3.

~ A múlt ~~

Thelissa egy pillanatra még az égben lebegett.

Olyan gyorsan érkezett azonban le ahogyan csak tudott.  A föld megremegett alatta, palástja meglebegett a forró szélben.

A lány szíve szinte a torkában dobogott, mert Metropolis égett.

Hőn szeretett városában most a lángok forróságot árasztva égtek, az épületek romosan figyeltek az elnéptelenedett utcákra. Betört ablakaikon keresztül csak a pusztulást lehetett látni, és a reményvesztett, halk suttogó romlást. 

Az idegenek teljes támadást indítottak a város és annak lakói ellen és úgy tűnt hogy ez az egész kezd teljesen reménytelen lenni. Thelissa kék szemei könnyekkel teltek meg, miközben előre lépett az egykori moziromjai közt, túlélőket keresve de csak holtakat talált.

Talán elkésett? Nem, még nem... de nem akarta apját is ott a romoknál megtalálni.

Az Igazság ligájának tagjai szétszóródtak, és a város különböző pontjain igyekeztek megmenteni annyi civilt amennyit csak lehetett.

Tehlissa azonban lemaradt, az is igaz hogy csak az utolsó pillanatban engedte meg neki az apja hogy segíthessen.

" Thelissa.... ! Thelissa!" -Reccsent fel a rádión keresztül egy fiatal hang.

A lány azonnal a kezére szerelt eszközhöz hajolt és válaszolt is, miközben úgy érezte nagy szerencséje volt hogy Benjamin beleszólt: így legalább volt valami ami visszarángatta őt a pánikból s emlékeztette arra hogy tennie kell valamit. Engedte hogy leperegjen arcáról egy kósza könnycsepp s csak az után szólalt meg.

- Itt vagyok Benjamin. - Mondta válaszul, mély, dallamos hangján. Próbált kimérten beszélni, hogy ne lehessen hallani ahogy elérzékenyült. Össze kellett szednie magát tisztában volt vele. Tudatosult benne, hogy bármit is fog látni aznap, bármi is fog történni, neki keménynek kell maradnia.

- Amint kiért közben a romos épületből,  az egykori boltíves kapu alatt, két idegen kezdett el lőni rá. Persze mindezen lövések, golyók, hatástalanok voltak rá. Lepattantak róla. Thelissa dobbantott egyet és nagyon hamar földre küldte őket. A lények egy nyekkenéssel berepültek a boltív megmaradt részébe, ezzel végleg leamortizálva az egykori műemléket.

" Fogom a Batmobil jelét a Déli irodaház környékéről. " - Folytatta Benny, mintha közben Thelissa nem harcolt volna az idegenek ellen. A második kezét kicsafarta, s lézert lőtt rá. Az idegen padlót fogott egy nyekkenéssel, a lány szemeiből a vörös fény pedig eltűnt ugyanebben a pillanatban.

- Apám azt mondta hogy segítsek Bruce-nak. - Kapta a kezét ajkai elé, hogy lehessen hallani amit mond.

" Nos, akkor mire vársz?! " - Csattant fel Benjamin hangja élesen. - " Lódulj már!"

- Máris! - Thelissa átugrott egy romot, majd a levegőbe reppent. Szinte tapintani lehetett Benjamin hangjából a feszültséget. Thelissa megértette Benji félelmét, hogy esetleg történik majd valami Bruce-al, de abban a pillanatban ő csak a saját apjára tudott gondolni, és már a gondolat megrémítette hogy elvesztheti egyik szülőjét. A város felett átrepülve érkezett meg a Batmobilehoz. A fekete fém kocsi egy mellékutcában tengődött felborítva, füstölögve. Theli nagy szemekkel nézett a roncsra, majd lehajolt s olyan könnyedén mintha csak egy tollpihét emelt volna fel felhajtotta a kocsi beszakadt, deformálódott ajtaját.

" Nah, ott van?! Jól van..? Mond már hogy mit látsz?!" - Reccsent fel Benjamin szinte kisfiús hangja elég akaratosan.

- Nincs benne senki... megnyugodhatsz. - Válaszolta neki a lány amint elengedte a kocsi ajtaját, s letérdelve benézett még a betört ablakon. Nem mintha megnyugtatta volna hogy nincs meg Bruce.

- Csak romok. - Felegyenesedve előre lépett pár lépést, leporolva magát.- Romok, és por...Nem tudom hol lehet...de te is tudod... ők nagy túlélők... - Mintha magát akarta volna meggyőzni erről. 

Tudta hogy apja erősebb mint egy átlag ember: de azt is hogy nem halhatatlan. Ahogyan Bruce Wayne sem volt az.

