2.

Leparkolt a kocsijával.

Reggel hat óra volt. Hiába, havalamit már megtanult az apja mellett az bizony az volt hogy dolgozz keményen.

Benjamin kifújta a levegőt éppen ezért hosszasan. Semmi kedve nem volt elkezdeni a napot, felvenni a műszakot. A lehetetlen küldetés az csak egy halovány fogalom volt ahhoz képes hogy valójában mit érzett az akkori cikkje megírásával kapcsolatban.

Mintha kicsit sokat akart volna a diploma bizottság fő munkának. Újságírónak készült nem történésznek.

A fiú lehúzta az ablakot, s rágyújtott egy cigarettára miközben az okostelefonján nézegette a bejövő üzeneteket.

A legutolsó éjfélkor jött, mielőtt elindult volna. Szórakozottan mosolyogva nézegette meg azokat.

A legtöbbje random nőktől jött. Benji nagyon élvezte hogy egyszerre hat nőnek csaphatja a szelet és egyik sem tud a másikról.

Valahogy brilliánsnak érezte az ilyen alkalmakkor saját magát. Hátradőlt s a ködben a romos főteret nézegette.

Szó mi szó, érdekesnek tartotta a Metropoliszi embereket.

Nyugodtan és büszkén sétálgattak,gazdag ruhákban a főtéren, fittyet hányva arra hogy az emlékmű le van döntve, és hogy körülötte az egykori zöldellő park teljesen el van hanyagolva.

Nem mintha meghatotta vagy érdekelte volna, de nem tetszett neki.

Egész metropolis nem tetszett neki. Gothami gyerek volt, ezt le se akarta tagadni.

És most.. két hétre ott kellett ragadnia Metropolisban.

Megnézte a telefonon a naptárat:Hétfő... fogta és megjelölte a Hétfőt csillaggal, majd lapozott két hetet, és megint megjelölte a Hétfőt.

Vörös betűkkel írta oda:szenvedésem utolsó napja.

Aztán eltette a telefont.

" Hogyan fogom csinálni? " -Gondolta magában. Első induló kérdésnek talán nem is volt olyan rossz... Apja mindig arra tanította őt hogy gondolkodjon, és ha lehet egy témát közelítsen meg lehetőleg több helyről.

Hát, most aztán baromi jól megközelítette a témát:

" Hogyan fogom csinálni? " -Tette fel a kérdést magában megint.

Sejtelme sem volt róla- tíz perc után is erre jutott.

Supermanről cikket írni? Kész öngyilkosságnak felelt meg. Miután kidobta a cigaretta csikket az ablakon keresztül a betonra viszont arra jutott hogy az örege miatt le kell valahogy diplomáznia.

Igaz, már nem látta az egyetlen családtagját vagy négy hónapja, de le kell diplomáznia.

Meg kell tennie, hogy oda tudja majd dörgölni az öreg orra alá hogy lám, sikerült.

Kiszállt a kocsiból és nekikezdett tehát. Tisztában volt vele hogy kemény meló lesz, valahogyan érezte ezt. 24 éves volt. Nem érezte magát még késznek a diplomához. Talán a protekció miatt, talán azért mert tényleg ilyen okos volt viszont hamar eljutott odáig. Lehet túl hamar....

Fekete haját szétborzolta a tavaszi szellő.

Megállt az egykori emlékműnél és megfogott egy követ. Közelről nézni kezdte, aztán lassan megindult körbe.

Jegyzetelni kezdett, miközben lassan rótta a köröket:

" A Superman rejtély – írta Benjamin Stayan "– Kezdett bele.

Metroplois egy gyorsan fejlődő város volt mindig is. - Folytatta. - Már az 1900-as évekre egy teljesen modern nagyváros volt mely évekre lekörözte Gotham-et....

Senki sem gondolta volna azonban, hogy a hőn szeretett hősük majd amilyen hirtelen megjelenik, majd olyan gyorsan el is tűnik. Míg itt a megszokott az hogy mindennek van eleje és vége, Superman, az Igazság liga egyik vezetője, a Föld megmentője és a Metropoliszi csata hőse, csakúgy eltűnt. Nyomtalanul, csendesen.. mint a kámfor.

