bucky időközben megjegyzi, hogy csak a nappaliba tért vissza a világítás, a konyhába és a lépcsőfordulóba nem. A kert is sötétségben úszik. De még csak át se ér oda a fény. Mintha egy vonalon megállna a terjedése, mintha valami nem engedné tovább.

- Mi ez az egész? - kérdezi idegesen Steve. Látszik rajta, hogy nagyon nem tetszik neki a jelenlegi helyzetünk, ahogy egyikünknek sem.

- Ha tudnám, most válaszolnék is rá - dörzsöli a homlokát válaszadás közben Stark.

- Nem csak Banner tűnt el - fordul felénk Clint. – Peter sincs meg - erre a kijelentésére Tony arca elfehéredik. Azonnal körbe fordulunk, hátha lát valaki valamit, de semmi. Elfog a pánik. Pietro megfogja a kezem, ezzel próbálva nyugtatni.

- Fantasztikus - vesz egy mély lélegzetet Wanda.

- Hova lehettek? - kérdezi Thor.

- Ő... - ráncolj fel a homlokát Tony, szemei pedig elkerekednek. Ahogy kiveszem az arcvonásából, eszébe jutott valami, valami, ami nem kedvez nekünk.

- Tudsz valamit? - teszi csípőre a kezét Thor, aki időközben felállt, hogy körbe szimatoljon.

- Hallottatok már az erdő lidércéről? - kérdezi kicsit rekedtes hangon Tony. Csend telepedik a szobára, amit pár pillanat múlva Clint nevetése szakít meg. Steve kérdőn felvonja a szemöldökét.

- Viccesnek találod? - kérdezi idegesen Amerika csillagos hőse.

- Most komolyan, Tony - mosolyodik el Barton - Az erdő lidérce? Egy tündérmesére akarod fogni, ami az előbb történt?

- Tündérmese? - kerekedik el Tony szemei. - Nehogy már pont ebbe ne higgyünk - Barton csak megvonja a vállát. - Ott áll, egy pörölyös viking isten két lépésre melletted, illetve a szobába jelen pillanatban három mutáns is tartózkodik - áll fel a kanapéról Tony, majd megvetőn a barátjára néz. - Több mutáns van a bolyónkon, mint amennyi fűszál van a birtok kiskertjében!

- Megszámoltad? - ékelte be szurkálódását Natasha, de Tony nem veszi fel a beszólását.

- Pont egy lidércben nem hiszünk majd? - áll meg pár lépésre íjász barátja előtt, farkasszemet néznek egymással. Clint válaszra nyitja a száját, de nem hagyom, hogy bármit is mondjon.

- Halljuk, mit tudsz róla - nézek Tonyra, aki csak bólint, majd elkezd fel s alá járkálni a nappaliban. Thor ez idő alatt közelebb sétál a konyha sötétjéhez, mikor azonban Tony elkezd mesélni a lidércről, felénk fordul. Csak pár lépés választja el a konyhától, és az azt rabságban tartó sötétségtől.

- Sokak szerint csak egy afféle helyi rémtörténet, amivel távol tarthatják a gyerekeket a végtelennek tűnő erdőtől - vonja össze a szemöldökét Tony. Könnyek csillognak a szemében. Peteren idegeskedik.

-De gondolom, van igazság alapja, ha ehhez kötöd azt, ami az imént történt - fonja össze a mellkasa előtt a kezét Steve.

- Van - sóhajt fel keserűen Tony, majd folytatja a történetet, amit elkezdett. Úgy hallgatjuk, mintha valami esti mesét mondana. - Mikor elkezdtem felújítani a raktárakat, akkor tűntek el munkások.

- Mennyi? - vág közbe Pietro.

- Ha jól emlékszem hét - néz rá a Maximoff férfira, egy ideig szemeznek, majd tekintete ismét a földet kezdi pásztázni. - Mondták a biztonsági őrök, akik akkoriban éjszaka vigyáztak az épülő birtokra, hogy fura hangokat, neszeket és néha a távolban, bent az erdő mélyén sikításokat hallanak. Ezekkel teljesen addig nem foglalkoztam, amíg nem kezdtek eltünedezni az embereim, így utána olvastam a dolognak.

- Mit találtál? - kérdezi Wanda, míg Natasha gyanakvón kinéz az erdő felé néző ablakon.

