Tony szinte azonnal megszólaltatja a lakóövezeten belüli összes hangszórót, csak hogy biztosan mindenki hallja. Kíváncsi leszek, kik jönnek majd el az este. Körbe pillantok a laboron, miközben Tony épp Rogerssel vitatkozik - természetesen a hangszórókat használva, mivel a Kapitány épp edzeni van. A labor még mindig lélegzetelállító. Főképp fehér és szürke színek dominálnak, a kék ég pedig gyönyörűen passzol ezekhez. Meg tudom érteni Starkot, hogy ide is - ahogy a szobákba - miért tett ennyi ablakot. Gondolkodva összeráncolom a homlokomat. Itt az ideje, hogy megtegyek valamit! Odaszólok Tonynak, de azonnal kitör belőlem a nevetés Barton és Pietro beszólását hallva. Nagy nehezen befejeznem a mondatom, és elhagyom a tornyot. Bőven visszaérek, mire indulni akarnának. De muszáj megtennem előtte valamit, amire már évek óta vágyok. Csak eddig nem tudtam megtenni a környezetem miatt.

X

Banner arra hivatkozva nem tart velünk, hogy nem biztonságos. Végül is én megértem. Valaki véletlenül leönti, ő ezt túlságosan felveszi, és pápá épület. Azért kicsit sajnálom, hogy nem jön velünk. Ahogy Sam és Vízió sem. Pedig nagyon megnéztem volna Vízió hogyan ropja. Meg kell hagynom, hogy mindenki nagyon kicsípte magát, csak úgy kapkodom a tekintetem.

Wanda haja lágy hullámokban. Bőrszoknyát és egy hosszúujjú, bordó felsőt visel, melynek ujj- és dekoltázs része csipkés. De amint a lábára nézek megnyugszom, tekintve, hogy ő is - ahogy én is - sportcipőben indulunk neki az estének. Rogersen egy világoskék ing van, egy fekete nadrággal párosítva. Starkon egy bordó ing fehér nadrággal. És természetesen egy piros lencsés napszemüveg. Natasha haja göndör, fekete egyberészes ruhát visel, mely tökéletesen kiemeli gyönyörű alakját. Ő már magassarkúban áll a nappaliban. Bartonon fehér ing és farmer van. És valami borzalmas party szemüveg. Pietron egy fekete inggel párosított fekete nadrág. Meg kell hagyni fehér hajához és kék szeméhez iszonyúan jól megy a fekete szín. Ingje felső három gombja nincs begombolva, így kicsit látni izmos mellkasát. Rajtam a sportcipő ellenére egy bőrnadrág van, felül pedig body, melynek ujjai hálósak. Azonban a szórakozni induló népet nem az öltözékem az, ami leköti. Tekintetük szinte azonnal a türkizkék hajamon akad meg, ami enyhén hullámos.

- Azt a - döbben le egyszerre Barton és Stark.

- Csukd be a szád, Tony - paskolom meg a vállát, miközben elhaladok mellette, majd megállok Wanda jobbján.

- Kezdesz úgy kinézni, mint egy szuperhős - vigyorodik el Barton. Gúnyos mosolyra húzódik az ajkam. - Ne! - emeli fel védekezőn kezeit. - Inkább ne vágj vissza. Szeretném fiatalnak érezni magam - felnevetek. Hihetetlen, hogy tudta, mit szeretnék mondani.

- Nekem tetszik - karol belém Wanda, majd mindannyian belépünk a liftbe. - Jól áll!

- Köszönöm! - súgom vissza neki.

- Valakinek valami ötlet, hova menjünk? - Stark kérdésére minden szempár rá szegeződik. A lift közben elindul a földszintre, a hangárokhoz.

- Mi van? - rázza a fejét Clint.

- Azt hittük, ha már feldobod az ötletet van terved - ráncolja a homlokát Steve.

- Hihetetlen - sóhajt fel Natasha.

- Hirtelen jött az ötlet - védekezik Tony. - Aztán meg dolgom volt, épp, hogy elkészültem! Meg hát gondoltam megkérdezem, hátha van jobb ötletetek.

- Mint a semmi? - horkan fel a Maximoff fiú.

- Én legalább összerántottam a csapat nagy részét egy kis kikapcsolódásra - forgatja meg a szemét Tony.

