-Amint készen állunk - válaszolja Tony, közben küld felém egy mosolyt. Jól esett neki, hogy egyet értek vele. Nincs itt mit beszélni - a terven kívül - emberi életek forognak kockán. Mihamarabb cselekednünk kell!

-És mi a terv? - kérdezi Pietro. Bannerre pillantok, aki várta már, hogy ránézzek. Bólint egy aprót, ezzel jelezve, hogy csináljam. Egyre gondoltunk. Lehunyom a szemeim, egyenletesen szívom be és fújom ki a levegőt. A többiek ez idő alatt elkezdik tárgyalni, mi lenne a legjobb. Kizárom a hangjukat. Bruce tekintetét továbbra is magamon érzem, próbálok nem erre figyelni. A fejemben minden hirtelen elcsendesedik, a többieket kezdem el keresni a tudatommal. Érzem a jelenlétüket. Mindenkit egyesével megtalálok. Ők persze ebből most még nem vesznek észre semmit. Ekkor megérzem, hogy már nem csak Bruce néz. Kinyitom a szemem. Rhody meglepődik, ő nem tudja, mire vagyok képes, és hogy ez milyen mellékhatással jár. Tekintetem megtalálja Pietróét, aki mosolyog. Ebből a két reakcióból meg győződöm, hogy a szemem színe megváltozott. Tehát valakivel, jobb esetben valakikkel mentális kapcsolatban vagyok. Senki nem szól semmit, várnak. Így én szólalok meg, azonban a szám használata nélkül.

-Mindenki hall? - kérdezem, miközben körbe pillantok az asztal körül.

-Ez meg mi a... - kezd bele Rhody, de nem nyitja ki a száját.

-Csitt! A Kapitány nem szereti a csúnya beszédet! - hallom meg Tony hangját a fejemben. Vigyorog.

-Ha, ha - csattan föl Steve.

-Akkor mindenki hall? - kérdezem újra. - Banner mondta, hogy teszteljem le, hányunkat bírom összekötni.

-Elég fura - Clint feszülten megmozdul a székében.

-Majd megszokjuk - válaszolja Wanda.

-Tehát, így fogunk kommunikálni közben? - kérdezi Thor.

-Igen - jön a válasz Brucetól.

-Így nem tudnak minket lehallgatni - teszi hozzá Sam.

Még egy kis ideig a tárgyalóban maradunk, ameddig tudom, tartom az összeköttetést. Hozzá kell szokniuk, ugyanis innentől kezdve, ahogy és ameddig bírom, így fogunk kommunikálni. Így biztonságos. Vízió továbbra sem lelkesedik ettől az ötlettől, neki valamiért nem nagyon jön be ez a fajta kommunikáció. Lehet azért, ami. Lehet a szerves lényeknek könnyebb. A többiek elég hamar hozzászoktak. Mikor Bannerre téved a tekintetem, bólint. Ezzel jelzi, hogy most már kapcsoljam szét magunkat. Így teszek. Bevallom, kissé megterhelő volt elsőre ennyi embert összekötni. Rászorítok a székem karfájára, mivel megszédülök. Pislogok gyorsan párat, próbálom összeszedni magam. Senki nem adja jelét annak, hogy észrevette volna pillanatnyi rosszullétemet, így próbálok úgy tenni, mintha mi sem történt volna. Engedek a szorításon, mikor körbe nézek a többieken. A holnapi napot tárgyalják.

Fél óra elteltével szétszéledünk. Thor és Banner a laborba mennek, Tony lefelé veszi az irányt. A többiekkel viszont a lakóövezetbe tartunk. Van, aki a hálószobájába megy, van, aki edzeni. Én a kialakulóban lévő fejfájásom végett a konyha felé veszem az irányt. Töltök magamnak egy nagy pohár vizet. Valaki megsimítja az oldalamat. Ujjai finoman és lassan haladnak felfelé.

-Szia kékség! - halk hangját hallva a hideg is kiráz. Nagy és boldog mosoly terül el az arcomon, még jó, hogy a hátam mögött van, mivel így nem láthatja mennyire elvörösödtem. Arról ne is beszéljünk, amit odabent érzek a gyomromban és a mellkasomban.

-Szia Pi! - lehelem a választ. Igyekszem kizárni a televízió zaját és azt a gondolatot, hogy valaki ott ül és nézi. Közben Pietro meg piszkálódik. Szembe fordulok vele és a szemébe nézek. Közben vetek egy gyors pillantást a nappalira. Nincs senki a kanapén, azonban az erkélyen áll valaki. Ha jól láttam, akkor Sam az. Telefonál. Akkor ezért merészkedett ide a szélvész.

