A szobára sötétség ereszkedett, csak a tévé nyújt némi fényforrást. A nehéz csendet is csak azok a szavak törik meg, melyet az éjszakai bemondónő erősen rúzsozott ajkai ejtenek el. Levegőt sem veszek, nem merek. Ajkaim enyhén elnyílnak, és kissé száraznak érzem a szám.

Tony Stark a csípőmön ül, és mindenlátó barna szemei engem kémlelnek. Kezeim erős vasmarkában raboskodnak. Érzem, arcomba több vér tolódik, a szívem olyan hangosan ver, hogy szinte elnyomja az unott nő hangját. Bőröm libabőrös, egy-egy bizsergés fut végig gerincem vonalán, ahogy Tonyt figyelem. Biciklis pólója második bőrként simul testére. Kirajzolódnak alatta izmai, Stark nem az a hű, de izmos férfi, de meg kell hagyni, jó teste van. Mellkasából világítva tűnik ki a mágnes, ami életben tartja. Haja a szélrózsa minden irányába szétáll. Barna szemeiből olyan erős vágy sugárzik, hogy be kell harapnom a szám, hogy visszatartsam, a feltörni vágyó hangokat.

A milliárdos rezzenéstelen arccal hajol előre. Számon érzem meleg lélegzetét, mellkasa enyémhez nyomódik, pólón át is érzem, a mágnes hidegségét. Lehunyom a szemem, a szívem kihagy pár ütemet. Az idő, mintha csak vánszorogna, úgy érzem, örökké tart a pillanat. Fülemben dübörög a vérem, fájdalmas sóvárgás keríti hatalmába a testem.

Tony előrébb hajol, először államra ad egy finom puszit, aztán orrom hegyére, ezt követi a szám széle, és végül az ajkaim. Ez idő alatt, a testemet milliónyi apró borzongás futja át. Tony csókja édes, és puha. Egy sóhaj kíséretében fújom ki a bent tartott levegőt. A bőröm forrón bizsereg. Stark újra lecsap, először felső, majd alsó ajkamra ad csókot. Mint fuldokló a levegőt, úgy szomjazom Tony csókjára. Finoman ugyan, de szétfeszíti ajkaim, és nyelvünk végre találkozik...

Mama, weall go tohell.Mama, weall go tohell.

Olyan váratlanul riadok fel, hogy hirtelen azt sem tudom hol is vagyok pontosan. Pár fáradt pislogás után, villan be a kép, hogy Tony Egyrohadtszemétládavagyok Stark (szerintem ő tartja ezzel a névvel a Guinness rekordot) garázs-labor- páncélszekrény szobájában fekszem, félig a padlón, félig a zöld babzsákfotelon.

I'mwritingthisletter and wishingyouwellMama, weall go tohell

Ez anya csengőhangja, de hol a telefonom? Ahogy kinyúlok, hogy megkeressem, egy másik testnek ütköznek kezeim. Egy ijedt, gyenge, erőtlen, és halk "wah" után, - ami nem tőlem származik - minden olyan gyorsan történik. Két erős kéz a csuklómon a földre nyom. Egy fájdalmas nyögéssel reagálok arra, ahogy a kemény föld, és a fejem összekoccan.

Oh wellnow, Mama, we'reallgonna dieMama, we'reallgonna die

A tévé halvány fényénél, épphogy ki tudom venni Tony riadt arcát. Említette a rémálmokat, de nem hittem, hogy ilyen súlyos. Egyik kezemen lazul a szorítás, majd teljesen megszűnik, Tony keze az oldalamra siklik, előre hajol, teljes súlyával rám nehezedik, ahogy fejét mellkasomra ejti. Bal kezemen kissé erősödik a szorítás, be kell harapnom az ajkam, nehogy felszisszenjek.

Stop askingmequestions, I hatetoseeyoucryMama, we'reallgonna die

- Tony? - hangom, mint penge hasít közénk, de így is nagyon erőtlen. Kicsit remeg még az ijedtségtől.

And whenwe go don'tblameus, yeahWe'llletthefiresjustbatheus, yeahYou made us oh sofamous;

-Tony? - próbálom hangosabban.

We'llneverletyou goAnd whenyou go don'treturntomemy love

- Tony, kérlek... - Erre már felkapja a fejét, és rám néz.

- Az anyám hív, fel kell vennem... - mondom nyugodtan, és türelmesen. A playboy nehezen szál le rólam, fejét kezébe temeti, majd inkább a hajába csúsztatja, és megmarkolja a hívogatóan puhának tűnő tincseket. "Mikre gondolsz Abigél Rose Emmett?" Csattan fel egy hang a fejemben, ami kísértetiesen hasonlít Mollyéra a "Mike&Molly" című sorozatból. "Ő a főnököd, ráadásul barátnője van." ezt már csak suttogva mondja, vagyis képzelem. Igaza van amúgy, nem gondolhatok pajzán dolgokat Tonyról, és a puha hajáról, rózsaszín ajkáról... És..."Fejezd be" hallom megint a belső kicsi Mollyt.

