▫◾Válaszokat akarok!◾▫

Reggel felkaptam magamra egy futó nacit,egy atlétát meg a kedvenc sportcipőm. Mikor végeztem az öltözködéssel kopogtak. Odamentem kinyitni az ajtót és Amerika kapitánnyal találtam szembe magam. Natasha mondta,hogy majd küld értem valakit,hogy elkisérjen az edzőterembe. Amire igazából semmi szükség nem lett volna ugyanis megvannak  a tervrajzok.

-Jóreggelt!

Köszönt rám mosolyogva Steve. Egy szürke póló illetve egy barnás melegítőnadrág volt rajta. Úgylátszik nem egyedüll fogok edzeni.

-Reggelt! Kik fognak még velünk edzeni?

Kérdeztem miközbe bezártam magam mögött az ajtóm és elindultunk az edző terem felé.

-Igazából mindenki.

-Az egész csapat?

-Igen. Kivéve ha dolga akad valamelyikünknek.

Szóval a Bosszúállókkal fogok edzeni. Szuper. Már csak azért is,mert ők 1000x jobban harcolnak mint én,és egy magamfajta nemhiszem hogy sokáig bírná velük. De nem vagyok az a tipusú lány aki egy könnyen feladja. Nem volt valami messze az edző terem,egy olyan 3perc séta a szobámtól. Najó...5 ha a lift utat is beleszámítjuk. Mikor beléptünk a terembe már mindenki keményen edzett. Clint épp az íját bütykölte,Natasha és Sam épp verekedtek. Pietro a futópadon volt,Wanda pedig Vízióval edzett. Tonyt és Thort nem láttam sehol.

-Tony és Thor?

-Thor visszament Asgardba. Tony meg szerintem a laborba van Bannerrel.

Kaptam a választ Stevetől. Majd körbevezetett. Érdekes volt a hősöket edzeni látni. Miután a Kapitány jó alaposan körbevezetett végre mi is elkezdtünk edzeni. Én nem értem mit keresek itt. Nincs itt keresnivalóm. Tony igazából még el sem mondta mi lenne itt a dolgom. Ráadásul itt sincs. Elég ideges lettem és ez szerintem látszott is rajtam.

-Hé!Nyugi az a szegény boxzsák nem ártott neked.

Lépett mellém Sam. Egy kicsit mintha vérzett volna az orra,mondjuk Natashaval edzett,nem csodálkozom.

-Mi baj?

-Semmi.

Tovább ütöttem a zsákot. Sam csak csöndben figyelt. Kezdett kicsit idegesíteni hogy néz.

-Mond. Nincs jobb dolgod?

Néztem rá szúrós tekintettel. Éreztem ahogy egy izzadságcsepp lecsurog a homlokomon. Sam védekezőn felemelte kezeit.

-Óh,dehogy nincs. De neked inkabb pihenned kéne. Vagy legalábbis beszélni valakivel nem jó ha magadba tartod a dühöd kislány.

Azzal megfordult és beállt Stevhez. Igaza volt. Beszélnem kell valakivel. És az a valaki nem más mint Tony Stark. Kivihardzottam a teremből majd elindultam a labor felé. Steve szerint itt lehet,jól hitte. Dolgoztak valamin Bannerrel.

-Tony beszélnünk kell!

Léptem be a laborba dühösen. Mind ketten felém kapták a fejüket.

-Valahogy éreztem,hogy ez a beszélgetés hamar sorra fog kerülni.

Válaszolta Tony. Majd letette a kezében lévő csavarkulcsot és felémfordult. Értetlenül néztem a milliárdosra. Mégis milyen beszélgetés?Nem is mondtam még neki semmit. Tudta hogy jönni fogok?

-Gyere mennyünk fel a tárgyalóba.

Elindult felém és felkisért a tárgyalóba. Sötét volt a helységben. Valahogy éreztem,hogy nem vagyunk egyedül a teremben. De nem volt bent rajtunk kívül senki.

-Nos?

Kérdezte tőlem Tony,majd átsétált a hosszú asztal másik végébe. Elég furcsám nézhettem rá ugyanis felvonta a szemöldökét.

-Mégis miért hozott ide?Mert eddig semmit sem mondott az állásommal kapcsolatban. Tudtommal dolgozni hívott  nem pedig edzeni a cicanacis csapatával.

Törtem ki magamból. Tonynak arcizma se rebbent. Számított rá,hogy kifakadok magamból. Leült az asztal végén álló székre majd intett,hogy én is üljek le. Elkezdett beírni valamit a gépébe majd képek jelentek meg mögötte. Pontosabban két kép. Egy nőröl és egy férfiról. Könnybe lábadt a szemem. A szüleim képe volt.

-Sue és Scott Hopper.

Állt fel és mutatott a képekre Tony. Nem értettem mi folyik itt.

-A szüleim. Mégis mit akarnak ezzel?

Kérdeztem rekedt hangon. Csak néztem a képeket,és visszafolytottam a könnyeim.