- Én tudok egy jó helyet - szólalok fel végül. Már nem bírtam volna ezt tovább hallgatni. Döbbent szempárokkal találom körbe véve magam. Megvonom a vállam. - Most mi van? Nem csak dolgoztam meg sorozatoztam - horkanok fel.

- Engem meggyőzött - vigyorodik el Tony. Közben már a torony hangárjában állunk.

X

A szórakozóhely, ahova elhozom a többieket nincs messze a régi lakásomtól, illetve az étteremtől sem. Sokat jártunk ide a munkatársaimmal. Bár egy jó ideje még csak erre sem jöttünk. Sor áll a járdán a bejutás miatt. Szigorúak a biztonsági őrök. Aki túl ittas, vagy csak szimplán nem szimpatikus számukra, nem engedik be. Nem egyszer láttuk már, hogy valakit kihajítanak a járdára hol a sorból, hol bentről. Rengeteg égősor világítja meg a bejáratot, illetve az azt körülvevő oszlopokat, asztalokat. Az ajtó fölött pedig LED világítással ki van írva a szórakozóhely neve.

- Barátságos név - lép mellém Clint. Ironizál.

- Hidd el tetszeni fog! - kacsintok rá. Mikor az ajtóba érünk, hogy átkutassanak minket, illetve eldöntsék bemehetünk-e, elnevetem magam.

- Mi olyan vicces Kicsi Lány - fordul felém az egyik biztonsági őr. Mellettem Clintnek, ahogy a mögöttem sétáló Pietronak és Rogersnek is megfeszülnek az izmai. Készen állnak arra, ha kell közbe lépjenek. Tony is visszafordul, ugyanis ő közben előrement elintézni a jegyeket.

- Már régóta nem vagyok Kicsi Lány, Josh! - a biztonsági őr végre elengedi a komor, ijesztő arckifejezését és elneveti magát. A fiúk is ellazítják magukat. - Hogy vagy? - kérdezem, miközben megölelem.

- Igyekszem nem felhúzni magam - pillant végig a soron. - Hosszú még az este!

- Kitartást! - mosolygok rá. Tony idekiabál, hogy megvannak a jegyek és mehetünk be. - Van bent valaki?

- Eddig csak Jeremyt láttam - kiáltja már utánam. Hatalmas, boldog mosoly terül el az arcomon. Jeremy a munkatársam volt az étteremben. Ő mutatta nekünk ezt a helyet. Másodállásban dolgozik itt az italpultban. Isteni italokkal lepett meg mindig minket, amikor még sokat jártunk ide.

- Ki volt a srác? - érdeklődik Tony.

- Együtt nőttünk fel az árvaházban - válaszolom, majd leadom a bőrkabátom a ruhatárba. Wanda és Natasha is így tesznek. A hely szinte semmit sem változott. Körbe nézek a többieken, és mindenki csak kapkodja a tekintetét. A földszinten van szembe velünk a táncparkett, fölötte egy emelvényen a dj pult. A pult mögött egy magasabb szinten bárok találhatóak. Ahogy a szórakozóhely két oldalán is rögtön. Rengeteg ülő hely van a parkett mellet, különböző magasságokban. Nagyon lépcsőzetes a hely, de épp ezért olyan különleges. Jókat lehet nevetni a részegeken, akik bukdácsolnak. Bár itt verekedni sem kellemes. Megérintem az ajkamon éktelenkedő sebet. Itt is szereztem már egy ilyet régebben. A fények csak úgy villognak és forognak, hangulatvilágításból sincs hiány. - Keressünk egy asztalt - mondom hangosan, hogy hallják.

- Buli királynő - lép mellém Tony. - Melyik italpultot ajánlod?

- Azt ott - mutatok a parkett bal oldalán húzódóra. - Ha Jeremy szolgál ki, mond, hogy velem vagy - azzal különválunk. Stark elmegy italért, míg én csatlakozom a többiekhez az asztalhoz. A fehér tárgy magas, így bárszékeken ülünk. Tony pár pillanat múlva vissza is ér, ami azért meglepő, mert rengetegen állnak a pultnál.

- A haverod azonnal kiszolgált, amint meglátott - teszi a tálca felest az asztalra. Elkerekedik a szemem az italmennyiséget látva. - Azt kérte, majd menj oda hozzá később.

