Most nem álmodtam semmit, legalábbis nem emlékszem rá. Arra kelek, hogy valaki gyengéden megráz. A hirtelen jött ébresztésre felkapom a fejem, és gyors pislogások keretében körbe nézek. Még a Quinjeten vagyunk, mindenki ébren van. Az este látott nyugodt arcok most már feszültek. A vezetőülés felé pillantok. Odakint a fekete égboltot felváltotta a tiszta, makulátlan kék ég. Megszorítják a vállam.

-Jól vagy? - találkozik Bartonnal a tekintetünk. El is felejtettem, hogy mellette aludtam el. Kérdésére szinte azonnal eszembe jut, ami az este történt. Amit megtudtam. Tonyra, majd Stevere nézek. Ők tudták meg elsőnek, egy véletlenül hozzájuk keveredett aktából.

-Igen! - válaszolom végül, majd magamra erőltetek egy kis mosolyt.

-Gyertek! - int felénk Stark. - Mondom, mi a helyzet - feláll a vezetői székből és lép pár lépést előre. A többiekkel köré állunk. - Nemsokára a megadott helyre érünk, azaz a két ország határára. Rhodey az imént szólt, hogy ismét érkeztek bejelentések eltűnt lakosokról.

-Merlin - sziszegi Thor.

-Igen, barátom, sajnos most igazunk lett - folytatja Tony. Tehát már biztos, hogy a Gróf rabolja el és állítja maga mellé az itt élőket.

-Tudjuk, hol található a szentély? - kérdezi Nat, miközben a pisztolyait igazítja meg az övén.

-Igen - veszi magához a szót Bruce. - Az Etióp-magasföld és a Szomália-félsziget közötti kis félsivatagban - ebben a pillanatban elsötétült az utazótér és kék fények villantak. A kör közepére kivetült az említett hely. Hatalmas homokdűnéket lehet látni, a szentély helyszínét egy piros pötty jelzi. - Ott van! - mutat a pontra. - Az eltűnt lakosok és a Gróf is.

-Ez mind szép és jó - szól közbe Sam. - De van terv is?

-A Quinjettel nem mehetünk oda, feltűnőek lennénk és szeretnénk a meglepetés erejével élni - válaszolja Steve. - Itt szállunk majd le - mutat egy épp megjelenő zöld pontra. Jó pár kilométerre van a két pont egymástól.

-A segítségünkre lehet még a szentélytől nem messze fekvő elhagyatott város - mutat most Tony egy sárga pontra a kék hologramon.

-Miért elhagyatott? - teszi fel a fejemben motoszkáló kérdést Wanda.

-Háború - kapjuk meg a választ Brucetól. - A lakósok elmenekültek és soha többet nem tértek vissza. Szellemváros lett. Épp ezért nincs kockázat, és jó menedéket nyújthat nekünk, ha rosszul sülnének el a dolgok.

-Remek! - szólal meg végre Barton is. - Mikor szállunk le?

-Nagyjából tíz perc - válaszolja Tony. - Készülődjünk! - ismét szétszéledünk. Mindenki a hátizsákja felé veszi az irányt és a még elrakott fegyvereket vesszük magunkhoz. Egész megbeszélés alatt nem szóltam egy szót sem, igazából volt, hogy nem is figyeltem. Csak meredten bámultam a hologramot. Mikor felszálltunk, kitettem a táskámba a fegyvereim. Most szépen sorban visszapakolom őket a helyükre. Pisztolyok és kések csusszannak a tokba.

-Joyce - lép mellém Pietro. - Jól vagy? - ezek szerint feltűnt neki, hogy nem voltam itt teljesen.

-Persze! - vágom rá gyorsan. Hazugság. - Miért? - még csak felé sem fordulok. Épp az utolsó késemet csúsztatom az övembe, amikor megfogja a csuklómat és maga felé fordít.