Superman több mint 20 évig védte a várost és a világot a veszélyektől. Megjelenése rejtély volt,s megannyi idegen elméletet s kételyt vetett fel bennünk, viszont lassan rájöttünk hogy kell nekünk egy ilyen hős, szükségünk van rá. Lehet önbíráskodás de extrém helyzetekben már a rendőrség és az ügyvédek is tehetetlenek. Ilyenkor kellenek hősök akik tudják hogy meddig cselekedhetnek, hogy ne éljenek vissza az erejükkel.

Lehet kritizálni az írásom, de megannyi embert mentett már meg Superman. Kisgyerektől kezdve idős hölgyekig hálásak lehetnek az életükért eme város férfijai és női.

De hogy mi történt a legendás hőssel? Ezt nem tudhatjuk. Viszont a cikkemben fel fogom hozni a teóriákat, és az emberek véleményét is. Sőt még azt is, hogy vajon hogyha Superman meghalt miért nincs sír emléke. "

Abbahagyta az írást és vett egy mély lélegzetet.

Úgy érezte kicsit magát mint egy árulót. Batmant is megilletett volna egy ilyen szép írás.

Persze ő tudta hogy ki Batman, hisz vele dolgozott már egy jó ideje, neki köszönhette az életét.

Leült az egyik padra és a kivilágított romokat nézte. Mi történhetett itt?

Mentora soha nem mesélt neki róla...azt mondta mindig: hogy ha jó cikket akarsz írni, neked kell rájönnöd arra hogyan tedd meg ezt.

De hogy?! Benjamin igencsak sokat tudott apjáról már, de annyira nem volt jó nyomozó mint ő.

Mit tegyek? - Fogalmazódott meg benne a kérdés. Rágyújtott egy cigire.

" Apa ezért meg fog verni otthon.. feltéve ha végre hazakerül. " - Gondolta magában.

Lassan fújta ki a füstöt félrebiccentett fejjel.

És akkor látta meg: az egyik régi kődarab, mintha akkor, azon a napon amikor kiszakadt a szobor egészéből megperzselődött volna.

Azonnal eldobta a cigit és eltaposta azt.Óvatosan mászott át a korlát alatt ami szegélyezte a veszélyesebb rom zónát, majd szinte lábújjhegyen közeledve indult meg a tenyérni nagyságú kőért.

Telefonját a farzsebébe tette, a jegyzet füzetét az öltönykabátja belső zsebébe, és miközben nyakkendőjével szórakozott (mert idegesítette ) a kezébe fogta fél kézzel a követ.

Ha nem edzette volna őt annyi éven keresztül az örege, lehet most nem lett volna képes felemelni ae egyébbként több kilós követ fél kézzel.

Fél perc múlva már azzal állt fel. Két arra sétáló rendőr tétova lépést tett feléje, de a fiú csak feltartotta a kezét feléjük.

Csak megnézem! Nem vagyok lopós. - Mosolyodott el bíztatóan.  A rendőrök egymásra néztek és biccentettek rá hülye mosollyal.

" Vagy hülyének néztek, vagy csak simán kettyósnak. " - Gondolta magában Benji.

Közelről kezdte el nézegetni a követ s kicsit meg is fújta azt hogy az évek során felgyülemlett kosz és por lejöjjön róla.

A kő alja el volt feketedve: mintha megégett volna.

" Lézerszemek " - írta fel a legelső dolgot ami eszébe jutott.

" Fegyverek" – Folytatta a pontok írkálását, mert arra is gyanakodott hogy fegyverek is okozhatták az emlékmű romlását.

" Metropoliszi csata? " - Nemvolt biztos benne.... Benjamin nem volt biztos benne hogy a Superman emlékművet mikor készítették, és mikor (és hogy) ment tönkre.

A követ viszont nem akarta letenni vissza. Túl értékes volt, tudta hogy több minden lehet rajta mint amit elsőnek lát.

"Tehát mégis csak tolvaj vagy..." - Gondolta magában cinikusan.

Haza ugyan nem mehetett, de a Batcompjuter-rel ki tudta volna elemezni még így távolról is a követ.

Vagy ha szólna Bruce-nak.. ő mindent tudhat.

De nem, inkább gyorsan elhessegette a gondolatokat magától.

Nem szólhat apjának. Semmiképpen sem.

Bizonyítani akart neki, nem segítséget kéregetni... azt se tudta hol van, kár lett volna neki felesleges üzeneteket hagyni... Mert jobb, gyorsabb és okosabb akart lenni mint mentora.

