Aznap szép, napsütötte reggelre ébredtem. Talán szombat lehetett vagy vasárnap. Kávémmal a kezemben álldogáltam, hálóköntösbe bújva. Az ablak elé sétáltam és néztem a kint játszadozókat. Figyeltem az apró gyerekeket, amint átbukdácsolnak egymáson a zöldes füvön, vagy éppen a murvával leszórt úton kergetőző fiúkat és lányokat.
A város szélén laktam férjemmel. Ha nem az ébresztőóra rikácsolására keltem fel, akkor a madarak csivitelésére ébredtem.

Egy kicsit eltávolodtam az ablaktól. Éreztem, ahogy az ágy visszaszippant magába, így hát leültem a szélére és tovább kortyolgattam a kávémat. Mikor elfogyott, letettem az éjjeliszekrényre és hátradőltem az ágyon. Összegyűrtem a frissen beágyazott, hideg paplant, de nem érdekelt. Kényelmesen elnyújtóztam az ágyon. Behunytam a szemem és a madárcsicsergést hallgattam, majd minden ritmus, minden dallam elhallgatott körülöttem és mély álomba merültem.
Mikor felébredtem, semmi sem változott. De valami mégis. Kezemben egy összegyűrt papírfecnit találtam.

,,Majd felébresztelek, ha nem alszol ilyen édesdeden."

Elmosolyodtam. Ez jól esett lelkemnek. Visszasétáltam az ablakhoz és kíváncsian kémleltem az utcát. Délután két óra körül járhatott az idő. A napot sötét fellegek takarták és valami fullasztóan nyomasztó hangulat telepedett a környékre. Az idő is, mintha kicsit lomhábban járt volna.

Egy hosszú, lobogó hajú lány futott el a kővel felszórt úton. Egy férfi kergetőzött vele mosolyogva. Néha kedvesen felé is kiáltott, hogy álljon már meg. Egy átlagos ember azt gondolhatta volna, hogy egy apa hívja lányát ebédelni, de az megsértődött, mert nem ízlett neki az étel.

Az átlagos emberek nem láthatták, hogy a kisleány mezítláb rohant az éles köveken, amik felszaggatták a talpát. Azt sem vette észre senki, hogy a férfi inkább már eszelősen mosolygott. Szinte vicsorgott. Valami fénylő tárgyat szorongatott kezében. Kés! Hasított agyamba a gondolat, de már késő volt. A lány és üldözője annyira eltávolodott, hogy alig láttam őket. Lefagyva álltam, és a függönyt szorítottam elfehéredett ujjakkal. Az időt nem éreztem...

Valaki bejött a szobába és vállamra tette kezét. A férjem volt az, és erősen zihált, mint, aki most futotta le a maratont.

2015 nyara