▫◾Akkor szólsz Starknak?◾▫

Mikor a vörös padlóra került és vért köpött döntöttem úgy,hogy közbeavatkozom...

Leugrottam a tetőről egyenesen az egyik férfi nyakába. Aki emiatt összerogyott,én pedig leestem a földre. A társai csodálkozva néztek rám mire én odarohantam az egyikhez és behúztam neki egyet. A másik kettő aki a vörös mellett állt megindult felém. Az egyik hátulról lefogott míg a másik elkezdte sorozni a hasam. Nem kiabáltam fel az ütésekkor. Tűrtem. Mikor meguntam és erőt vettem magamon belerúgtam az előttem álló pasas hasába,aki ennek következtében hátratántorodott. Aki eddig fogott annak a hasába könyököltem majd a fejemet hátra lendítve lefejeltem. Elengedett. Megfordultam és előrenyomtam a kezeimet. Különleges érzés kerített hatalmába. A falakról a nedvesség hirtelen a férfi köré gyült ,majd ahogy hátrahúztam a kezem és csinátam vele egy fektetett kör alakot a víz rátapadt a férfira. A feje még kinn volt,hogy kapjon levegőt. Majd széttártam a kezeim és ökölbe szorítottam a kézfejeimet. Ahogy ezt a mozdulatot véghez vittem a víz megfagyott rajta,így csapdába esett. Ezalatt a vörös ruhás férfi kiütötte a másik két férfit,majd csodálkozva felém pillantott. Ekkor a férfi akire ráugrottam a tetőről nekirontott a maszkosnak. Beletérdelt a hasába,majd fejberugta. A maszkos férfi ennek következtében hanyatt vágodótt és beverte a fejét. Ezek után ismét ráugrottam a pasira és legalább háromszor pofánvágtam az öklömmel. Majd elkezdtem szorítani a nyakát. A férfi levegőért kapkodott,de hiába. Elkezdett vörösödni a feje,majd mikor elveszette az eszméletét elengedtem és a földre rogyott. Megtöröltem a véres szám,majd odafutottam a maszkos férfihoz. Megnéztem van-e még pulzusa,ugyanis nem kicsit beütötte a fejét. Megkönyebbülten felsóhajtottam mikor éreztem,hogy van.

-Most cipelhetlek.

Bököm oda az eszméletlen testnek. Körülnézek van-e a közelben valaki. Mikor meggyőzödtem arról,hogy senki sincs a közelben és nyugodtan hazacibálhatom a Pokol Konyha ördögét visszamentem hozzá és nagy nehezen talpra állítottam. Átvetettem az egyik kezét a vállamon,megfogtam a derekát és elkezdtem húzni. Mikor nagy nehezen a lakására értünk lefektettem a kanapéra és levettem róla a maszkot. Az orra illetve a szája is vérzett. Zúzódasok borították a testét,illetve kisebb vágások. A jobb karján volt egy mélyebb vágás,úgyhogy azt össze kell varrnom. Felálltam és megkerestem az elsősegély dobozát. Kitisztitottam a sebét,majd összevarrtam és beköttem. Elmentem a fürdőszobába és lemostam a rászáradt vért az arcomról. A szám felrepedt,úgyhogy nézhetem egy darabig a sebet. Vissza mentem Matthez és ledőltem a másik kanapére. Rögtön elnyomott az álom.

Nem bírtam aludni így olyan 8körül kipattant a szemem. Matt még mindig feküdt,csak a mellkasa mozgott fel-le. Elbicegtem a konyhába és öntöttem magamnak vizet. Majd egy nyögésre lettem figyelmes. A kanapé felé kaptam a fejem és láttam amint Matt nagy nehezen felül.

-Jóreggelt álomszuszék. - szólok oda neki nyájas hangon,majd elvigyorodom.

-Hogy kerültem haza? - nézett a hangom irányába.

-Nos...nem volt valami könnyü eszméletlenül az éjszaka közepén hazacibálni - leültem mellé a kanapéra,majd folytattam - de megoldottam.

Megfogtam a kezét,felemeltem és a kezébe adtam a pohár vizet. Bólintott,ezzel köszönte meg,majd beleivott. A ruhájára néztem és hozzátettem :

-Tök fasza kis szerkód van.

-Kösz. - visszaadta a poharat én pedig leraktam az asztalra. - Hogy találtál rám?

-Zajra keltem és megnéztem te voltál-e az - kezdek bele mesémbe - majd megtaláltam a holmidat és így minden összeállt. Te vagy DareDevil,a Pokol Konyha ördöge. - felnevetett.

-Hát,nemhittem volna,hogy rájössz. De ha nem lennél most én sem lennék itt. - felém fordította a fejét - Egyébként ügyesen harcolsz.

-Kösz. - húzom mosolyra a szám.

-De az amit az este műveltél...a vízzel. Az mi volt?

