-Wendy! Kelj fel! - rázza meg valaki a vállamat, de nekem nincs kedvem teljesíteni a kérését. Nyöszörögve fordulok át a másik oldalamra.
-Ne szórakozz már! - hallok meg egy újabb hangot.
-Bízzátok ezt rám - sóhajt egy újabb jelenlévő - Sehun felébredt!
-Hogy mi?! - ülök fel egyből és hat szempárral találom szembe magam, köztük egy büszkén vigyorgó J-hope-al.
-Felébredt! - vigyorog rám V boldogan.
-Mikor?! És jól van?! Máris megyek hozzá! - lököm félre szerencsétlen Jungkook-ot és Jimin-t. Jelenleg nem nagyon tud érdekelni testi épségük, csak Sehun jár a fejemben. Felébredt! Akkor az azt jelenti, hogy túlélte!
-Hé, Wendy! Biztos pizsamában akarsz végigrohanni a gyáron? - kiált utánam Rap Monster, mire megtorpanok. Az anyját, tényleg abban vagyok!
-Nem - futok vissza és kikapom Jin kezéből ruháim. -Köszi!
Bemegyek a fürdőbe és felveszem manó ruhámat, majd kifésülöm a hajamat. Kezd zsírosodni, így inkább összefogom egy lófarokba.
Immár teljes felkészültségbe megyek ki a többiekhez.
-Wendy...ez elég csúnyán néz ki - húzza el a száját Jin és óvatosan hozzáér homlokomhoz.
-Katona dolog - legyintek egyet, de úgy tűnik ők nem gondolják így.
-Ez tegnap óta csak csúnyább lett - utal fejsérülésemre V.
-Olyan mintha elfertőződött volna - ráncolja homlokát Jungkook.
-Majd megmutatom az orvosoknak, csak menjünk - tapsolok kettőt, aztán kiszlalomozok a fiúk között és végre elindulhatok Sehun-hoz.
Félve nyitok be abba a szobába, ahol elvileg ő és Suga fekszik.
-Hunnie! - kiáltok boldogan és odarohanok az ágyához, majd szorosan átölelem.
-Mosolyogsz - simogatja meg a hátam nevetve - Csak éppen megfolytasz.
-Oh, bocsi - lépek rögtön pár lépést hátra.
-Én is örülök neked...
-Suga! - megyek oda a duzzogó barátomhoz, akinek szintén adok egy csontropogtató ölelést.
-Aú! - szisszen fel, mikor egy rossz ponton érek hozzá.
-Na ki a kemény gyerek? - vigyorodok el és rácsapok egyet a vállára.
-Azért te sem örülnél ha egy bazinagy kutya mélyesztette volna bele a fogait finom húsodba - csíp egyet az oldalamba, mire ugrok egyet.
-Nem, tényleg nem örülnék.
-Nahát, Wendy. Jó látni, hogy mosolyogsz - jön be egy idős férfi a szobába.
-Mikulás! - kiáltok fel meglepetten.
-Szia - simogatja meg a fejem. - Gyertek be! - szól hátra és megjelenik mögötte egy csomó manó. Megkönnyebbülve nézek végig a társaságon, akik hiába sebesültek és vannak tele kötésekkel, mégis boldogan mosolyognak.
-Jackson! - integetek a hátrébb álló manónak.
-Örülök, hogy jól vagy - furakodik előre és megölel. Borzasztóan hálás vagyok ennek a fiúnak. Ha ő nem lenne, én már tényleg a Mennyből vagy éppen a Pokolból nézném a fejleményeket.
-Köszönöm - engedem el őt és próbálom az összes érzelmemet belepréselni abba az egy szóba.
-Bármikor máskor is - kacsint rám hamiskásan, majd ahogy a többiek is tették elhelyezkedünk egy nagy körben, miközben az orvos lekezeli a homlokom csendesen.