Mert úgy érezte hogy soha nem lehet talán olyan mint Bruce Wayne : mégha ugyanúgy néz is ki mint Bruce fiatal korában.

*

Benji a parton ült és úgy érezte ez egy szép nap lesz.

A fiú huszadik szülinapját ünnepelte. Arra kérte apját hogy tartsák azt a tó partján, a régi vadászkunyhónál. Késő tavasz volt, és kellemes meleg.

A vizet a szél apró kis fodrokba fújta, míg ő a stégről a lábát lógatta egy horgászbottal.

Mindig is szerette azt a kunyhót. Kellemes volt, és gyönyörű vidéken.  Apja nem így gondolta: Bruce Wayne soha nem szerette az ilyen helyeket. Most is legszívesebben vissza kívánkozott volna a városba.

Benji látta rajta, de inkább nemtette szóvá. Amint a középkorú férfi melléje ült jól karon vágta finoman.

Nah mi van apa? Sikerült leülnöd végre? - Mosolyogta pimaszul rá.  A férfi egy halovány mosollyal pillantott fiára. Fekete hajába már őszes csíkok vegyültek, kék szemei szokásosan fáradtan csillogtak. - Figyu tudom nagyon jól hogy legszívesebben egész nap tolnád a hiperaktivitásod de igazán leülhetnél végre a hátsódra.- Folytatta vigyorogva Benji.

- Volt más dolgom is, Benjamin. - Válaszolta apja kimért hanggal, és egy halovány mosolyt engedélyezve magának. - Tudod a cég, a részvények, a gála estek szervezése, és egyebek.. meg a Liga... - Az utolsó mondatot szinkronba mondták. 

A fiú nem bírta ki hogy ne tegye szóvá, mintha ismerte volna Bruce minden egyes gondolatát.

A Liga.. - Forgatta a szemeit a legutolsó szónál. - Apa... mi lenne ha egyszer hagynál minden melót és hobbit és foglalkoznál mondjuk ne add isten velem is! - Csattant fel.

Utálta azt amikor apja ilyen volt: munka mániás. Bruce folyamatosan dolgozott valamin az elmúlt években vagy éppen péppé veretve érkezett vissza.

- Miért most nem foglalkozom veled?- Érkezett a válasz.

De.. dehogynem... meg is vagyok lepődve. Nem hittem volna hogy együtt ünnepeljük a huszadikat. - Válaszolta a fiú. Letette a horgász botot, és nekidőlt a férfinak. Hallgatta apja egyenletes szívverését egy darabig, aztán szólalt csak meg:

- Apa, kérdezhetek valamit?

- Persze, csak nyugodtan. - Válaszolta neki. A tavat nézte közben ahogyan a nap narancssárga fényei kellemesen táncolnak rajta.

- Eljössz majd a negyvenedikemre is?

- Ha megélem a hetvenet, nagyon szívesen. - Mosolyodott el Bruce.

- Köszi.. csak mert.. nagyon hiányoznál...

- Azt meghiszem.. - Kicsit csendbe maradt ahogyan Benjire pillantott. - .... bár, néha nem is tudom mi hiányozna neked belőlem.

- Az idióta aki folyton rámszól.- Vágta rá a fiú elnevetve magát.

- Szemtelen. - Összeborzolta a haját, miközben megcsóválta a fejét. - Tudod, néha azt kívánom, bárcsak maradnánk itt a külvárosba örökre.

- És mi tart vissza? Nincs térerő?

- Nem tehetem meg,..Ben, nem tehetek ilyet. Még.. nem vonulhatok vissza mindentől.- Benjamin kinyitotta a szemeit, és úgy érezte hogy ha szemmel lehetne ölni, ő akaratlanul végezne most a saját apjával. Nem tehetett róla, de a fiú folyamatosan felhúzta magát amikor apja ilyen vagy hasonló dolgokkal jött.

Sok bűnözőt elkaptak már mint Batman és Robin, de amikor az idegenek megtámadták a földet neki kényszerből (apja kérésére) biztonságos helyre kellett húzódnia.

Végignézte ahogyan az invázió elbukott.. aztán karjaiban kellett tartania haldokló apját aki mindezek után alig állt a lábán. .Hónapokba telt, évekbe mire minden megint a régi lett és Benji mintegyre azon volt hogy Batman eltűnjön örökre. Ő maradt volna szívesen Éjszárnnyal de Bruce nem akart visszavonulni mindettől..még.

