Eltelik egy nap, majd még egy. A szobámból szinte csak a konyhába járok ki. Igyekeztem mindig akkor kimozdulni, amikor biztosra vettem, hogy senkibe nem ütközhetek bele. Így az esetek többségében éjszaka jártam ki. Órákig el tudtam időzni a nappaliból nyíló erkélyen. Gyönyörű a kilátás a városra. Az éjszakákat mindig is különösképp szerettem. Olyan, mintha egy másik világba csöppennék. A fények, az árnyékok, a csendesség vagy helyenként az este különös zajai. Persze New York nem a legcsendesebb hely, este is nagy a sürgés-forgás. De ha jókor vagy jó helyen, akkor elcsípheted, még ha csak egy percre is, azt a nyugtató csöndet.

Persze előfordult, hogy mikor napközben kijöttem a szobámból, belefutottam valakibe. Volt egy rövid és feszült beszélgetésem Tonyval a folyosón. Afelől érdeklődött, hogy vagyok. Illetve Stevevel és Bruceval is összefutottam a nappaliban egyszer.

Most is az erkélyen állok a pizsamámban, ami egy combközépig érő póló. Egy-két órával járunk éjfél után, én viszont csak egy fél órája vagyok kint. Tekintetem hol a csillagos eget, hol az utcákat pásztázza. A közvilágítás és a reklámtáblák fényei különös játékot játszanak a felhőkarcolók ablakain. A járdán egy fiatal pár sétál kézen fogva. Az utcákon most kevesebb autó jár, mit a nappali hatalmas forgalmakban. Sokkal kevesebb.

-Szia! - a torony sötétje felé fordulok. Nem fáradtam azzal, hogy villanyt kapcsoljak, amikor elindultam ide. És ezek szerint Pietro is az a fajta, aki este inkább a sötétben botorkál, minthogy lámpát kapcsoljon. Mindössze egy hosszú pizsamanadrág van rajta. Mikor ismét felém fordul - ugyanis vissza csukja maga mögött az erélyajtót -, próbálok a szemébe nézni nem pedig izmos felsőtestére. Annyira elkalandoztak a gondolataim, hogy meg se hallottam, hogy kinyitja az ajtót?

-Szia! - viszonzom halk, lágy hangú köszönését.

-Zavarlak? - ráncolja finoman a homlokát.

-Nem - rázom meg a fejem. - Gyere nyugodtan - azzal visszafordulok a város irányába. Pár lépést tesz és már ott könyököl ő is a korlátnál. Nem szól semmit, de tudom, hogy meg akarja kérdezni azt, amit szinte mindenki, amint meglát. Hogy vagy? Csak az a baj, hogy unom már ezeket a kérdéseket. Szemem sarkából látom, ahogy finoman végignéz rajtam, majd pár másodpercig az arcomat fürkészi. Végül felnéz az égre. Próbálok nem azon agyalni, miért vörösödtem bele abba, hogy rám nézett.

-Nem tudsz aludni? - érdeklődik.

-Az elmúlt pár éjszakám nem volt épp a legjobb - mosolyodok el szomorúan. - Ilyenkor mindig sokat agyalok. De nappal alszok - itt már felé fordulok. Tekintetünk találkozik. - Csak hogy ne aggódjon senki majd amiatt, mert éjjeli bagoly lettem pár napra.

-Nem akartam mondani a többieknek, hogy itt találtalak - meglep ezzel.

-Miért?

-A te dolgod, hogyan dolgozod fel a hírt, amit kaptál - bólintok, majd az alattunk mélyen elhelyezkedő utcát kezdem el fürkészni. A fiatal pár már eltűnt, de helyettük meglátok egy kisebb bandát, lehetnek úgy tízen. Biztos valami szórakozóhely felé tartanak, vagy onnan jönnek. Hangos nevetésük néha még ilyen magasra is felhallatszik.

-Na és te? - töröm meg a közénk be éktelenkedő csöndet. - Te sem tudsz aludni?

-Nálam olyan nincs, hogy ne tudnék - nevet fel halkan. A mosolya azonnal megfog, elidőzik rajta a tekintetem. - Csak vízért jöttem - bök a fejével a konyha felé. - Aztán megláttam, hogy itt vagy - elhallgat. Gondolkodik hogyan folytassa. - Gondoltam megérdeklődöm, hogy vagy - megforgatom a szemem, amit azonnal megmosolyog. - De örülök, hogy végül nem ezzel a kérdéssel nyitottam.

