-Ébredés! - ordítom el magam és még tapsolok is hozzá. Kárörvendően vizslatom az ébredezőket.
Először népszámlálást tartok, hátha valaki megszökött az éjjel. Nézzük kik vannak itt. Amber, Bobby, Jackson, Suga, Sehun, Kris, Mark, Ren és Zelo.
-Hah... - sóhajtok egy nagyot.
-Mi történt? - szegődik mellém Suga kissé még kómásan.
-Zico szokás szerint megpróbál ellógni. Csak tudnám minek kellett velünk jönnie - forgatom a szemem és elindulok a bejárat felé.
-Megkeressük? - kérdezi Suga utánam jőve.
-Van egy sejtésem, hogy nem ke...aú! - kiáltok fel, mert elesek valakinek a fél testében. - Jackson! - mászok le csípőjéről és közben egy nagyot csapok hasára.
-Hm... - fordul át oldalára még mindig álomba merülve.
-Keljél már fel! - rázom meg a vállánál fogva. Az őrületbe fog kergetni egyszer ez a fiú!
-Hagyj! - csap rá a kezemre fordulatból, nem is tudva, hogy ezzel csak a saját sírját ássa.
-Na ide figyelj, te nagyra nőtt százlábú! Attól még, hogy tíz-húsz centivel magasabb vagy és pár évvel idősebb, én vagyok a főnők! És én azt mondom, hogy felébredsz! - kelek ki magamból. Őszintén szólva tök jól esik kiabálni vele. Levezeti a feszültségem. Nahát, Jackson, még a végén kiderül, hogy az idegesítőséged hasznos.
-Értem! Megértettem! - teszi fel védekezően a kezeit, de én megragadom azokat és elkezdem magam után húzni.
-Ti is gyertek! - kiáltom még hátra a többieknek is, majd megvárom míg Jackson feltápászkodik és elengedem karjait. Először én megyek ki, aztán a többiek is szép libasorban.
-Bobby, Hunnie, Suga, gyertek ide - intek a három fiúnak. - Amúgy nem baj, ha így hívlak? - fordulok Sehun felé.
-Dehogy, az EXO is így hív - legyint mosolyogva.
-Akkor oké.
-Szóval, miért kellünk ide? - teszi fel a kérdést Bobby.
-Mondtam tegnap, hogy jegyezzétek meg merre voltak a nyomok. Úgy tűnik mégsem volt hóvihar, mint ahogy Hunnie jósolta, de nem is baj. Viszont Bobby, Suga, kérlek vezessetek oda - kérem meg a két fiút, akik bólintanak és átveszik a vezetést.
-Te jól vagy, Hunnie? - teszem a megviselt arcú társam vállára a kezem.
-Jól leszek - válaszol. Kissé megszorítom felkarját, aztán az egyetlen másik lánnyal rajtam kívül, Amber-rel kezdek el diskurálni.

-Hé, várjatok! - hallunk egy kiáltást magunk mögött, mire rögtön egy gúnyos vigyorra húzódik a szám. Ezt a mosolyt már megtanultam.
-Nocsak, Zico, te meg? - kérdezem, mikor kifulladva megáll kis csapatunk mellett.
-Csak, ah, mindegy - legyint egyet.
-Eltévedtél miközben a gyárba akartál visszamenni, mi? - röhög az elveszett báránykán Zelo.
-Csak egy picit - mutatja azt a 'picit' mutató- és hüvelykujjával Zico, mire mindenki elkezd nevetni.
-Hah...inkább maradj csöndben és gyere - sóhajtok, de magamban én is jól szórakozok.

Lassan, de Suga és Bobby segítségével végül eltalálunk a nyomokhoz. Tovább követjük a hatalmas tappancsokat a puha hóban. Próbálunk minnél halkabban menni, de ez ott bukik, hogy Mark és Kris folyton rálépnek az összes hó által ellepett gallyra.
-Figyeljetek már egy kicsit jobban! - szól rájuk Amber.
-Bocsánat - hajtja le a fejét a két bénázó. Én már feladtam, de Amber-nek jár egy vállveregetés, amiért még próbálkozik.
-Csönd! - emeli fel a kezét a legelöl haladó Sehun, mire mindenki, még a lélegzetét is visszatartja. Az erdő fenyőfái sűrűn helyezkednek el, árnyékuk miatt pedig sötétségbe borul az amúgy sem túl világos farengeteg. A nap sugarai nem tudnak áttörni a felhők kavalkádján, ez meg nem jön most túl jól.
-Ott van G-dragon hyung! - kiált fel Zelo és rámutat az egyik fenyőre.
-Fogd már be! - pisszegem le, de a fiú megnyilvánulása miatt Amber és Ren is elkezd arra rohanni.
-Azok az idióták! - csap a homlokára Jackson és talán most látom először ilyen idegesnek.
-Futás!!! - ordítom és elkezdek rohanni jobbra. Nem látom mit csinálnak a többiek, csak arra tudok koncentrálni, hogy ne menjek neki egy fa törzsének sem és a szúró ágak se szúrják ki a szemem. Pillanatokon belül meghallom a hangos dobbanásokat és kiáltásokat.

Egy beszari alak vagyok.

Nem foglalkozom társaim szenvedésével és segélykérő ordításaikkal, csak saját magamat mentem. Mint nyolc éve.
Itthagyom a társaimat, ahogy a családommal is tettem.
-Weendy!! - a kiáltásra megtorpanok és kitágult szemekkel fordulok vissza.
-Suga... - ejtem ki a nevet a számon.
A fiú Hógolyó szájában lóg ernyedten és könyörgő szemekkel néz rám. A többiek közül csak Jackson van még talpon. Sehun lesokkolódva, riadt tekintettel ül és mered maga elé, mint egy baba, Zelo Amber mellett ül és próbálja felébreszteni, Zico és Ren egymás mellett fekszenek, a lányos fiú szép arcát egy csúnya vágás rondítja el. Bobby egy fa tövében ül mozdulatlanul, szemei lehunyva raboskodnak, Mark Jackson mögött fekszik, úgy tűnik a szőke hajú fiú őt akarja megvédeni. Utolsó reményemként Kris-re pillantok, aki most tápászkodik fel éppen, de Hógolyó farkának egyetlen csapása elég arra, hogy többet ne keljen fel.
Tekintetem újra Suga felé kapom, aki már alig bírja nyitva tartani a szemeit. Oldalából és lábából vér szivárog, ahol Hógolyó fogai belevájtak tejfehér bőrébe.
-Wen...dy... - nyújtja felém a kezét erőtlenül.
Lábaim maguktól mozdulnak, egyre gyorsabban haladok, míg már rohanok felé.

Most nem. Ma nem fogom itthagyni a számomra fontos embereket.
Farkasszemet nézek a mozdulatlan Hógolyóval, aki minden egyes közeledő lépésemet figyelemmel követi.
A szájában fogvatartott fiú kezei leesnek, mint egy rongybabáé.
-Sugaaaa!!!