Azt beszéltük, hogy máj.24, ugye?

Tudod jó hinni azt, hogy látod a sorokat,amiket írok. Jó hinni, hogy érted őket. 

De ez az egész  mindössze egy hazug kép. Hatalmas baromság. Mégis..tudva mindezt..ezt teszem. Miért? Amilyen nehéz az érzés, épp oly egyszerű rá a magyarázat. Nyugtatásképp. Kicsit békére lelek, amikor azt hiszem látod, hogy sajnálom...Mindent sajnálok. Kezdve onnantól, hogy nem nyújtottam segítségül a kezem.

Tudom - tudom. Nem is tehettem volna, mégha az életem is múlik rajta,de.. Hibásnak érzem magam, tudod? Gyötör a lelkiismeret, hogy nem voltam ott neked. Értem amit mondsz,értem. Értem Jonghyun, tényleg. Tudat alatt tisztában vagyok ezzel, de mégis..Mégis annyira fáj. Ami még lehetetlenebbé teszi ezt az érzést, az az a tény, hogy 2019.szept.21-én ismertelek meg. Mégha el is értelek volna valamiféle csoda folytán..Nem ismertelek akkor még.

Belekezdtem nem régen valamibe. Jelelnleg..Nem tudom folytatni, nincs hozzá erőm,de..De igyekszek. S úgy vélem, ha ezzel végzek, akkor le tudom ezt zárni magamban. Érted teszem. Ezt szeretnéd, tudom. Én pedig ezért mindent meg fogok tenni.

Gyertyákat gyújtottam ma is az emlékedre, s majd elmondok egy imát, kérlelve, hogy ne szenvedj.

Nehézzé teszem, ugye? Bocsáss meg kérlek...Ahogy ígértem, egy hónap. Jóvá fogom tenni. Majd ketten, együtt leszünk boldogok.

Kivételesen most nem a te zenéid szólnak. Ahhoz nincs most elég lelki erőm. Épp a The Rose - She's in the rain szól.. Hazugság. Éppen? Szerintem vagy harmincadjára megy ugyan az a szám. 

Jonghyun-ah...Tudom, hogy most nem vagy büszke rám..De ugyanazt teszem...mint mikor megismertelek. Olvasom a veled kapcsolatos dolgokat, a..az utolsó szavaidat..És tehetetlenül csak sírok. 

Kérlek bocsáss meg, ha olyan dolgokat tettem, teszek és fogok tenni, amik elszomorítanak.

Elmondhatatanul sajnálom.

200427