- Az erdő mélyén van egy elhagyatott családi ház. Régen a Terms család élt ott.

- Mennyire régen? – kérdezem, ezzel félbeszakítva Tony történetét.

- Ha jól emlékszem, kétezer évvel ezelőtt – válaszolja, majd a milliárdos folytatja. - Na a lényeg viszont az, hogy a család elég sötét és csavaros múlttal rendelkezik. Az, ami miatt létre jött, vagyis megszületett a lidérc az az, hogy a családfő egy olyan démont idézett meg, ami megszállta a fiát. Majd a fia, már a démonunk irányítása alatt állva, legyilkolta a családot, majd a környező embereket, addig amíg a helyi varázsló - itt Thor felhorkan, mire kap Tonytól egy megvető pillantást. Végül Stark megköszörüli a torkát és folytatja - Szóval a jó fiú az erdő börtönébe zárta a démont, miután megszabadította tőle a fiút. Azóta, aki betéved az erdőbe, és meghallja a lidérc csábító hívogatását, az halálra van ítélve.

- De ha csak az erdőben öl, - esik hangosan gondolkodóba Steve - akkor mi miért vagyunk bajban?

- Ez a kérdés engem is foglalkoztat - ráncolja fel a homlokát Tony.

- Mióta? - kérdezi meglepetten Nat.

- Úgy hét perce - csücsörít a szájával. - Mióta eltűnt Peter és Bruce.

- Most úgy megütnélek - morogja Bucky az orra alatt.

- Oké. Tegyük fel, hogy ez történt - kezd bele Steve - Hogy hozzuk vissza Brucékat?

A kérdésre nem kapunk választ. Egy hangos üvöltést hallunk a konyha felől, majd egy hatalmas koppanást a padlón. Arra kapva a fejünket nem láttunk semmit. Pont ez volt a baj, ugyanis még pár perce Thor állt a konyha küszöbén. Most viszont az asgardi nem volt sehol, viszont... Wanda felsikít és hátrébb ugrik. Vízió védelmezőn elé lép. Mindannyian, akik eddig még ültünk, talpra ugrunk, hogy lássuk mitől ijedt meg ennyire Wanda.

- Azt a rohadt - vonja össze a szemöldökét Barton. A szám elé kapom a kezem. Thor eltűnt, de itt maradt a pörölye. És a pörölyét tartó keze. Végtagját a vállánál választották le. Könny csordul ki többünk szeméből. Thor karjából szivárgó vér egyre gyorsabban maga alá vonja a fapadlót. Steve mozdul először, a többiekkel még sokkos állapotban vagyunk. A hozzá legközelebb eső takarót felkapja, majd ráhelyezi a végtagra.

- Nekünk annyi - sziszegi Natasha.

- Thor nélkül is megoldjuk - néz ránk Tony, tekintete vadul ugrál közöttünk.

- Levágták a kibaszott kezét - emeli fel a hangját Barton, majd Tony felé lép.

- Tudom! - ráncolja a homlokát idegesen a milliárdos.

- Hol kezdjük? - fordul feléjük Natasha. Hangja nyugodtan cseng. Ezzel próbálva nekünk is jelezni, hogy ha felhúzzuk magunkat, nem jutunk semmire. Meg kell nyugodnunk és össze kell szednünk magunkat. A többiek érdekében. - Mert semmi támpontunk nincs - teszi hozzá.

- De van - néz fel Natra Pietro, mire a vöröshajú nő kérdőn felvonja a szemöldökét. Látom Clint arcán, hogy neki leesik, mit akar mondani Pietro és vadul rázni kezdi a fejét. - Az erdő.

Egy pillanatra síri csend telepedik a nappalira. A lefelé vezető lépcső felé nézek el, ugyanis arra kell elhagyni az objektumot, viszont ott koromsötét van és ha igaz az, amit Tony mondott, akkor én nem nagyon mennék le oda.

- Hé - szól ránk Vízió. - Mi az a fény ott? - mutat ki az ablakon, kérdésére mindenki arra fordul. Az ablak az erdőre néz, aminek mélyéből halvány fény dereng a kinti sötét égre. Kérdőn felhúzom a szemöldököm, majd Tonyra kapom a tekintetem.

- Ott a ház, igaz? - hangom rekedtes.

