-V...na most húzzá' ki a magánszférámból! - ülök fel az ágyamban villámgyorsan és mondom a fiúnak vészjósló hangon.
-Ajj, most elrontottad az illúziót - sóhajt és hátrébb lép, az eddigi közeli megfigyelő pozíciából.
-Mit rontottam el?
-Eddig olyan békés voltál...
-És mivel ronottam el?
-Azzal, hogy felkeltél.
-Adok tíz másodperc előnyt, Kim Taehyung - figyelmeztetem és kimászok az ágyból.
-Ajaj! - kiállt fel V és már iszkol is el. Nem sokkal utána én is megiramodok.
-Azt ajánlom ne állj meg, Taehyung! - rohanok ki a szobámból, úgy ahogy vagyok, egy csíkos hálóingben. Ő csak hátranéz és utána már is gyorsabban fut. Végigüldözöm a fél gyáron keresztül, a többi manó már úgy néz ránk, mint az idiótákra, mikor harmadjára megyünk el előttük.
-Oké-oké! Sajnálom! - ordítja hátra V, de nem áll meg. Jól is teszi.
-Sajnálhatod is!
Tíz perc üldözés után állunk meg, pontosabban engem lefog valaki hátulról. A csomagoló közepén állunk és az összes manó felém fordul.
V csak kinyútja a nyelvét rám, mire megpróbálok kiszabadulni.
-Na-na, nyugi - szorít még erősebben az a 'valaki'. Még egyet rántok magamon, de meg sem rezdül fogvatartóm, így hamar feladom. Hátra hajtom a fejem és szembetalálom magam alulról egy férfival.
-T.O.P! Már megint mit csinálsz? - csap a homlokára egy újabb alak, aki igen feltűnő narancssárga hajával. Szóval ezt a csávót, kit alulról tudok csak szemügyre venni, T.O.P-nak hívják. Egy kicsit sem egoista a neve.
-Te is itt vagy, GD? - lepődik meg T.O.P. - Amúgy csak lefogtam ezt a lányt.
-Azt látom, de miért? - forgatja a szemét a narancs hajú.
-Várj...miért is? - ráncolja a szemöldökét a magasabb. Na, azt hittem ott szakad le a pofám. Azt se tudja miért fogott le?!
-Akkor el is engedhetnél - vizslatom még mindig alulról. Fúj, pont belelátok az orrlyukába.
-Ja igen! Mert nagyon úgy tűnt, el szeretné kapni V-ah-t - villan fel az agyában a villanykörte. Eskü látom az orrlyukából sugárzó fényt.
-De mostmár lenyugodt, szóval tényleg elengedhetnéd - kel a védelmemre GD, akit máris megkedveltem. T.O.P végül elereszt én meg megmasszírozom elgémberedett karjaim. Mit ne mondjak, elég erős ez a pasi.
-V, veled még számolok - mutatok rá fenyegetően, aki erre csak felnevet.
-Nem tudsz rám haragudni - jön közelebb, de tudom mire készül, ezért én meg egyre hátrálok, míg bele nem ütközök egy széles mellkasba.
-Bocs - nézek fel egy újabb ismeretlenre, ám pillanatnyi figyelmetlenségemben V letámad és elkezd ölelgetni.
-A magánszférám! - kiálltom és megpróbálom ellökni magamtól, de ő is erősebbnek bizonyul nálam, a többi néző meg csak jól szórakozik a szerencsétlenségemen.
-Nektek nincs dolgotok? Mert szerintem van, úgyhogy munkára fel! - kiállt fel GD, mire az összes bámészkodó bűnbánó arccal folytatja félbehagyott munkáját.
-Hyungok, ő itt Wendy - mutat be az öt ismeretlennek V, miután abbahagyta kínzásomat. Biccentek egyet feléjük és várom, hogy ők is elárulják kik.
-Mi vagyunk a BigBang, a Mikulás jobb kezei. Engem G-dragon-nek hívnak - fog velem kezet a vezetőjük, akit eddig csak GD-nek ismertem meg. Szép sorjában bemutatkozik a többi rénszarvas őrző. Taeyang, akinek nekimentem hátráláskor, Daesung, Seungri és T.O.P, kit már megismertem. Úgy tűnik elég nagy befolyásuk van, mert a manók egyből hallgattak rájuk. V elcseverészik még velük pár percig. Kiderül, hogy azért jöttek, mert Rudolf megbetegedett és egy orvos kéne nekik. Eskü szívesebben mentem volna velük, mint hogy taknyos gyerekek bajait oldjam meg, de orvos sem voltam, ráadásul a gyógyszerekhez is csak annyi közöm volt, hogy tudtam mi az az algopirin.
