Sűrű napnak nézünk elébe. Wandával már a medence mellett állunk, úgy voltunk vele, hogy reggel letudjuk a gyakorlást. Aztán ma Natashával csinálok ebédet, utána csapat edzés. Késő délután pedig el akarnánk kezdeni a szobámat festeni.

Megmozgatom a nyakamat, majd a vállamat. Lábam ismét mezítelen, ugyanis vízben állok. Wanda megigazítja a sportmelltartója pántját, majd bólint. Lehunyom a szemeim és igyekszem kizárni mindent. A Maximoff lány ismét elkezd járkálni. Csupasz talpa csattog a vizes csempéken. Hol hangosabban, hol halkabban. Mély levegőt veszek, benntartom egy kicsit, majd kifújom. Megismétlem még párszor.

- Koncentrálj! - suttogja a lány. Gyors grimasz fut át az arcomon. Nehezebben megy, mint tegnap.

- Nem aludtam valami jól - válaszolom, majd ismét mély levegőt veszek.

- Ez frusztrál? - kicsit közelebbről hallom a hangját, mint az előbb.

- Álmodtam valamit - kiráz a hideg. - De nem emlékszem rá. Mikor felkeltem... - elakad a szavam.

- Folytasd - Wanda hangja nyugtatóan csapódik vissza a falakról. Érzem, ahogy a víz felkúszik a kezeimre. Egyre feljebb és feljebb. Igyekszem, nem ideges lenni. Ez természetes. Ez az én erőm, én uralom. A részem. Nem ijesztő!

- Kivert a víz, mikor felkeltem. És csomó volt a torkomban. Féltem - a levegő hűlni kezd körülöttünk. Erre Wanda is felfigyel és elemelkedik a padlótól, nehogy oda fagyjon a lába.

- Joyce koncentrálj - szól rám, azonban hangja nem parancsoló. Finoman hagyják el a száját a szavak. - Ne hagyd, hogy az érzelmeid irányítsák az erődet - sóhajtok egy nagyot. A levegő visszamelegszik. Ismét fülledt, párás a terem. - Emlékszel bármire is? Esetleg egy kis töredékre?

- Nem - rázom meg a fejem. Még mindig le vannak hunyva a szemeim, könyökömet behajlítom és magamhoz húzom alkarjaim. A víznek egy része átkúszik a mellkasomra és a nyakamra. Feljebb emelem az állam, hogy kényelmesen körbe tudjon csavarodni. Majd amint ökölbe szorítom a kezeimet, a víz visszahúzódik. Tenyeremnél összegyűlik, majd egy nagyobb erőfeszítést követően már nincs is ott. Kinyitom a szemem és ekkor eszmélek csak rá, hogy egy vízgömböt tartok a két tenyerem közötti térben.

- Ügyes - mosolyodik el Wanda. Óvatosan a medence felé fordulok, majd a karjaimat kinyújtva előre engedem a gömböt. Amint a víz felé ér, elengedem. Kisebb csobbanással újra eggyé váltak. Boldog mosoly jelenik meg a szám sarkában. Hihetetlen érzés! - Leugrom a konyhába vízért - teszi a vállamra a kezét, miközben elhalad mellettem. - Kérsz te is?

- Nem, köszönöm - azzal be is csukódik az ajtó. Fényvillanás a szobát, amit halk mennydörgés követ. Az ablakokhoz sétálok és felnézek az égre. Sehol egy árva felhő. Az ég gyönyörű kék színben ragyog. Különös, de előfordulhat. Lehet a torony másik oldala felől jön a vihar. Hallom, ahogy kinyílik, majd becsukódik az ajtó. Megfordulok, de nem Wandával találom szemben magam. Egy hosszú, szőkehajú izomkolosszussal nézek farkasszemet. Különleges ruhája van, vörös köpennyel. Kezében pedig egy pörölyt tart.

- Ki vagy? - mély hangjába majdnem beleremegek.

