9.

Johanne szóhoz sem jutott idegességében.

És – a legnagyobb meglepetésére – a dolgok csakúgy történtek: az egyik pillanatról a másikra.

Az embereket sikerült kihozni onnan, az összeset,  és a rendőrség körbekerítette az épületet.

A lány már csak azt nem értette, hogy mire fel az erősítés... elvégre bűnözők nem maradtak ott, csak a Batman... bár lehet őt tartották bűnözőnek? Valószínűnek tűnt. Végiggondolva a fickó egy önbíráskodó volt, és amilyen történeteket hallott róla, úgy el tudta képzelni róla hogy cseppet érdekes módszerekkel dolgozott. Miért változott most volna meg bárkinek is a véleménye róla? Csak ő látta a hőst benne...

Fogós kérdések voltak azok amiket abban a pillanatban magának feltett. Arra lett figyelmes hogy hirtelen csak egyvalamin gondolkodik: Batman bűnöző-e vagy nem.

Nyilvánvaló volt mindazonáltal, még ha nem is akarta elismerni hogy a Gothami denevér bűnöző, hogy egy önbíráskodó. Törvényen kívüli. Tehát bűnöző. Mindaz a személy aki a törvény emberein túl cselekszik az bűnöző.

Szögezte le magában. Mint egy furcsa kérdéskör úgy keringtek ezek a gondolatok a fejében. Lassanként már olyan volt mintha Johanne saját magában vitatkozott volna.

Közben maga a rendőrkapitány is feltűnt, és nem tűnt éppen jó kedvében.

Mindenki feléje fordult, és megcsodálhatta a paprika vörös arcát. És éppen e miatt mindenki másodpercek alatt majdnem ugyan olyan idegessé vált mint ő.

Ilyenkor – már ha történt ilyen vagy hasonló extrém eset – a dolgok száz vagy inkább száztíz százalékon működtek, és mindenki felpörgött. Mindenki, kivéve Johannet.

Ő is beállt egy kocsi mögé, a kézijével a kezében, ő is tette amit kell: ugyanakkor gondolataiban már nagyon nem azon gondolkodott amin a többiek.

Valahol teljesen máson agyalt, és aggódott Batmanért aki még mindig benn lehetett.

Vajon ért a bombákhoz is? Ez is egy érdekes kérdés volt.

A következő pillanatban azonban mindenki lehúzta a fejét: a kórház alagsora berobbant. A lángok magasra csaptak, felfele az első emeletek felé, s pár ablak ugyanabban a pillanatban a felsőbb szinteken szétrepedt vagy betört.

Johanne szíve a torkában dobogott ahogyan lehúzta a fejét.

- Szent ég! - Hallotta az egyik rendőrt.

- Mindenki jól van? !- Szétnézett, de sérültet nem látott...mindig rendezett haja ezúttal a szemébe lógott ahogyan megpördült.  Úgy gondolta szerencsésen megúszták ezért térdeire támaszkodott és mély lélegzetet vett.

- A tűzoltók?

- Már hívtuk őket...- Válaszolta oda valaki. 

- Remek... - Amint kimondta a szót már lehetett is hallani a tűzoltóság szirénáit halkabban, de egyre hangosabban. Habár ő még a térdeire támaszkodva állt, igyekezett hunyorogva a lángokba nézni, az épület felé. Reménykedett benne hogy mást fog majd látni mint a mindent elemésztő narancsos fényeket.. de a látványról csak a pusztulás rémképei jutottak eszébe, s e miatt leblokkolva állt csak ott.

- Castiel... jól van? - Lépett oda a rendőrkapitány, s apáskodóan rátette a kezét a nő vállára.

- Igen uram..- Pislogott fel rá.- ... azt hiszem..- Válaszolta oda neki a lány tétova hanggal. - Ön szerint a Batman...

- Felejtse el a Denevérembert.. ha benn is volt neki vége! Szegény bolond.. de valahogy mindenkinek be kell fejeznie a szakmát és azt hiszem ez egy parádés befejezés volt neki.. - Ekkor berregést hallottak. Több rendőr felkiáltott s lehúzta a fejét, egyesek pedig mozdulatlanul kémleltek felfelé.

Majdnem mintha az ég repedt volna meg.... Furcsa, közeledő, gépmotor morgás hangzott fel.

- Vagy mégsem... - Reagálta le a nő az előző mondatot.

Hirtelen egy fekete gép tűnt fel a levegőbe, s emelkedett fel Gotham magasabb légterébe. Johanne megnyugodott: mindenki sikeresen túlélte azt a napot.