- Igen - válaszolja kedvetlenül. - Ugye nem gondoltátok komolyan, hogy odamegyünk?

- Tessék? - döbben le Steve. Pietro olyan hirtelen fordul Tony felé, és szalad oda elé, hogy majdnem magával ránt engem is.

- Ugye te pedig nem gondoltad komolyan, hogy hagyjuk odaveszni a többieket? – fogai között szűri ki a kérdését. Tony hátra hőköl.

- Nyugi szélvész - teszi fémkarját Bucky Pietro vállára, majd finoman pár lépésnyire távolabb húzza Tonytól. A lámpák ismét kialszanak, majd egy szenvedő sikoly vágja szét a minket körbe ölelő sötétséget.

- Joyce? - hallom Pietro aggodalmas hangját.

- Nem én voltam - nyugtatom meg azonnal a barátomat.

- Akkor ki? - kérdezi Tony.

- Valami hozzá ért a hátamhoz - halljuk, ahogy Clint ugrik egyet ijedtségében.

- Én láttam - kiállt fel Wanda. - Most ment el az erkély ajtó előtt és... Tony ez valahogy nem úgy néz ki, mint egy ember.

- Én egy szóval se mondtam, hogy emberről van szó! - húzza össze a szemöldökét. - Péntek! - szól Stark a mesterséges intelligenciának. - Kapcsold be a hőkamerákat és nézd meg, kik vannak még itt rajtunk kívül! Ha kilenc főnél többet látsz szólj! - pár másodperc szünet. Közben fejemet vadul kapkodom ide-oda, hátha én is meglátok valamit a sötétben.

- Uram! - szólal meg végül Péntek. - Csak nyolc hőjelet látok.

- Mi? - döbben le Tony. Elfog a rosszullét. Itt állunk és nem csinálunk semmit. Az a valami meg szépen lassan, észrevétlenül leszed bennünket.

- Ki nincs itt? - kérdezem idegesen Pénteket.

- Ms. Maximoffot nem látom az infrakamerán - jön a gépies válasz. Azonnal oda teleportálok Pietro mellé. Még épp időben, mert el akarna indulni. De megfogom a kezét.

- Hol van a húgom! - dühöng Pietro. - Péntek! - hangja megremeg. Le merem fogadni, hogy a szeme már könnyáztatta. Feszült csend, mindenki a mesterséges intelligencia válaszára vár.

- Mi a fene - lépked lassan előre a sötétben Steve, közben szemével próbál látni valamit.

- Ennek a valaminek nincs hőképe! - szólal fel Natasha. - És itt van velünk.

- Péntek, látod Wandát? - teszi fel azt a kérdést Clint. Megremegek, Pietro izmai megfeszülnek. - És kezdj már valamit a világítással! - teszi hozzá dühösen.

- Nincs az objektumban - a hideg végigszalad a gerincemen. Pietro megszorítja a kezem. Koppanást hallunk, majd mintha valaki karmait végig húzná a fémen.

- A világítást! Azonnal! - ordítja Tony. Dermesztő, velejéig romlott kacagás rázza meg a csendet. Pietro magához szorít és érzem, hogy szabad kezemet Tony fogja meg.

- Itt van - suttogom magam elé.

- Hét hőkép - egyel kevesebb. A könnyek utat törnek, végig gurulnak az arcomon.

- Istenem - leheli Steve, hangja az ablakok felől jön. A következő pillanatban a világítás ismét visszatér. Elvakít, de gyorsan hozzászokunk mindannyian. Körbe nézünk és Wanda után már Natashát se látja senki.

- Tony elszámoltad magad - fordul könnyes tekintettel a milliárdos felé Pietro. Tony értetlenül összevonja a szemét. Testét már a páncélja borítja.

- Mi? - kérdezi Barton.

- Víziónak nincs hőképe - a vér is megfagy az ereimben. - Volt hőképe a lidércnek, Víziónak viszont nem.

- Végig itt volt velünk - döbben rá Bucky. A lift felé pillantok, mivel valamit észrevettem a szemem sarkából. A könnyeim patakokban folynak, mikor meglátom. Azonban Tony szólal meg helyettem.