- Te biztos Thor vagy - lépek hozzá közelebb, azonban folytatni már nem tudom a mondandómat. Nekem ront, amitől annyira meglepődöm, hogy leblokkolok. Épp, hogy sikerül kitérnem az első ütése elől. - Nem beszélhetnénk inkább? - kérdezem, majd szemeim kikerekednek és leguggolok. Majdnem pofán nyomott a pörölyével! Felegyenesedem, majd hasba rúgom. Egy fél lépést lép hátra. Most komolyan?! A medence pereméig lépkedünk, folyton üt én pedig próbálok nem beleszaladni hatalmas öklébe. Suhint a pöröllyel, mire hátra lépek. Kapálózom a kezemmel, próbálok a csempén maradni, megragadom Thor pörölyös kezét. Elveszítem az egyensúlyom. Azt hittem, meg bír majd tartani, azonban lába megcsúszik a vizes talajon. Hatalmas csobbanással a medencébe esünk. Nem hiszem el, hogy mindig itt kötök ki! Gyorsan a felszínre úszok és kikecmergek a medencéből. Az ajtó felé indulok, közbe ügyelek arra, hogy ne csússzak el. Hajam csurom vizesen tapad az arcomra, ruhám elázott. Csöpög rólam a víz. Azonban mielőtt az ajtóhoz érnék, Thor előttem terem. Elfelejtettem, hogy tud repülni a kalapácsának köszönhetően.

Megragadja a nyakamat és a falnak tol. A lábam nem éri a földet, viszont a szemünk egy magasságba kerül. Levegő után kapok. Annak reményében, hátha tudok enyhíteni a szorításán, egyik kezemet a csuklójára csapom, míg másikkal megpróbálom felfeszíteni az ujjait. Nem sok siker övezi ötletemet. Thor szőke, hosszú hajából víz csöpög a padlóra.

- Úr isten - kapja a szája elé a kezét Wanda, aki épp most lépett be a terembe.

- Thor! - kiáltja el magát Rogers. - Engedd el, velünk van! - hirtelen a Kapitány és Wanda között termek. Steve a kezem után kap, mivel majdnem elesek. Szabad kezemmel a nyakamat masszírozom és sűrűn kapkodom a levegőt. Thor értetlenül nézi a kezét, amiben egy pillanattal ezelőtt még benne voltam. Majd felénk fordul. Arca dühöt és értetlenséget tükröz.

- Jól vagy? - fogja meg a vállam Wanda, majd lejjebb hajol, hogy lássa az arcomat. Bólintok.

- Ki a nő? - kérdését Stevehez intézi. Köhögök egyet, majd felegyenesedem. Steve elengedi a karom.

- Nyugi, szöszi - nézek rá, majd kicsavarom a hajamból a vizet. - Veletek vagyok!

- Thor, ő itt Joyce Hopper - mutat be az istenségnek Amerika csillagos hőse. - Stark hozta ide pár hete.

- Stark minden jöttmentet befogad? - horkan fel Thor, mire sértettség suhan át rajtam. Azzal elindul az ajtó felé. Elé lépek ezzel megállítva. Jóval magasabb, mint én, így a nyakamat is ki kell törnöm, hogy a szemébe nézhessek, hogy ilyen közel állunk egymáshoz. Két csurom vizes alak farkasszemet néz egymással.

- Jöttment? - vonom fel az egyik szemöldököm. - Már bocs, de nem én nézek ki úgy, mintha farsang lenne - Wandának tátva marad a szája. Thornak arcizma sem rezzen, állja a tekintetem. - Vagy a cirkuszból szöktél, Szöszi? - néma csend áll be közénk. Hosszú másodpercek telnek el. Végül Thor felnevet, amin meglepődöm, még hátra is lépek egyet. Zavartan nézek előbb Stevere majd Wandára. Megvonják a vállukat.

- Szimpi a csaj - megpaskolja a vállam, melynek hatására víz fröccsen a levegőbe. - Bocs a nyakad miatt!

- Nem baj - húzom össze a szemöldököm. Mi van?!

- Beszélnem kell a csapattal! - azzal elindul a tárgyaló irányába. Két lépés után azonban megáll, kicsavarja nagyjából a köpenyéből a vizet, majd tovább indul.

- Mégis mi a fene volt ez? - csatlakozom a Thort követő két Bosszúállóhoz.

- Thor kicsit más - válaszolja Steve.