- Nem lesz ez sok? - érdeklődi meg a Kapitány. Tony vigyorogva rá néz, majd lehúz kettőt.

- Nem! - nyalja meg ajkait. - Gyerünk, le vagytok maradva! - mindannyian elveszünk egy poharat, majd koccintunk és felhajtjuk. Őszintén, én nem nagyon vagyok oda az italért. Jeremy koktéljait megittam, mert azok isteni finomak, de egy idő után már azt is visszautasítottam. Szeretem, ha érzékelem, mi van körülöttem. Így ma sem tervezem leinni magam. Miután a tálca tartalma elfogy - főképp Starknak és Bartonnak köszönhetően - Tony elindul még egy adagért. Most zöld italokkal tér vissza. Ezek finomak és édesek. A pult felé fordulok Jeremy integet, amit viszonzok.

Két szőkehajú leányzó fellép az asztalunk szintjére, az egyikük Steve mellé lép, míg a másikuk Pietro mellé. Vigyorogva összenézünk Wandával. A lányok nagyon próbálkoznak, hogy a fiúk elmenjenek velük táncolni.

- Persze, hogy ráér! - azzal Tony konkrétan lelöki Stevet a székről, majd lelökdösi a lánnyal a parkettre. Hatalmas nevetés tör ki az asztalunknál. Steve nem szeretne udvariatlan lenni, így táncolni kezd a fiatal lánnyal. Akár hányszor felé nézek, Steve gyilkos pillantásokat vet felénk. Pietro melletti lány nem nagyon akarja feladni. A fehér hajú férfi finoman rázza a fejét és próbálja udvariasan visszautasítani. Bár a zene hangossága miatt nem hallunk semmit a beszélgetésből. A szemem sarkából figyelem az eseményeket, ugyanis közben Natashával beszélgetek. Barton odahajol Pietro füléhez, súg neki valamit. A következő pillanatban Maximoff vonakodva ugyan, de feláll és elmegy a lánnyal táncolni. Lehúzok egy felest.

- Barton! - szól rá Wanda. - Mégis mit mondtál neki?

- Olyat, amiből jól jöhet ki - vigyorodik el Sólyomszem.

Megszólal a kedvenc zeném. Azonnal leugrok a székből és megfogom a mellettem ülő két lány kezét. Pietro azzal táncol, akivel akar! De ha a kedvenc zeném szól, akkor én igenis jól fogom érezni magam! Behúzom a lányokat a parkettre. Natasha próbál ellenkezni, de nincs esélye kettőnkkel szemben. Táncolni kezdünk. Esküdni mernék, hogy Steve morzejelekkel kér segítséget tőlünk, ugyanis annyira pislog. Elgondolkodom, hogy odamegyek és megmentem, de amíg az én zeném szól, nem mozdulok! Annyira táncolunk, hogy már nem Stevevel állok szemben, hanem a bulizó tömeggel. Ilyen ez, ha nagyon élvezi az ember a zenét, hogy észre sem veszi és már másokkal találja szembe magát. Kiszúrom Pietrot a tömegben, ahogy azzal a szőke lánnyal táncol. Tekintetünk találkozik és szinte le se veszi rólam a szemét. Nem néz a lányra, csak rám. Igyekszem nem oda figyelni, hiszen itt vannak mellettem a lányok, velük táncolok. Tony a következő pillanatban majdnem beesik közénk. Mindannyiunkat megpörget egyesével, amit nem bírunk ki nevetés nélkül. Natasha elindul Stevevért, aki hálás pillantást vet felé. Könnyedén elküldi tőle a lányt, majd visszajönnek hozzánk. Bartont a mosdóknál szúrom ki, már épp felénk tart. Ismét találkozik Pietroval a tekintetünk. Amint ideér Clint, Natasha és Wanda mennek el a mellékhelységbe, így egyedül maradok a fiúkkal. A következő számra szinte mindenki hangosan sikít egyet. Hát igen, ez is egy nagyon jó zene.

