- Nemrég még azt hittem, a legnagyobb tragédia, hogy Benedict Cumberbatch megnősül... - sóhajtott Blanka, és a másik oldalára fordult. Már eloltották a fényt, csak a sötétbe bámult, és remélte, hogy nem ébresztette fel Harryt.
- Ezt már megbeszéltük. Király hely az a kis kávézó, és mindkettőnknek van munkája - Harry mélyet sóhajtott, és még jobban belesüppedt a paplanjába. A krémes után ezt szerette a legjobban itt.
- Te könnyen beszélsz. Kottát olvasol. Tudod, mennyi részeg pasas van már ebben az időben is? Meglepődnél, a pódiumról nem látszik ám! Tudod mire észrevenném, hogy valójában arra a helyre teleportált a világ legutálatosabb villáma, ahol mindig is lenni szerettem volna, akkor bumm. Megint jön valami szarság.
- Én még a nyelvet is alig ismerem - kuncogott a fiú. - Tudod, milyen kellemetlen, hogy itt vagyunk három hónapja, és azt se tudom, hogy fejezzem ki magam helyesen?
- Tök ügyes vagy, csak a nyelvtannal vannak gondok. De azt meg gyakoroljuk. Eléggé gyorstalpalva haladunk, nemsokára indítalak egy szépkiejtésin - ezzel a mondattal búcsúztak egymástól. Ki ki a maga világába merült, és elnyomta őket az álom.

Blanka hajnalban riadt fel. Ugyan, itt a napszakokat is másképp értelmezik, a 2 óra, még határozottan hajnalnak számít, alig másfél órát aludt. Egy pillanatig a lélegzetét is visszafogta, hogy meghallgassa, mi a helyzet a mellette lévő ágyon. Harry egyenletesen szuszogott, mégcsak nem is horkolt, tehát mélyen alszik, és talán egy egészen más világban van. Lehet, hogy éppen sárkányokkal harcol, vagy énekel a társaival valamelyik stadionban.
Példát vehetne róla. Az ő élete otthon sem volt túlzottan rózsás. Egy étteremlánc robotja volt, olcsó albérlettel. Ezzel szemben a fiúnak mindene megvolt. Siker, csillogás, hírnév, talán szerelem is. Erről még sosem beszéltek. Mégis, minden napot úgy élt meg, mintha ez a világ is az övé lenne. Nem panaszkodott, nem hagyta el magát. Igazi túlélő volt.

Ezzel szemben Blanka folyton csak a hely hibáit nagyította fel, annak ellenére, hogy - bár nem vallotta be - imádta ezt a Budapestet is. A fényeket, az embereket, a habitust, az egész békebeli fővárost, ami nem is gondolt még a sok szörnyűségre, ami ezután vár majd rá.
Eszébe jutott, miért kelt fel hirtelen arra, hogy kapkodja a levegőt, a haja pedig nedvesen a homlokára tapadt. Álmában nem jutottak haza. Beköszöntött a háború, Harryt besorozták, ő pedig a lebombázott Pest szívében sorvadozott, és várta, hogy mindennek vége legyen. Naponta ellenőrizte a postaládát, hogy nem-e érkezett levél a fiútól, vagy valami hír róla. Akármilyen életjel, ami biztosítékként szolgálhat, hogy épségben hazajön. A napok viharsebesen peregtek, már azt hitte, az angol odaveszett. Aztán egy nap levél érkezett, minisztériumi pecséttel. Remegő ujjakkal tépte fel, sután falta a monoton jelentést.
Harry halott volt. Nem jön haza. Ő pedig a múltban ragadt az egyetlen ember nélkül, aki miatt érdemes volt túlélni, és bízni a jövőben...

***

- Jól vagy? Mintha nem aludtál volna - Harry aggodalmasan fürkészte smaragd szemeivel.
- Persze, minden oké, csak valamiért nem tudtam aludni - Blanka folyékonyan hazudott neki, megspékelve egy gyenge mosollyal.
- Rosszat álmodtál?
- Ittmaradtunk, téged behívtak, és elestél a háborúban... - a lány sóhajtva túrt a rántottájába. Ez már féligazság. Elmondta, mit álmodott, csak a rá gyakorolt hatását felejtette el közölni a fiúval.
- Ó, nem vagy valami kegyes az erőnlétemet illetően...
- Ne vicceld el. Nem mertem visszaaludni. Nem tudom, mihez kezdenék itt egyedül.
- Sosem leszel egyedül. Hazaérünk, még mielőtt megtörténhetne! - Harry átnyúlt az asztal felett, és biztatóan megszorította Blanka kezét. - Ígérem, hogy soha nem hagylak magadra.
- Úgy beszélsz, mint Dean, az Odaátból - engedett fel a lány. - Már biztosan kijött az új évad... Sosem gondoltam volna, hogy egyáltalán lehetséges a sok humbug, amit leforgattak.
- Nem rosszabb a helyzetünk, mint nekik. Gondolj bele, itt nincs se apokalipszis, se dühös szörnyek. Inkább vagyunk a Vissza a jövőbe 4.
- Marty volt az első nagy szerelmem. Valahol azzal a filmmel indult el a mozi iránti imádatom - Blanka elmélázott egy pillanatra, felidézve a kedvenc jelenetét, amikor Marty a harmadik részben a vadnyugaton összetűzésbe kerül egy éhes medvével. A pillanat mosolyt csalt az arcára. Mit nem adna most érte, ha újra megnézhetné.
- Ha már mozi... A főnök beajánlott egy filmbe statisztának. Némi pluszpénz.
- Ez állat! Mikor forgatják?
- Ma.
- Ó...
- Úgy értem, velem jössz. Megmondtam, vagyis igyekeztem elmagyarázni, hogy nélküled nem megyek, úgyhogy mindkettőnket benyomott. Azt hiszem, azt képzeli, hogy együtt vagyunk. De legalább belement. Úgyhogy kapd fel a legszebb ruhád, és irány!
- Ez komoly? Benne leszünk egy filmben? Egy magyar filmben? Egy olyan filmben, amit már vagy ezerszer láthattam, tekintve, hogy majd mindegyiket vagy tucatszor láttam, ami ebben az időben készült? - a lányból mintha kisöpörték volna az eddig felhalmozódott negatív gondolatokat. Boldogan ugrott Harry nyakába, aztán eltűnt a fürdőben. A fiú nevetve nézett utána, és büszkén veregette meg a vállát, hogy végre őszinte mosolyt csalt Blanka arcára.