Nem titkolózunk, nem szégyelljük egymást. Ilyenről szó sincs. Csak azért eléggé az elején vagyunk, sőt, szinte sehol sem. Ismerkedünk még. Annak ellenére is, hogy aludt már velem, illetve majdnem meg is csókolt. A csókra gondolva ismét nyomást érzek a mellkasomban. Nem titkolózunk, csak várunk. Mi sem tudjuk, mi lesz még ebből, nem szeretnénk elhamarkodni, illetve azt sem, hogy a többiek idő előtt tudják. Lehet nem is lesz ebből semmi. Bár szerintem - és szerintem Pietro is látja ezt - a többiek kezdenek sejteni ezt-azt. De senki nem kérdezett rá még és nem is fognak.

-Arra gondoltam, elmehetnénk ebédelni - istenem, az a mosoly! Tekintete csak úgy csillog, reméli, tudja, hogy bele fogok menni.

-Ez most egy randi, Maximoff? - nevetek fel halkan, amihez Pietro is csatlakozik. Szeretem zavarba hozni.

-Mondhatjuk annak is, Hopper - bólint. Égkék tekintetét képtelen levenni rólam.

-Rendben - válaszolom, majd zavaromban lehajtom a fejem egy pillanatra.

-Akkor egy óra múlva a liftnél - tisztázza le az időpontot, majd elém lép és ad egy gyengéd csókot az arcomra. Azzal el is tűnt előlem. Felnevetek, majd töltök még magamnak vizet és elindulok a szobámba.

Az idő lehűlt odakint. Szürke felhők közelednek a part felől. De még van pár óra addig, hogy leszakadjon az ég, így nem halasztjuk el az ebédünket. Nem viszem túlzásba a ruha választást. Csak egy ebéd, illetve elég hűvös is van. Egy farmer és egy kényelmes, fekete kapucnis pulóver mellett döntök. A lifthez érve megkönnyebbülök, hogy Pietro se vitte túlzásba a dolgot. Rajta egy fekete farmer van, pulóvere pedig megy a hajához: fehér.

-Gyönyörű vagy! -leheli, miközben átkarolja a nyakamat és megnyomja a lift hívógombját. Léptek zaja üti meg a fülünket, valaki erre jön a folyosók felől.

-Pedig ki sem öltöztem - kötözködöm.

-Mindig az vagy - zavaromban lehajtom a fejem. A következő pillanatban csippan a lift és kitárul az ajtaja.

-Merre mentek? - belépve a liftbe szembe fordulunk a nappalival. Clint néz vissza ránk, kezében a koszos tányérokkal, amiket az elmúlt pár napban halmozhatott fel magánál.

-Bankot rabolunk, aztán lelépünk Hawaii-ra - válaszolja Pi rezzenéstelen arccal.

-Nem szabadott volna elmondanunk senkinek! - szállok be a játékba, majd gyengéden mellkason ütöm. Clint szemöldöke felszalad.

-Küldjetek majd lapot - azzal elindul a konyha felé. Elnevetem magam. - Ó, várjatok! - Pietro gyorsan megfogja a bezáródó ajtót. - Nem láttátok Starkot? Mióta visszajöttünk a tárgyalóból, nem látta szinte senki - összenézünk Pietróval.

-Én nem láttam - válaszolom Clintre nézve.

-Én sem - válaszolja Pietro is.

-Biztos, nincs baj - nyugtatom az íjászt. - Lehet, Pepperrel van.

-Lehet - bólint egy aprót. - Na de menjetek! Jó szórakozást! - mikor bezáródik a lift ajtaja Pietro közelebb von magához és nyom egy puszit az arcomra.

-Csak óvatosan! Egy órán belül ez már a második Maximoff - piszkálódom. Pietro jóízűen felnevet. Imádom a nevetését, a mosolyát.

-Amúgy is többel jössz nekem, ne hisztizz! - szemtelenkedik.

-Többel? - elkerekedett tekintettel nézek fel rá. Ő azonban a lift ajtaját vizsgálja, közben hatalmas mosoly terül el az arcán.

-Bizony, bizony! - az az önelégült hang. Kis pimasz!

-Mesélj csak! - bököm meg a könyökömmel. Elém lép, kezét a derekamra fekteti. Felnézek rá, gyönyörű kék szemeibe. Összepréselem az ajkaim, nem akarom, hogy lássa hatalmas mosolyom. Tekintete nyugodt és békés. Közelebb hajol. Orrát az enyémnek támasztja.

-Még nem kaptam meg a csókom - leheli.

-Te szegény! - ráncolom össze az orrom. Pietro elhúzza az arcát és kiölti rám a nyelvét. Felnevetek. A lift ajtaja kinyílik, mi pedig elindulunk ki a toronyból.