-Én is örülök neki - válaszolom őszintén. - Már kicsit unom ezeket a kérdéseket, pedig nem sok mindenkivel találkoztam az elmúlt pár napban - halvány mosoly kúszik az arcára, majd mind a ketten a távolba meredünk. A magas épületek üvegén lévő fényjátékról a sötét csillagokkal pettyezett égre tekintek. - Régen, amikor a szüleim még éltek - kezdek bele, de nem fordítom el a figyelmemet az égről. Pietro viszont rám emeli égkék szemeit. - Nyáron nagyon sokszor ültünk ki este, hogy a csillagos eget fürkésszük. Azon versenyeztünk, ki talál több hullócsillagot - nevetek fel halkan. - Már amikor voltak - teszem hozzá. - Apa mindig azt mondta, ha elveszítünk valakit, legyen szó egy szerettünkről, barátról, vagy kisállatról, akkor mindig nézzek majd fel este az égre és válasszak ki egy csillagot. Mert az az elvesztett csillaga - tartok pár másodper szünetet. - Mikor meghaltak és este felnéztem, nem kellett választanom. Volt két csillag egymás mellett, amik fényesebbek voltak a többinél. Úgy gondoltam, hogy ők azok.

-Szép gondolat - pillant fel ő is az égre.

-Ne haragudj - rázom meg a fejem. - Nem tudom, miért mondtam most ezt el - tekintetünk találkozik.

-Örülök, hogy megosztottad velem - halvány mosoly kíséri mondatát. Veszek egy mély levegőt, majd ellököm magam a korláttól.

-Most már szerintem megyek.

-Holnap már láthatunk?

-Nem tudom - válaszolom. - Lehetséges. Jó éjszakát! - azzal sarkon fordulok és elindulok az ajtó felé.

-Jó éjt!

X

Egész sokáig aludtam magamhoz képest. Dél után pár perccel pattan ki a szemem és természetesen a fürdő felé vezet az első utam. Szeretek reggelente beiktatni egy gyors tusolást, felébreszt. Úgy érzem, sikerült feldolgoznom az információkat és döntésre is jutottam. Az éjszakai beszélgetésem Pietroval nagyon jól esett. Látszott rajta és hallottam a hangján, hogy tényleg érdekli, mi van velem, és hogy tényleg örült, hogy megosztottam vele azt a kis történetet. Bár szerintem nem kellett volna. Még nem.

Igazából nem is kellett volna kijönnie, simán megvonhatta volna a vállát, mikor észrevett és mehetett volna vissza aludni. Ő mégis kijött. Eszembe jut, ahogy végig nézett rajtam, amibe ismét belevörösödöm. Fenébe! Be kell látnom, hogy helyes férfi. De jelenleg van min agyalnom, nem kell még egy ok, ami miatt foroghatnak a fogaskerekek a fejemben. Így is rájuk férne egy kis pihenés, vagy olajozás. Eléggé kikészültek az utóbbi napokban. Örülök, hogy azt ki tudom gondolni, hogy mi legyen a következő lépésem.

Miután felkapok magamra egy kényelmes rövid nadrágot, illetve egy kapucnis pulcsit, elhatározom, hogy kimegyek a konyhába és ott iszom meg a kávémat. Legalább egy tíz percig álltam és bámultam a szobám ajtajának ezüstös kilincsét, mire sikerült összeszednem magam és lenyomnom.

A nappali, az étkező, illetve a konyha egy légtérben van, így ott nem sok esélyem van eltűnni. Meglepett és megkönnyebbült tekintetekkel találom szemben magam, amint észrevesznek. Tony a konyhában ügyködik valamin, remélem, valami finomat készít, ugyanis éhes vagyok. Steve és Vízió a kanapén ülnek. Bruce pedig a pultnál ücsörög és valami gőzölgő, meleg italt szorongat.

-Palacsintát? - kérdezi Tony mosolyogva.