-A két legkiválóbb ügynökeim voltak.

Jött a hátam mögül a hang. Mély volt és rekedtes. Hátrafordultam és megláttam egy barna bőrű,fekete ruhás szemkötös férfit. Tudtam,hogy nem vagyunk egyedül.Olyan ismerős volt a férfi,de nem tudom honnan. Az amit az imént mondott még jobban ledöbbentett.

-Tessék?

Kérdezem a szemkötős férfit,aki épp Tony felé sétált.

-A S.H.I.E.L.D-nek dolgoztak. Sue és Hopper ügynökök. Igen ritka képességekkel rendelkeztek. Mutánsok voltak.

Na itt teljes mértékben kiakadtam. Nem volt elég az hogy a szüleim a S.H.I.E.L.D-nek dolgoztak de még mutánsok is voltak. Nehezen hiszem.

-Na persze. A szüleim nem voltak mutansok.

Válaszoltam kicsitt magasabb hangon. Tony visszaült a székébe,összefont ujjakkal várt.

-Az édesanyján és édesapján még régebben kisérleteztek,szerencsére nem lett komoly bajuk.

-Csak épp természett feletti erőket kaptak.

Vágott közbe a fekete ruhás szavába Stark. A férfi lenézőn ránézett mire Tony csak megvonta a vállát és lenézett az asztalra.

-Természett feletti képességek?

Kérdeztem a férfit. Aki elkezdett fel alá sétálni,így kezdett bele mondokályába.

-Igen. Az édesanyja igen jól bánt a vízzel...

Ekkor a képernyőkön egy videó indult el. Egy fekete ruhás,barna hajú nő volt rajtuk. Az anyám. Épp egy csapat férfival verekedik amikor hirtelen a semmiből körülveszi őt egy vízfal. Majd abból a vízfalból jégcsapok repülnek ki,egyenesen a férfiak felé. A számhoz kapom a kezem. Az anyám megölte azokat az embereket. Vége lett a felvételnek,a szemkötős férfi folytatta.

-...az édesapja. Nos,hát. Igen gyorsan került egyik helyről a másikra. Nem futott...hanem teleportált.

Ekkor egy újabb videó indult el. Az apámat láttam aki szintén pár férfival küzd. Mikor többen ráugrottak történt valami. Apám a kupac közepéből hirteln a szélén termett. Majd előhűzta pisztolyát és végzett a férfiakkal. Mikor vége lett a felvételnek a fekete ruhás férfi felém fordult.

-Mint már említettem. Mutánsok.

-A szüleim megölték azt a sok embert?!

-De csakis a jó cél érdekében tették. Azon voltak,hogy megmentsék a Földet a rosszaktól.

Válaszolta Tony. Láttam rajta,hogy aggódik.

-Miért mutatták ezt meg nekem?

A szemem ismét könnybe lábadt. Kérdőn ránéztem a férfira. Aki csak egy nagyot sohajtott.

-Nos Joyce,azért mert ön is mutáns.

-Na ja. -felnevettem - Arra nem gondolt,hogy tudnék róla?!

-De. Csakhogy nem tudja. Először is azért gondoljuk hogy mutáns mert lehet öröklődtek a mutáns sejtek. Sőt ez biztos is az iskolai balesete után.

Tehát innen ismerem. Ő vitt el a baleset után az iskolából. Már akkor tudtak a képességemről.

-Másodszor azért mert míg a Nevelő Otthonban élt,kaptunk egy telefont,hogy maga eltűnt. 2hétre nyoma veszett,majd mikor megtaláltuk nem emlékezett semmire. Azt kellett mondanunk az Otthonnak,hogy kiszökött majd pedig eltévedt. Sajnos nem tudtuk megvizsgálni történt-e magával azalatt a 2hét alatt valami. Így megfigyeltük.

-És most meg azért hívtak ide,hogy megvizsgáljanak?

Kérdeztem a férfit. Majd csalódottan ránéztem. Tony rárakta a kezét a kezemre,próbált megnyugtatni. De kikaptam a kezemet az ővé alól.

-Én ebből nem kérek.

Hirtelen felálltam majd elindultam kifelé. Tony is felpattant a székéből és a férfi felé fordult.

-Joyce...

-Nick! Haggya,hadd nyugodjun meg.

X

Kiléptem a liftből és elindultam a szobám felé. Mikor bekanyarodtam a folyosóra valakinek neki mentem.

-Héé!

Nézett utánam dühösen. Nem fordultam vissza. Utánam akart jönni mert hallottam,hogy lép egyet.

-Pietro! Hagyd.

Pietro volt az,Tony állította meg. Majd félrehívta beszélni. Én meg sem álltam a szobámig. Miután becsuktam magam mögött az ajtót odaszaladtam a táskámhoz kivettem belőle egy fényképet és leültem az ágyamra. A képen én voltam,anyával és apával. Az utolsó közös Karácsonyi képünk volt. Már nem folytottam vissza a könnyeimet...