Hónapok teltek el azóta mióta Ivy növénye sebet ejtett az oldalamra. Nyoma megmaradt akkorra is mikor beköszöntött az ősz. Októberről vannak jelenleg emlékeim amik egyszerűen bámulatosak. Visszatérve arra az estére. Bruce nem fogadta jól hogy Harley velünk lakjon de meggyőztem hogy a saját felelősségemre vállaltam. Az őszi pirosló vagy éppen barnuló levelek a hálószoba ablakán ki nézve meseszépnek látszottak. Harleyval egy jó ideig csak azt bámultuk ahogy hullanak le és meg sem állnak a földig. Aznap reggel viszont ahelyett hogy békén hagytak volna minket, Bruce belépett az ajtón és közölte velem hogy el kell mennem. Mount Justiceba a pontosság kedvéért. Damiennek végre valóra vált az egyik álma. Találkozni az Ifjakkal. Dick Barbarához készült indulásunk előtt és igazán rég hallottam már felőle az egy biztos. Bruce, Tim és Damien társaságában léptem ki a főbejáraton. Néha hátra néztem a valamelyik ablakból integető Harleyra. Mosolya után magabiztosabbá váltam. Nem sokkal később megérkeztünk a bázisra ahol a Nagy (Vörös) Robin bemutatta a többieknek a Kicsit. Bruce a felnőtteknek mutatott be köztük Diána Prince-nak. Akinek már mesélt rólam Bruce és látva milyen jól festek kicsit meglepődött.

Igen, arca elárulta a történeteket. Másik akit szeretnék megemlíteni az Arthur Curry.

Fura vicces csávó, de rajta is valamennyire érezhető volt a sajnálat felém. Mellesleg ha valaki nem tudná Diána-Wonder Woman(Csodanő), Arthur -Aquaman néven ismert. Az ő történetük máshol kezdődik amire nem szeretnék kitérni. Még megjelent Barry Allen(Flash) Wally West(Kölyök Flash vagy Dick szerint csak KF) azt hiszem még Oliver Queen (Zöld Íjász) is. A legaranyosabb akit soha semmiért nem felejtenék el az Miss Marsi. M'gannként is hívják sokan és én is beálltam a sorba. Vele beszélgettem sokat vagy legtöbbször ő mondott valamit én pedig hallgattam. Sokszor tekintetemet a háttérbe szándékosan szorított Vörös Íjászra szegeztem. Olyan csöndesen meg volt ott hátul ami zavart engem. Mindig arra tanítottak hogy lássak át mindenen. Bátyám meg sokszor mondogatta hogy senkit se hagyj hátra. Ahogy telt az idő fogyni kezdtünk. Azt hiszem M'gann, Tim, a Vöröske és én maradtunk mivel legtöbben küldetésen tartózkodtak. Miss Marsival a kanapén beszélgettünk engem pedig Robin az elektronikus kütyükhöz hívott.
- Menj oda hozzá! Szerintem nem harap. - bökött oldalba ami egy célzás lett volna.
- Nem... Ne...m. - zavarba hozott amitől vörös lett az arcom. Nevetni kezdett rajtam aztán hozzá tette.
- Nem haragszom meg.- kicsit összezavart mint általában. Később mikor még mindig ott álltam mint a cövek már nem bírta tovább.
- Menj már oda mert rossz rád nézni ahogy itt állsz.- majd M'gann-höz sietett megfogta kezét és azt mondta: - Jól fog esni ez a kis séta. Miss M velem tartasz? - jelenetét végig nevettem és ahogy figyeltem a Vöröskének is félmosolyra legalább csúszott a szája. Egymás felé sétáltunk miután elhagyták Timék a helyszínt. Kíváncsi voltam miért nem egy ilyen beszédes mint a Kölyök vagy a falat is kell valakinek támasztania?
- Szia.
- Szia. - miután köszöntünk kezet ráztunk és elmondtam neki a nevemet. - Amelia Hope Smith.
- Gondolom nem mindenki tudja a teljes nevedet. Roy Harper. - a hangsúly miatt volt ez.
- Igazából csak te tudod.Dick a H-t nem tudta megfejteni. - nevettem fel.
- Hát nem általános név a Hope. - igazat adtam neki. - Szóval milyen új Batgirlnek lenni? - válaszomat át kellett gondolnom alaposan.
