Mosolyogva feküdtem mellé, majd letöröltem szám széléről, édes vérét. Megkaptam amire vágytam. Hogy magam mellett tudom. Hirtelen felé kaptam a fejem, mikor észrevettem, hogy apró könnyek gördülnek le az arcán. 

-Te sírsz? -Fordultam felé. 

-Nem. -Szipogott egyet. 

-De hát látom. Mond csak. -Kérdeztem, közben magamhoz öleltem. Kezeivel könnyét törölve bújt hozzám, majd arcát mellkasomba temette. 

-Borzasztó volt ez a három nap. -Zokogott fel, bár tompán hallottam a hangját, ahogy a pulóverem eltompítja a hangját. -kínzott, meg akart engem törni. És végül sikerült neki. 

-Nyugalom, már itt vagy mellettem. Többet nem visznek el tőlem, ezt garantálom. -Csókoltam bele puha hajába. 

-Nem furcsa? Egy hónappal ezelőtt, még utánad járkáltam, én nem volt egy nyugodt napod sem tőlem. Végül is utáltuk egymást, legalább is én tiszta szívemből...És most igazán kedvellek, mint barátot. -Mint barátot? barátként tekint rám? -Te miért kedveltél meg?

-Valami olyanért, ami érdek nélküli. Te nagyon tiszta szívű vagy, és úgy fogadtál el engem, ahogy vagyok.  -Mosolyodtam el halványan. 

-Szerintem te lelked, sokkal tisztább mint az enyém. Leszámítva, hogy már sok ember öltél meg. Bár ez neked a fent maradásod része. -A hangja egyre erőtlenebb volt, így gondoltam elfáradhatott. Így leoltottam a lámpát, majd arrább toltam őt magamtól. 

-Jó éjt. -Fordultam el tőle. 

-Most miért vagy ilyen? jó éjt...

Mint barát? őszintén felidegesített az amit mondott. Nem kéne, de a lelkemig hatolt. Ő így viselkedik egy baráttal? ezek a gondolatokra lepett el az álom. 

Reggel a kávéfőző hangjára keltem fel, és már nem tudtam vissza aludni. Kómásan keltem ki az ágyból,  majd a konyha felé vettem az irányt. Hoseok, már öntötte ki magának a kávéját, majd mikor meglátott engem, nekem is előkészített egy csuprot. 

-Jó reggelt Junkook! kiszerelmeskedted magad? -Kuncogott fel, majd a kezembe nyomta a kávé adagomat. 

-Szerelmeskedte a halál! -Forgattam szemet. 

-Minden hallottam, még mindig jó a hallásom. -Nevetett fel. Neki sosincs rossz napja? -Csak nem szerelmesek vagyunk?

-Azt sem tudom, milyen az a szerelem! 

-Jól van, MR.Nem tudom milyen az a szerelem. -Húzta el a száját. -Gondolkodtál a tegnapi üzeneten? 

-Igen...Nagyon sokat, és nem jutottam semmire. Csak arra, hogy én megöltem annak a fickónak két emberét. 

-Igen meg, de honnan tudná, hogy te voltál az? 

-Nem tudhatjuk. 

A reggel további részében, nem igazán beszélgettünk. Jimin nagyon sokáig aludt, mér delet ütött, de nem kelt fel. Biztosan nagyon kifáradt. 

-Nekem elegem van, hogy elveszik tőlem azt, akiket szeretek. Ezzel mindenki így lehet, akiknek elveszik az egyik családtagját a vérszívók. Én ezt meg akarom állítani. -Néztem Hoseok szemébe, mire kétszeresére nőttek a szemei, majd bólogatni kezdett. 

-Ha jól értem...

-Igen! meg akarom állítani őket, hogy többé ne igyanak emberi vért. 

Ha lassan a vámpírok, minden embert lecsapolnak, akkor az emberek, lassan ki fognak pusztulni. Ez úgy hangozhat, mintha egy szuperhős filmben lennék, de nem az, csak a valóság. Ez a vámpírok csatája. 

***

Hoseokkal, a megbeszéltek alapján cselekedtünk. Ahhoz a házhoz mentünk, ahová még anno Jimint vitték el. Éreztem a nyomorékok illatát, így tudtam hogy itt vannak. Most a kis főnökük miatt, aki ott porosodik az erdőben, magukra vannak utalva. Így már nem is olyan veszedelmesek. Becsuktam a szemeimet, majd hallgatózni kezdtem. Hiába koncentráltam, semmit sem szűrtem ki, az odabent elhangzottakról. Fák recsegését kezdtem hallani az erdőből, És kisebb gallyak törését, majd hátrafordultam. 

-Ááááá! -Szaladt felém egy nálam alacsonyabb, barna hajú srác, ökölbe szorított kézzel, üvöltve. Majd amikor elém ért, apró ökleivel, hason talált, bár nem éreztem meg belőle semmit. -Nesze! nesze! -Ütött tovább, mire gallérjánál felemeltem, így lába nem érte a földet, majd rúgkapálni kezdett. -Eressz el! 