Daesung nagyon aggódott a rénszarvasért, ez tisztán látszott rajta és alig várta már az orvost, akit kitűz majd a Mikulás számukra. Nem sokkal később felbukkant az említett egy fiatal lánnyal.
-Ő itt Krystal, az ápolónk az orvosoktól. Majd felméri a helyzetet és attól függően küld ki egy megfelelő képzettségű orvost - mosolyog a kis társaságra a Télapó és bíztatóan meglöki egy kicsit a megszeppent lányt.
-Örülök a találkozásnak - hajol meg illedelmesen egy halvány mosollyal az ajkán.
-Úgyszintén - biccentenek a többiek.
-Ti meg gyertek velem - intézi felénk a szavait a Mikulás.
-Rendben - bólint V - Vigyázzatok magatokra! - köszön el az idősebbektől.
-Sziasztok - intek egyet, aztán megindulunk a Télapó után a dolgozó manók között.
-Hogy értetted azt, hogy vigyázzanak magukra? - fordulok V felé kérdőn.
-Hát ahogy mondtam. Vigyázzanak.
-Azt értem, de miért?
-Tudod, kint elég sok veszélyes lény van. Ezért kell vigyázni a rénszarvasokra.
-Kint? Miért, hol vagyunk?
-Finnországban.
-De akkor mitől kéne ennyire tartaniuk? - gondolozok el. Farkasok? Medvék? Jeti?
-Régen, mikor még nem vigyáztak a szarvasokra, rendszeresen tűntek el. Egyszer megtalálták egyikük tetemét, cafatokban... - meséli sejtelmesen V, mire nyelek egy nagyot. - Aztán egy kereső osztagot kültek ki, de csak a legfiatalabb manó ért vissza élve. Ő azóta sem meri kitenni a lábát a gyárból és csak annyit tudott mondani, hogy egy hatalmas, fehér szörny támadta meg őket, többre nem emlékezett. Aztán a Mikulás fokozott felügyeletet rendelt a rénszarvasai mellé. Az őrök a kezdetektől már a BigBang és már párszor összefutottak és megküzdöttek ezzel a szörnnyel. Ugye milyen menők? - áradozik V elvarázsolva.
-Ja, nagyon - mondom kirobbanó évezettel.
-A szörnyet meg elneveztük Hógolyónak.
-Hogy minek??!! - döbbenek le. Ki volt az az idióta, aki kitalálta ezt?!
-Hógolyónak.
-És mégis miért??
-Nem t'om - vonja meg a vállát - Sehun-ah nevezte el.
-Ki az a Sehun?
-Ő volt az, aki egyedül tért vissza. Most a játékkészítőknél dolgozik, mint az EXO tagja.
-Aha. Fura egy gyerek lehetett, ha ezek után még egy ilyen aranyos nevet adott...
-Szerintem jófej.
Erre már nem tudtam mit reagálni, ráadásul ez már így is meghaladta a napi beszélgetésemet.

A Mikulás semmi különöset nem akart, csak kinevezett egy újabb embert mellém, aki "nagyon meglepően" Jimin lett. Ennek viszonylag örültem, legalább nem Jungkook, aki kiköpött olyan, mint V. Fel is idegesített volna... Jimin legalább el volt saját magával. Végigdumálta az egész napot, bár fogalmam sincs miről. A helyében már rég feladtam volna, mert tőlem aztán nem sok reakciót kapott válaszul.
Szerencsére viszonylag ennek a napnak is hamar vége lett. Arra eszméltem fel, hogy végiggondolom a mai történéseket a kényelmes kis ágyamban és hallgatom hét másik társam szuszogását. Végül szemeimet lehunyva merültem egy kellemes bódultságba...

.......

Tudom, le vagyok maradva, sajnálom ><