Rengeteget aludtam. Miután Pietro elment, szinte azonnal elaludtam, és ez a késő délutáni órákban volt. Valamiért gyengébbnek éreztem magam tegnap. Lehet a rosszullét és az erőm elszivárgása az oka. Most viszont mintha semmi bajom nem lenne. Biztosra veszem, hogy járt itt Pietro. De nem csak ő. Az éjjeliszekrényemen egy szál rózsa pihen. Elmosolyodom, majd felülök az ágyban és ásítok egyet. Kikelve puha és meleg takaróim alól, elhúzom a függönyöket, ezzel beengedve a reggeli napsütést. Megfordulva veszem csak észre, hogy a szekrényemre fel van akasztva valami. Védőhuzat van rajta, így míg oda nem megyek és szét nem cipzározom, nem tudom pontosan, mit is rejt. Sejtésem van, de pontosan nem tudhatom, hogyan néz ki. Ahogy a cipzár lejjebb szalad, elkerekedik a szemem és a szám is szétválik. Ez valami gyönyörű! Ma lesz a parti, amit Tony hatalmas lelkesedéssel szervez már napok óta. Még sose volt rajtam estélyi ruha. Tony pedig egy gyönyörű darabbal lepett meg.

Nagyon mélyen aludhattam, ha egyikükre sem keltem fel. Veszek egy forró zuhanyt, hajat mosok, majd pedig felöltözöm és kimegyek a többiekhez. Már most nagy a sürgés-forgás, ugyanis a lakóövezetben lesz megtartva az este. A Bosszúállókon kívül van itt pár idegen is, akik a díszítést készítik, illetve elrendezik a helyet. A konyhába érve Clint a kezembe nyom egy bögrét benne még gőzölgő teával.

- Pont most akartalak felébreszteni - mosolyog rám.

- Igen? - nevetek fel halkan. - Kíváncsi lettem volna rá, hogy akartad véghez vinni az ébresztést.

- Nem egyértelmű? - ráncolja a homlokát. - Rád akartam önteni a teát - felnevetünk.

- Kell valamiben segítenem? - pillantok körbe. Az idegen férfiak és nők - mindössze négyen vannak - a nappalit dekorálják éppen. Tekintetem ezt követően a teára siklik. Szabad kezemet a bögre pereme mellé emelem és koncentrálok. Az ital megmozdul benne, majd kicsit ki is emelkedik. Megkönnyebbülve kifújom a levegőt, majd visszaengedem a folyadékot. Clinttel találkozik a tekintetünk. Ő is kíváncsi volt sikerül-e.

- Majd Wandának - válaszolja végül. - Ő az erkélyt dísziti. De még boltban van.

- Rendben - bólintok, majd belekortyolok az italomba. Nagyon finom lett. - A többiek? - Clinten kívül itt van még Natasha, aki a díszítést felügyeli. Steve és Sam, akik az asztalokat és székeket teszik egyik helyről a másikra.

- Tonyt nem láttam még ma úgy, hogy ne csüngött volna a mobilja a fülén - ezen jót kacagok. Gondolom, nem a legkönnyebb egy ilyen partit leszervezni, és hogy az utolsó pillanatban is akadhatnak bonyodalmak. - Banner kijelentette, hogy ő még egy ideig kutatna a grófunk után - megfeszül az állkapcsom. Még ma is. Barton hozzáteszi, hogy amint szükség van Brucera, úgyis lejön segíteni, csak szólnunk kell neki. - Thor és Pietro pedig beszerző körúton van.

- Azt hittem, Tony rendeli az italokat - vonom össze a szemöldököm.

- Ó, nem azért mentek - nevet fel jóízűen. - Thornak vesznek öltönyt.

- Jaj! - nevetem el én is magam. Pietronak nem hiszem, hogy könnyű dolga lesz az istennel e téren. Úgy tudom, jól kijönnek, de egy öltöny egy ilyen nagydarab férfinak. Miután alábbhagy a nevetésem, megkérdezem: Vízió?

- Ő lent van - kapom meg a választ. - Tony vár még valakit és megkérte, hogy majd kísérje fel.

- Wanda mikor ér vissza? - érdeklődöm, majd kiiszom a piros bögre tartalmát.

- Azelőtt ment el, hogy te kijöttél - válaszolja Barton. - Szerintem egy óra. Az erkélyre keres valamit.

- Akkor én elugrom addig - teszem a bögrét a mosogatóba. - Egy óra és itt leszek! - azzal elindulok a lift felé, majd beszállva megnyomom a földszintre vezető gombot. A hajam még vizes, így azt gyorsan összekötöm, hogy ne legyen annyira feltűnő. Kifelé menet összefutok Vízióval, váltok vele pár szót, majd már az utcán állok és igyekszem leinteni egy taxit. Nem vagyok biztos benne, hol keressem. Két lehetőségem van és mivel szombat van, így lehet otthon van. Felcammogok a lépcsőn, majd bekopogok.

