Flo Norris

Nem tudtam elaludni ezért felvettem a köntösöm és kimentem az erkélyre. Néztem a csillagokat és elmerengtem, hisz még mindig gyakran eszembe szokott jutni a baleset. Merengésemből egy ismerős hang zökkentett ki.

- Flo, hát te? Miért nem alszol?- nézett rám a szomszéd erkélyről
- Nem tudok, hát gondoltam kijövök levegőzni.
- Ohh értem, akkor egy cipőben járunk.
- Pedig neked aludnod kellene, hogy jól teljesíts a szabad edzéseken.
- Igen, tudom- nézett rám szomorkásan- Nem tudom milyen lesz ez a szezon- kérdeznem sem kellett mondta tovább- Nem az igazi az autó...
- Héé fel a fejjel, minden rendben lesz.- bíztattam pont én aki félelemből lemondott az álmairól.
- Ez sokat jelent tőled, anya mondta hogy végleg abba hagytad a lovaglást...
- Igen, de nem szeretnék róla beszélni-húztam el a szám, erre Charles megértően bólintott
- Na de én megyek aludni, mert muszáj- mosolyog- menj te is meg ne fázz, azért hűvös van.
- Jólvan, jó éjt és sok sikert holnapra.
- Köszönöm, jó éjt Flo- mosolygott azzal a helyes mosolyával, egyszerre mentünk be. Lefeküdtem aludni és hálás voltam hogy Charles nem említette a tavaly előtt  karácsonykor történteket,igen tudom azóta több mint egy év eltelt és azóta találkoztunk  is, de nem így kettesben... Hisz nekem sokat elvitt a kóma na meg az új párkapcsolatom ami bár ne lett volna... Igen még mindig fáj hogy ennyire könnyen le tudott mondani rólam míg én kómában voltam... Na de mindegy is aludnom kell gondoltam magamban és kis forgolódások után sikerült elaludnom.