-Elfogadom - válaszolok a konyhába érve. Valaki ma már főzött le kávét, így azzal nem kell bajlódnom. Előhalászok egy bögrét, töltök az aljába a fekete erős italból, majd a hűtőhöz lépek tejért. Jól felöntöm vele a kávét, így halvány barna színben pompázik. Adok hozzá egy nagy adag cukrot, majd az elkészült tejes kávémmal a kezemben helyet foglalok Banner mellett. Bár ebben inkább mutatóban van kávé, de számomra ez tökéletes és édes. - A többiek?

-Nat és Barton Furyval vannak - kapom a választ a tudóstól. - Az ikrek a városban, Samet nem tudom - bólintok. Tony elém tesz egy tányért rajta két kakaós palacsintával. Megköszönöm neki, majd hozzá is látok.

-Hogy aludtál? - érdeklődik Vízió.

-Már jobban - fordulok felé. - Köszönöm - mosolygok rá, amit viszonoz.

-Nem akarom felkavarni benned az érzelmeket - áll meg a pult másik oldalán Tony. Halkan beszél. Bruce kérdőn pillant felénk, ő jól hall mindent. - De sikerült döntésre jutnod?

-Igen - kortyolok bele a kávémba. - Egyelőre maradok - megkönnyebbülés suhan át a két férfin. - Hagyom, hogy megvizsgáljatok és segítsetek uralni az erőmet.

-Aztán? - érdeklődik finoman Bruce.

-Aztán meglátjuk, hogy alakul - halvány mosolyra görbül a szám széle.

-Rendben - vigyorodik el a milliárdos. - Rajtad áll, mikor szeretnéd kezdeni.

-Ma el szeretnék menni a festék- illetve a lakberendezési üzletbe - Stark mosolyogva fordítja meg a serpenyőben sülő palacsintát. Örül neki, hogy szeretnék jobban berendezkedni. - Ha nem probléma?!

-Dehogy - tekintetünk találkozik. - Vegyél nyugodtan, amit csak szeretnél.

-És ha nektek is jó - pillantok Tonyról Brucera. - Akkor holnap kezdhetünk is.

-Köszönjük a bizalmadat, Joyce! - Bruce olyan nyugodt ember. Képtelenség róla elhinni, hogy dühöngő zöld monstrummá tud átváltozni, ha felhúzza magát. Remélem jó döntést hoztam. Hiszen abban nincs semmi, hogy megvizsgálnak, majd pedig segítenek megérteni és uralni a képességemet. Tony azt mondta, akkor távozom, amikor szeretnék. Ezt megtehetem mindezek után is, ha úgy érzem majd helyesnek. Sok minden fog most az életemben megváltozni. Napokat, de akár heteket is itt kell majd töltenem emiatt. Nem tudom, utána mi fog az egészből kisülni. Lehet maradok. Lehet ez lenne a jó döntés...

X

A Natasha által említett lakberendezési üzlet tényleg közel helyezkedik el a toronyhoz. És te jóságos ég! Hatalmas! Mikor belépek, egyszerűen fogalmam sincs, hol is kezdjem. Kézi kosár helyett inkább egy bevásárló kocsit hozok magammal. Van pár dolog a fejemben, amire szükségem lesz, ha itt akarok maradni. Első sorban az ágynemű huzatokhoz vezet az utam. Minden féle színű, mintájú és méretű van ebben a hosszú sorban. Nem nagyon szeretem a túl csicsázott huzatokat, nem az én ízlésem. Akad olyan is a polcokon, amire egyszerűen rossz ránézni. A kosaramba végül bekerül egy sima fekete, melyben két párna és két takaró huzat található. Illetve egy fehér melyet fekete és szürke négyzetek díszítenek. A lepedők felé veszem az irányt. Ezt se viszem túlzásba, egy fekete és egy fehér mellett döntök. Azért veszek belőlük kettőt, hogyha az épp használtat mosásba teszem, legyen másik. A következő sor a díszpárnáké és a huzatoké. A kanapén, ami a szobában van, van két egyszerű, huzat nélküli párna. Az egyikre veszek egy türkizkék szőrméset, míg a másikra egy ugyanolyat csak fehérben.

Függönynek egy türkizkék hosszút választok. Vagyis kettőt. Tekintve, hogy az ablakok a plafontól a padlóig érnek, hosszúra van szükségem. Hozzá kerül még a kosárba sötétítő függöny is. A szőnyeget választom ki a leggyorsabban. Az egyik fő kikötésem az, hogy ne legyen olyan anyagból, amit nehéz porszívózni, amibe könnyen beleragadnak a kis szöszök. Végül egy szép fehéret választok.