- Szia Joyce! - köszön, még mielőtt teljesen kitárulna az ajtó. - Gyere be! - invitál a lakásába.

- Szia Matt! - mosolygok rá. - Honnan tudtad, hogy én vagyok?

- A szívverésedről - beérve a nappaliba leülünk a kanapéra.

- Ez ijesztő - Matthew felnevet.

- Mi járatban vagy? - érdeklődik.

- Gondoltam megnézem, hogy vagy - tekintetem végig siklik az arcán. Szemüvege ugyan takarja, de ha úgy fordul látni lehet a monokliját és a felrepedt szemöldökét.

- Volt már rosszabb is - válaszol a fel nem tett kérdésemre. - Két napja történt. Megakadályoztam egy gyermekrablást - azzal feláll és átsétál a konyhába. - Kérsz valamit?

- Egy kávét - válaszolom, majd utána megyek. - De segítek - míg Murdock előveszi a két csészét, addig én előkeresem a cukrot és a tejet. - Örülök, hogy megmentetted a gyermeket. Biztos örült, hogy haza mehet.

- Te se vagy jól - kitapogatja a poharakat, amiket az imént tett le a pultra, majd tölt beléjük egy kis kávét. Míg visszateszi a kávéfőzőhöz, addig én ízesítem az italokat. Szomorú mosolyra kanyarodik az ajkam. Hihetetlen, mennyi mindent lát, anélkül, hogy tényleg látna. - Mi történt? - aggódó hangnem, felráncolt homlok. Felém nyújt két kis kanalat, amiket belehelyezek a csészébe. Az egyiket a kezébe adom, majd a másikat megfogva visszasétálunk a kanapéra.

- Semmi említésre méltó - mosolygok felé. Tudom, hogy nem látja, de érzékeli. Előttem nem kell titkolóznia. Tudja, hogy tudom mire képes.

- Ne hazudj - nevet fel halkan. Megint meghallgatta a szívverésemet.

- Ismétlem, ijesztő! - nevetünk fel.

- Mesélj - azzal iszik egy korty kávét. - Előttem nem kell titkolóznod - lehajtom a fejemet.

- El fogom veszíteni a képességemet.

- Tessék? - csodálkozás ül ki az arcára. Kérdését követően beavatom mindenbe. A vizsgálatok eredményébe, hogy ez mit jelent az erőmre nézve. Abba, hogy tegnap rosszul lettem, utána pedig nem tudtam használni, viszont ma reggel igen. Elmesélem neki azt is, amit Thor mondott Pietronak, és hogy az megrémisztett. Az érzéseimet is elmondom mindezzel kapcsolatban. Hogy nem akarom elveszíteni, hogy csak ennyi maradt anyából. Matt türelmesen hallgat, közben nekem időnként megszökik egy-egy könnycsepp a szememből. - Nem tudnak kezdeni vele valamit? - érdeklődik halkan, miután befejezem.

- Nem - rázom meg a fejem, majd megtörlöm az arcomat. - Banner mondta, hogy megpróbálja, de nem fog neki menni.

- Mikor elveszítettem a látásomat - közelebb ül. - Akkor igazából egy velem született képességemet veszítettem el. Meg kellett tanulnom nélküle élni. Rohadtul nehéz volt - felhorkan, fájdalmas emlékeket idéz fel most magában. - De a vakság egyben számomra ajándék is volt - összevonom a szemöldököm. - Megtanultam, hogyan használjam a többi érzékemet, hogyan használjam a javamra. Jobban látok, mint az átlagemberek. Csak nem a szememmel. Az elején még minden nagyon hangos volt, fájt, el voltam veszve. Nem tudtam, mit csináljak, hogyan éljek így tovább - fejét felém fordítja, tudom, hogyha tehetné, most a szemembe nézne. - A vízhez köthető erőd is veled született, még ha nagyon sokáig fel sem fogtad. Ott volt veled - böki meg finoman a mellkasom. - És ha most el is veszíted, képes leszel meglenni nélküle. Erősebb leszel! - halvány mosoly jelenik meg szája sarkában. - Vannak melletted, nem kell egyedül végig csinálnod. Van segítséged, ahogy nekem is volt. Az eleje nehéz lesz, de ha állnak melletted, könnyebben feldolgozod.

- Köszönöm Matt! - ismét megtörlöm az arcomat. Most már nem amiatt, amiket elmeséltem neki, hanem azért, mert elég sokat mesélt az imént a múltjáról. Nem részletesen, de eleget. Eddig nem nagyon avattuk be egymást ilyenekbe. Bízik bennem, ezért tette. - Nagyon sokat segítettél!

- Neked bármikor, Joy! - elmosolyodom a nevem hallatán. Közelebb csúszok hozzá, majd megölelem. Nem számított rá, így meglepődik. Végül viszonozza az ölelésem. - De nem csak amiatt jöttél, hogy lelkizzünk, igaz? - kérdezi, miután elválunk.