- Vízió - nevét halkan ejti ki, szinte alig lehet hallani. A többiek is arra fordulnak. Vízió szemei elfehéredtek, teste már nem piros, hanem szürkés. Az az izé keresztül döfte a követ a homlokán. Lába nem éri a talajt. Arcomat Pietro mellkasába fúrom.

- Basszátok meg - csúszik ki Clint száján. El se hagytuk még a nappalit, de már hatan eltűntek. A fele társaság nincs meg, ebből egy meghalt.

- Halott - morogja Steve.

- Csinálnunk kell valamit - veszi magához a szót Pietro. - Induljunk az erdőbe - elhúzódom tőle. Még látom, ahogy Steve és Tony kihúzzák Vízió fejéből a fegyvert és finoman a földre fektetik. Összerezzenek, ahogy a konyhában a világítás hatalmas robbanással életre kel. Pietro azonnal térdre rogy és némán sírni kezd. Tátva marad a szám. Mindenki ledermed. A konyha plafonjáról kötelek lógnak. Melyre fel vannak akasztva az eddig eltűntek egy része. Natasha, Bruce, Wanda és Thor.

- Uram isten! - elsírom magam. El sem tudom képzelni, mit érezhet most Pietro. Mellé térdelek és átölelem. Igyekszem úgy fordítani, hogy ne lássa a húga holttestét. Tekintetük üveges és véráztatta. Nyakuknál a kötél körül lila a bőr.

X

Pietro mellett ülök a kanapén. Bucky és Barton közben leszedte a többieket. Clint össze van törve, hogy így látta Natashát. Steve közben magához vette a pajzsát, ahogy Bucky is a fegyverét. Idehozták Barton íját és nyilát is.

Miközben levették a holttesteket, a tudtunkra adták, hogy nem mindannyiukat az akasztás ölt meg. Natashát szíven szúrták, míg Thornak a torka van elvágva. Nem tudtak szembe szállni a lénnyel. Ezek szerint esélyük sem volt. Még Wanda és Thor sem tudta használni ellene a képességét. Azt biztos láttuk, vagy hallottuk volna.

- Nehéz most bármit is mondani - szólal fel Tony. - De muszáj, hogy összeszedjük magunkat. Meg kell ölnünk azt az izét - hangja tele van dühhel, bosszúvággyal. Pietro nem reagál semmit. Alkarjával a térdét támasztja, feje le van hajtva.

- Még is mihez kezdhetnénk? - kérdezem, arcom könnyáztatta. - Nincs esélyünk.

- Ne mondj ilyet, Joyce - ráncolja fel finoman homlokát Tony.

- Megölte Thort és Wandát - a nő neve hallatán Pietro megrezzen. - Ők voltak a legerősebbek.

- Ha összefogunk, menni fog - próbál továbbra is erőt önteni belénk Stark.

- Feltűnt az valakinek, hogy Peter nincs köztük? - Clint kijelentésére felé kapjuk a fejünket. Még Pietro is ránéz. Igaza van. Ő is eltűnt, de nincs a halottak között. Tony idegesen megnyalja az ajkát, majd megszökik egy könnycsepp a szeméből.

- Menjünk - Pietro rekedtes hangja mindenkit visszaránt. - Meg akarom bosszulni a húgomat!

- Két csapatra válunk - veszi magához a szót Steve. - Vannak elemlámpáink. Az egyik csapat felmegy az emeltre, míg a másik le. Az udvaron találkozunk.

X

A megbeszélt időre az udvaron vagyunk Pietroval és Clinttel. Azonban a többieknek még semmi nyoma. Az emeletet fürkésszük, de semmi fényt nem látunk. A gyomromban görcs uralkodik és elfog a hányinger. Csak a rossz gondolatok cikáznak a fejemben. Pietro még mindig falfehér, de tekintete elszánt. Bosszút fog állni a húgáért. Clint idegesen markolja az íját.

A kijárati ajtó kicsapódik, amin Bucky rohan ki. Fehér inge véráztatta. Ledermedek. Egyedül jött ki. Hol van Tony és Steve?

- A többiek? - gondolatomban cikázó kérdésnek Barton ad hangot.

- Ránk támadt - válaszolja Bucky. - Elvesztettük egymást - ekkor kitörik az emeleti ablak és Tony fej páncélja csapódik a fűbe. Melyet teste és Kapitány véres pajzsa követ.

A teste.

Teste.

Teste.