- Feltűnt! - horkanok fel, amin Wanda elneveti magát. A csapat gyorsan összegyűlik, mindenki elhelyezkedik a nagy és hosszú asztal körül. Senkinek sem kerüli el a figyelmét, hogy Thorral csurom vizesek vagyunk. Pietro vet rám egy kérdő pillantást, mire legyintek egyet. Majd később nevet rajta egy jót.

- Akarom tudni, hogy mi történt? - vakarja meg a halántékát Tony.

- Nem - vágjuk rá egyszerre Thorral. Wanda elmosolyodik, mire grimasszal válaszolok neki.

- Jó újra látni Tarzan - vigyorog az istenségre. - Mi járatban?

- Biztos hiányoztunk neki - pillant Thorra Clint.

- Ez is igaz - ad igazat az íjásznak. - De komolyabb dologról lenne szó.

- Hallgatunk - fonja össze mellkasa előtt kezeit Romanoff.

- Merlin Gróf a Démonok feje megszökött a börtönvilágból - hangja rekedtes és rideg. Megáll és vár. - Merlin egy démon. Egy sötét és veszélyes démon! - ismét elhallgat, várja a reakciónkat. - Semmi? Semmi borzongás vagy szörnyülködés? - tárja szét karjait.

- A csitauri után - von vállat Stark.

- Meg ott volt Ultron is - sajnálkozva pillant az istenre Banner. Pietro feszülten mozgolódni kezd.

- Joyce, te sem? - reményteli tekintettel néz rám. Körbe pillantok az asztal körül ülőkön. Minden szempár rám szegeződik, várják a válaszomat. Vállat vonok.

- Egy Istennel beszélgetek, akivel pár perccel ezelőtt a medencébe zúgtam, majd megpróbált megfojtani - Thor zavartan felnevet és a fejét rázza. Páran elkerekedett szemekkel figyelik a mennydörgések istenét. - Nem rég derült ki, hogy mutáns vagyok. Ő itt vagy százéves - mutatok a mellettem helyet foglaló Kapitányra, aki egyben sértetten és meglepetten széttárja tenyereit. - Stark egy vaspáncéllal repked, Wanda tudja mozgatni a tárgyakat a gondolatával. Brucet meg ha valaki orron pöcköli felhúzza magát és dühöngő zöld monstrummá változik. Szóval, ha ezeken nem akadtam fent, akkor egy démonon sem fogok - mosolyodom el.

- Bírom a csajt! - nevet fel Barton, majd hátra dől a székében.

- Ez a démon úr, miért is érint minket? - kérdezi homlokráncolva Pietro.

- Azért - veszi magához a szót Thor. Jobb kedve támadt, hogy rákérdezett erre Pietro. - mert a Föld felé tart, hogy felkeresse és bekapcsolja az ősi démon szentélyt, amin keresztül át tudja hozni a seregét és le tudja igázni a bolygótokat.

- Nem rokona véletlenül a testvérednek? - dörmögi az orra alatt Tony, mire Natasha vállon csapja.

- Jól ért ezen felül a tiltott varázsokhoz - folytatja a mennydörgések istene. - Az emberekre is szüksége van.

- Miért? - érdeklődik kíváncsian Bruce.

- Hogy megbabonázza őket. Vagy pedig, hogy kiszívja az élet erejüket - kiráz a hideg. - Merlin nem örök életű. Rengeteg világot pusztított már el, csak azért, hogy életben maradjon. Csak aztán az ükapám elfogta és bezárta.

- És ezt most nekünk kell megtenni? - ráncolja a homlokát Sam.

- Igen - bólint Thor. Csend telepszik a tárgyaló teremre. Mindenkit megdöbbentett az, amit az imént Thor a tudtunkra adott. A Bosszúállók egyszer már visszavertek egy inváziót, amit Thor testvére Loki indított a Föld ellen. Ultron sem lehetett piskóta. De démonokkal még egyikünk sem nézett szembe.

- Mondtad, hogy van serege - pillantok Thorra. - Mégis miféle sereget kellene elképzelnünk?

- Kicsit bonyolult - nevet fel Thor. - Nilkineknek nevezi őket. Ember testű, oroszlán fejű lények. Vannak szárnyaik, hasonló, mint amilyen a griffmadaraknak. Lábuk patkóban végződik és ujjak helyet karmokkal rendelkeznek.

