-Biztos nem baj, ha egyedül hagylak? -Nézett rám Jimin, mire bólintottam egyet. 

-Vigyázz magadra az úton. És üdvözlöm anyukádat. -Öleltem át, majd egy csók után, távozott is. Nagyot sóhajtva ültem le a kanapéra, majd dobolni kezdtem a lábammal. Megint hányingerem volt. Morogva álltam fel, majd a fürdőszoba felé vettem az irányt. Már nem volt mit kiadnom magamból, így csak öklendeztem. Szédülve álltam fel a padlóról, majd arcot mostam, hogy kicsit felfrissüljek. 

-Baszd meg Junkook, hogy betegedhettél le? -Kérdeztem magamtól kissé idegesen, majd ránéztem a sápadt tükörképemre. Hatalmasat ugrottam hátra, mikor megláttam a hajamat. Eltátott szájjal léptem közelebb, majd forgatni kezdtem a fejem jobbra-balra, de  semmi sem történt. A halántékomon lévő ősz hajszálak, nem akartak eltűnni. Elszörnyedve álltam a fürdőszoba közepén, és magamat bámultam. Ha meglátnám most magam az utcán, simán tippelnék magamra jóval húsz után éveiben járó életkort. De még reggel, nem voltak ezek rajtam. 

Ki akartam szellőztetni a fejemet, ami kétségekkel van teli, így elindultam a házból. Csak nem akartam otthon lenni, mindegy volt hogy hová. Épp léptem volna ki az ajtón, mikor valaki köhintett egyet a hátam mögött. 

-Nem kerestél. -Hallottam meg Hoseok hangját, mire félelemmel teli arccal fordultam felé. Vajon észreveszi rajtam a változásokat? nem akarom hogy aggódjon. 

-Ne haragudj, azóta sok minden történt. -Érveltem. De van benne igazság is. Ő még nem is tudja, hogy Jimin vámpír lett. Azóta nem láttam őt. -És eddig mi volt veled, hogy nem jöttél haza?

-Semmi, az erőben vol- 

El akadt a szava, amikor a hajamra vándorolt a tekintete. Összeráncolta a szemöldökét, majd közelebb sétált hozzám, és beletúrt a hajamba. 

-Jók ezek a melírcsíkok, nem tudtam hogy követed a divatot! -Nevette el magát, mire én is kínosan felnevettem. -Egész sármos! 

-Köszi! -És ezután, biztos nem fog elengedni. Tisztára olyan, mintha az apám lenne. Azért teszek egy próbát. -Hoseok, sétálni akarok egyet, majd később jövök. 

-Először beszéljünk meg valamit kérlek. -Nézett rám komolyan, mire bólintottam egyet. Leültem mellé a kanapéra, majd rá néztem, hogy kezdjen bele. -Tudom, már sokszor mondtam neked, de tényleg kezdek becsavarodni. 

-Miért? 

-Amikor visszahoztatok, én tényleg voltam valahol. 

-Tegyük fel, hogy az a hely létezik. De nem lehetett igazi, hisz a tested itt volt. -Néztem rá, mire beharapta a száját. Idegesnek látszott. 

-És mi van, ha a lelkemmel volt valami? Nézd, léteznek természetfeletti lények, akkor miért nem hiszed el, hogy van élet a halál után? ahol mindenki egyenjogú, én nincs meg utána az erőd. 

-Jól van, meggyőztél. Hiszek neked. -Természetesen, csak meg akartam nyugtatni őt. Attól függetlenül hogy vannak vámpírok, vérkarkasok, boszorkák, a halál egy olyan dolog, ami végleges, és nem lehet vele babrálni. Kivéve, hogy egyszer sikerült visszahoznunk őt.

-Köszönöm! -Mondta nagyot sóhajtva. Épp szólásra nyitottam volna a számat, mikor kicsapódott a bejárati ajtó. Jimin állt ott, és könnyes volt a szeme. A ruhája véres, a nyaka pedig...Harapásnyomokkal volt teli. 

-Jimin! mi történt? -Álltam fel gyorsan, majd odaléptem hozzá. 

-Wang! 

-Mi? 

-Wang az őrült, aki az üzeneteket küldte. -Mondta remegő hangon, mire csóválni kezdtem e fejemet. Lehetetlen, őt jól ismerem. Vagy mégsem? 

-Mit tett veled? 

-A véremet akarta. És megkapta. -Mondta idegesen. 

-Öhm...Lehet hogy nem kapcsolódik a témához, de Jimin. Vörös a szemed! -Kiáltotta el magát Hoseok, mire egymásra néztünk. 