Lehet jobb lett volna, ha eljön velem valaki. Nem tudom ennyi mindent, hogy fogok visszavinni a toronyba, pláne, hogy még a festék boltba is át szeretnék menni. De lehet kétfordulós lesz a dolog. Vagy több.

Az apró díszeknél nem időzők sokat, hiszen a régi lakásomban rengeteg mindenem van még, amit itt is fel tudok majd használni. Lehet ma még oda is el kellene mennem össze pakolni. Igazából csak szeretem a dísztárgyakat, szeretek dekorálni és ezért is kanyarodom be erre a részlegre. Egy vázát viszont a kosárba teszek, a fejemben jól fog majd kinézni a dohányzó asztalon.

És elérkeztünk az egyik gyenge pontomhoz. Az illatgyertyákhoz. Itt sokat fogok időzni. Különféle illatú és csomagolású gyertyák vannak két teljes soron át. Csodálatosan szépek. És az illatuk, huh! A régi lakásomban is van pár, de azok már nagyon a végét járják, ezért is döntök amellett, hogy szerzek be néhányat. Van még ott pár díszpárnám, amik jók lesznek az ágyra például. Éjjeli lámpa, fényképek keretben. Könyvek, fotóalbumok, pár égősor, illetve még ruha, törülköző. A kedvenc bögréimet se fogom ott hagyni. Illetve a kényelmes fotelemet sem. Azt még én vettem a lakásba, szóval mindenképp velem jön, ahogy a csodaszép könyvespolcom is. Az a jó az egészben, hogy olyan színvilág uralkodik a régi lakásomban, mint amilyenre az új szobámat szeretném látni. Úgyhogy ezzel is sokat könnyítek a dolgon.

-Szia, Joyce! - gondolatmenetemből és a folyamatos gyertya szimatolásomból ráz ki a hang. Vidám köszönés egy gyönyörű lánytól.

-Wanda - lepődöm meg, majd elmosolyodom. - Szia!

-Látom, nem csak én szeretem az illatgyertyákat - pillant a kezemben lévőre. Felnevetek.

-Nem. Mi járatban vagy?

-Törülközőért jöttem - mutatja felém a kis kézi kosarát. - Illetve gyertyáért. Te?

-Otthonosabbá szeretném tenni a szobám - Wanda arcán hatalmas és boldog mosoly jelenik meg. Annyira jól esik, hogy valamiért mindenki őszintén örül annak, hogy maradok. Nem is ismernek még, de azt akarják, hogy velük éljek, hogy a csapat tagja legyek.

-Akkor maradsz? - kérdezi még mindig mosolyogva.

-Egyelőre igen - bólintok, majd visszahelyezem a gyertyát a polcra. Ez az illat annyira nem vett le a lábamról. - Aztán majd elválik - őszintén beszélek vele, hiszen nincs okom másképp tenni. Jobb, ha tudják, hogy még nem biztos, hogy végleg velük maradok.

-Rendben - bólint, de a szája szélén ott motoszkál a mosoly. Miért van olyan érzésem, hogy ez egy olyasféle mosoly, hogy ő tudja mi lesz a vége ennek? Valószínűleg úgy van vele, hogy nem fogok elmenni, meg fogom őket szeretni és maradni fogok. Halkan felnevetek. - Ha még nem sikerült választanod - kezd el nézelődni a gyertyák között. - Akkor ezt tudom ajánlani - azzal meg is találja, amit keresett. - Az egyik kedvencem! - elveszem a kezéből az üvegcsét és beleszimatolok.

-Azt a - lepődöm meg, mire a Maximoff lány csak elneveti magát. - Isteni illata van!

-Örülök, hogy tetszik! - folytatjuk a nézelődést. Wanda által ajánlott gyertya mellé, még a kosaramba kerül másik kettő. Ő is választ kettőt, majd egy harmadikat szagolgatva lép oda mellém. - Szerinted ez tetszene Pietronak?

-Ő is gyertyás? - kérdezem halkan nevetve.

