-Ne bánkódj, kérlek. -Jött oda hozzám Hoseok, majd hatalmas bundás fejét, a vállamhoz dörgölte. Szomorúan löktem el magamtól, majd fölálltam a helyemről. 

-Hazamegyek! -Mondtam határozottan. 

-Engem meg egyedül hagysz? 

-Te is jössz velem. -Azzal elindultunk vissza a barlanghoz. Leültem egy kőre, majd vártam mikor változik vissza, hogy elindulhassunk. Egy kisebb nyikkanás hagyta el a hangját, majd elterült a földön, mikor visszaváltozott. 

-Jól vagy? -Siettem oda hozzá. Karmolások, és égési sérülések lepték be a testét. 

-Jól-Jól. -Bólogatott. -Csak az emberi alakom, már nem bírja úgy a sebeket. 

Nagy nehezen magára erőltette a ruháit, majd elbúcsúzott az otthonától, majd vére tényleg elindultunk. 

-Ugye nem akarsz gyalogolni? -Pillantott rám, mire bólintottam egyet, hogy de, igenis gyalogolunk. -Nem akarunk inkább futni? nem akarok kilométerek sétálni, ilyen mértékű sebekkel haver. 

-Jól van, de aztán le ne bukjunk. -Egyeztem bele, majd futni kezdtünk. A szomorúság, és a bánat mindig magába szippantott, így sosem tudtam élvezni a vámpírság jó oldalát.  A szél hidegen tépett semmit markoló ujjaim közé, és őrületes látvány fogadott, ahogy gyorsan szeltük az utat. De ez mind...nem olyan, mintha Jimint magam mellett tudhatnám. Tegnap este, annyira félt, hogy még észre sem vett engem. Vajon amióta igazi vámpír lettem, én is tudnék szuggerálni? szuggerálni...Azonnal megálltam, majd barátom szemébe néztem. 

-Miért nem ismert fel engem tegnap este, Jimin? -Este kétségbe, mire csak vállat vont. -Lehet hogy megszuggerálták? olyan volt, mintha még sosem látott volna. 

-Istenem...-Hajtotta le a fejét. -Az lehetséges. 

-És mond, tudok tenni ellene? 

-Nem biztos. Ez is nagyon komplikált. 

-Nem biztos? ezt hogy érted? -Kezdtem ideges lenni, ezért Hoseok a hátamra tette a kezét, majd megszólalt. 

-Majd ha hozzád értünk, megbeszéljük. 

***

Amikor sikeresen bejutottunk hozzám, Hoseok elképedve figyelte a házat. Járt a szeme, a ház egyik pontjáról a másikra. 

-Azt sem tudom, mikor voltam lakásban utoljára. -Mondta szinte maga elé suttogva. 

-Mostantól,  ez a tiéd is. -Mosolyogtam rá, mire mellém lépett, majd vállba bokszolt. 

-Te vagy a legjobb! 

-Ugyan! tegnap majdnem a halálba vittelek. 

-Elmondjak egy titkot? -Kuncogott fel. -Imádok harcolni! 

-Mi abban a jó? tegnap elvettem két vámpír életét, és hidd el...Nem tetszett. -Hajtottam le a fejem, ahogy visszagondoltam arra, mennyire fájt annak a férfinek a másik elvesztése. 

-Nekem nem úgy tűnt. 

-Mond Hoseok, mi történhetett Jiminnel, hogy nem ismert fel? -Tettem fel újból ezt a kérdést, mire helyet foglalt a kanapémon, majd könyökét térdére helyezte. 

-Csakis a szuggerálás jöhet szóba. Az ember nem felejt el senkit sem, egyik pillanatról a másikra. -Nézett fel rám, majd időközben, helyet foglaltam előtte a földön, hogy csakis rá szentelhessem a figyelmemet. 

-És én ezt megtudom törni? -Néztem rá kérlelően, minden áron az "igen" szót akartam hallani. 

-Attól függ. Ha a gazdája azt mondja neki, akkor te is megtörheted. -Kétszeresére nőttek a szemeim, ahogy kiejtette azt a bizonyos gazda szót. Jimin, mint házi kedvenc? Rettentő ideges lettem, hirtelen rám tört, a birtoklási vágy...Hogy ő csakis az enyém lehet. 

-Gazda? -Mondtam morogva, mire összepréselte a száját, majd bólintott egyet. -Mert az a bizonyos gazda, mit tesz vele, hogy azzá váljon?

-Biztos tudni akarod? -Húzta el a száját, mire azonnal rábólintottam. -Inni kell a véréből, majd úgy megszuggerálni. 

-Ez nem akkora baj. 

-Junkook mond...Mint barát a barátnak. Te szerelmes vagy ebbe a fiúcskába? -Húzta fel kérdőn a szemöldökét, és most olyan komoly volt, hogy mosoly sem ült szája szélében. 

-Nem, dehogy! csak kötődöm hozzá. -Kezdtem el tiltakozni, mire megkönnyebbülve dőlt hátra a kanapén, majd tenyerét mellkasára helyezte. 

-Hála az istennek. -Nyugtatta meg magát, ami egyre csak böködte az oldalam,miért is reagálja így túl a helyzetet. 

-Mi az? -Ráncoltam szemöldököt, mire rám emelte tekintetét. 

-Ugye az igazat mondod? -Kérdezte, mire bólintottam. Mondjuk...Az igazat megvallva, magam sem tudom. -Akkor jó. 

-Elmondanád, hogy mi van? miért reagálod így túl? 

-Egy história szerint, ami természetesen igaz, ha egy vámpír szerelmes lesz, meghal. -Mondta szomorúsággal teli hangon. 

-Ez badarság! a vámpírok nem halhatnak meg, ilyen bugyuta dolog miatt. -Horkantottam fel, mire újból csak komoran nézett rám. 

-Ne hazudok. Kérlek, ne szeress bele senkibe. 

-Mondhattad volna hamarabb is. -Motyogtam magam elé. Habár nem hiszek benne, az érzéseimben, pedig annyira sem. Már pedig ha az is lennék, azonnal halálra lenne ítéltetve. Egy vámpír, egy halandó...És méghozzá fiúk. Mégis, szomorú leszek ettől.  

Sziasztok! remélem tetszett a rész, és nem okoztam csalódást. Eskü, nemsokára benne lesz Jimin is, csak egy kicsit húzom az agyatokat ;) a következő részig is PÁPÁ! :3