Reggel korán ébredtem, hogy fel tudjam kelteni Jimint. Még csak fél hat volt, de muszáj ilyen korán kelni, ha nem akarjuk hogy Hoseok észre vegyen bármit is a tegnapból. Gyengéden simogatni kezdtem a vállát, mire nyitogatni kezdte pilláit. Szelíd mosoly ült ki az arcára, majd arcát közelebb tolta az enyémhez. Egy lágy csókot leheltem a tegnaptól kissé megdagadt ajkaira. 

-Ha nem akarunk Hoseok bácsitól büntetést kapni, kapkodnunk kell magunkat. -Mosolyodtam el, mire bólintott majd lerántottam magáról a takarót. -Óh, te jó ég! -Takartam el a szememet a kezeimmel. 

-Mi van? láttál már este meztelenül. -Kuncogott fel, majd odasétált a ruhás szekrényemhez, majd kedvére válogatott belőle. 

-De akkor azt tehettem veled amit akarok...-Sétáltam oda hozzá, majd gyengéden rá simítottam karjára, onnan mellkasára, majd egyre lejjebb. 

-Állj! -Fogta meg a kezemet. -Lesz még erre időnk. 

-De nem tudok, betelni veled. -Görbítettem le a számat, mire felém fordult, majd adott egy csókot. 

-Akkor ma este is besurranok. -Kacsintott, majd amikor felöltözött, halkan kezdtünk sétálni a bejárati ajtóhoz. Lassan kinyitottam azt, De mielőtt kilépett volna, még adtunk egymásnak egy utolsó csókot. -Akkor este. 

-Igen. -Bólintottam mosolyogva, majd bezártam az ajtót. Vigyorogva csúsztam le a földre, majd behunytam a szememet. A mutató és középsó ujjam, ajkaimra vándorolt, és akaratlanul is az estére gondoltam. Ahogy csókolt, ahogy sóhajtozott miközben fáradhatatlanul mozogtam felette, És a vére íze a számban...A vére íze? elfelejtettem, hogy teljesen véres lett az ágynemű, és ha véletlen be nyit Hoseok, meg fogja látni. El kell tüntetnem. Azonnal benyitottam a szobába, majd levettem az ágyneműt az ágyról, és bedobtam a szennyesbe. A gyertyákat is összeszedtem, majd bedobtam a szekrénybe. S majd csak a rózsaszirmok maradtak a földön. 

Nagyon szusszanva mentem le a konyhába, ahol kávét szürcsölgető Hoseokkal találtam szembe magamat. Próbáltam higgadt maradni, és nem adni arra jobban, hogy valamit titkolok. Mellé álltam, majd öntöttem magamnak is kávét. 

-Jól hallottam hogy...Tegnap este pornót néztél? -Nézett rám, bennem pedig megállt az ütő. Félre nyeltem a kávét, majd köhögni kezdtem. 

-Jól. -Bólogattam. - Maratont tartottam. 

-És...azonos nemű pornót igaz? -Nyelt közben egy hatalmasat. 

-Hát...Igen. -Nyögtem ki, miközben fülig vörös voltam. 

-Nincs ezzel baj, majd egyszer nézhetünk együtt is...Azaz ezzel csak azt akarom mondani, hogy nem gáz. -Még csak az kéne! Magamban nevettem, hogy nem jött rá az igazságra, de igazából eltűntem volna szégyenemben, hogy hogy most téveset gondol. Nagyon. Tapintható volt köztünk a feszültség, ezért úgy döntött inkább el megy tussolni. Éppen be akartam menni a szobámba, amikor Hoseokot találtam odabent. Kétszeresére nőttek a szemeim, amikor megláttam, hogy a szennyesből elő húzta a véres lepedőt, és azt nézegette. 

-Miért nem mondtad el?! úgy hittem, barátok vagyunk. Úgy tetted ezt meg, hogy én nem tudtam róla! miért fontosabb neked ez a fiú a halálnál? nekem te fontosabb vagy sokkal mint Jimin, ha nem hagyod véglegesen békén, meg fogom őt ölni! 

-Nem engedem hogy egy ujjal is hozzá érj! -Morogtam rá, mire odalépett hozzám, majd vállamnál fogva neki tolt a falnak. 

-Neked sem kell tudnod róla. Úgy fog a szerelmed meghalni, hogy szart sem tudsz az egészről. Majd csak azon kapod magad, hogy a sírjánál fogsz állni! -Köpte rám a szavakat, mire éreztem hogy szemfogaim előbújnak, és szemeim is sötétté vállnak. 

-Én hamarabb megöllek, hogy te azt megtehetnéd. Csak egy harapás, és a méreg szétterjed a testedben! 

-Nem hiszem el! többet ér neked ő mint az én barátságom? -Kezdett el szipogni. 

-Nem. Nem vagytok egyformák. Téged barátomként szeretlek, őt pedig szerelmemként. Miért nem hagyod, hogy boldog legyek vele? 

-Mert te voltál a legelső ember ezen a kibaszott világon akit érdekeltem. Nem akarom hogy bajod essen miatta. -Nézett rám idegesen, majd egy olyan hatalmas pofont adott, hogy az arcom a másik oldalra bicsaklott. Még a vérem is kiserkent tőle, amit hüvelykujjammal le is töröltem szám széléről. -Most elmegyek, hogy tudj egy kicsit egyedül lenni. Ha nem változik a gondolkodási módod, nemsokára a szerelmed sírját fogod gondozgatni. 