A mellékutca pont a főtérre nézett, ahol az emlékmű volt. Theli tanácstalanul sóhajtott egyet, miközben magában szídta saját magát a késése miatt. Nem akart koránt sem arra gondolni hogy mindenkit legyilkoltak: de könnyedén megeshetett sajnos. Túl nagy volt a csend. Nem is tudta nagyon mit mondhatna Benjinek ami biztatóbb a saját gondolatainál. Ekkor azonban, hirtelen egy ismerős alakot látott. Kék-pirosba öltözött, palástos alakot, távolabb tőle, az emlékmű lábánál, aki a földre esett abban a pillanatban. Az idegenek körbe állták őt, s egyszerre lőttek rá, mindenféle fegyverrel. Az alak összegörnyedve állt, majd hirtelen a magasba reppent, és méltóságteljesen nézett feléjük. Nem lesajnálva, hanem inkább dühösen. Ha tehette volna seperc alatt végzett volna velük, de nem akart mert hitt abban hogy nem kell mégtöbb halál.

- De látok mást helyette. - Suttogta maga elé Theli amint meglátta őt.

" Ki?!"

- A reményt! - Kiáltotta el magát a lány. Futva indult meg előre, bal kezét maga elé tartva, mert a mellékutcából kiérve már rá is lőttek.

Lángok csaptak fel s egy megrongálódott áramvezeték hullott alá. Theli bukfencet vetve elugrott a vezeték elől, majd apja védelmére kelt: dühből támadt az idegenekre. De pár pillanat múlva azonban Tehli apja szólalt meg, a magasból ránézve az idegenekre és lányára.

- ELÉG VOLT! - Kiáltotta el magát Superman.

 A tér visszaverte a hangját s az idegenek hirtelen abbahagyták a lövöldözést.

- Ezzel nem értek el semmit sem! - Folytatta a férfi dühösen. - Úgy tűnik észre sem veszitek magatokat. Nem tudjuk kik vagytok, de meg akartátok szállni a Földet. De ez a bolygó nem fog csakúgy behódolni. Úgyhogy jobb lesz ha elmentek még tehetitek!

Az egyik sötétkék bőrű idegen a pár perc csend után halkan nevetni kezdett. Superman-re  mutatott,mire a többi idegen fegyvert emelt.

Theli felegyenesedve nézte őket kissé fáradtan s félelemmel a szemeiben. Az idegen gúnyosan nevetett, kacaja pedig félelmetes volt. Superman bátran állta a lenéző tekinteteket. 

- Figyelmeztetlek titeket...- Szólt oda kimért hanggal. - ...  hogy ez a bolygó nem fogja egykönnyen magát megadni. Lelőhettek, de láthattátok hogy semmit nem értek ellenem! - A kék lény erre csak még jobban nevetett.

Valamilyen nagyobb fegyvert hoztak elő,lehet eddig is náluk volt, lehet nem. Minden esetre Theli teljesen le volt blokkolva: mert ami ezek után következett azt már nemtudta megállítani, s emlékeibe ugyanúgy beleégett a jelenet,mint amikor megköttetett a "béke" ezekkel a lényekkel.

*

- Hello Benjamin. - Mosolyodott el haloványan az immáron rövid hajú lány.

Theli kiköpött apja volt: fekete haj,kék szemek, fehér bőr. Viszont a cinikusságát és a pimaszságát egészen biztos hogy nem Clark-tól örökölte. A kocsiban ücsörgő Benjamin eltátott szájjal nézett rá döbbenetében. 

A csata óta nem látta Thelit.

- Te mit keresel itt? - Grimaszolta a fiú miközben kisterpeszben ült a kocsiban, s úgy igyekezett elrejteni a követ.

- Nem szép dolog emlékművet lopni. - Ingatta a fejét Theli.- Csúnya fiú vagy.

- Honnan tudtad? - Vigyorodott el akaratlanul is Benji. Theli erre közelebb lépett, s a letekert ablakhoz hajolva nekitámaszkodott annak.

- Hát... elég feltünően ülsz ott... - Válaszolta egy pimasz mosollyal. - És hacsaknem nincsenek hangyák a gatyádban... amit amúgy is látnék... szóval tudom hogy egy kő van melletted. Ez nem kérdéses. - Mosolygott közben folyamatosan, az utolsó mondatot kicsit halkabban kimondva.

- Beülhetek?

- De most komolyan Theli.. ezer éve nem láttalak.

- Fontos lenne...

- Jó... bánom is én.. - Thelissa beült a fiú mellé, és egy ideig csendben nézett a szobor maradványok felé . Az emlékek mint valami rémkép úgy villantak be neki. Folyton üldözték őt a volt emlékmű körül, mint valami rossz szellemek. A lerombolt város... a halottak... mivel Benji azonban nem látta mindezt ezért ő nem értette miért némult el Theli ilyen hirtelen. Csak nézett maga elé percekig.