-Látom rajtad, hogy valami nincs rendben! - hangja halkabb lesz. A kezemet továbbra sem engedi el. Nem merek körbe nézni, biztos van, aki felfigyelt a közelségünkre. De nem is érdekel! Óvatosan megszorítja a kezem. Érintésére mintha minden problémám tovaszállna. - Szeretnél beszéni róla? - végre a szemébe nézek. Összepréselem az ajkaim, egy könnycseppem pedig megszökik a szememből. Szabad kezével letörli.

-Most nem - válaszolom rekedtesen. - Most van, ami fontosabb! - szomorú mosoly ül ki az arcomra. Pietro a homlokát az enyémnek dönti. Veszek egy mély, szaggatott levegőt. Ismét legördül egy könnycsepp az arcomon.

-Rendben - súgja. - De tudd, hogy itt vagyok! - nem törődve azzal, hogy homlokunk összeér, háromszor bólintok egy aprót. Elhúzza a fejét és nyom egy puszit oda, ahol az előbb összeért a fejünk. - Mennem kell, még beszélnem kell Sammel! - gyengéden rászorítok a kezére, ezzel jelezve, hogy rendben van. Azzal kezeink kicsúsznak egymáséból. Ismét összepréselem az ajkaim és visszafordulok a táskám felé.

-Megérkeztünk! - emeli fel a hangját Tony, hogy mindenki biztos hallja. Már a Vasember páncéljában áll a műszerfal előtt. Steve ebben a pillanatban helyezi a pajzsát a hátára. Natasha még vet egy gyors pillantást a fegyvereire, mindene megvan-e, míg Clint megigazítja a tegeze szíját. Sam összekapcsolja a mellkasán a csatot, ami a szárnyait tartják. Thor megpörgeti a kezében a pörölyt, majd erősen rámarkol. Wanda magára veszi a vörös, térdig érő kabátját, Pietro előbb a jobb, majd a bal sarkát húzta fel hátra. Bemelegíti lábizmait. Banner leveszi magáról a kabátját és az egyik székre helyezi. Vízió megáll Tony mellett, aki ekkorra már a rámpán áll, és várja, hogy a Quinjet megállapodjon a talajon. Gyorsan felkötöm türkiz hajam, hogy ne zavarhasson.

A Quinjet megremeg, a leszállótalpak nagy nehezen megállapodnak a homokon. Kicsit megdől jobbra a gép, nyikordul egyet és végre megáll. Épségben földet értünk.

-Kezdjük! - lép előrébb Steve.

-Péntek! - szólítja meg Tony a mesterséges intelligensiát. - Le a rámpát!

X

Már egy fél órája gyalogolunk a homokdűnék között. Tony és Steve mennek elől. Amint a lábunk a homokhoz ért, elcsendesedtünk. Túl hosszúra nyúlik már a hallgatás. Mindössze a lépéseinket, a szelet és a homokot lehet hallani. Itt ott egy-egy fáradt sóhajt. Egy nagyobb dűnére igyekszünk feljutni. Steve hátrafordul és int a mellettem sétáló Pietrónak. Ő erre csak bólint és elsuhan. Előre küldte, hogy körülnézzen. Ezek szerint már közel járunk. Pár perc elteltével Pietro vissza is ér. Felveri a homokot, ahogy megáll Starkék mellett. Mutogat előre, magyaráz, majd visszajön mellém. Azonban senki nem szól továbbra sem semmit. Felérve a dombra elindulunk lefelé, hogy egy még magasabbra másszunk majd fel.

Elég nehéz egy ilyen homokdombra úgy feljutni, hogy ne csússz vissza, vagy ne fejelj bele a homokba. Ingatag. Így felteleportálok a tetejére. A többiekkel szemben érek földet. Steve szenvedő arckifejezéssel pillant fel rám, mire én gonoszan elvigyorodom. Megfordulok és még az állam is leesik, ahogy végig nézek a városon. Nincs a legjobb állapotban. A legtöbb épület romos, benőtte őket a gaz, tele vannak indákkal. Van pár lakóház, innen nézve legfeljebb öt emeletesek lehetnek. Pár boltot is látok innen, illetve sok családi, kertes házat.