- Az anyám - borzad el Clint.

- Kár volt kérdeznem - ráncolom fel a homlokom, miközben próbálom magam elé képzelni ezeket a különleges és veszélyes lényeket.

- A Nilkinekkel még semmi baj nem lenne, velük nem kell óvatoskodni - fintorodik el Thor. - De ha sikerül embereket is megbabonáznia, akkor őket nem ölhetjük meg. Vagy felszabadítjuk őket, vagy Merlin kiszívja az élet erejüket. Ha elbukunk akkor az a jobbik eset, ha megöli őket.

- Ja, hogy az a jobbik - horkan fel Pietro.

- Mikorra válható őméltósága érkezése? - kérdezi feszülten Tony.

- Nem tudom - rázza meg a fejét csalódottan az istenség. - De fel kell rá készülnünk!

X

A megbeszélés után száraz ruhát veszek magamra, a még vizes hajamat pedig összefogom. Nem szeretek hajszárítással bajlódni. Miután végzek kimegyek a konyhába, hogy neki kezdhessünk az ebédnek Natashával. Samet idő közben elküldte boltba, ugyanis egy-két dolog hiányzik azokhoz az ételekhez, amiket el akarunk készíteni a csapatnak. Megtudtam Nattől - miközben neki állunk az ételeknek -, hogy a nyugis napokon és amikor idejük engedi, mindig főz valaki. Általában megbeszélik, ki mikor és mit fog készíteni. Bár akadnak olyan napok, hogy inkább házhoz rendelnek.

Sam egy fél óra elteltével vissza is ér mindennel, így gyorsabban haladunk. Aranyos és ő is besegít nekünk, amiben tud. Miután végzünk, Wilson beleszól a hangszóróba, hogy aki éhes az jöhet. Miután ettünk, elpakoltunk és elmosogattunk, én visszavonulok a szobámba. Előkészítem a festésre. Steve szerzett nekem jókora darab nejlonokat, amivel le tudom takarni a bútorokat, hogy ne legyenek festékesek. Igyekszem mindent óvatosan lepakolni a polcokról, a bútorokat pedig csak annyira húzom el a faltól, hogy kényelmesen elférjünk mellettük. Ezt követően leterítem a kanapét és az asztalokat. A szekrénysor mögötti fal szinte nem is látszik, így azt nem tervezem lefesteni, az fehér marad. Utoljára az ágyamat hagyom. Pont mikor végzek, jelenik meg az ajtóban Vízió szólni, hogy kezdődik az edzés a csapattal. Megvárja míg átöltözök, majd együtt indulunk fel.

- Joyce, lenne hozzád egy kérdésem - a hangja kimért, türelmes. Halványan elmosolyodom.

- Hallgatlak - azzal felteszi a kérdést.

X

- Milyen szín mellett döntöttél végül? - érdeklődik mosolyogva Wanda, miközben felköti a haját.

- Ez a két fal lesz csak lefestve - mutatok rájuk. - És türkizkék lesz.

- Meg sem lepődöm - nevet fel a lány, majd körbe néz. - Segítettem volna a pakolásban is.

- Azt gyorsan letudtam az edzés előtt - legyintek. - Így neki is állhatunk festeni - mosolyodom el. Felpattintom a festékes vödör tetejét, majd óvatosan az újságpapírra helyezem, amit azért raktam le, hogy ne csöpögtessük ki a festéket. Átnyújtok Wandának egy ecsetet. A hajam már meg is száradt, de még mindig fel van kötve, hogy ne zavarjon festés közben. Azzal a fallal kezdünk, amelyiken az ajtó van. Míg Wanda az ajtót festi körbe, addig én a fal és a padló találkozását. Ezeken a helyeken óvatosnak kell lenni, nehogy festékes legyen a fa. Mikor végzünk, nagyobb ecsetet veszünk a kezünkbe és neki állunk a falnak. Gyors pillantást vetek az időre, majd elmosolyodom.

- Hogy haladnak a falfestő művészek - kopog a nyitott ajtón, majd pedig be is lép rajta Pietro.

- Lassan, de büszkén - nevetek fel.

- Végeztél? - érdeklődik Wanda. Pietronak edzés után segítenie kellett Clintnek és Stevenek a hangárban.

