Nem látszott annyira rajta a meglepettség, annyira mint rajtam. Egyszerűen nem akartam elhinni azt, hogy saját magammal állok szemben. Értetlenül ráztam a fejemet, mintha azzal több mindent megértenék. Egyenesen elé léptem, majd úgy néztem rá. 

-Ez nem lehet. -Súgtam magam elé, mire bólogatni kezdett. 

-Már vártalak. -Még a hangja is kiköpött másom volt. Mi folyik itt? Gyorsan visszahúzta a fejére a kapucnit, ugyanis nem mindennapi látvány, ha két ugyanolyan személy áll egymás előtt. -Junkook, gondolom szeretnéd, ha mindent elmagyaráznék jól mondom? 

-Jól mondod. Szeretnék mindent tudni! -Vágtam rá olyan gyorsan ahogy csak lehetett. Majd biccentett a fejével, én pedig követni kezdtem. Minden azonnal meg akartam tudni, képtelenségnek találtam az egészet. Ő a hírhedt Junkook? de akkor én ki vagyok? Egy rozoga ház felé vette az irányt, de még mielőtt valami lepukkant fészekre gondolhattam volna, a ház megcáfolta a gondolatomat. Egész stílusos volt. 

-Menj csak be. -Invitált be engem egy szobába, mire bólintottam majd beléptem. Egy férfi alak tárult elém, de háttal volt, így az arcát nem láttam. Kifelé bámult az ablakon, majd lassan megfordult. 

-Tiszteletem -Hajolt meg, amit kissé furcsálltam. -Kim Namjoon vagyok, benned kit tisztelhetek? -Arca makulátlan volt, viszont szemei szúrósak voltak, arra késztetve engem, inkább kapjam el a tekintetem róla. -Bolond kérdés volt, elnézésedet kérem. Kérlek, ülj le Junkook. 

-Rendben, köszönöm. -Azzal leültem egy karosszékbe, majd kérdőn pillantottam Namjoonra. 

-Osztódás. Vámpír képesség. -Nézett rám, de amikor látta hogy semmit sem értek mondandójából, újra belekezdett. -Te nem is létezel, csak egy utánzat vagy. A főnököd ketté osztott titeket, azzal hogy téged a szolgájává tett. Te csak egy lélek foszlány vagy. Így igaz, nem Junkook? 

-Most melyikőnk? -Szólaltunk fel egyszerre, ugyanis nem tudtuk, melyikőnknek szegezte a kérdést. 

-Hát te. -Mutatott az igazira. -Könnyen el lehet téged távolítani, csak egy kérdésem lenne feléd...Szeretnéd? 

-Mi? nem akarok meghalni! -Csattantam fel, mire bólintott egyet. 

-Nem halhatsz meg, ha nem létezel. -Mondta, mire könnyek szöktek a szemembe. Nem akartam hinni a fülemnek. Lehetetlenségeket beszél, még csak most élek. 

-Nem! ne, kérlek ne! -Ráztam meg hevesen a fejemet. Vett egy mély levegőt, majd mélyen a szemembe nézett. 

-Junkook nem tud hazamenni. Ehhez a városhoz lett kötve. De ha te nem leszel, el tud innen menni. 

-Nincs más megoldás? -Estem kétségbe. Egyenesen az oroszlán barlangjába léptem be. Miért kellett idejönnöm? Yoongi megmondta, hogy nem menjek egyedül. Igaza volt. 

-Hát lenne itt valami. 

(***)

Fogalmam sem volt, hogy merre megyünk, de rimánkodtam azért, hogy ne a kivégzőhelyemre. Végül befordultunk egy sarkon, majd megpillantottam egy kocsmát. Beléptünk rajta, vagyis beléptünk volna. Ugyanis hiába próbáltunk, nem sikerült. Végül is megálltunk az ajtóban, majd várni kezdtünk. Majd kinyílt az ajtó. 

-Mit keresnek itt vámpírok? -Kérdezte egy nő, aki kilépett rajta. Karba tette a kezét, majd várakozni kezdett. 

-Elnézést a zavarásért. A segítségét szeretnénk kérni. -Mondta Namjoon, mire a nő elmosolyodott. 