Ismét arrébb keveredem tánc közben, most azt a pultot látom a távolban, ahol Jeremy szolgál ki. Így észre sem veszem, hogy közben mögém kerülnek, már csak az tűnik fel, hogy két kéz csúszik a derekamra. Steve, Tony és Barton sem mozdulnak, amit nem tudok mire vélni. Egyik kezemet ökölbe szorítom, majd megfordulok. Meglepődöm, de meg is nyugszom, amint meglátom azt az igéző égkék tekintetet és azt a féloldalas mosolyt. Pietro szinte azonnal arrébb húz, be a tömegbe. Felnevetek. Mivel kezét még mindig a derekamon pihenteti, így én az enyémet a nyaka köré fonom. Közelebb von magához.

- Na mi az, meguntad a szőkét? - nem bírtam ki, hogy ne kérdezzem meg. Még ha ezzel meg is sértem. Elneveti magát, majd a fülemhez hajol, hogy jól halljam válaszát.

- Nagyon nem akart elmenni, kénytelen voltam - nevetek egy rövidet. - Meg hát Barton beszélt rá - azzal elhúzódik a fülemtől.

- Mit mondott? - kiabálok. Azonban nem kapok választ. Egy könnyed mozdulattal megpörget, majd ismét magához von. A zene pörgősebb, mint az előző, így gyorsabban is táncolunk. A refrénnel azonban felismerem. Reagálni sincs időm - vagyis inkább menekülni -, ugyanis a következő pillanatban Jeremy beleszól a mikrofonba. Ez egyfajta hagyomány itt. Egyes napokon, egy bizonyos zene jelzi azt, hogy a pultosok választanak a bulizók közül egy lányt, akit felhívnak a pultra táncolni. Ez a lány persze hívhat másokat is, sose egyedül táncolnak. Ez az egész kis produkció két szám erejéig érvényes, aztán le kell jönniük. Így, hogy Jeremy tudja, hogy itt vagyok, biztos, hogy engem fog kiválasztani. A zene hangereje lejjebb csúszik egy kicsivel, a volt munkatársam pedig feláll a pultra. Minden szempár rászegeződik. Egy csomóan állnak már előtte, abban reménykedve, ők lesznek az elsők.

- Lássuk csak! - néz szét Jeremy. Húzza az időt, illetve az én idegeim. Nagyon megkönnyebbülnék, ha nem engem választana! - Láttam én ma itt valakit! - néz ismét szét, azonban tekintetével már kiszúrt az első körben is. - Csinos és fiatal lány - húzza még tovább az időt. - Kék hajjal - Pietro azonnal rám néz, ahogy a tömegből a többi Bosszúálló is. Megforgatom a szemem. - Ott is vagy Kicsi Lány! - mutat rám vigyorogva, mire felnevetek. - Gyere Joyce! - Pietro elkezd lökdösni, amin meglepődöm. Miközben elmegyünk a többiek mellett, megragadom Wanda csuklóját és magam után húzom. Biztos, hogy nem egyedül én leszek fent! A pult elé érve Jeremy felsegít, majd a zene ismét fülsiketítően hangos lesz. Wanda keze után nyúlok és felhúzom magam mellé.

- Hívj fel még több lányt! - kiabálom a füle közelében. Táncolva elkezdjük felhívni a számunkra szimpatikus lányokat. Észre se veszem, hogy az a szőke hajú leányzó is felkerült - más által - akivel Pietro táncolt. Szinte azonnal a kezét nyújtja a Maximoff fiúnak. Elfogadja, majd mikor a lány közelebb akar húzódni hozzá, megkerül óvatosan három lányt, így kiköt mellettem. A pult túlvégében pedig Stark táncol itallal a kezében. Nem várom végig a két dalt, amit a pulton lehet tölteni. Táncolok még egy kicsit Pietroval és Wandával, majd jelzem nekik, hogy leszállok. Ők a pult elé, míg én a pult mögé ugrom, egyenesen Jeremy mellé.

- Jó újra látni! - ölel át.

- Téged is! - válaszolom őszintén, hatalmas mosollyal.

- Csak nem a pasid - pillant át a pulton Pietrora, aki épp Starkot próbálja meg leszedni a pultról. Steve is megindul, hogy segítsen a szélvésznek.

- Nem rég kerültem oda - nevetek fel. - Így ismersz?

- Nem - rázza meg a fejét. Jól ismer már. - De akkor csak alakul? - elpirulok, de ezt szerencsére nem veszi észre a fényviszonyok miatt.