-Nem - forgatja meg a szemét. - Próbálom rávenni, hogy próbálja ki őket, de sose egyezik bele - ismét felnevetek. - És mivel most az ágyneműknél jár, így gondoltam sunyiba veszek neki egyet - meglepődöm, hogy Pietro is itt van. De leesik, hogy Banner azt mondta, hogy lejöttek a városba. Nem tudom, miért nem volt egyértelmű, hogy valószínűleg mind a ketten itt vannak, mikor ide jött hozzám Wanda.

-Akkor ez tökéletes lesz a számára - segítek a lánynak. - Ti még nézelődtök? Mert én már szerintem végeztem.

-Nem - rázza meg a fejét, majd a Pietrónak szánt gyertyát bele teszi a kosárba. - Keressük meg a bátyámat és mehetünk a kasszához. A fehérhajú szélvészt az ágyneműknél találjuk, ahogy azt Wanda megmondta, majd elindulunk fizetni. Egybe rendezzük le a vásárlásunkat, az eladó pedig igyekszik gyorsan a táskákba pakolni. Wandára pillantok, akinek a kezét skarlátvörös fény öleli át. Körbenézek, de nem veszek észre semmiféle változást.

-Mit csináltál? - súgom neki a kérdést.

-Semmi érdekeset - vigyorodik el. Miután minden venni kívánt termékünk táskába kerül, elindulunk ki az üzletből. Pietro felajánlotta, hogy segít cipekedni nekünk, így most az egyik kezében - pontosabban a hóna alatt - ott van felcsavarva a szőnyeg, amit vettem. Míg a másikban az egyik papírtáska. Ettől függetlenül Wandánál és nálam is van egy-egy. Mivel én meg be szeretnék menni a festék boltba is, így útjaink külön válnak.

Gyorsabban végzek, mint gondoltam. A toronyban lévő szobámban három falam van összesen - mivel az egyik ugye teljesen ablakozott. A szekrény sor mögötti fal pedig nem nagyon látható a fa bútorzat miatt, így úgy döntöttem azt fehéren hagyom. A másik két falamat viszont türkizkékre festem. Igen, imádom ezt a színt! Sok kiegészítőt vettem ma ebben a színben, illetve a régi lakásomon is van jópár. Ehhez a színhez pedig tökéletesen passzol a fekete és fehér.

Visszaérve a szobámba nagy meglepetés fogad. Nem csak amiatt, mert Wanda volt olyan kedves, hogy áthozta nekem azokat a vásárolt dolgaimat, amik az ő táskájában landoltak. Hanem mert több karton doboz van felhalmozva a kanapém mögé. Lerakom az ajtó mellé a festékes vödröt és a nálam maradt táskát, majd a dobozokhoz sétálok. A legfelsőn felfedezek egy üzenetet. Kezembe veszem a kis papírdarabot, és amint elolvasom, nem tudom, hogy megkönnyezzem-e vagy felnevessek. Tony és Steve voltak olyan rendesek, hogy elhozták a maradék cuccomat a lakásomból. Melegség tölti el a szívemet kedvességüktől. Eszembe jut Wanda mosolya és amire akkor gondoltam. Meg fogom szeretni őket és maradni fogok. Megrázom a fejem. Ez még a jövő zenéje, ki tudja, hogy alakulnak a dolgaim. Visszahelyezem a cetlit a felső dobozra. Előszőr az újonnan vásárolt dolgaimat kezdem kipakolni. Ám elakadok benne, ugyanis a kezem ügyébe kerül egy negyedik gyertya. Én hármat vettem. Wanda! Elmosolyodom. Mikor láttam, hogy az üzletben az erejét használja, valószínűleg áttette a Pietronak szánt gyertyát abba a táskába, ami nálam landolt. Ezzel pedig az a célja, hogy én vigyem vissza a szélvésznek. Majd visszakapja még ezt.