Clint kiadja gyomra tartalmát, amint összerakja a történteket. Bucky odarohan, hogy megvizsgálja, nem-e csak a páncélja repült ki. De mikor arca elfintorodik és öklendezni kezd... Steve pajzsával választották le a fejét a testéről. Követem Barton példáját. Pietro azonnal mellettem terem.

- Hol van Steve? - kérdezi száját és könnyes szemét törölgetve Clint. Bucky visszaindul felénk. Már nem tehetünk semmit. Tony halott. Hétrét görnyedve öklendezem tovább, de már nincs semmi a gyomromban, ami kijöhetne.

- Kinek a vére van rajtad? - fordul Pietro a fémkarú felé.

- A lidércé - köhögök egy sort, majd felegyenesedem.

- Láttad? - kérdezem könnyes tekintettel. - És megsebezted?

- Igen - válaszolja Bucky. Steve leugrik az erkélyről. Fájdalmas ordítás kereteiben ér földet. Biztos, hogy eltört a lába. Mindannyian odafutunk hozzá. Bucky térdre rogy barátja mellett. Rogers mellkasából több fegyver áll ki. Fogai véresek.

- Ne - kapom a szám elé a kezem.

- Ölni jött - Steve elhaló hangon beszél. - A telek - köhögni kezd, vér fröccsen a ruhájára és Bucky fémkarjára. - A telek még az erdőhöz tartozik - mindannyiunk szeméből könnyek folynak. Steve vesz egy mély lélegzetet, fájdalom torzítja el az arcát. -Meneküljetek - leheli az utolsó szavát. Tekintete üvegessé válik. Bucky válla megremeg, fejét barátja véráztatta mellkasára hajtja.

X

Távolabb sétálunk Stevetől és Tonytól. Egyszerűen nem bírnék mellettük állni. Most még nem. Elemlámpák világítanak körülöttünk. A bázis belseje teljes sötétségbe borult. Négyen maradtunk. Nem tudunk segítséget hívni. Magunkra maradtunk ezzel a lidérccel. Nem tudjuk mi tévők legyünk.

- Milyen? - gyászos csendet, ami körénk telepedett, Pietro kérdése töri meg. Bucky felé fordul. - A lény -pontosít. - Milyen?

- Gyors - válaszolja Barnes. - Pontos és eltökélt. Nagy nehezen tudtam csak megsebesíteni.

- Megoldjuk - Clint hangjára felé fordulunk. - Van velünk két mutáns. Mi meg jól célzunk.

- Láttam - Bucky tekintete a messzeségbe mered. Oda, ahol Tony és Steve fekszik. - Láttam, ahogy megöli Starkot - elszorul a torka. - Utána sebesítettem meg. Aztán nekem esett épp, hogy le tudtam jönni.

- Steve hol volt addig? - kérdezem halkan.

- Nem tudom - rázza meg a fejét Bucky. - Petert is megtaláltuk - megfeszül az állkapcsom, Pietro összepréseli a szemhéját. Megtalálták Parker holttestét. Istenem! A lidérc kacaja hallatán mindannyian megfeszülünk. Tekintetünk a sötétséget pásztázza. Következőleg balról jön a nevetés, majd gyorsan el is hal.

- Játszik velünk - sziszegi Pietro. Clint felhúzza a nyilát, Bucky fegyverei is kattannak. A hátunk mögül jön a következő, bőr alá férkőző kuncogás. Barton azonnal a hang irányába küld három nyilat. Bucky sem kínéli. Azonban nem hallunk fájdalmas kiáltást. Semmi jelét nem észleljük annak, hogy eltalálták volna. Pietro maga felé fordít, majd csókot lehel az ajkamra. Kérdőn pillantok fel rá. A következő nevetést meghallva eltűnik. Befutott az udvart burkoló sötétségbe.

- Pietro!