- Nem tudom - rántom meg a vállam. Jeremy hátra pillant a többi kiszolgálóra.

- Mennem kellene segíteni - néz vissza rám szomorúan. - Valamelyik nap felhívlak és mesélsz - azzal megölel. - Nincs kedved besegíteni? - piszkálódik. Egy időben én is dolgoztam itt.

- Eszem ágába sincs - azzal felülök a pultra és átfordulok. - De rendelnék! - Jer felnevet, majd miután földet érek a túloldalon, elém lép és felveszi a rendelésem. A tálcával egyenesen az asztalunkhoz megyek, ahol már a többiek is ott vannak. Egy nagyon gyenge, de annál finomabb koktélt rendeltem nekik. Elnézve Starkot, neki már nem kell az erős italokból.

- Sok ismerősöd van - kortyol bele Nat az italba.

- Jeremyvel együtt dolgoztam az étteremben - válaszolom. - Hogy ízlik? - érdeklődöm mosolyogva. Ez a kedvenc italom itt és Jer csinálja a legjobban. A többiek túl keserűre csinálják.

- Finom! - kapom meg Natashától és Bartontól is a választ. Miután mindenki szépen lassan megissza, visszamegyünk a parkettre. Végül is táncolni is jöttünk, nem csak állni és nézni a tömeget. Kisebb körbe verődve táncolunk az ember sokaságban. Kiszúrok két férfit, aki nagyon néz bennünket. Nem foglalkozom velük, lehet csak mögénk lesekednek. Azonban egy szám leforgása után odalépnek Pietróhoz és Stevehez. Kérdeznek tőlük valamit, mire a két Bosszúálló megrázza a fejét. Az idegenek erősködnek. Összevont szemöldökkel figyelem, vajon miről lehet szó. Míg az egyik vitatkozik, addig a másik rám és Wandára pillant.

- Hé, szépségeim! - szólít meg minket. Észre se veszem, hogy beharapom az arcom idegességemben. - Nincs kedvetek ismerkedni?

- Nincs! - válaszolom ridegen, majd tovább táncolok.

- Pedig két ilyen jóvágású férfit nem találtok máshol! - szól ide a másik, majd alaposan végig méri Wandát.

- Azt mondták, nem - lép elé Pietro. - Tünés!

- Nem veled beszélgetünk - nevet fel a másik. Már egyikünk sem táncol, Tony is mintha hirtelen kijózanodott volna. Feszülten fülel és várja, mit hoznak az idegen férfiak a fejükre. Ebből baj lesz. A bejárati ajtó felé pillantok, Josht keresem. Megtalálom, azonban nem erre néz.

- A hölgyek nem akarnak veletek táncolni - száll be Steve is. - Tartsátok ezt tiszteletben és menjetek tovább! - Az egyikük átlép közöttük és elindul felém. Pietro utána nyúl és megállítja, azonban a srác felé fordulva ököllel arcon vágja. Pietro nem húzza az időt kontrázik és hamar az idegen fölé kerekedik. A haverja megpróbálja arrébb lökni Stevet, aki behúz neki, mire a srác elterül a földön. Vérző orrát szorongatja. Én közben megpróbálom leszedni Pietrót az idegenről. Barton és Natasha elindulnak a biztonságiakért. Az, akivel a Maximoff fiú verekszik, kitartóbb. Már mind a ketten véreznek. Stark és Wanda is a segítségemre sietnek. Nagy nehezen sikerül szétválasztanunk őket. Ekkor ér ide Josh és egy munkatársa. Amikor meglát nem kérdez semmit, azonnal a két férfihoz lépnek, hogy kidobják őket. Tudja, hogy nem mi generáltuk a bajt.

- Jól vagy? - kérdezem Pietrot, aki még mindig feszülten figyeli, ahogy nem túl kedvesen, de kikísérik a két srácot.

- Aha - válaszolja, de nem néz rám.

- Menjünk - lép mellénk Stark.

Visszaérve a toronyba mindannyian szétválunk, azonban én Pietro szobája felé indulok. Steve is velem tart, ugyanis ő tovább maradt a nappaliban. Stark és Barton már a szobájukban vannak.

- Még jó, hogy nem lett nagyobb a baj - mondja. - És hogy ismerted az őrt.