- Őszintén nem vagyok már biztos benne, milyen okból indultam el - nevetek fel halkan. - De szerintem amiatt - bólintok. - Jó volt olyannal is beszélni, aki nem lát át mindent, mert nem él velünk.

- Kellett egy külsős véleménye - bólint, jelezve, hogy érti.

- De ne vedd rossz néven - védekezem azonnal és rosszul érzem magam. Lehet nem jól fejeztem ki magam. - Nem azért jöttem, mert idegen vagy a számomra, csak...

- Tudom - mosolyog. - Értettem. És örülök, hogy hozzám fordultál.

- Én is!

- De mi van Pietroval? - kérdése meglep. Nincs felém fordulva, üveges tekintete a srégan mellettünk lévő fotel felé irányul. Nem értem kérdését, így nem is válaszolok azonnal. Gondolkodóba esem. Mondtam valami olyat, ami nem tetszett neki? Megemlítettem a nevét, ez igaz, de csak annyit mondtam, hogy ő mesélte el, mit mondott Thor az asgardi mágia használókról. Semmi mást nem mondtam Pietroval kapcsolatban. - Felgyorsult a szívverésed, mikor megemlítetted a nevét. És nem félelmedben - elvigyorodik. Leesik a dolog, így elnevetem magam. - Szóval, mi a helyzet a fiatalemberrel?

- Semmi - válaszolom még mindig derülve, elpirulok.

- Elpirultál és a szívverésed is megváltozott - rázza meg a fejét, közben ajkai még mindig felfelé görbülnek.

- Borzalmas vagy! - azzal hirtelen talpon termek, megfogom a már üres csészét és átsétálok vele a konyhába. Matt nem áll fel, a kanapén ülve felém fordul. Egyik kezét felhelyezi a háttámlájára. A használt csészét elkezdem elmosni.

- Tehát van valami - még mindig ott az a borzalmasan nagy vigyor a képén.

- Nem tudom - válaszolom. - Lehetséges, hogy alakul valami - vonok vállat. Matt feláll, és míg idefelé tart, ki issza a kávéját. Időközben elmosogattam a csészét, amit használtam, így kiteszem a csurgatóra kanállal együtt.

- Ugye tudod, hogy nem kell elmosogatnod - lép mellém, mire kiveszem a kezéből az övét is és neki kezdek. - Vagy most bosszúból mosogatsz, mert rájöttem valamire? - itt már elnevetem magam és egy pillanatra meg állnak a kezeim is.

- Csak segítek - válaszolom.

- Meg tudom oldani én is - dől neki a pultnak, majd keresztbe fonja a karját maga előtt.

- Tudom - végezve a csészével és a kanállal, a másik mellé rakom őket. Megtörlöm a kezemet, kifacsarom a szivacsot, majd én is a pultnak dőlök. - Csak nem akarom elhamarkodni a dolgot - elkezdem tördelni az ujjaimat. - Még nem volt senkim, óvatos vagyok. Ezt ő meg is érti és tiszteletben tartja - halvány mosoly jelenik meg az arcomon. Mattnek nem kell látnia, a hangomból tudja, hogy boldogság önt el, hogy róla beszélek. - De nem tudom, jó ötlet lenne- e. Végül is munkatársak vagyunk, azt hiszem - megdörzsölöm a homlokomat.

- Az lényegtelen - rázza meg a fejét. - És már azt is tudom, te mit szeretnél - rákapom a tekintetem. - Csak még nem ismerted be magadnak.

- Matt!

- Ami igaz, az igaz - kacag fel. - Szívesen megismerném, majd valamikor - fordítja felém a fejét.

- Ami azt illeti, lenne rá lehetőséged! - vigyorgok rá. - Ma este lesz a toronyban egy parti - Matt kérdőn felráncolja a homlokát. - Tony ragaszkodott hozzá - védekezem nevetve. - És igazából az volt az indokom, hogy azért jövök el hozzád, hogy meghívjalak rá - reményteli szemekkel vizsgálom arcvonásait.

- Nem az én világom - rázza meg a fejét. - Nem szeretnélek visszautasítani Joy, mert szívesen lennék veled és ismerném meg a többieket - megáll egy pillanatra. - De kihagyom - szomorúan oldalra húzom az ajkaimat. - Ne már, ne legyél ennyire szomorú! - von oda magához, amin felnevetek. Egyik kezét átveti a vállam fölött, így féloldalasan ölel át.

- Megértem - szólalok meg végül. - Csak egy ötlet volt - pillantok fel rá.

- Majd legközelebb - próbál még jobban felvidítani. Kibújok karja alól és lépek pár lépést előre.

- Ezt megjegyzem - mutatok rá vigyorogva. - Akkor nem menekülhetsz.

- Nem fogok - emeli fel védekezőn mindkét kezét. - Jó szórakozást estére!

- Köszi! Szia Matt, vigyázz magadra!

- Te is!