-Veletek meg mi történt?? - ugrok fel ültömből és odarohanok a sebesültekhez.
-Találkoztunk Hógolyóval... - rogy le a földre Sehun hulla fáradtan.
-Mármint azzal a Hógolyóval? - döbbenek le. Nagyon nem szeretnék én vele találkozni.
-Igen, azzal - bólint Jackson.
-És elmondanátok mi történt? - kérdi Bobby, miközben T.O.P-ot kezdi el vizsgálni.
-Majd út közben. Sietnünk kell vissza a gyárhoz. Anélkül megmondom, hogy T.O.P állapota életveszélyes, hogy tudnék bármit is az orvostudományról - mondja Suga és már mászik is ki a kis lyukon.
-Igaza van. Sietnünk kell - áll fel Bobby és Sehun-t is felhúzza. Együttes erővel adjuk fel a két ájultat és utána kimászunk.
Kezdek nagyon aggódni az állapotuk miatt. Nem is tudom...olyan furcsa. Nincsenek eszméletüknél, de az életfunkcióik stabilak. Olyan mintha megfagytak volna, de nincsenek kihűlve. Mintha valaki elaltatta volna őket...

Hógolyó!

Ez csakis ő lehetett.
-Sehun - kezdek bele lassan. El tudom képzelni milyen élményi lehetnek, ezért nem szeretnék egyből a közepébe vágni. Vajon mikor lettem ilyen törődő?
-Igen?
-Mond...ezt nem Hógolyó tette veletek? - sandítok a szemem sarkából a fiúra, akinek az arca egyik pillanatról a másikra elkomorul. - Bocsánat, nem akar...
-Nem, semmi baj - sóhajt egyet közbevágva. - De, ő volt. Suga hyung, kérlek elmeséled mi történt?
-Persze - bólint T.O.P másik oldaláról a társam és megvárja, míg a nagy hóban, a Daesung-ot cipelő Bobby és Sehun is közelebb jön. - Szóval. Nem sokkal miután elváltunk és mi elindultunk, hallottunk egy furcsa hangot. Pontosabban csak Sehun hallotta, mi később vettük észre. De a lényeg, hogy elindultunk az irányába. Már sötét volt és nem láttunk szinte semmit, a fáklyákat meg nem akartuk meggyújtani.
-Khm..fáklyákat? - szólok közbe - Miért nem zseblámpát vittetek?
-Mi manók vagyunk. A natúrális dolgokat pártoljuk - magyarázza Bobby.
-Natúrális mi? - morogja maga elé Suga - Mit meg nem adtál volna te is egy zseblámpáért tegnap.
-Hyung! - szól rá Bobby rosszalóan, amit Jackson nem bír kuncogás nélkül.
-Jó van na. Folytathatom?
-Igen - válaszolok, mert már nagyon kíváncsi vagyok.
-Tehát, nem gyújtottuk meg azokat a százéves fáklyákat, mert féltünk, ha ellenség van a közelben észrevesznek minket. És amint kiderült, jó ötlet volt ez Jackson-tól. Soha többet nem mondok ilyet, úgyhogy jól vésd az agyadba ezt, Wang! - fordul hátra a vigyorgó Jackson-hoz Suga.
-Megjegyeztem, hyung!
-Oké, akkor mondom tovább. Nem sokkal később Sehun megbotlott valamiben és átesett rajta. Mint az később kiderült, T.O.P volt az. Ugyanúgy találtunk rá, mint ti Daesung-ra. Egyből vissza akartunk menni a barlanghoz, de ebben megakadályozott Hógolyó...

Tegnap éjszaka...

-Basszus! - kiállt fel Sehun idegesen.
-Elesté' a saját lábadban? - nevet fel Suga kárörvendően.
-Nem, most nem abban. Ez valami kidőlt farönk lehet.
-Kidőlt farönk? Itt? Hiszen egy bazinagy tisztáson vagyunk - tárja szét a karjait Jackson.
-Úristen! - kiált fel Sehun és felpattan a test mellől - Ez egy manó!
-Mi?! - tapogatja meg az átfagyott alakot Suga - Ez T.O.P!
-Gyerünk, ássuk ki! - utasítja a másik kettőt Jackson. Kívételesen beszólás nélkül teszik, amit a szőke mond és pár perc után ki is szedik a hó alól a BigBang tagját.
-Ti is hallottátok? - dermed meg egyszercsak Sehun.
-Nem, mit? - néz körbe Suga.
-Futás! - ordítja Sehun, mire a többiek gondolkozás nélkül kezdenek el rohanni, közben T.O.P-ot cipelve. Pont jókor ugranak el az előbbi helyükről, mert pár másodperc múlva egy egész fenyőfa landol oda.
-Ez Hógolyó! - kiáltja Jackson halálra rémülve, mire mindannyian sikítozva kezdenek el még gyorsabban sprintelni. Igazi, bátor férfiak...na persze...
Eközben Sehun megint orra esik és szépen lehorzsolja a felkarját egy nagy kődarabban. T.O.P-ot elengedi, aminek hatására a többiek is elesnek benne.
Az éjszaka dermedt csöndjét egy hirtelen sikítás töri meg.
Sehun ordít, ahogy a torkán kifér. A sötétben senki sem látja mi az, ami felemeli őt, de úgy tűnik, a magas fiú pontosan tudja.
Hógolyó.
-Tedd le a társamat! - ugrik fel a földről Suga és elkapja barátja karját.
-Sugaaaa!!! - szólítja Sehun és minden erejével az idősebb kezét szorítja. Küzd. Küzd az ellen, akit nem lát, akiről nincsenek emlékei, csak felderítő társai élettelen testének képei. Azt hiszem, jogosan mondhatom ki.
Sehun fél. Sőt, retteg, hogy ugyanarra a sorsa jut, mint pár évvel ezelőtt a barátai.
-Engedd el! - gyújt meg Jackson egy fáklyát és a szörnyeteg felé dobja.
Talán az volt az a pillanat, mikor egy élő manó megpillantotta Hógolyót.
A három fiú szemei kétszer akkorára tágulnak, mint általában. Igaz a mondás. "Félünk attól, amit nem ismerünk"
Mert Hógolyót egyik manó sem ismeri, mégis fél tőle.
De ez a hatalmas szörnyeteg is retteg valamitől. Méghozzá, ahogy a legtöbb állat, retteg a tűztől.
Szájából leejtve Sehun-t rohan el a fák adta biztonságot nyújtó menedékben.
Suga-ék még látják, amint fehér, vastag bundája és farkasszerű alakja eltűnik az erdőben.
Mert igen, Hógolyó egy hatalmas farkas.

A jelen...

-Hát ez durva - döbbenek le. Ha én ott lettem volna, már rég halott lennék. Csak tudnám, hogy az a hülye Mikulás minek küldött engem ide...
-Hát, én is csodálkozom, hogy még élek - sóhajt Sehun. Ezek után csöndben tesszük meg a hátralévő utat. Sietünk amennyire tudunk, de nekem ez az egész valamiért bűzlik....
Rudolf megbetegedik, majd az osztag, aki vigyáz rá, meg egy felcser is eltűnik vele együtt.
Rátalálunk a BigBang két tagjára, szinte hibernált állapotban, majd Hógolyó is előtűnik és elmenekül a tűz miatt. Nem hiszem, hogy Sehun-ék még régebben nem próbálkoztak fáklyákkal, de akkor mégis miért ölte meg azt a csoportot és Sehun-t miért hagyta életben? És Jackson-ékat is megkímélte...

Miért?