- Aha - dől neki az ajtónak. - Rogers motorját javítottuk, aztán ha már ott voltam, ránéztem az enyémre is.

- Gyorsan futsz, de van motorod? - nevetek fel.

- Nem jó mindig rohanni - ölti ki a nyelvét. Vízió belépőjétől a szívemhez kapok. Átsétált a falon!

- Vízió! - szól rá Wanda. - Beszéltünk már erről!

- Ne haragudj, Joyce - pillant rám lágy mosollyal az arcán.

- Semmi gond, majd megszokom - legyintek, majd folytatom a festést.

- Wanda - szólítja meg lágyan a lányt Vízió. Elmosolyodom. A Maximoff lány felé fordul és várja, hogy folytassa. - Nem lenne kedved eljönni velem moziba? - Pietro felvont szemöldökkel fordul felé. Elindulok a festékes vödörhöz, ami az ajtó mellett van.

- Ne haragudj Víz, de most Joycenak segítek - válaszolja szomorúan a lány.

- Ó, menj csak nyugodtan - Pietro szúrós pillantást vet felém. - Befejezem egyedül.

- Biztos?

- Persze - bólintok mosolyogva. - Érezzétek jól magatokat! - Wanda leteszi az ecsetet, majd nyom egy puszit bátyja arcára és kisétál az ajtón. Vízió is így tesz, most nem a falat választja. Pietro utánuk fordul, mondana valamit, de kiteszem elé a kezem, ezzel megállítva.

- Ne legyél már ilyen - pimaszkodom, majd elengedem a szélvészt és belemártom az ecsetem a festékbe.

- Tudtad, hogy el fogja hívni? - fordul felém.

- Lehetséges - vonok vállat, mivel nem látja az arcom, így el is mosolyodom. Mikor az edzésre mentünk fel Vízióval, kérdezte meg, szerintem jó ötlet lenne-e elhívnia a Maximoff lányt moziba. Természetesen igennel válaszoltam. Igyekeztem nem ugrálni mellette. Pietro fújtat egyet. - Jaj, már Pi! - pillantok rá. - Ő sem szól bele te kikkel mész moziba! - arcát nézve elfogadja a tényt, majd megfogja az ecsetet, amit nem rég Wanda rakott le. - Köszönöm! - mosollyal válaszol.

- Tényleg megfürödtetek Thorral? - kérdezi vigyorogva. Tudtam, hogy előbb vagy utóbb meg fogja ezt kérdezni.

- Véletlen volt - nevetek fel. - Épp azzal voltam elfoglalva, hogy ne csapjon pofán a pöröllyel - Pietro felnevet, mire bicepszen ütöm. - Aztán megcsúsztam és magammal rántottam - mind a ketten nevetésben törünk ki.

- Megnéztem volna!

- Ha szerencséd van, vissza tudod nézni a kamerákon.

- Tényleg! - még jobban nevet, mire szúrós pillantást vetek felé. Bár így visszagondolva tényleg vicces látvány lehet, ahogy magammal rántom a mennydörgések istenét. Akkor nem volt az, próbáltam életben maradni. Mivel még mindig kuncog az eseten, húzok egy türkiz festék csíkot a felkarjára. Arcát látva felnevetek. Hátrálni kezdek, kezeimet pedig védekezőn magam elé emelem. Hogyha esetlegesen suhintana az ecsettel legyen esélyem elkapni vagy félre lökni a kezét. - Te kezdted, Hopper! - vigyorodik el. Elindul felém. Többször úgy tesz mintha mozdulna a keze, cselezni próbál. Villám sebességgel a szájába teszi az ecsetet, majd lefogja a kezeimet. Egy könnyed fejmozdulattal pedig húz egy csíkot a nyakamra.

- Nem ér az erődet használni - nevetek fel, majd próbálom úgy fordítani az ecsetet, ami még mindig a kezemben van, hogy összefestékezzem a kezét. Kikapja a szájából a sajátját, majd pedig az enyémet a kezemből. Így már csak az egyik kezemet fogja, az övében pedig kettő van. - Ne! - sikoltok fel halkan nevetve. Úgy fordulok, hogy háttal legyek neki, de a kezemet nem engedi el. Magához húz. Szabad kezemmel megpróbálom távoltartani az övét az arcomtól. Úgy nevetünk és küzdünk, mint a kisgyerekek. Sikerül elkapnom a csuklóját és igyekszem kikapni a kezéből a két ecsetet. Gyors mozdulattal, mindkettőnket összefest, ahogy próbálja a kezében tartani a festő tárgyakat. Végül kiesik a kezéből, egyenesen az egyik újságpapírra.