- Tudta, hogy nem mi csináltuk a bajt, azért nem kérdezett és dobott ki minket.

- Te jól vagy? - kérdezi, majd megnyalom a számat. Az a srác pont odakönyökölt, mikor megpróbáltuk szétválasztani őket, így a sebem felszakadt és vérzik egy kicsit.

- Igen - pillantok rá. - Jó éjt, Kapi! - állok meg Pietro szobája előtt.

- Jó éjt! - azzal ő tovább megy, én pedig kopogok, majd belépek. Ismét csak a LED fény ég kéken, a fürdőszobából szűrődik csak ki lámpafény. Gondolom, bement arcot mosni, ugyanis nem kicsit lett véres. Megállok az ajtó előtt, majd ismét kopogok.

- Gyere! - benyitok. Pietro felegyenesedik a mosdó felől, arcán szétkente a vért, amit próbált lemosni. A tükrön keresztül rám néz. 

- Hadd segítsek - lépek a mosdókagyló mellé. Kezembe veszem az egyik törülközőt, jó alaposan bevizezem. Pietro felém fordul és hagyja, hogy a törülközővel lemossam a vért. Próbálom minél finomabban csinálni, ugyanis még nem látom tisztán a sebeket, nem akarom, hogy fájjon neki. Nem szól semmit, az arcomat fürkészi. - Köszönöm, hogy nem hagytad tovább jönni - töröm meg a csendet.

- Nem tetszett, amiket mondott - válaszolja halkan. Ezek szerint nekik nem csak azt mondták, hogy ismerkedni akarnának. - Tudom, hogy meg bírtátok volna védeni magatokat. Csak felhúzott - vallja be. Egy pillanatra találkozik a tekintetünk, majd újra az arcára figyelek. Már nincs sok vér rajta. Az orra vérzett, illetve a szemöldöke felett.

- Érthető - válaszolom halkan.

- Sokszor fordul elő ilyen? - érdeklődik, miközben a vért szemléli, ami rászáradt az ajkamra.

- Igen - bólintok egy aprót. Fordítok a törülközőn, ugyanis ott már túl véres. A kék anyag már barnássá vált tőle. Tiszta és nedves résszel folytatom. - Egy időben én is dolgoztam ott esténként. Mikor szűkösek voltak a hónapok - kezdek bele a kis történetembe. - A régi dolgozók mindig szívesen látnak. Az újak nem ismernek, de nem is baj - nevetek fel halkan. Pietro csöndben figyel. - Ott több balhénk volt Jeremyvel, mint az étteremben. De a szórakozóhely főnöke sokkal aranyosabb, mint az étteremé.

- Miért jöttél el onnan? - érdeklődik finoman. - Mármint, ha jobb volt a légkör, és jobban fizetett, akkor miért nem az étteremben mondtál fel?

- Sok volt az éjszakázás - gondolkodóba esem. - Igazából nem tudom - vallom be. - Kényelmesebb és jobb lett volna ott. Szerintem a balhék miatt - vonok vállat. - Kész - nézek a szemébe, halvány mosoly kanyarodik az ajkaimra.

- Miért jöttél?

- Megköszönni - egy pillanatra félre kapom a tekintetem. - És megnézni, hogy vagy. Enyhén véres voltál - felnevet.

- Volt már rosszabb is - kiveszi a kezemből a törülközőt, majd a szennyesbe dobja. - De jól esik, köszönöm!

- Nem zavarlak tovább - lépek egyet hátra. - Pihenj - azzal elindulok ki a szobából. Végig magamon érzem Pietro tekintetét. Nem nagyon hagytam, hogy ismét szóhoz jusson. Meg akarom mosni az arcom és aludni. Ha a két férfit nem vesszük, akkor nagyon jó kis esténk volt. Rengeteget beszélgettünk az asztalnál és jókat táncoltunk. Eszembe jut az az egy szám, ami alatt csak ketten voltunk Pietróval, illetve az, amikor engem nézett annak ellenére, hogy mással táncolt. Érzem, hogy elvörösödöm. Csak gofriztunk és táncoltunk. Az még nem jelent semmit. Mégis elönt a forróság és a gyomrom is görcsbe rándul. Ne gondolj ilyenekre Joyce! Pihenj!