-Donna Mayer vagyok. Ha erről van szó, akkor gyertek csak be. -Intett a fejével, majd kitárta nekünk az ajtót. Só borította a küszöböt, biztosan azért nem tudtunk bemenni. Nem tudtam, hogy ez gátolhat minket. Jó sok vendég foglalt helyet odabent, van aki sört ivott, vagy csak szimplán újságot olvasott. A nő kérte hogy foglaljunk helyet, majd így is tettünk. 

-Nem dolgozom ingyen. -Jelentette ki Donna. 

-Van pénz, ha erről beszél. -Húzta fel Namjoon mindent értően a szemöldökét. 

-Holmi pénz, engem már nem boldogít. Valami másra vágyom. -Forgatott szemet, majd helyet foglalt előttünk a pult mögött. 

-Na ne idegesítsen engem! nyögje már ki mit akar! -Állt fel a helyéről Junkook, majd ráfogott idegesen a nő kezére. Donna félelemmel teli arccal nézett a fiúra, majd behunyta a szemét. Vett pár mély lélegzetet, majd széles mosolyra húzta a száját. 

-A fiú vérét akarom. -Mondta, mire Namjoon felhúzta a szemöldökét. -Megteszem amit kértek, de a fiú vérét kérem cserébe. -Egy érintés, és tudta Junkook múltját? mi folyik itt? ő is vámpír lenne, vagy netán valami más? 

-Megkapja...Miután segített nekünk. -Mondta Namjoon, mire Donna fejet rázott. 

-Nem kötök üzletet, míg nem tudom bízhatok e bennetek. Fizess, aztán kapsz. Ez így van rendjén. -Tette karba a kezét, majd várta mit válaszolunk erre. 

-Rendben van! -Jelentette ki idegesen Junkook majd azonnal kisietett a helyiségből. Vajon neki is sokat számít az a fiú? 

-Akkor várlak titeket vissza a fizetséggel. -Fordított nekünk hátat Donna, majd tovább pakolászta az italos üvegeket, ránk se bagózva. 

-Viszont látásra. -Köszönt el Namjoon, majd mi is távoztunk a helyiségből. -Ezek a boszorkányok...-Horkantott fel. -Mi nap már senkinek sem segítenek. 

-Hogy...Tessék? boszorkányok? -Nevettem fel hitetlenkedve. 

-Vámpír vagy, de nem hiszel a boszorkányokban? -Szegezte nekem a kérdést Namjoon. Majd újra felszólalt. -Neked kell elhoznod a fiú vérét. 

-Hogy nekem? -Nyíltak tágra a szemeim. 

-Ha bántódást mertél okozni  Jiminnek, addig éltél! amióta ide vagyok kötve, fogalmam sincs mi van vele...Légy velem őszinte. Jól van Jimin? -Ugrott nekem Junkook, könnybe lábadt szemekkel. Tényleg fontos lehet neki. Szavak nélkül is megértem. 

-Ne aggódj jól van...És hiányzol neki. -Mosolyodtam el szelíden, majd levettem a kezét vállaimról, amit időközben szorongatni kezdett. 

-Hála istennek. -Sóhajtott fel megkönnyebbülve. -Kérlek, hozd el nekünk a vérét. És légy vele nagyon gyengéd, olyan törékeny. 

-Ne aggódj nem okoznék bántódást neki, hogy tudom mennyire szeretitek egymást. 

-Nem szeretem! -Tette karba a kezét. Ezek ketten olyanok, mint két tojás. Lágyan elmosolyodtam, majd intettem nekik egyet, jelezve hogy indulnom kell. -Várj! -Kiáltott utánam, mire megálltam, majd hátra néztem rá. -Hoseok jól van? tudod...A farkas. 

-Nem láttam amióta Yoongi a főnököm. De biztos vagyok benne, hogy nem esett baja. -Nyugtattam meg, majd végleg elindultam. 

Nem akarok meghalni, hiszen még csak most kezdtem el az életet. Minden új, és furcsa nekem. Egy természetfeletti világba csöppentem bele, amit nem tudok kezelni. Amióta megtudtam hogy mennyire fontosak egymásnak, megbántam hogy túlságosan is kemény voltam ahhoz a fiúhoz. Egy szerelmet nem lehet tönkretenni, az én kicsinyes gondolkodásom miatt. Vajon, boldogságot okoz az embereknek a szerelem? vajon érezni fogom azt valaha? de most csak egyetlen dolognak kell lebegnie a szemem előtt, az viszont az hogy Junkook képes legyen kiszakadni abból a városból én pedig szabad legyek. 

