20.rész

-Álom-

Futok,nem is,inkább rohanok. Körülöttem minden romokban,lángoszlop lobban melletem ami elől félreugrok. Hirtelen 3km-el előrébb vagyok. Teleportáltam. Egy halatmas széltölcsér felé szaladok. Megállok. Megláttam valamit,vagy inkább valakit. Ilyedten a számhoz kapom a kezem és könny csordul ki a szememből. Wandát látom. Térdepel. A kezében egy élettelen testet tart. Meghalt. Amerika kapitány halott.

-Álom vége-

Borzalmas álmomból egy kopogás riasztott fel. Ilyedten felültem az ágyamon és körülnéztem. Miután meggyőződtem róla,hogy csak egy álom volt felálltam,felvettem a mamuszom és odacsoszogtam az ajtóhoz. Mikor már ott voltam mégegyszer kopogtak rajta. Kinyitottam és Clint állt az ajtó másik oldalán.

-Jól vagy? - kérdezte majd végignézett rajtam - Elég sápadt vagy.

-Igen - válaszoltam majd egy hajtincsem a fülem mögé igazítottam - Csak roszat álmondtam,ennyi. Miért vagy itt? - kérdeztem értetlenül és nekidőltem az ajtónak.

-Este hagytam neked itt egy üzenetet,hogy ma edzésed van. Nem láttad?

-Jaj...De láttam,csak kiment a fejemből. Azonnal felöltözöm. - mondtam majd odaszaladtam a szekrényemhez és elkezdtem keresni az edző cuccom - Az edzőbe találkozuknk.

-A csarnokba gyere. - itt csodálkozva visszanéztem Clintre a vállam fölött. - Te külön edzesz ma. Velem és Nattel.

-Rendben. - mondam egy grimasz kiséretével. - Akkor a csarnokba. - Clint válaszként csak bólintott és átfordult a jobb oldalára és elindult a folyosón. Odamentem,hogy becsukjam az ajtót és mikor kinéztem a folyosóra Clint visszakiabálta,de nem fordult vissza :

-Amúgy tetszik a hajad.

Elnevettem magam,majd bezártam az ajtót. Visszamentem a szekrényhez és előkerestem a ruhám. Egy fekete sztreccs nadrág,sportmelltartó és egy atléta. Miután sikeresen felöltöztem felkötöttem egy coffba a hajam és elindultam a csarnokba. Kicsit meglepődtem mikor Clint azt mondta hogy én külön fogok edzeni. De bízok bennük,és biztos meg van az okuk.

A csarnok egy hatalmas nagy terem volt és üres. Most tele voltak táblákkal amik szét voltak rakosgatva a csarnokon belül. A táblákon számok voltak. Nem iagzán értettem mit akarnak ezzel.

-Jóreggelt Joyce! - fordult felém Natasha. Köszönésképp csak bólintok és közelebb sétálok hozzájuk.

-Minek kellenek a táblák? - kérdeztem majd a kezemmel a táblák felé mutattam.

-Gyakorolni fogod a teleportálást. - válaszolta Clint.

-Hogyan?

-Itt fogsz állni - mutatott Nat egy piros X-re a földön - és mi pedig számokat fogunk neked kiabálni,olyanokat amik a táblán szerepelnek és neked oda kell teleportálnod.

-Ennyi? - kérdeztem meglepődve - Ebben mi a kihívás?

-Majd meglátod - kacsintott rám Clint. Azután megfordultak és arrébb álltak. Clint a jobb oldalsó falhoz sétált,míg Natasha a bal oldalsó falhoz. Én ráálltam a piros X-re és vártam.

-Mehet? - kiabálta Nat. Válaszképp csak felmuttam a hüvelykujjam. A jobb lábamat előrébb tettem. Szétnéztem a csarnokban,próbáltam megjegyezni melyik szám hol van. Nem sorba tették le őket,hanem össze-vissza. A legnagyobb szám amit láttam az 50 volt.

-21! - kiabálta Clint.