- Őszintén? Különös. Ugye tudod hogy miért lettem Batgirl? - az Igen szó hagyta el a száját. - Azt tudod, ugye hogy ki vagyok én? Amivé Joker tett. - kissé elléptem mellőle és járkálni kezdtem aztán ráébredtem hogy nem kellene ezt tennem. - Sajnálom, nem akartam az összes létező problémámat rád zúdítani. Igazán nem voltam soha ismerkedős. - vállamra helyezte kezét ami nem tartozott a legjobb döntései közé. Egészen különleges életrajzot tudnék róla írni. Ellöktem magamtól aztán elestem. Szemeim kiszürkültek és hajam vége zölddé vált.
-Ezért is elnézést kérek. Érdekes a múltad, Roy. - bizalmatlan tekintetett sugárzott felém.
- Mit tudsz te rólam?
- A középső neved William, apád nevét örökölted. Kis tolvajból lettél Vörös Íjász ami azért nagyon durva. Ha valaki hozzám ér ez történik. - a hajam visszaváltozott vörössé, szemeim viszont szürkék maradtak. Az egyik közeli tükörhöz rohantam ahol megláttam magamat. Kendőt keresésre indultam mert ha Tim visszajön nem láthatott így.
- Szóval ezt tette veled Joker. - végül is újra igazat kell neki adnom de tudtam hogy nem ez a teljes igazság. Ekkor a számítógép csippant egyet és értesített minket az újabb küldetésről.
- Deathstroke és Deadshot túszulejtettek néhány civilt a Bludhaveni Repülőtéren. - furcsa pár az egy biztos.
- Nem is tudtam hogy ilyen jóban vannak. - indulni készültem ám valamit vagy valakit ott hagytam. - Nem jössz? - ijedt tekintettel nézett rám aztán perceken belül mikor már eldöntötte utánam sietett. 
  A vízből közelítettük meg a reptér épületét ahol már hallottam a fegyverek élesítését. A nyílt, sík területét elkerülve, a füves bokros részét választva osontunk. Falaira ráfért volna egy kisebb festés de erről eltekintve próbáltam az ablakon benézni. Mozdulatomat megállította az Íjász és a szellőzők felé mutatott. Minél hamarabb, kicsit talán kapkodva siettem. Idegesnek éreztem magamat, több élet múlott rajtunk. Egyetlen egyet sem hibázhattunk. A szellőző csövekben mászkálva elgondolkodtam vajon Tim vagy Bruce mit tesz akkor amikor ráeszmél hogy nem vagyok Mount Justice-ban. Az elmélkedésemet Roy sikeresen megzavarta és csak ennyit mondott.
- Kifognak akadni! - olvasna az elmémben vagy egy nyitott könyv lennék? Higgadt tekintettel visszanézett rám. Szemei viszont erős komolyságot és idegességet tükröztek. Legbelül ő is félt. Az egyik szellőzőcső pont Deadshotnál ért véget ami csak a hasznunkra jött. Az Íjász rá ugrott, én meg mintha árnyéka lennék mögé húzodtam. Ezt nem sokáig élvezhettem ugyanis fegyvert szegezett Deathstroke Roy-ra. Leggyorsabb tempómban oda futottam és ahol csak tudtam megfogtam a bőrét. A nyaka volt a legmegfelelőbb. Fel ordított fájdalmában ugyanis egyre jobban szorítottam. Hirtelen mikor már tisztában voltam az életével és ő is az enyémmel elengedtem és a földre zuhant. Hátra léptem tőle és észrevettem ahogy mindenki engem bámul. Kezeim fehérebbek mint általában, hajam zöld végei pedig eléggé észrevehetők. Ha nem lettem volna mozogásban akár halottnak elmehettem volna. Deadshotot lefegyverezte és megbilincselte aztán jöttek a zsaruk és persze Graysont is láttam a hátsó tetőn.
- Miért nem Éjszárny van most előttünk? - Royra vándorolt tekintetem aki látta a feszültséget rajtam és egyszerűen megfogta vállamat.
- Ő nem ért rá. - komoran ránézett a körülöttünk lévőekre aztán együtt indultunk el a Graysonos tetőre. Felmásztunk és a tipikus fél mosolyával várt minket.
- Nem is tudtam hogy ilyen jó csapat lettetek?
- Te hol csatangoltál ilyenkor? - tettem fel a kérdésemet.
- Csak tudd Tim halálra aggódta magát amíg nem közöltem vele hogy itt vagy. Bruce gondolta hogy ide jöttél. - kissé elszégyeltem magamat ellentétben a mellettem még mindig komoly Roy-val. - Téged hogy tudott rá venni? Jó inkább hagyjuk, menjünk haza. - beleegyezve, elégedetten ugráltunk egészen Gothamig.