- Blanka, az Isten szerelmére, gyere már!
- Ne pattogj! Harmadik számú járókelő leszek egy filmben! Ez a sárga ruhát illeti!
- De zöld van rajtad... - sóhajtott keservesen Harry, és elugrott a lány útjából, hogy az a szerkényhez siessen. - Nemsokára tényleg el kell indulnunk. Taxit küldettek, de itt itthagy!
- Mi? Kocsit küldtek értünk?
- Ne viccelj, én énekelek, még jó, hogy küldenek - húzta ki magát a fiú.
- Segíts becipzározni... - még sosem esett meg, hogy a két fiatal között kellemetlen csend támadt, ahogy az sem, hogy Harry lássa a lány fedetlen hátát. Az esetek nagy részében ez nem is hozta volna lázba, hiszen neki otthon barátnője van! Most mégis olyan áhítattal nézett a fehér bőrre, mintha a leggyönyörűbb reneszánsz festményt bámulná. Zavarodottan köszörülte meg a torkát, és egy hirtelen mozdulattal felrántotta a cipzárt. - Hé, óvatosan! Ha elszakítod, garantálom, hogy lekéssük az értünk küldött autót.
- Ne haragudj, csak ideges vagyok.
- Csak nem attól tartasz, hogy elmegy a hangod - koppintott játékosan Harry orrára Blanka.
- Még sosem kellett magyarul énekelnem, elég félelmetes - vallotta be az énekes. Egész eddigi itt tartózkodásuk alatt jelenleg ez volt a legfélelmetesebb esemény, közvetlenül az után, hogy majdnem megfulladtak.
- Minden rendben lesz! Én begyűjtöm az autogrammjaim, te meg elvarázsolod őket! - Blanka szorosan ölelte magához lakótársát.

A meghitt pillanatot egy autó dudája törte meg. Harry kelletlenül elengedte a lányt, aki kisasszézott előtte, izgatottan tapsikolva.

*

Mindketten jártak már filmforgatáson, mégis, a két fiatal úgy érezte, valami megfoghatatlan, mágikus helyre érkezett, miután az autó kitette őket a Filmstúdió előtt.
Blanka talán most először érezte igazán, hogy azon a helyen van, ahova mindig is vágyott, ahol világ életében lenni szeretett volna. Csak olvasott a legendás filmgyárról, regéket, beszámolókat hallgatott az egyetemen, most pedig itt áll az ajtóban.

- Na, menjünk - simította le a lány a nemlétező ráncokat a szoknyáján, aztán Harryvel a nyomában elindult. Se porta, se egy őr nem várta őket, hogy megkérdezhessék, hol is a helyük, vagy egyáltalán kit kell keresniük. Végül Blanka egy láthatóan rettentően siető embert szólított le. - Jó napot! Elnézést, mi a forgatásra jöttünk. Ő itt a barátom, Harry Styles, és énekelni fog a filmben. Meg tudná nekünk mondani, hova menjünk, és kit keressünk?
- Kezét csókolom! A megfelelő embert találta meg kisasszony - mosolygott rá a férfi, aztán a mellényzsebéből előbányászott egy ezüst cigarettagyújtót, és rágyújtott. Blankát és Harryt is kínálta akik visszautasították. - A nevem Horváth Ákos, én vagyok a produkció úgymond... Mindenese. Kérem, kövessenek! - öles léptekkel indult a fickó, nyomában a két megszeppent fiatallal. Kis termetével nem törődve törte az utat a zsúfolt stúdióban. - Ez itt a statiszták öltözője - mutatott egy fehérre mázolt ajtóra ajtóra, majd egy másik felé intett és hozzátette - Ez pedig a zenészeké. A Hölgy az előbbiben, az Úr itt készülődjön, amíg nem szólítjuk. - Szinte tolta Harryt a másik fehér ajtó felé, aki még mindig nem szólalt meg, csak segélykérően Blanka felé sandított.
- A barátom nem igazán beszéli a nyelvet, nem kaphatnánk közös öltözőt? Vagy, tulajdonképpen nekünk megfelel két szék, és egy asztal is - Blanka negédes mosolyt eresztett a mindenes felé, aki egy pillanatig csak megrökönyödve bámult, aztán megrázta a fejét, és Harryt szó nélkül bevezette az ellentétes, zenészeknek fenntartott ajtón. A lány sóhajtva nyitott a sajátja felé.

Blanka unottan lóbálta a lábát egy faszéken, immár a jelmezében. Leforgattak pár utcajelenetet, most pedig olyan részek következtek, amikben nem szerepel, így az ő csoportját szünetre küldték. Harryt az öltözős incidens óta nem találta, és hiába fülelt, a káoszban a fiú jellegzetes énekhangját sem hallotta meg.

- Jó napot, kisasszony! Cigarettát? - cigaretta, és arcszesz illatának keveréke jelezte, hogy valaki leült a lány mellé, és a felé tartott cigarettatartó. Blanka lassan járatta végig tekintetét először a cigarettákon, aztán az őket tartó kézen, végül a kézhez tartozó ismeretlenen. Szíve akkorát dobbant, hogy valószínűleg Csepelen is azt hitték, hogy az ég dörrent.
- Köszönöm - lehelte erőtlenül, és csak még jobban megzavarodott, mikor a mellé telepedett férfi kedves mosolyt küldött felé. Reszkető kézzel vett el egy szál cigarettát, aztán hagyta, hogy a férfi meggyújtsa neki egy gyufával.
- Szabad kérdeznem, hogy hívják? - a mosolygás megszakítása nélkül nyújtotta a férfi kezét a lány felé. Blanka habozott, aztán óvatosan belecsúsztatta jobbját a férfiébe, aki gyengéden, de határozottan szorította meg.
- Blanka. A nevem Erdős Blanka.
- Örvendek, Blanka kisasszony. A nevem Jávor Pál.