Vettem egy mély levegőt,lehunytam a szemem és a számra koncentráltam. Elkezdett bizseregni a lábam. Kinyitottam a szemem és a bal oldalamon lévő táblán a 21-es szám állt. Elmosolyodtam.

-Szép volt kicsi! - dicsért meg Barton.

-48! - kiabáta a következő számot Nat. Mikor ismét kinyitottam a szemem a 48-as tábla mellett voltam. Ezek után még 5 számot mondtak és mind az 5x jó helyre teleportáltam.

-Jólvan! - szólt oda nekem Nat. Jelenleg a 14-es tábla mellett álltam. - Most kicsit nehezítünk.

-36! - abban a pillanatban,hogy Clint kimondta a számot már ott is voltam.

-X! - jött az utasítás Romanofftól. Pislogott egyet és én már a kiinduló ponton is voltam. Félmsolyora húzta az ajkát és megint mondott egy helyet - Barton!

Elmosolyodtam és eltüntem a kiindulópontról. Aztán hirtelen Barton hátán voltam.

-Hejj! -kiáltott fel Clint,azzal előreestünk. Mindketten elterültünk a földön és elnevettük magunkat. Árnyék vetült az arcunkra,mikor kinyitottam a szemem Natasha állt felettünk csípőretett kézzel.

-Ohh..Szia Nat. - mondtam majd felültem.

-Ha befejeztétek,talán folytathatnánk?

-Nem lesz mára ez elég? - kérdeztem és az alsó ajkamat előrébbtoltam és kikerekedett szemekkel néztem Natra.

-Még egy utolsó! - válaszolta szemet forgatva - Aztán végeztünk.

-Rendben! - azzal a lendülettel fel is álltam és vártam melyik számot mondják most. Barton is feltápaszkodott majd összenéztek Romanoffal. Clint sunyin elmosolyodott én erre összeráncoltam a homlokom. Nem tetszik ez nekem. Natasha hátrébb lépett és kimondta :

-Nappali.

Csodálkozva néztem a két hősre. Egy olyan helyet mondtak amit nem láttam. Így,hogy nem látom a helyszínt ahová teleportálnom kellene nehéz,és még nem csináltam ilyet. Megtorpantam. Natasha közelebb lépett és megfogta a vállam.

-Joyce! - hangja elhalkult - Igen tudom. Ilyet még nem csináltal. Illetve de,mikor a Pokol Konyhájára teleportáltál. Azt is egy emlék hatására. Tudod,hogy hogyan néz ki a nappali és,hogy hol található. Így arra kérlek,koncentrálj és képzeld el a helységet és menni fog.

Bólintottam. Natasha Clint mellé hátrált én pedig behunytam a szemeim. Elképzeltem a nappalit. Kanapék,fotelek,dohányzó aszatal,TV,könyvespolcok,lift,folyosók. Mikor összeállt bennem a kép vettem egy mély levegőt. Éreztem ahogy a talpam ismét talajt fog. Kinyitottam a szeme és egy ilyedt barna bőrű férfi állt a bal oldalamon.

-Ugye erre nem fogsz rászokni? - kérdezte tőlem Sam és kifújta a benn tartott levegőjét. - Vizióhoz is nehéz volt hozzászoknom.

-Nem,nyugi! - válaszoltam nevetve. - Csak edzésem volt.

-Ha én is tudnék teleportálni - mondta Sam miközben az egyik kanapé felé vette az irányt - Sose lennék edzéseken.

-Nem csodálkozom. - válaszoltam mosolyogva és leültem Sam mellé a kanapéra - Ha nekem is Natashaval kellene edzenem,én is inkább elteleportálnék. Kemény egy nő.

-Hát az már biztos. - mondta Sam nevetve. - Te se vagy semmi.

-Miért? - néztem rá érdeklődve.

-Ilyen hajjal - válaszolta nevetve - Elég feltünő leszel csatákba.

-Majd megoldom. - válaszoltam.

-Nekem tetszik. - Jött egy ismerős hang a folyosók felől.

Bạn đang đọc truyện trên: AzTruyen.Top