Lassacskán oda is értem a házhoz, majd amikor be akartam lépni, azonnal megtorpantam. Az ajtó tárva nyitva állt. Fülelni kezdtem, de egy halk nesz sem csapta meg a fülemet. Beljebb léptem, majd valami furcsa szagot éreztem meg. Mintha csak valami kutya járt volna bent a házban. Méghozzá vizes kutya...

Minden helyiségbe benyitottam, de egy árva lelket sem találtam odabent. Idegesen kezdtem egy helyben trappolni, mikor eszembe jutott az a farkas fiú. 

-Elvitte! -Kiáltottam fel, majd rögvest Daegu felé vettem az irányt, hogy minél előbb elmondhassam nekik, hogy Jimin eltűnt. 

Junkook Szemszöge

Namjoon segített nekem, amikor itt találtam magamat. Befogadott magához, és gondoskodott rólam. Semmit sem értettem, hogy mi történik körülöttem. Elveszett voltam, de Jimin hiánya felülmúlhatatlan volt. Minden porcikám hiányolta őt, sőt...Szomjaztam az ölelésére, és kedves szavaira. A makacsságára, és a teljes valójára. 

Megtudtam, hogy ő ölte meg Yoongit, és a szolgái, az ő emberei. Az ősi vámpírok közé tartozik, egy vámpír képtelen lenne megállítani őt. Megkapta az éveivel adódóan, az összes tehetséget, ami egy vámpírnak csak lehet. Természetesen biztonságba éreztem mellette magam. De amikor megtudtam, hogy képtelen vagyok kilépni a városból, méghozzá van egy hasonmásom, aki Jimin közelében van, teljesen kétségbe estem. Nem tudtam mi tévő legyek. 

Amikor Junkook elment Jiminhez, hogy elhozza a vérét, megkértem Namjoont, hogy hagyjon magamra. Ki kell tisztulnia a fejemnek. 

Lementem a kikötőhöz, majd a habok csapkodását kezdtem figyelni. Jóformán itt mindig borús az idő, de most sütött a nap. Hiányzott már egy kis melegség a bőrömnek. Becsukott szemmel élveztem ahogy a sugarak cirógatják a bőrömet, majd megéreztem egy ismerős illatot. Olyan kellemes volt, hogy elmosolyodtam. Mélyeket szippantottam az illatból, majd kinyitottam a szememet. Éreztem, hogy valaki figyel engem, így oldalra néztem. Jimin állt ott, erősen szorította a kezét, néha ajkát harapdálta. Pír öntötte el az arcát, majd lassan lépkedni kezdett felém. Azonnal felálltam a helyemről, majd megálltam előtte. 

-Te vagy az? -Súgta maga elé, mire bólintottam, majd azonnal magamhoz szorítottam őt. Hogy hiányozhatott ennyire? 

-Ki más? -Mosolyodtam el, majd meg akartam őt csókolni, de azonnal elhúztam a fejemet. Észbe kaptam, majd el is váltam tőle. 

-És én? engem észre sem veszel? -Görbítette le ajkait Hoseok, mire hatalmas vigyor ült ki az arcomra. 

-Gyere ide! -Sétáltam oda hozzá, majd adni akartam neki egy gyors ölelést, de hatalmas erővel tarkón ütött. 

-Áucs! -Fogtam a fájó pontomra. 

-Ezt azért, mert egyedül hagytál, és nem voltál jó barátom. -Emelte fel mutató ujját, mire felnevettem. 

Bárcsak mindig velük lehetnék. Ha mindent jól csinálok, talán teljesülhet is. 

Sziasztok! bocsánat ezért a gyér rész befejezésért. Azért remélem tetszett, és nem okoztam csalódást. És hogy boszorkányok is tűntek fel benne, remélem nem rontotta el túlságosan az összhangot, hogy túl fantasy-s lett. A következő részig is PÁPÁ! :3