-Te is a csapathoz tartozol? -Kérdeztem tőle. 

-Milyen csapathoz? nem tudok, semmilyen csapatról. -Hazudott, amit azonnal észrevettem. 

-Ahhoz a csapathoz. -Mutatott Hoseok a házra, mire a fiú lehajtotta a fejét, majd bólintott egyet. 

-Igen! és ha nem fogtok elereszteni, akkor kijönnek, és megbánjátok. 

-Ez most fenyegetés lenne? -Lépett közelebb barátom a fiúhoz, aki annyira ráncigálni kezdte magát a kezeim közt, hogy jobbnak láttam, ha elengedem. A háta egy fának ütközött, így nem volt menekülési útvonala. -Ha most szépen be mész oda, és a kedves barátaidat, kihozod ide, talán élve is megússzátok. 

-Nem fogok belesétálni a csapdátokba! -Kiáltott fel, mire ajtónyitódást hallottunk. Ki jött három fiú a házból, mi pedig Hoseokkal egy fa mögé bújtunk. A srác ott maradt, így amikor észrevették a fiúk, intettek neki egyet, hogy menjen oda hozzájuk. A fiú Hoseokra nézett, aki szúrós pillantásokkal illette. 

-Nem mehetek. -Mondta a többieknek. 

-Jin, ha azt mondtam idejössz, akkor idejössz! -Parancsolta meg neki az egyik idegen vérszívó. 

-Miért van kutya szagod Jin? -Kérdezte egy másik, mire kissé összerezzentem. Igaz is, érzik Hoseok szagát. Hallottam, hogy lassan közelítenek felénk, mikor barátom rám nézett, majd bólintott egyet. Azonnal előbújtunk rejtekünkből, majd elkaptam a Jinnel nevezett fickót, majd szemfogaimat nyakához emeltem. 

-Ha nem engedelmeskedtek, belé fogok harapni, és akkor vége lesz. -Mondtam nyugodtan, mire összenéztek. 

-Figyeljetek, nem akarunk bajt. -Mondta a legmagasabb srác, majd előre lépett egyet. -Ez a mi vadász területünk, szépen kérlek meg titeket, hogy menjetek el. A barátunkat, pedig adjátok vissza. 

-Nem tehetjük. -Ráztam fejet. -Kivéve akkor, ha segítetek nekünk valamiben. 

-És mi lenne az? -Kérdezte. 

-Valakiről szeretnénk kérdezni valamit, remélem tudtok, és szeretnétek is segíteni. -Időközben elengedtem a fiút, majd hátra léptem tőle egyet, ugyanis reszketett a félelemtől. 

-De ígérjétek meg, hogy utána elmentek. És nem fordultok meg itt még egyszer. 

-Rendben. -Egyezett bele a barátom, majd az úgymond főnök, biccentett a fejével, hogy kövessük őket. Egyenesen a házba vezettek be minket, majd letessékeltek minket az egyik kanapéra. Ők pedig pontosan előttünk foglaltak helyet. 

-Nos? mi a kérdés? -Kérdezte a "főnök"

-Lehet hogy kényes témába csapok bele, de a volt főnökötökről lenne szó. Megtaláltuk a testét, és egy üzenetet. Azt a vámpírt keressük, aki megölte őt. -Mondta el helyettem Hoseok. 

-Az  a baj, hogy mi sem tudjuk. Itt a mellettem ülő Jinhyun, képessége az, hogy előre látja meg a dolgokat. Ő látta, hogy meg fog halni a vezetőnk, de azt nem hogy ki ölte meg. Ebből arra a következtetésre jutottunk, hogy olyan ereje van annak a vámpírnak, hogy képes legyőzni a vámpírok erejét is. 

-Ez meglepett. -Pislogtam nagyokat. Kétségbe ejtő képessége lehet. -Mégis mikor hagyott itt titeket Yoongi, és mikor lettetek, ilyen kevesen? 

-Öhm...Pár nappal ezelőtt, ismeretlen farkasok jöttek ide, de nem bántottak, csal elvitték pár emberünket. Ami viszont Yoongit illeti...Sosem hagyott volna itt minket örökre, nem úgy ismerjük öt. Már fel volt készülve erre. -Mosolyodott el, majd felkelt a kanapéról, és egy koporsó felé indult meg. Megpaskolta a fedelét, majd újra felszólalt. -Pár nap, és felébred. Vagy akár óra. 

Eltátottam a számat, alig kaptam levegőt. Azonnal fel álltam a helyemről, majd barátomat is magammal rántottam. Azonnal el akartam innen tűnni. 

-Ne bassz fel! -kiáltott fel a barátom. 

Sziasztok! remélem tetszett a rész, és nem okoztam csalódást. A következő részig is PÁPÁ! :3