Első szükséges akció
Az eset óta napok teltek el, majd hetek. Barbara már egészen jól megszokta a tolószékét. A legelején még Dick segített neki, de már nem volt rá szüksége. Az én képességeim pedig egészen jól fejlődtek, nem csak az érintéses, hanem a harci technikám is. Általában Dickkel vagy Damiennel edzettem, az utóbbinál életveszélyben éreztem magamat. Talán egyszer gáncsoltam ki őt, de persze öt másodpercnél nem tudtam a földön tartani. Egy tizenkét éves gyerek a földbe alázott. Grayson jobban hagyott nyerni, ami sokszor eléggé jól esett. Timmel csak reggel meg a délutáni könyv olvasásomkor találkoztam. Bruce mintha távol akarta volna tőlem tartani, persze ezt érthetőbbnek gondoltam. A nyár eleje körül járt az idő, így gyakran sétálni is elmentem. Bruce egyre különösebben viselkedett azokon a napokon és nem csak velem szemben. Aznap este szóvá is tettem, de persze csak Dicknek tudtam.
– Bruce miért nem jött még haza? - mivel az óra fél tizenegyet mutatott, így ez a kérdés érthetőnek mondható.
– Biztos Selinával van, bár nem is érdekel engem - legyintett egyet, én pedig a barlangba indultam.
Batman ruháját viszont nem találtam, így akcióban lehetett.
A fekete, nagy képernyős gépet könnyebb volt feltörni mint, ahogy azt képzeltem. Dick mobiltelefonokat hackelni tanított, ám én tovább fejlesztettem.
Hugo Strange aktájával találtam szemben magamat. Túl magas intelligencia, pszichológia és a manipulálás mestere. Skizofrén zavara miatt veszélyes. Ez egyre izgalmasabb - gondoltam mosolyogva magam elé suttogva. Szóval Bruce megkereste Strange-t. Én pedig Bruceért megyek. Batgirl ruhája előtt álltam meg.
– Barbara azt mondta, ha készen állok, meg fogom tudni. Most viszont szükségem van a ruhára. Bruce miatt - motyogtam magamban, viszont legbelül tudtam, hogy nem állok készen, sőt azt gondoltam, nem is fogok soha. Felvettem Batgirl ruháját majd a mögöttem álló Timre lettem figyelmes.
– Jól áll, de ez Barbaráé! - elmondtam neki, hogy ha készen állok, akkor lesz az enyém, akkor viszont szükségem volt rá. Tim egy szempillantás alatt eltűnt majd egy fekete-vörös ruhában tért vissza. Közepén összecsatolós öv szerűséggel.
– Igen, én vagyok Vörös Robin - bólintottam majd megkérdeztem milyen járművel közlekedhetünk. A motor. Útközben tette fel Tim a legjobb kérdést.
– Hova megyünk?
– Arkham Citybe - magabiztosan és őszintén feleltem. A Wonder Towernél kell lennie a koordináták szerint. Az alaprajzi ismeretek mestere voltam már akkor is.
A magas fal, amely körbevette a kitaszított várost, hatalmasabbnak bizonyult, mint azt először hittem. A fék és a motor leállását követően sem éreztem félelmet, csak bizonytalannak tartottam magamat. A Grappling hookkal repültük végig az utcákat, amiket borzasztóan imádtam.
A Wonder Tower bejárata katonákkal volt felfegyverkezve, amiket sikeresen észrevettem. Timnek nem szóltam a tervemről inkább a legszélső mesterlövész mögé lopakodtam. Harcképtelenné tettem a férfit, majd folytattam az ellenfelek kiiktatását. Az épületben kicsit el tévedtünk, amit Tim többször is megemlített. Végül őt követve elérkeztünk a lifthez, amin felmentünk a tetejére. Brucet és Stranget csak a hangárszerűség láttuk meg. Wayne kiütve ült egy orvosi széken, amint megpillantottam az injekciót, azonnal bedühödtem. Akcióba léptem azon nyomban. Egyik embernek kirúgtam a lábát majd elkábítottam. Amire a másik észrevett volna, már Tim is csatlakozott. Hirtelen Hugo Strangenek nyoma veszett. Brucehoz futottam oda majd kiszabadítottam.
– Barbara? - a kezét átkarolva cipeltem majd próbáltam, minél gyorsabban levinni. Tim is segített, ám nem volt egyszerű. Rohanunk kellett, mivel hemzsegtek a bűnözők Arkham Cityben és eléggé nagy volt a városrész. Szerintem átléptük a sebességhatárt, de nem érdekelt. Bruce pedig az ájulás szintjéig esett, én pedig aggódtam. A barlangba visszatérve Dick és Alfred fogadott minket.
– Bruce úrfi lelepleződött? - válaszolni akartam, ám felfigyeltem Dick kikerekedett szemére.
– Csak Hugo Strange tudja a valódi személyazonosságát - mondtam el nekik higgadtan.
Tim és Dick felmentek az emeletre, én pedig leültem a nagy képernyős gép elé.
– Bruce úrfi megengedte? - tette fel Alfred a kérdését közben pedig kötözte Wayne sebeit.
– Nem és mielőtt megkérdezné a ruhát sem engedte, hogy felvegyem. Barbara meg csak annyit mondott: Ha készen állok, meg fogom tudni. Most muszáj volt - majd az egérrel minden bűnözőn végig görgettem. Rébusz, Pingvin micsoda nevek!
Amire Bruce felkelt leszedtem az arcomról a maszkomat meg átöltöztem és visszahelyeztem az elvett állványra, ott hagytam Alfredot Waynenel a barlangban. Szobámba menve észrevettem, ahogy Dick ölében levő Damien elaludt. Persze Grayson sem volt ébren. Hajnali négy körül jártunk épp ezért nem is lepődtem meg. A szobámban hűvösebb volt, mint szokott az ablak nyitva tartása miatt. Mielőtt becsuktam volna, odaálltam és elgondolkodtam. Belém hasított egy... érzés. Egy hang szólalt meg a fejemben.
Jason
Bạn đang đọc truyện trên: AzTruyen.Top