A szőnyeget leterítem a kanapé elé, majd visszahelyezem a dohányzó asztalt. Az újonnan vett vázámat pedig ráteszem. A régi lakásomból a fiúk elhozták a szőnyegeimet, ezek közül az egyik az ágy mellé megy, míg a másikat beteszem a fürdőszobába. Az ágyneműket, a lepedőket és a párnahuzatokat bedobom gyorsan a mosógépbe a törülközőimmel együtt. A függönyöket pedig gondosan felteszem a karnisra. Idő közben kipakoltam a karton dobozokat is. Az éjjeli lámpámat ráhelyezem az éjjeli szekrényre, mellé pedig egy gyertyát teszek. A maradék ruhámat a szekrényekbe helyezem. Stark és Rogers nem tudom hányat fordulhatott, ugyanis elhozták a fotelemet és a könyvespolcomat is. Az előbbire ráhajtogatom az egyik kedvenc meleg pokrócomat, míg a másikat az ágyra helyezem. Az utóbbira gondosan felhelyezem a könyveimet, a gyertyákat és a fotóalbumokat. Illetve kerül rá egy keretezett kép is, melyen a munkatársaimmal szerepelek. Az íróasztalomon eddig csak a laptopom pihent, de most rakok mellé egy gyertyát, az írószereimet és azt a pár füzetet, amit a fiúk hoztak el. Idő közben lejárt a mosógép, így a régi lakásomból elhozott szárítóra kiterítem a frissen mosott dolgaimat.

Miután mindennel végezek, beesteledik. Felkapom az asztalról Pietro gyertyáját és elindulok vele a fiú szobája felé. Kész vicc, hogy egy gyertya miatt kell átmennem hozzá. Az szobája ajtaja tárva nyitva van, de azért kopogok és belépek.

-Pietro! - mondom ki a kelleténél hangosabban a nevét, de nem kapok választ. Azonban a fürdőszobában ég a lámpa. Biztos nem hallotta, hogy itt vagyok, így leteszem a gyertyát az ajtó melletti komódra és megfordulok, hogy távozzak.

-Wanda vette? - kérdésére felé fordulok és a földbe gyökerezik a lábam. A fürdő ajtóban áll, derekán egy törülközővel. Haja vizes és kócos. Atya ég!

-Igen - nevetek fel. - Az én táskámba került, miközben pakoltam ki, vettem csak észre. Egyébként nagyon jó illata van - tekintetünk újra találkozik.

-Miért van olyan érzésem, hogy nem ellenkeztél, mikor mondta, hogy nekem veszi? - húzódik féloldalas mosolyra az ajka.

-Jól érzed - ráncolom a homlokom. - De megyek is, nem zavarlak.

-Hogy csinálod? - kérdő pillantást vetek felé.

-Mégis mit?

-Hogy nem jössz zavarba? - elindul felém. - Vagyis nem úgy, mint mások - érzem, hogy halvány pír szökik az arcomra, de mivel a szobájában csak a falra felszerelt led világít, így nem láthatja.

-Miért én, hogy jövök zavarba? - már előttem áll, így fel kell rá néznem. - Jó emberismerő lehetsz, ha a kis idő ellenére is sikerült megfejtened.

-Beharapod az arcod - meglepettség suhan át rajtam. - Így még vékonyabbnak tűnik, és árnyék is vetül rá - pillantásával a helyet nézi, ahol ez meg szokott történni. - Mikor kijöttem a fürdőből is ezt csináltad, illetve múlt éjjel is.

-Mikor elég feltűnően végig néztél rajtam? - nehogy már csak ő húzza az agyam. Zavartan felnevet.

-Nem gondoltam volna, hogy észreveszed addig, amíg meg nem láttam, mit csinálsz - égkék tekintete összekapcsolódik az én barna íriszemmel. - De nem csak zavarodban csinálod ezt - nem válaszolok, várom, hogy folytassa. - Mikor felhúzod magad is beharapod az arcod. Az edzőteremben láttam, amikor elindultál, hogy beszélj Starkkal.

-Néha másra is figyelhetnél, mint rám - pimaszkodom.

-A szép dolgok vonzzák a tekintetem.

-Lassíts Maximoff - nevetek fel jókedvűen. - Az se biztos, hogy itt maradok - erre a kijelentésemre arcizmai ellágyulnak, tekintete szomorúságot sugall.

-Gondold át - hangja halkabb, mint eddig volt. - Mindenki nagyon bír téged már most. Be fogsz illeszkedni. Jó helyed lenne.

-Majd elválik, ha végeztünk a vizsgálatokkal és a tanulással - lépek egy lépést hátra.

-Tehát belementél? - az a halvány kis mosolya!

-Holnap kezdünk is Banerrel és Starkkal.

-Akkor pihend ki magad - ad tanácsot. - Nem szokásuk gyorsan haladni.

-Azon leszek - azzal elindulok a szobám felé. - Szia!

-Jó éjt!