***

- Mégis hogy a fenébe képzelted ezt?! - Csendültek fel Benjamin szavai a rádióban. - Eltűnsz a balfenékre, aztán meg veszélybe sodrod saját magadat?! Hát gratulálok! - Várt egy kicsit, hátha majd érkezik valamiféle válasz, majd folytatta:

- Mi lett volna ha felfordulsz.. hah? Vagy ha bennégsz...De...De legalább megszólalnál, basszus, vagy már az se megy?! - Harsogta idegesen. 

Thelissa azt hitte hogy menten felrobban a fiú mikor végre valahára apja rekedtes hangja szólalt meg:

- Nem kell túldramatizálni a dolgokat, Benjamin.- Csengett fel a fagyos válasz nagy nehezen. - Mindenki megmenekült. Csak ez számít. 

- Nem kell túldramatizálni, mi?! Remélem visszajössz ide legalább... - Eltartotta a mikrofont hirtelen és gyorsan hozzátette:

- Hogy jól pofán vághassalak. - Theli homlokráncolva nézett rá, rossz érzését közvetítve a megjegyzéshez. - Mi van? - Suttogta oda neki mikor észrevette a pillantást.

- Igen, és ami azt illeti, most fogok leszállni. - Búgás hallatszódott, majd hirtelen szél kerekedett az eddig csendes barlangban.

A Batwing egy hatalmas jármű volt, bár háromszemélyesre volt tervezve s utastere nem volt a legkényelmesebb mégis maguk a motoroknak melyeknek segítségével ennyire gyorsan tudott szállni a szerkezet, elég nagy területe volt a vázon.

Miután a Batwing sikeresen leszállt, kinyílt a tető szerkezete és a Sötét lovag lépett elő belőle viszonylag lassan. Arca szokás szerint nem sok érzelemről árulkodott ahogyan Benjamin feléje közeledett nagy felindulással.

Thelissa elmosolyodott a látványára s odafutott hozzá hogy gyorsan megölelje, ezzel megelőzve a fiút.

Kissé megsértődve ezen, utóbbi ezzel ellentétben, inkább karba tett kezekkel megállt arrébb,  fancsali képet várva.

- Látom nem tévedtél el öreg. - Jegyezte meg élesen.

- Látom nem sok jó modort tanultál. - Válaszolta Bruce miután levette a maszkját és odalépett fia elé. Benjamin még mindig úgy méregette Bruce Waynet, mintha nem az apja, hanem egy darab jégkocka lenne, aztán átölelte hirtelen őt.

- Hol a francban voltál te barom?!

- Azt hittem a terhedre vagyok. - A kijelentésre Benji inkább hátba verte jó erősen őt.

- Azt hiszem megint valamit félre értettél, de ezen meg se kellene lepődnöm!

- Ha gondolod idézhetek is abból amit a legutóbb a fejemhez vágtál fiam!- Elnézett a sarok felé. Szinte érzelem mentes arcán még mindig látni lehetett a legutóbbi beszélgetésük okozta felejthetetlen érzelmeit. De még mielőtt bármit mondhatott volna, Benjamin inkább közbeszólt:

- Ezért..inkább száműzted magad...ki tudja hova... - Elengedték egymást, s a fiú folytatta a morgolódását. Megbökte apja karját aki erre a szemeibe nézett. - Tudod néha rosszabb vagy mint hinnéd, apa! Én soha nem akartam hogy lépj le...Minden nap aggódtam érted és kerestelek, de te felszívódtál! Nekem nem kell ez a baromi nagy kastély, nem kell az sem ami rám marad majd belőled..nekem nem kell ez sem... - Mutatott kezeivel végén rajta. - Batman sem!  Nekem te kellesz, csak te! Nem ez a gúnya meg a sok titok és veszély. Ha leülnél és maradnál.. ez kell... Érted? - Thelissa leült a beszélgetésük közben inkább az egyik monitor elé. 

Nem akart hallgatózni. Nem volt rá kedve, de így is elég közel volt ahhoz hogy halljon mindent. És a lány sajnos már így is elég veszekedést hallgatott végig, többet mint szeretett volna világ életében.

- Amúgy hol a fenében voltál?- Tört ki Benjiből. Arca elvörösödött ahogyan egyre jobban engedte ki magából a dühöt. 

- Egy magánkórházba.- Folytatta Bruce, miközben levette a kesztyűjét s elindult ráérős lépésekkel előre.

- Miért voltál ott? - Csatlakozott be a beszélgetésbe Thelissa amikor a férfi a háta mögé lépett.

- Mert meg fog halni.. - Forgatta a szemeit Benji.-...ez a fixa ideálja.

- Mert meg is fogok.. azt mondták.