X

-Nem hiszem el, hogy megkérdezted! - nevetek fel ismét, már a liftben vagyunk. Hamarosan a lakószinten leszünk.

-Azt mondtad, nem merem, nem hagyhattalak nyerni!

-Köszönöm! - váltok kicsit komolyabb hangnemre. Kék és barna szempár találkozik. Pietro lágyan elmosolyodik, majd a lift megáll és pittyen egyet. Kinyílik az ajtó és Pietro szinte azonnal félre ránt. Nekinyom a falnak, ő pedig védve engem nekem dől. Karjait a fejem köré fonja. Kék sugár csapódik a lift falának, darabkái szét repülnek. Kiáltás, majd pedig fájdalmas nyögés üti meg a fülünket. - Köszönöm! - ismétlem meg magam. Pietro gyorsan végignéz rajtam, nem esett-e bajom. Majd óvatosan kikémlelünk a liftből.

A füst nem sokat enged látni, csípi a szemem és köhögnöm kell tőle. Hunyorgok, hogy többet lássak. Elkerekedik a szemem, amint meglátom Starkot a Vasember páncélban, amint Natashával küzd. Natnek nincs nagy szerencséje, ugyanis Tony könnyedén lenyomja. A milliárdos behúz egyet a vöröshajú nőnek, majd maga fölé emeli és felénk dobja. Romanoff a falnak csapódik. Nem gondolkodom sokáig, azonnal kilépek a lift takarásából és letérdelek Natasha mellé. A nyakára tapasztom két ujjam, a pulzusát keresem. Csak elvesztette az eszméletét. Orrából vér folyik, karján pedig már most kék és lila foltokat vélek felfedezni.

Pietro is kilép a liftből és a folyosó felé siet. Ekkor veszem csak észre, hogy Steve fekszik ott. Erős fémkezek megragadják a felkarom és a derekam, majd egy könnyed mozdulattal a nappali felé hajít. Neki esem a kanapénak, ez kicsit tompít az esésemen, de még így is összetörik alattam az üveg dohányzóasztal. Szilánkok vágják fel a bőrömet, vér serken a sebből. Nagy nehezen felülök és Stark felé fordulok, aki ott áll a lift előtt és engem néz. Eddig nem értettem mi történik, nem láttam az arcát. De most már tisztán látom. Íriszei vörösek, szinte világítanak a fekete ínhártyáin. A szeméből lefelé pedig vörös erek rajzolódnak ki az arca közepéig.

Tony elindul felém. Natasha kezd magához térni. Feltérdelek és próbálom összeszedni magam, hogy helytálljak Tony ellen. Azonban még mielőtt elém érne, a Kapitány pajzsa szeli át a levegőt és eltalálja vele Tonyt. S következő másodpercben már a konyhában állok. Pietro finoman letesz a földre. Tekintetét gyorsan végig futtatja rajtam, de ennél több időt most nem tudunk szentelni a sebeimnek.

-Jól vagy? - kérdezem Stevet, aki lassan elindul a tántorgó és fejét fogó Tony felé. Rogers nem áll még biztos lábakon. Pajzsa már ismét a kezében díszeleg.

-Megmaradok - leheli. Wanda jelenik meg a folyosón és azonnal Natashához siet. Felsegíti és a lift mellől a folyosóra kiséri a nőt. Óvatosan leülteti a földre, a mellettük lévő kis asztalról Wanda lerántja a terítőt és Natasha vérző fejéhez nyomja. Tony felegyenesedik.

-Mégis mi történt? - kiabálja Wanda. Két nyíl szeli át a levegőt, majd Tonynak csapódva felrobbannak. Nem olyan erősségű, hogy megsérüljön, de egy kis időt nyerhetünk vele.

-Pietro! - lép elő Clint, íját továbbra is Tonyn tartja. - Menj le a laborba és szólj Bannernek és Thornak, hogy nagyon gyorsan kellene egy ellenszer! - Barton ez idő alatt Steve mellé ér. Pietro nem gondolkodik, azonnal elsuhan a lépcső felé.

Stark tüzet nyit ránk. Rogersnek sikerül kivédenie a pajzsával kettőt, közben Clint nyilakat ereszt a milliárdos felé. Nem veszi észre a füstben, hogy Tony most már rácéloz. Clint mellé teleportálok, megragadom a vállát. Egy pillanat múlva már a konyhában állunk. A fal, ahol eddig Barton állt most már egy szép lyukkal lett díszítve. Az íjász hálásan rám pillant. Stark gyorsan megtalál bennünket, ismét tüzet nyit. Barton leránt a pult alá. Masszív építmény, de nem fogja sokáig bírni, ha így lő ránk. Minél hamarabb ki kell találnunk valamit. Legalábbis addig, amíg Bruce fel nem ér az említett ellenszerrel. Hirtelen csend lesz. Majd fémes suhanás. Fém csapódik fémnek, majd a pajzs visszatalál Steve kezéhez. Lövés hallatszik, majd ismét csend. Összenézünk Clinttel, elismerő tekintetet lő felém.