-Jimin vámpír lett. -Néztem rá komolyan, mire kitört belőle a nevetés. 

-Sajnálom, de ez nem alkalmas idő a viccelődésre. Vegyük komolyan most azt, amit Jimin mondott. -Nevetett még mindig, de amikor meglátta hogy nem vagyunk épp poénkodós kedvünkben, elkerekedtek a szemei. -E...Ez-most nem vicc?! 

-Ki kell találnunk valamit, hogy kapjuk el Wangot. -Váltottam témát, míg Hoseok még mindig sokk hatás alatt nevetett, vagy éppen összeráncolt szemöldökkel méregette Jimint. Eszembe jutott egy terv, viszont nem tudom kivitelezhető-e. 

1-órával később

Hoseokkal kint álltunk pár méterrel arrébb az erdőtől, míg Jimin odabent volt. Idegesen toporogtam egy helyben, féltettem őt, hisz egyedül volt odabent. Kissé émelyegtem, és hányingerem volt, de nem volt vészes. Még sosem csapoltak le belőlem annyi vért, mint most. Bár ez szükséges volt a tervhez. Félek...Vajon fogok tudni harcolni? 

-Menjünk, meghallottam Jimin hangját. -Utasított hoseok, mire futni kezdtünk. Alig telt bele pár másodpercbe, annyira elfáradtam, hogy lihegve álltam meg. -Gyere már te bolond! Jimin egyedül van Wangal odabent! 

-Menj előre, vidd magaddal a vért, és használd ha kell. Utánad megyek. -Kértem őt, mire nagy nehezen bele egyezett, majd ott hagyott engem. -Ahj! 

Őrülten fájt a lábam, szinte össze akart csuklani alattam. Izzadni kezdtem, mintha maratont futottam volna. Le ültem a földre, majd egy könnycsepp gördült le az arcomról. Ha nem védhetem meg Jimint...Nincs értelme semminek. Hogy gyengülhettem le ennyire? Emlékszem amikor nagyon erős voltam...Viszont most, csak egy embernél lehetek erősebb. 

-Mi történik velem? -Súgtam magam elé. 

-Csak nem? -Hallottam meg egy ismerős hangot egyenesen előttem, mire odakaptam a fejemet. Csak a hold sugara adta meg a világítást, a látásomra már nem támaszkodhattam, az is úgy romlott el, mint körülöttem minden. 

-Ki vagy? -Kérdeztem rémülten. Most életemben először...Félek. Egy hideg testet éreztem meg a hátam mögött, mire tapogatózva kezdtem el előre kúszni az avaron. Nem láttam semmit, csak sötétséget. 

-Bú! -Ijesztett meg az alak, mire felsikkantva kezdtem most pedig a másik oldalra mászni. Kegyetlenül szánalmasnak éreztem magamat...Én tényleg ember akartam lenni?! kiszolgáltatott ember?! -Tudod ki vagyok? 

-Nem tudom. 

-Min Yoongi, aki tönkretette az életedet. Akivel már nem tudsz szembeszállni. -Nevetett fel ördögien. Összepréseltem a számat. El akartam tűnni szégyenemben. Ő lesz az, aki végül meg öl engem? 

-Mit akarsz? -Kérdeztem keserűen. 

Nem kaptam választ. Egy pillanatra azt hittem elment, de megcáfolta a gondolatomat azzal, hogy erősen ráfogott a pólóm nyakára, majd fel emelt a földről, és nekicsapott játszi könnyedséggel az egyik kemény fához. Hosszan felköhögtem, minek következtében egy kis vért is sikeresen felköptem. Letöröltem a számról, majd próbáltam felkelni fájó háttal, és végtagokkal a földről, de újra ellökött, de most erősebben. És mindeközben, egyszer sem hagyta abba a gúnykacaját. Jimin...Többé nem lehetek a példaképed. 

-Dögölj meg vámpír! -Nevetett fel. -Azaz...Ember? 

-Mi? -Kiáltottam fel. Én? mint ember? csak tréfálni akar? 

-Te mindig is az akartál lenni nem igaz? most megkaptad. Hallom az igazi szíved verését! a tested emberien meleg! és ember szagod van. 

Abban a pillanatban, azt gondoltam, jobb lenne ha meghalnék. Ahogy rám meresztette vörös szemeit, és megcsillantak a hold fényében hófehér szemfogai...És amikor kimondta a valóságot, meg akartam halni. 

Sziasztok! remélem tetszett a rész, és nem okoztam csalódást. A következő részben találkozunk, addig is PÁPÁ! :3