- Kölyök! - kiáltjuk el magunkat egyszerre Clinttel. Halljuk, ahogy cikázik, de nem látjuk. A lidérc ismét nevet. A sötétség között ugrál a tekintetem. Istenem Pietro! Gyere vissza! A zseblámpák adta fénybe berepül a teste. A földön gurul egy kicsit, majd megáll. A hátán fekszik. Velőtrázó, fájdalmas sikoly hagyja el a számat. Térdre rogyok mellette. Hatalmas csikarások borítják a mellkasát. Ingjét teljesen átitta a vére. Berepül még valami a fénybe, nem figyelek fel rá. Patakokban folynak a könnyeim. Tenyeremet szerelmem véres mellkasára tapasztom. Elvette tőlem. Bucky Pietro másik oldalára guggol, majd kivesz valamit a kezéből. Úgy emeli, hogy mind a ketten jól lássuk Clinntel. Egy tőr. Egy vér áztatta tőr. Nem értem, miért véres. Ekkor Clint köhint egyet, jelezve forduljak felé. A fűben ott egy levágott kéz.

- Levágta a karját - a karját, ami karmokban végződik. Eltorzul az arcom az ismét feltörni készülő sírásomtól. Visszafordulok a fehérhajú férfihoz. Hang nélkül sírok. Bucky feláll mellőle és elindul. Remegő kézzel, finoman lecsukom Pietro szemhéjait. Nem látom többé gyönyörű égkék tekintetét. Érzem, hogy Bucky finoman megfogja a felkaromat, majd felhúz. Felhúz Pietro holtteste mellől. Hagyom neki. Hatalmas űr keletkezik bennem. Mikor felállok, Bucky nem enged el, tart. Bartonra nézek, akinek arca ismét könnyáztatta. Szerette Pietrot, szinte a fiaként tekintett rá.

Bucky feje mellett ekkor elsüvít valami. Összerezzenek, mikor célba ér. Barton feje hátra csuklik. Mikor újra ránk néz, szemei el vannak kerekedve. Homloka közepéből vér csorog végig az arcán, majd a nyakán. Egyszerűen nem jön ki hang a számon. Bucky erősebben szorít, feje ide-oda jár. A támadót keresi. Clint lábai összerogynak, majd elterül a földön.

Istenem.

Istenem.

Istenem!

- Joyce figyelj rám - fordít szembe magával Bucky. - Nézz a szemembe! - eleget teszek kérésének. Kivörösödött szemeim megtalálják az övét. - Ki kell jutnunk innen.

- Nem hagyom itt őket - lehelem.

- Ha maradunk, meghalunk.

- Nem hagyom itt őket! - emelem fel a hangom annyira, amennyire tudom. - Nem hagyom itt őket! - könnycseppek folynak végig az arcomon. - Pietrot...

- Rendben - mosolyog rám halványan Bucky. - Akkor együtt nézünk szembe vele.

- De..

- Nem hagylak magadra! - elengedi a felkarjaim, majd kezével megfogja az egyik kezem. - Együtt nézünk szembe vele - azzal biztatón és támogatón megszorítja a kezem. Bólintok egy aprót. A sötétség felé fordulunk. Próbálom kizárni Pietro és Clint holttestét, amik itt vannak tőlünk pár lépésre. Össze kell szednem magam. De annyira nehéz. Összepréselem a szemhéjaim egy pillanatra. Elvesztettem a családom. A szerelmem. Bucky továbbra sem engedi el a kezem. Mély levegőt veszünk.

Ekkor belép a fénybe AZ! Szemem elé tárul a lidérc, aki megölte a szeretteim. Rászorítok Bucky kezére. Félelem szánkázik végig a testemen. Még mielőtt bármit is csinálhatnánk, bármit is tehetnénk. Megöl bennünket..

X

- Joyce ébredj végre! - valaki a kezeim szorítja. Szemeim felpattannak. Verejtékcsepp gördül le a homlokomon, vér szivárog az orromból. Pietro ijedt tekintetével találkozik az enyém. Azonnal megnyugszik, amint ránézek. Az ágyneműm csupa víz. Elsírom magam, amint meglátom, hogy felettem térdel. Megkönnyebbült sóhajt hallok a szoba elejéből. Arra kapva a tekintetem megpillantom Tonyt és Clintet, akik az ágyam végében állnak. Az ajtóban ott van Natasha és Bucky. Mellettem, vagyis az ágyam mellett, ott térdel Bruce. Felé eső karomra valamiféle műszert kötött. Wanda Vízió kezét szorongatja, szeme könnyes. Thor a kanapénak támaszkodva figyel, halvány mosoly van az arcán. Steve ott áll mellette. Míg Peter Parker a fürdő ajtóban áll.

Csak álmodtam.

Álom volt!