- Thelissa... Hahó! Itt vagy?!- A fiú csettintett egyet. - hahó!

- Jah.. bocs.. - Biccentette. - Mit keresel itt?

- Nem Theli, te mit keresel itt... nem úgy volt hogy neked nem szabad itt lenned? Hogy neked tiltott ez a város?

- Te sem mennél vissza gondolom ha Gotham tiltott lenne.- Vonta meg cinikusan a vállát.

- Nah jó... végiggondolva.. igazad van. - Biccentette Benji, és mondta is volna tovább egy de-vel, könnyedén, ám Thelissa rátette a fiú kezére a kezét.

- A segítségedet kérem. - Nézett a szemeibe mélyen. Benji hátrébb húzódott ugyanebben a pillanatban. Segítséget... Thelissa folyamatosan versenyzett vele kiskora óta szinte mindenben. Az hogy ő segítséget kér tőle, az átlag embertől, körübelűl olyan volt mintha az oroszlán segítséget kért volna a zebrától. Minden volt de jó jel nem... A fiú el se akarta hinni.

- Mi van?!- Tört ki belőle.

- Hagy meséljek egy történetet.... ígérem, rövid lesz.

- Oké.... - Nagyon rosszat sejtett. Ami már így kezdődött az vagy nagyon rossz volt, vagy unalmas.

- Tudod hogy miért tiltottak ki Metropolisból? - Tette végül fel Theli. Benjamin elgondolkodott.

- Azt mondták... azt mondtál tettél valamit a csatában amit nem kellett volna...és hogy több idegent már nem tolerálnak a városban. Kitoloncolták az isteneket... volt egy ilyen plakát akkoriban a gimiben.... ezért. - Mondta ki halkabban a szavakat a fiú. - Bár tudom hogy ez totális marhaság, és hogy az embereknek más a véleménye.. de a kormány döntött így. 

- Igen,igen,  de ez egy kamu duma volt... nem, Benji.. nem csak ezért toloncoltak ki a városból... - Kék szemei szinte megvillantak a sápadt fényben ahogyan beszélt. Hangjában hallani lehetett hogy mennyire dolgoznak benne még mindig az érzelmek. - Azért tiltottak ki, mert féltek attól hogy megtudom az igazat. Hogy ők, a kormány a szörnyeteg és nem mi, nem az idegenek. Emlékszel arra a napra amikor megkötöttük a békét? Láttad a hírekben az apám arcát az utolsó beszédénél amit tv közvetített? - Benjamin elgondolkodott egy pillanatra.

- Tizennyolc voltam, nem sok tévét néztem.. de.. rémlik az arca... nem tudom mit mondott, de nem tűnt boldognak. Olyan volt.. mintha megtört volna.

- Mert ő is tudta az igazat Benji, tudta hogy milyen áron kötötték meg a békét és nem volt beleszólása! És másnap eltűnt... nyomok nélkül... - Fogta, és kivette a fiú kezéből a követ. Pislogás nélkül nézett rá, s lassan, tagoltan beszélt.

- Kövek és hamu maradt utána csak csupán... mikor apád felépült, oly sok idő után,  én, Diana, ő és anyám keresni kezdtük őt. De sehol nem leltük. Bruce nem hitte hogy meghalt. Én sem... de anyám belenyugodott.... hónapok, évek teltek el de én nem adtam fel. Nézd... Tudom hogy kételkedsz most bennem, tudom hogy mit gondolsz...

- Mit akarsz ezzel mondani?

- ... De tudom hogy hol van az apám. Tudom hogy hol van Superman, de nem tudok segíteni neki segítség nélkül. A te segítséged nélkül

- Mégis hogy segíthetnék neked Theli! - Csattant fel Benji hitetlenkedve. - Még csak azt se tudom mennyire igaz az amit mondasz... és pont most, most bukkantál fel?! Ez olyan mint egy vicc. Egy rossz vicc...

- Tudom hogy azt gondolod most hogy viccelek, de ígérem Benji, ez most komoly. Tudom milyen áron kötöttük meg a békét, és nem fog tetszeni... Szóval segítesz? Segítesz igazságot tenni? Feléleszteni a béke lángját?... De nekem nem Benjamin Wayne, nekem Robin kell. - Nézett mélyen a fiú szemeibe.

- Benji mély lélegzetet vett. Tényleg nem erre számított. S habár azt se tudta mire jelentkezett valójában, nem tudta hogy miről beszél Theli azért biccentett.

- Oké... benne vagyok.. de csak akkor ha elmondod mi történt...és hogy mi a terved. - Theli bólintott. Szája félmosolyra görbült.

- Elmondom. - Válaszolta. - De nem fog tetszeni.