- Apa! Nézz már magadra, nem vagy mai gyerek!.. - Csattant fel indulatosan, szinte azonnal Bruce szavaira, félre tolva őt magától. - Komolyan te egy háborús hős vagy!

- Nah azt azért nem mondanám....

- De de igen! Megmentettél egy csomó embert, és majdnem meghaltál.. ne ne próbálj meg közbeszólni kérlek apa most ne !

- Az figyelmetlenség volt. De túléltem, nem igaz?

- Milyen áron apa?! - Förmedt rá Benji dühösen. 

- Nem az a lényeg hogy túléltem?

- Túlélted és most haldokolsz! - Csönd lett... Bruce a földet nézte.

- Ez nem igaz.... Én nem...- Motyogta a férfi csöndesen, mert egy részről érezte hogy mégis igaza van a fiának. 

- Dehogyisnem...! Szépen lassan fog majd végezni veled a szívbetegség... először még nem érzed, de aztán majd mikor elér... - Megbökte Brucet aki összeszorított állkapoccsal bámulta a földet, mintha nem is akarna erről hallani sem.

- Nem tehetek róla...lehet meg se fog történni, és még évekig itt leszek. - Nézett fel aztán végül a fiúra. Csak igyekezett elterelni a negatív gondolatokat, igyekezett másról beszélni, nem a csatáról, és annak következményeiről... de késő volt.

Fia már máson gondolkodott.

Visszaköszönt a régi vita téma és kezdődött minden az elejétől.

- Azt hiszed az vicces?! - Kiáltotta el magát Benjamin. - Tudd meg hogy rohadtul nem az.. de tudod mit menj csak ki megint, védeni az embereket... jobban szereted azt azt csinálni mint engem úgy tűnik.. - Sziszegte a férfi szemeibe nézve. - ... meg is érdemelnéd hogy meghalj! - Kiment, otthagyta Brucet és becsapta az ajtót jó erősen.

- Az épület beleremegett ahogyan ezt megtette, képek estek le a falról.

Apja azonban nem mozdult.

Egyhelyben ült a stégen, szomorkásan a földet nézve, a kezében az kis ajándék dobozzal amit a fiúnak adott volna....

Benjamin pedig elszomorodott... kinézett az ablakon, és legszívesebben megölelte volna az idősödő férfit....

Ekkor fogta fel igazán Benji, hogy valóban sikerült felnőnie: sikerült elszomorítania az egyetlen élő családtagját aki szereti őt.

*

A követ elvinni gyerek játék volt úgymond... vagyis mégsem..

Azért nem volt annyira gyerek játék,de Benji megoldotta. Seperc alatt benn volt vele az autóban, s már arra várt hogy a fiú kielemezhesse.

A tény hogy talán majd kielemezhet róla valamit nagyon kecsegtető volt.

Nah, nem, nem akarta valójában kideríteni hogy hova lett Superman csak érdekelte a tény hogy nem tudta mikor került lerombolásra az emlékmű. Senki nem írt róla sehol... egyetlen újság sem említette.

Benji kíváncsisága egyre inkább átjárta a fiút, sötétkék szemei érdeklődve nézték meg a követ újra meg újra, miközben gondolatai mint egy zakatoló vonat száguldoztak különféle dolgokon.

" Bejelentkezek a Metropoliszi hotelbe. " - Gondolta magában. - " Aztán visszamegyek a városba, és kielemzem a követ... akkor majd azt fogják hinni hogy Metropoliszban vagyok, közben meg lehetek otthon is... brilliáns. "- Már-már elmosolyodott a saját gondolatain, azon mosolya le is fagyott azonnal.

Visszamenni az üres kastélyba...ehhez nem sok kedve volt. Nagyon hiányzott neki az apja, és aggódott érte folyamatosan. Lassan fújta ki a levegőt, de elhatározta magát: vissza fog márpedig menni.

Ebben a pillanatban azonban valaki bekopogott az ablakon, s ő azonnal felnézett.

Egy világoskék szempár mosolygott rá, egy magas nő mosolya köszöntötte. Benji villámgyorsan rejtette el a követ valahova hogy a lány ne láthassa azt.

- Thelissa!