Futok,nem is,inkább rohanok. Körülöttem a szentély romokban áll. Lángoszlop lobban mellettem ami elől félreugrok. Újra teleportáltam,most 3 méterrel előrébb vagyok. Nem tudtam egyszeriben ide teleportálni. Elfáradtam,a fejem még mindig fáj és már a lábaim is. Egy hatalmas széltölcsér felé szaladok,melynek közepén Merlin található. Most,hogy a szentély megsemmisült,biztos nagyon dühös. A széltölcsér egyre nagyobb és nagyobb lett,lila illetve piros villámok cikáztak körülötte. Megállok. Eszembe jutott valami. Az álom. Ilyedten körbenézek és reménykedem nem követekezik be. Miután megfordultam a tengelyem körül megnyugodtam. Nem láttam senkit sem,és ez ebben az esetben jó volt. Veszek egy mély levegőt és tovább futok. A bal kezemben ott van a bomba. A bomba ami segíthet megállítani a grófot. Nem mondtam el senkinek mire készülök,egyedül Pietrónak mondtam valamit,de még az se az igazság volt. A mentális összeköttetést is megszüntettem. Tudtam ha megtudnák mit akarok megállítanak majd,és lebeszélnek róla. Ezért kellett cselekednem. Nem hagyhatjuk,hogy Merlin leigázza a Földet,még így sem hogy már nics szentélye. Szerintem a serege nélkül is megoldotta volna,ha nagyon akarja. És miért ne akarná nagyon? Hisz ha leigázza az emberiséget megfiatalodik a lelkükből és tovább marad életben. Nemhiszem hogy egy könnyen feladná. Igazából most elloptam Stark taktikáját,vagyis nincs tervem. Csak fogtam egy bombát és ide jöttem. De miközben közeledtem a tölcsérhez rájöttem,hogy nem tudom bedobni rajta a bombát. Valahogy be kell vinnem. Megálltam nem messze a széltölcsértől és elkezdtem agyalni. Aztán eszembe jutott,hogy simán beteleportálok,reménykedve hogy nem esek bele valamibe,vagy épp nem vár rám olyan dolog amire nem számítok. Igen,igen...ott van Merlin,de Thor rendesen ellátta a baját. Meg most löki ki magából az utolsó erőfeszítését,tehát most kell megállítanom. Behunytam a szemem és a széltölcsér közepére koncentráltam...

*Stark szemszöge*

-Pietro! - kiabált testvére után Wanda. - Mégis mi folyik itt?

-Joyce a fejébe vett valamit. - válaszoltam.

-Mégis mit? - kérdezett vissza Skarlát boszorkány.

-Foggalmam sincs. - válaszoltam,de a tekintetem nem emeltem le a széltölcsérről ami Merlint ölelte körbe. - De a bátyádnak elmondta.

-Nekünk miért nem? - tette fel a kérdést most már Barton.

-Mert tudta ha elmondja,megpróbáljuk majd lebeszélni róla. - válaszolt Steve.

-Nem kellene utánuk mennünk? - tette fel a kérdést Wanda majd idegesen Merlin felé mutatott. Válaszképp csak lehajtottam az arclemezem és elindultam arra amerre Pietro ment.

-Pietro hallasz? - szóltam bele az adóvevőbe,de nem jött válasz - Hol vagy öcsi?

-Bement. - jött egy rekedtes hang a fülesemből. Összeráncoltam a szemöldököm,majd hátra pillantottam,hogy jönnek-e a többiek. Aztán leesett...

-Hogy mivan? - kérdeztem kicsit hangosan.

-Stark,mond hogy a srác csak ugrat minket? - kérdezte félő,de mégis aggódó hangon Barton.

-Nem viccelek! - csattant fel Pietro - Joyce bement Merlinhez!

*Joyce szemszöge*

Merlin csapása ismét talált. Hátrarepültem és neki estem egy szikla darabnak. Az orromból megint megindult a vér,illetve a szemöldököm felett is felrepedt a bőröm.

-Azt hiszed megállíthatsz? - kérdezte fennhangon - A kis csapatod se tudott! Akkor majd pont te fogsz?!

-Igen. - válaszoltam elhaló hangon,majd nagy nehezen felálltam.

-Gyöngék vagytok! MINDANNYIAN! - leszállt a földre,tépett köpenye már nem súrolta a homokot. Szemei még mindig vörösen izzottak. De ezen felül,a szokásosnál is sápadtabb volt. Alig bírt egyenesen járni. Kezdett gyengülni. Ami nekem csak jót jelentett. - Nem tudtok legyőzni. Én egy legyőzhetetlen démon gróf vagyok! Eddig senki sem tudott megállítani.

-Asgard királyának sikerült. - vágtam szavába,amitől még idegesebb lett.

-ODINNAK SEM SIKERÜLT! Nem látod? Nem látod,hogy csak bebörtönzött? De az sem tartott sokáig,ugyanis itt vagyok. - már nem volt sok hely köztünk,ezért hátráltam pár lépést - Nem fogtok még egyszer visszavinni oda! Mindent látok,tudom mi a következő lépésetek. Jobban ismerlek titeket,mint ti saját magatokat!

-Szóval mindent látsz,huh? - néztem vörös szemeibe. - Azt még sem vetted észre,hogy ezt magammal hoztam.

Ekkor elővettem a bombát. Legalább 10 lábfejnyi távolság volt köztünk. Merlinnek kikerekedtek a szemei. Kibisztosítottam a bombát,eldobdtam és elkezdtem szaladni. De nem voltam elég gyors...

*Pietro szemszöge*

Ott álltam a széltölcsér előtt úgy 30 méterre. Itt már nem volt olyan erős a vonzása. Idő közben a többiek is ide értek. Wanda oda jött hozzám és megfogta a kezem. A többiek pedig azt vitatták mögöttünk,hogy hogyan mennyünk be és hozzuk ki Joycet. De már nem beszélgettek,hanem kiabáltak egymással. Megfeszültek az izmaim és összeszorítottam a fogaim.

-Nem hagynátok ezt abba? - fordultam feléjük,szinte ordítva kérdeztem - Joyce benn van azzal a démonnal,egyedül. Ha nem veszekednétek annyit már rég bent lenne valamelyikünk! - itt vettem egy mély levegőt és alap hangon folytattam - Nem tudhatjuk mennyi időnk van még. Szóval...van valakinek valami ötlete?

Sajnos ha volt is valakinek valami jó ötlete,már nem volt rá szükség. Robbanás történt a széltölcsér közepében. Melynek következtében kezdett eloszlani a forgószél. Mindannyian arra kaptuk a fejünket. Füst tört elő a tölcsérből. Könnybe lábadt a szemem,de szerintem nem csak nekem.

-Ne... - mondtam halk,elhaló hangon,majd gondolkodás nélkül odarohantam.