-Most jött el az,hogy igazat kell mondanom ugye? - félve ránézek,mire ő csak bólint egyett.

-A szüleim mutánsok voltak. Így kaptam a mutáns génjeikből. Anyámtól örököltem azt amit az este a vízzel csináltam,apámtól pedig a teleportálást. - felvonta a szemöldökét.

-Így kerültél a sikátorba?

-Igen.

-És...mégis honnan teleportáltál ide?

-Hát - felnevetek - a Bosszúálló toronyból. Épp azt teszteltük,hogy apám génjeit örököltem-e. - a fejemhez kaptam a kezem - Úristen. A többiek biztos keresnek. Szólnom kell nekik,hogy hol vagyok.

Épp állnék fel és mentem volna a telefonért,mikor Matt megfogja a kezem és visszahúz az ágyra. Ráncolt homlokkal rámnéz,elengedi a kezem és megkérdezi :

-Tehát igazam volt - értetlenül ránézek - Egy jégcsappal ölted meg azt a pasit. - nagyot sóhajtok,majd válaszolok.

-Igen. De az véletlen volt. Még nem tudtam irányítani az erőmet. Igazából azt se értem mikor utánnad mentem hogy sikerült.

Elgondolkodom. Majd kikerekedett szemmel ránézek.

-Nem is vagy vak...vagyis nem teljesen. Igaz? Mert valahogy látnod kellett azt amit csináltam nem?

-A vakságnak vannak előnyei is. Olyan dolgokat is észreveszel,megérzel amit mások nem. Igazából jobban látok mint egy átlag ember. Csak nem a szememmel,hanem a fülemmel és orrommal.

-Ohh...értem. - lehajtom a fejem.

A jobb karjához nyult. Megtapogatta az összevart sebét majd felém fordult és megkérdezte:

-Ezt te varrtad össze - felvonja a szemöldökét - vagy Claire?

-Én. Ki az a Claire?

-Nem lényeges. Hol tanultad? Mármint ahoz hogy összevarrj valakit nem kell nagy tudomány,de...ez nem olyan amit én szoktam művelni magammal.

-Tudod... - ránézek és szomorú mosoly ül ki az arcomra - az árvaház ahol voltam,elég kemény hely volt.

Nem mondott semmit. De ez is épp elég volt. Sajnálatot láttam a tekintetében,megszoritotta a vállamés bizatón rámmosolygott. Ez is elég volt. Csendben ültünk egy darabig,végül én szólaltam meg.

-Akkor szólsz Starknak? - kiváncsian ránézek - Hogy itt vagyok? És segítsen?

-Igen. Mihelyst sikerült felöltöznöm és jobban leszek. - elmosolyodok.

-Rendben. - Matt épp fel akart állni de visszaesett - Várj! Segítek.

Miutá Matt felvette a ruháit és pihent egy kicsit elindult a toronyba. Nekem itt kellett maradnom mivel ezt beszélték meg az örsön. Így csak fel-alá járkáltam a lakásában és vártam,hogy vissza jöjjön.

*Matt szemszöge*

Beléptem a Bosszúálló toronyba és odasétáltam egy pulthoz Foggyval az oldalamon.

-Segíthetek? - kérdezte egy fiatal hangú nő,aki a pult mögött ült.

-Igen - válaszoltam - Tony Starkot keressük.

-Beszéltek meg vele időpontot? - érdeklődött a nő.

-Nem,de mondja neki,hogy tudjuk hol van Joyce.

-Egy pillanat. - azzala nő felállt és arrébsétált,félrefordítottam a fejem és füleltem. Kizártam minden zajt ami a helységben volt. A nő hanglyára koncentráltam. A pult végébe ment,egy telefonhoz. 

Igen Mr.Stark. Azt állítja tudja hol van.Értettem Mr.Stark.

Lerakta a telefont és elindult vissza hozzánk. Mikor visszaért leült a helyére.

-Mr.Stark mindjárt itt lesz.

-Köszönjük. - mondta Foggy,majd arrébb mentünk.

Vártunk egy olyan 10 percet,mikor kinyitódott az aula másik végében a lift ajtó. Ez nem egy szokványos lift volt. Ez a lift a bejárati ajtótol jobbra volt,teljesen hátul,míg a többi lift a bejárati ajtótol balra. Több volt egymás mellett. De amelyikből az imént Stark kilépett az mellett nem volt több lift. Miután a férfi odament a nőhöz aki felszólt neki,hogy kit keressen odajött hozzánk.

-Tony Stark - nyújtotta felém a kezét. Kezetfogtunk,majd pedig Foggyval is kezetrázott.

-Ő itt Foggy Nelson - mutattam be neki a barátom - én Matthew Murdock vagyok.

-Ügyvédek vagyunk. - tette hozzá Foggy.

-Mégis mi történt? Azt mondták annak a nőnek,hogy tudják hol van Joyce...