-Ez lenne az - ér fel Tony, majd szépen sorban mindenki. - A szentély a város túlsó végén van.

-Pietro, Sam! - fordul feléjük Amerika Csillagos hőse. - Menjetek előre, nézzetek körül! Ha találtok Merlin által elvarázsolt helybélieket, akkor vigyétek őket az iskola tornatermébe!

-A térkép mindenkinek fel lett telepítve a kezén lévő karkötőbe - teszi hozzá Bruce.

-Mit csináljunk, ha Nilkinekkel találkozunk? - kérdi Pietro.

-Velük még nem találkozhattok, mivel a kapu még zárva van - lép előre Thor. - De őket majd nem kell kímélni!

Pietro nem vár Samre, elszáguld felverve maga körül a homokot. Sam egy könnyed mozdulattal kitárja fém szárnyait, elrugaszkodik és követi a Maximoff fiút. A többiekkel pedig elindulunk lefelé az utolsó, nagy buckán. Akármennyire is ijesztő ez a szellemváros, mégis nyugalom lesz úrrá rajtam. Nem azért, mert szuperképességekkel rendelkező emberek vesznek körbe. Én magam sem tudom megmondani, hogy miért. De jelenleg nincs bennem feszültség, stressz. Azonban ez nem tart sokáig.

Lövések durranása visszhangzik a városból. A csapat egy része kapkodni kezdi a tekintetét, a hang forrását keresik. Míg én és még néhányan szinte azonnal futásnak eredünk, egyenesen a város felé. Segítenünk kell nekik!

Nagy nehezen megállunk a homokban, amint Sam bevesz egy éles kanyart a levegőben. Nem sokkal előttünk leszáll, a maradék távolságot futva teszi meg. Hirtelen Pietro is mellettünk terem, időközben a többiek is beérnek minket. Pi kapkodja a levegőt, Sam pedig ijedten tekintget hátra.

-Mi történt? - szalad testvére mellé Wanda.

-Szerintem - zihálja Pietro. - Lebuktunk!

-Szerinted? - emeli fel a hangját Tony.

-Kik lőttek? Láttátok őket? - kérdezem.

-Nem - válaszolja most Sam. - Senkit sem láttunk. Csak leadtak pár lövést, az egyiket épphogy ki tudtam kerülni!

-Menjünk tovább - bök a fejével előre Stark. - Át kell jutnunk a városon! A kerülő szóba se jöhet, sok időt vesztenénk.

Pár métert megtéve már a városban is vagyunk. A főúton haladunk, minden elágazásba, kis utcába és kereszteződésbe benézünk. Fegyvereinket kéznél tartjuk. A törött ablaküvegek mögötti helyiségeket is figyelemmel tartjuk, nehogy ott bujkáljanak. Nemsokára kiérünk, már látni lehet a homokbuckákat. Kicsit gyorsabbra veszem a tempót, hogy előrébb jussak. Tony mellé érve, elkapja a felkarom és maga felé fordít. Kérdőn pillantok a szemnyílásába, a tekintetét keresem, de így maszkon keresztül esélytelen, hogy megtaláljam.

-Ha jelzek, köss össze minket! - kér meg.

-Rendben - válaszolom. Elenged, majd haladunk tovább előre. A város szélén behúzódunk egy épület takarásába. Kipillantva a fedezékünk mögül, észreveszek két férfit, akik a város felé tartanak. Szemük ugyanolyan, mint Tonyé volt, mikor Merlin megbabonázta. Mögéjük pillantva az egyik bucka fölött látni lehet a szentély kapujának tetejét. Megbököm a könyökömmel a mellettem álló Thort, majd a szentély irányába mutatok, hogy ő is láthassa. Merlin már előásta.

-Ott van - mondom neki halkan.

-Igen - erősít meg. - De hol van Merlin? - zavartan összevonja a szemöldökét.