- Így sose leszünk készen! - nevet fel, miközben próbálok kiszabadulni a szorításából. - Add fel!

- Arra várhatsz! - egyik kezemet sikerül a hátam mögé dugnom, így meg tudom csiklandozni Pietro oldalát. Felnevet, majd el is enged. Szembe fordulok vele, ugyanis biztos vagyok benne, hogy ezt nem fogja annyiban hagyni. Gyorsaságának köszönhetően felkap és rádob a nejlonozott ágyamra. Pattanok egyet rajta. Mikor kinyitom a szememet, már felettem támaszkodik.

- Na? - kérdezi mosolyogva, égkék gyönyörű tekintete pedig összefonódik barna íriszeimmel. Lábaimat a dereka köre kulcsolom, majd egy gyors és erős mozdulattal fordítok a helyzetünkön. Így most ő fekszik az ágyon, én pedig felette. Szaporábban vesszük a levegőt. Végül féloldalas mosolyra kanyarodik az ajka. - Tetszik ez a felállás - beszívom az arcom zavaromban, mire ő csak még inkább mosolyog és a helyet fürkészi tekintetével. Végül felhorkanok és mellkason csapom. Elkezdek lemászni róla. Pietro felkönyököl az ágyon és nézi, ahogy visszasétálok a vödörhöz. Hirtelen mögöttem terem és átölel. - Megsértettelek? - kérdezi halkan, a hideg is kiráz, mikor így beszél. Finoman, halkan, védelmezőn. Lehunyom a szemem és egy pillanatig kiélvezem, hogy átölel.

- Nem - rázom meg a fejem finoman.

- Akkor? - fejét az enyém mellé helyezi. Nem enged el és én sem akarok kibújni karjai közül.

- Csak ez még új terep nekem - vallom be és érzem, hogy elvörösödöm.

- Egy ilyen gyönyörű lánynak mint te, még nem volt senkije? - hangjában egy kis meglepettséget vélek felfedezni. Azonban nem gúnyolódik, csak kíváncsi.

- Nem - nevetek fel halkan. - Nem is akartam. Akik pedig próbálkoztak volna, elutasítottam őket - Pietro borostája csiklandozza az arcomat, mikor elmosolyodik. - Volt, aki könnyen elfogadta a helyzetét, volt, aki kevésbé. Az picit megjárta - felnevetek.

- Nem vettem volna észre valamit? - kérdezi zavartan, érzem, ahogy megpróbál elengedni. Itt most azt próbálja megtudni, hogy céloztam-e már neki arra, hogy nem vagyok kíváncsi rá. De ilyen egyáltalán nem volt. Ő valahogy más. Meg azt elég erősen jelzem, ha valaki nem száll le rólam. Nem hagynám neki, hogy átöleljen, hogy elhívjon gofrizni. Persze, ha fiú barátja van az embernek az más. Nekem is van fiú barátom. De látni, ha valaki azért hív el mondjuk kávézni, mert beszélgetni akar, vagy pedig mert ismerkedni.

- Nem volt mit észre venned - azzal megfogom a kezét még mielőtt elengedhetne és vissza fonom magam köré. Kifújja a levegőt. Megkönnyebbül, hogy nem lépett át semmilyen határt, és hogy nem értett félre semmit. Viszont új terep, és szeretnék lassabban haladni. Szerintem ez az előbb feltűnt neki. Hiszen szerintem már egyértelmű, hogy nem csak barátkozni szeretne. Legalábbis remélem, hogy nem értem félre. Pietro más, és ez egyszerre rémít meg és válok tőle izgatottá.

- Akkor folytassuk - bólintok, mire lassan elenged. Tekintetünk találkozik, összemosolygunk. Majd témát váltva beszélgetünk tovább és folytatjuk a falam festését.