Megismerhetnétek a főszereplőt, de ő nem szeretné. A múltját mélyen eltemette és nem akarja felszakítani a sebeket. A szeretetre rosszul reagál. Ezt még ő maga sem tudja elfelejteni. Már nagyon öreg, egyidős a világgal, de nem 'Isten'. Magában ízlelgeti a szót, keserűen felnevet, majd újra elkomorodik. Lábai alig viszik már előre. Nagyon éhes és az út még hosszú. Ráadásul valami követi. Fekete és négylábon jár, a szájából valami véres cafat lóg. Már három napja van a nyomában és egyre közelebb és közelebb ér. Látja fekete gombszemeit. Egy kutya. Az férfi (nevezzük csak így), már nagyon lassú. Vánszorog. Bal lábát maga után húzza, mert régebben meggyűlt a baja egy sziklás hegyoldallal. A kutya szorosan követi. A férfi megáll. Gyomrát mardossa az éhség. Két térdére esik és már hallja a nyomában lévő állat csaholását. A kutya odamegy hozzá. Fogait vicsorítja és leül a férfi elé. Leejti a véres húscafatot a lábaihoz, majd félredönti fejét. Vár és szeretetteljesen és néz az öreg vándorra. A férfi halványan elmosolyodik és mohón nyúl a hús felé és egészben lenyeli. Letörli véres száját és megindul a kutya felé. Erős markával felveszi és beleharap. Az egészet megeszi.
Én megmondtam. Rosszul reagál a szeretetre.

2017.11.19.