- És mond mindent beveszel? nem fogsz meghalni! Nem halhatsz meg...

- És ha mégis?- kapta a pillantását a fiúra hirtelen. - Nem vagyok halhatatlan, Benjamin és nem szándékozom az lenni. 

- Persze apa, persze! Ahhoz képest.. megint megtaláltad a fekete bőrszerkót, haldoklókám. - Bruce érzelem mentes arccal nézett rá Benjaminra és a szemtelen kijelentésére összeborzolta annak haját. Aztán jól esően elmosolyodott rajta és előre lépett a batcompjuter felé.

- Min dolgoztok gyerekek? - Kérdezte ahogyan a bázis tervrajzára vetült tekintete.

- Nem vagyunk már gyerekek! Nehogy elmondd neki mind dolgozunk. - Súgta oda Benji a lánynak, azzal apja után ment, aki minden egyes kis szegletet s saját fiát is érdeklődve nézett.

- És mit csináltál a lábaddal? - Vetült most aggódó pillantása a fiú lábára.

- Én csak..- kezdett volna bele, de Bruce közbeszólt.

- Nem is tudom melyikünknek kellene jobban vigyáznia magára, én már komolyan mondom elgondolkodom a döntésemen. 

- Igen? 

- Igen....Még mindig szülői felügyeletre szorulsz.

- Ha tudni akarod éppen Clarkot kerestük, Thelissával egy elhagyatott raktárban amikor véletlen pár robot, meg őr nekünk támadtak.

- Ha ez a helyzet akkor jobban vigyázz magadra. Az ilyen robotok veszélyesek. Kicsit sem gyengék, és kicsit sem gyerekeknek valóak.

- Aha...Csak nem aggódsz értem?

- Meglepődnél mennyire....- Aztán visszafordult a monitor felé és megszokottan az álla alá tette az egyik kezét. - És Clark helyett ezt találtátok? - Mormogta miközben a képernyőt nézte csendesen.

- Az egyik információ hordozón találtuk. - Lépett oda Theli és kezdett el beszélni halkabban. - Egy bázis ahol apámat tartják fogva. Valamilyen kísérletsorozatot csinálnak rajta, nem tudtam kideríteni hogy mit, de egy bizonyos anyagot nyernek ki belőle azon keresztül.

- Mümm... azt lehet tudni kik? És hogy milyen anyagot nyernek ki belőle? - Érkeztek Bruce kérdései szoros egymásutánban. 

- A kormány...

- Szóval kemény fába vágtuk az életlen fejszénket. - Vonta meg a vállát Benjamin aki eddig kivételesen csendben volt. Ráütött szórakozottan az asztalra, mire a másik két tag összerezzent.- Van valami tervetek? Mert ketten nem leszünk elegek. És az oké hogy az öreg itt fog maradni, de nekünk több is kell majd egy koordinátornál. 

- Hárman megyünk.- Sóhajtotta Bruce fáradtan. -  Mint mondtam, nektek még mindig kell a szülői felügyelet.

- Ne már apa!

- Nem vitatkozom. - Közben leült a pult szélére és rá se nézett a fiúra, úgy gondolkodott. Thelissa haloványan elmosolyodott s megérintette a férfi vállát.

- Jó hogy legalább te itt vagy velünk.... szerintem Benji is örül, csak így fejezi ki a szeretetét.

- Tudom. Mindig is hisztis kis zsarnok volt. - A fiú erre gyilkos pillantást vetett az apjára s elindult a Batwing felé.

- Az a tervünk hogy a Batwinggel majd a tetőn keresztül jutunk be! Hangtalanul.- Kiabálta feléjük.

- Ahhoz használnunk kell majd a lopakodó üzem módot. - Fordult feléje Bruce.

- Amit jól leamortizáltál jah! Ezt fogom most megjavítani!

- Segítsek?

- Ne, kösz.. kihagyom... - A férfi haloványan elmosolyodott fia makacsságán.

- Sajnos apád vére vagy néhány tekintetben....

- Bruce... - Thelissára nézett.

- Igen?

- Csak hogy tudd, nem tudom miért voltál magánkórházba, vagy ki mondta neked hogy haldokolsz... nem igaz! Fokozatosan, és nagyon lassan hat a szer amit anno adtam neked. Kryptoni gyógymód, és ezért hat rajtad ennyire lassan. Ne aggódj. És ne tűnj el legközelebb csak így. Legalább te ne.

- Nos, ezt nem ígérhetem... De köszönöm hogy elmondtad nekem. - Azzal elindult a Batwinghez hogy segítsen megjavítani azt. Sejtette hogy nem pár pillanat lesz visszahozni bele a lopakodó üzemmódot...