-Én nem is tudom mit mondjak. Először is örülök, hogy itt vagytok és éltek! - szorítom meg a mellettem ülő Amber kezét. - Másodszor pedig köszönöm a segítséget, amit nyújtottatok... Aj, nem vagyok én jó ezekhez a hegyi beszédekhez - vakarom meg a tarkómat kínomban - Csak annyit akarok mondani, hogy köszönöm, de még van hátra egy feladatunk.
-Feladat? - szalad fel Bobby szemöldöke.
-Igen. A BigBang és Krystal még mindig nem ébredt fel. Ki kell találnunk, hogyan segíthetünk rajtuk!
-Azt hiszem ezt meg tudom oldani - szólal meg a Mikulás mosolyogva. - Van egy pár dolog, amit nem tudtok még...
-Elmesélné kérem? - pillant fel rá kérlelően Zelo.
-Természetesen. Ezek után megérdemlitek, hogy tudjátok az igazságot - mosolyog fáradtan a Télapó, majd mikor már mindenki rá szegezi kíváncsi tekintetét, belekezd a mesélésbe.
-Sok-sok évtizeddel ezelőtt, a Hókirálynő megajándékozott egy kölyök farkassal születésnapom alkalmából. Gyönyörű volt a fehér bundájával és ártatlan szemeivel. Sehun el is nevezte Hógolyónak, mert a farkas imádta a havat.
-Álljunk csak megy egy pillanatra! - emelem fel a kezem - Ha Hunnie nevezte el olyan régen, akkor hány éves most?
-Én? - nevet fel az említett.
-Igen!
-Háromszázkilencvenkettő.
-Hogy mennyi?! Te mégis milyen Nivea krémet használsz?
-Tudod, a manól nagyon lassan öregednek - nevet fel. - Amúgy Garniert használok.
-Jesszus, hány évesek vagytok ti?! - nézek végig a társaságon. Ezek idősebbek, mint a nagyanyám!
-Ren és Jungkookie a legfiatalabb. Ők csak száz évesek - válaszol végre Zico, mire leesik az állam.
-Inkább folytatom, mielőtt Wendy sokkot kapna - nevet fel a Mikulás, de én még nem tettem túl magam ezen - Hol is tartottam? Ja, igen! Szóval Sehun elnevezte Hógolyónak. De nem sokkal később kedvenc farkasunk elszökött. Napokig, hetekig nem tért vissza, míg végül úgy döntöttem, kiküldök egy csapatot a keresésére. Ám a csapatból egyedül Sehun tért vissza élve, mert Hógolyó felismerte valószínűleg, mikor megtámadta őket, ezért könyörült rajta. Már ekkor tudtam, hogy nincs valami rendben a farkassal, de akkor bizonyosodott be a sejtésem, mikor Rudolf és a BigBang is eltűnt.
-Nem ez volt az első eset?
-Nem. Évekkel ezelőtt ugyan ez történt. Akkor jött rá Henry, az egyik legkiválóbb orvosunk, mi T.O.P-ék betegsége. Ez sokkal inkább egy fertőzés, mely az ember izmaira és agyára hat. Hógolyó harapása különleges erővel bír. Ha valakit elkap és nem kezelik gyorsan, olyan állapotba kerül, mint most Krystal-ék vannak. Ám, ha szerzünk egy bizonyos zuzmót, ami csak a Hókirálynő kertjében nő, fel tudjuk ébreszteni az alvókat. Az orvos csapatunk most is ezen dolgozik. Sajnos azóta Henry már eltávozott tőlünk, de felfedezése miatt örökké élni fog emlékezetünkben - fejezi be a mesélést a Mikulás.
-De akkor fel fognak ébredni? - kérdezi aggódóan Ren.
-Igen, mindenképp. Ne aggódj, a bátyád jól lesz.
-Bátyád? - fordulok a fiú felé.
-Ühüm. T.O.P a testvérem.
-Van még valami olyan dolog, amit meg kéne tudnom? - tárom szét a karjaim, mire a többiek felnevetnek. Már nem azért, de Ren és T.O.P között annyi hasonlóság van, mint egy elefánt és hangya között. Semennyi.

Aznap este megkönnyebülve hunyom le a szemeim. Úgy tűnik minden rendbe fog jönni.