-Kapi földre került - mondom a szám mozgása nélkül. Akit tudtam, összekötöttem.

-Hogy állunk Banner? Nem bírjuk idefent sokáig! - szólal meg Barton is a mentális kapcsolatunkon keresztül.

-Kell pár perc! - jön a válasz.

-Nem hiszem, hogy van annyink! - halljuk Pietro ideges hangját.

-Igyekszem!

-Menjünk! - Thor valószínűleg ezt Pietrónak intézi. Tony lába alatt ropog az üveg és a fa. Elindult felénk. A hátaman a pultnak támasztom, Clint is így tesz. Ki kell találnunk valamit. Nem bánthatjuk Tonyt. A léptek okozta ropogás abbamarad, azonban nem történik semmi. Felpillantunk, de nem látunk semmit. Óvatosan megfordulunk és feltérdelünk, majd lassan kidugjuk a fejünket a pult mögül. Stark nem önszántából állt meg. Skarlátvörös fény öleli körbe a testét. Megpillantom Wandát a folyosó végében, erőlködik, nem lehet könnyű megtartania. Clinttel megpróbáljuk kihasználni a pillanatot, de amint felállunk Tony kitör a szorításból. Wanda térdre rogy.

-Basszus! - sziszegi Barton. Tony ránk se hederít, megpördül és lead egy lövést. Egyenesen a Maximoff lányt célozza. Rogers idő közben összeszedte magát, így most pajzsával a kezében Wanda elé ugrik, ezzel megmentve őt. Clint kirohan a pult mögül és Tonyra veti magát. Próbálja félre húzni Stark kezét, amiből ismét lövéseket ad le Stevékre. Ebből az lesz, hogy a mellettük lévő falon egyre nagyobbodó lyukat lőttek. A törmelék Wandáékra hullik. Tony hátra nyúl és megragadja Bartont. Egy könnyed mozdulattal maga elé rántja, majd lendületet vesz, és az üvegen keresztül dobva Bartont, kiküldi az erkélyre. Az íjászt a korlát állítja meg, a szilánkok több helyen is megvágták. Tony elé teleportálok, ezzel meglepve őt és behúzok neki egyet. Felém kap, de én már mögötte vagyok. Hátba rúgom, amivel kellőképpen felhúzom. Mellé teleportálok és megint megütöm. A következő alkalommal azonban már számít rám, elkapja a nyakam. Lábaim már nem érik el a talajt. Páncélozott kezére csapom az enyémet, próbálok enyhíteni a szorításán. Elhajít, én pedig neki esem valakinek, aki az imént ért fel a lépcsőn. Visszaesünk a lépcsőházba és legurulunk. A kanyarban megállapodunk és elterülünk egymás mellett.

*Thor szemszöge*

A nappali romokban. Barton az erkélyen, Nat a folyosón. Steve épp felsegíti Wandát, amikor sikerül kitérnem Joyce elől. Olyan hirtelen történt, hogy időm se volt elkapni. Azonban Pietronak sikerült. Legalábbis a testével tompított Joyce esésén. Mind a ketten visszaestek a lépcsőházba. Nincs most időm ezzel foglalkozni, be kell adnom Tonynak az ellenszert. Találkozik a tekintetünk. Azonnal neki rontok. A Mjölnir segítségével elég hamar földre küldöm, esélye sincs. Nem számított rám. A könyvespolc állítja meg.

-Hol a szentély? - förmedek rá felé állva.

-Thor, Odin elsőszülöttje - hörög Tony. Merlin minden elvarázsoltját figyeli, így van esély vele beszélgetnem. Most is ez történik. - Valaki szíves üdvözletét küldi neked!

-Nem ismerek senkit abból a lyukból, ahonnan te jössz! - erősebben markolom a fegyverem.

-Ő viszont ismer téged! - vér folyik ki a szájából. - A nő... - lövés dördül, Merlin szava pedig elakad. Tony rángatózni kezd, a nyakából egy kapszula áll ki. Megpördülök és Bruceval találkozik a tekintetünk. A lépcsőfeljáróban áll, kezében egy különleges fegyverrel. Sikerült elkészítenie az ellenszert. Visszanézek Starkra, aki még mindig remeg. Azonban az erek szépen kezdenek eltűnni az arcáról, a szeme pedig visszanyeri eredeti színét. Hat az ellenszer.