Nem bírtam sokáig. Könnyezve csúsztam le a földre, el akartam tűnni. Miért nem lehetek csak szimplán vele? ha ember lehetnék...Boldog lehetnék. De egy szörnyeteg testében élek, akinek nem lehet normális jövője. Csak a szenvedés és az éhség, az állandó csata testesíti meg az életemet. Halk kopogásra lettem figyelmes, mire feltápászkodtam a földről, majd letöröltem a könnyeimet. Ha most Jimin jönne hozzám,  biztos karon fognám, és olyan messzire mennék vele, amennyire csak lehet. Rimánkodtam hogy ő legyen az. Azzal ki is nyitottam az ajtót. 

-Donna? -Húztam el a számat. -Mit keresel itt? 

-Mit nem? -Húzta mosolyra a száját. 

-Jó, akkor mit akarsz? -Sóhajtottam. Semmi kedvem sincs most vele egy bájcsevejre. 

-Ha beengedsz elmondom. -Még mielőtt be engedhettem volna, már be is furakodott mellettem, amit egy szemforgatással nyugtáztam. Helyet foglalt a nappaliban, majd egy táskából, egy kisebb dobozt vett elő. -Bontsd csak ki, ezt neked hoztam. 

-Nekem? -Húztam fel értetlenül a szemöldökömet. 

-Nézd már meg, az isten szerelmére. Nem érek rá egész nap. -Legyintett idegesen, majd eldőlt a kanapén, ásítozva vakarászni kezdte a hasát. -Nem kínálsz meg valami itallal? 

-Azt mondtad bontsam ki. Akkor most melyiket helyezzem előrébb a sorrendben? -Néztem rá unottan. 

-Jó, akkor kiszolgálom magamat. -Állt fel komótosan, majd a konyhába indult. 

Magam elé húztam a kis dobozt, majd meghúztam a rajta lévő kis szalagot. Azzal a doboz magától ketté nyílt, majd megláttam a benne lévő kis üveget. Értetlenül emeltem ki belőle, majd nézegetni kezdtem. 

-Ez mi? -Ahogy megkérdeztem, Donna vissza szaladt a nappaliba, majd le ült vissza a fotelbe, egy üveg bor kíséretében. Mielőtt megszólalt volna, nagyokat kortyolt az italból. 

-A drága Junkook küldi ezt neked. Tudta hogy mit érzel, a testvérek már csak ilyenek. De engem kért meg, hogy valósítsam meg. -Dőlt előre a kanapén, mélyen a szemembe meredve. 

-Hogy hogyan érzem magam? milyen testvér? -Értetlenkedtem. 

-Junkook tudta, hogy erősebb akarsz lenni, hogy megóvd a szerelmedet. Ezért megkért engem, hogy készítsek neked egy ilyen italt. Csak meg iszod, és minden jobb lesz. 

-Erősebb leszek? 

-Aham. -Bólintott egyet. -De persze ez rajtad áll. 

-De mégis miért akarta ezt? 

-Nem tudom. De jól emlékszem a szavaira, valami összetűzésről beszélt. -Kezdett el hunyorítani, mint aki erősen gondolkodik. 

-Na jó, köszönöm Donna hogy eljöttél hozzám, de kérlek most távozz. Nem vagyok biztos abban, hogy ez jó lenne nekem. 

-Nem akarsz erős lenni? nem ez volt a vágyad?  most itt az alkalom. Édesem...Te egy vámpír vagy. Ha már ilyen szörnyű életed van, legalább erősödj meg. 

-Igazad van. -Sütöttem le a fejemet. -Nincs valami mellék hatása, vagy valami? 

-Semmi az égvilágon. 

Azzal magamhoz emeltem a kis üveget, majd kivettem belőle a dugót.  Azonnal kiittam, grimaszolni kezdtem, ugyanis borzalmas íze volt. Semmi különösebbet nem éreztem. 

-Sajnálom Junkook. Ha nem tettem volna meg, Yoongi meg ölt volna engem. 

-Tessék? -Kérdeztem. Kezdtem szédülni, Donna alakja, egyre jobban elmosódott előttem. Nehezen kaptam levegőt, majd kiejtettem kezeim közül az üveget, ami nagyot csattant a földön. Erőtlenül borultam el a földön, fejemet erősen beverve. Ajtó nyitódást hallottam, de nem igazán tudtam kivenni a hangból hogy ki lehet az. Végül hangos kutya ugatás törte meg a pillanatnyi csendet, de hamar elnehezültek a pilláim, és lecsukódtak a szemeim. 

--------------------VÉGE-----------------

Sziasztok! tudom, hogy azt mondtam hogy sok részt akarok majd, de közbe jött valami, így letudtam ezzel ezt a ficit. Az igazi befejezést, már csak a ti képzeletetekre bízom. Tényleg sajnálom, de sosem tudtam igazán magaménak ezt a ficit. Nos remélem még találkozunk az egyik könyvemben PÁPÁ! 

.

.

.

.

.

Csak vicceltem :P <3