Mama, we'reallfull of liesMama, we'remeantfortheflies

Ohh... Tényleg, anya. Gyorsan előveszem telefonom a táskából, amiben a bevetéses ruhám, Tony pólója, fegyveres övem, pénzem, irataim vannak. Jó lenne vissza venni a saját ruháim, Pepper inge nagy rám, ahogy Tasha nadrágja is. Miért nem kértem inkább Katetől egy rucit? Jah, mert azok az én ízlésemnek túl... Ribancosak. De Kate már csak ilyen.

- Itt a Mocskos Angyalok Csoda Világa, mivel elégíthetem ki vágyait? - kérdezem vigyorogva. Anyu ebben a bárban dolgozik. Amúgy, minden lány nagyon kedves ott, és még a kaja is finom, nem egyszer ettem ott, mikor anyunak nem volt pénze kajára.

- Nagyon vicces...- morogja anya.

- Hallom, holnap strandra mentek, megy Kate is?

- Még nem kérdeztem, de szerintem fog ő is - mondom mosolyogva.

- Vigyázz nagyon Carlra - aggódva ejti ki a száján, és hallom, hogy épp mosogat, az az a pultban van.

- Nem lesz baj, ne aggódj... - ásítok egyet. - Mennyi az idő? - törlöm meg a szemem.

- Hajnali három, tényleg, hol vagy? - kérdezi hirtelen.

- Egy barátommal... Nem, igenis vannak barátaim... Nem, nem csak Kate! - mondom, míg Tonyra nézek, aki engem bámul kaján vigyorral.

- Szia... Én is szeretlek - teszem le a telefonom. Tonyra nézek, aki még mindig vigyorog.

- Szóval, a barátod vagyok? - billenti oldalra a fejét.

- Nem is tudom, hogy mi is vagy pontosan... E.T.? Esetleg?

- E.T. haza telefonál... - emeli fel ujját gyerekesen mosolyogva.

***

Szinte érzem, ahogy a nap fénye a bőröm alá áramlik, feltöltve engem D-vitaminnal. Kate, egy rózsaszín fürdőruhában fekszik mellettem, ami szinte világít kreol bőrén. Én viszont egy szürke ingben fekszem, ami eltakarja kékes-zöld egyrészes fürdőruhám. Maise, és Kate is nagyisnak gondolja, de én nem vagyok az a fajta, aki csak úgy kitesz mindent az ablakba.

- Olyan jó idő van... - mormogja boldogan a szőkeség.

- Túl jó... - nézek rá, majd kicsit felülök megnézni Maiset, aki valahol homokvárat épít. Carl, a babahordozóban alszik cumival a szájában. Amint megvan Maise, épp visszafeküdnék, mikor észreveszek egy ismerős szőke üstököst, Thor a tengerből rohan ki, lassítva (ami lehet, csak az én fejemben van.) haja összetapad, izmos válláról a víz végig szánkázik a kockás hasán, majd eltűnik, a fekete fürdőnadrágon, ami kicsit lejjebb van tolva csípőjén. Bőre karamella barnára színeződött.

Ahogy kiér a vízből, megrázza fejét, hogy hosszú tincsei csak úgy lebegjenek körülötte. Végig simítok mellkasomon, szétgombolva pár patentos gombot. Valahogy túl meleg lett itt. Thor amint észrevesz, felém indul, míg haját törölgeti. Erre már Kate is felül, lejjebb tolja napszemüvegét az orrán, és kicsit sem leplezve néz végig a félistenen.

A félisten, nyakába helyezi a piros törölközőjét. Amint mellénk ér, vigyorogva néz le rám.

- Thor? Te meg mit kéréssel itt? - kérdezem kíváncsian.

- Úszni jöttem a sós vízben - mondja boldogan.

- Hello, Kate vagyok! - nyújt kezét Kate, a legeslegvonzóbb hangját előhalászva. Thor megfogja és kezet csókol. Ajkamba kell harapnom, nehogy felnevessek Kate arcát látva.

- Odin Fia Thor! - feleli a férfi. Rám néz, majd leül napozó ágyam szélére. -Asgardon nincs ilyen nagy tó... - kezdi, míg mutogat.

- Ez igazából nem is... - kezdtem volna. De barátnőm bele vág.

- És Thor, a barátnőd, nem fél, hogy így elenged? - kérdezi.

- Mi oka volna félni? - értetlenkedik Thor.

Kate finoman Thor karjára simít.

- Ugyan, semmi... - leheli érzékien. Thor helyett, aki értetlenül néz, én jövök zavarba. Carl nyöszörögve kell fel. Hatalmas barna szemeit rám emeli, kezeit felém nyújtja. Kicsatolom a babahordozót, magamhoz húzom, és ringatni kezdem.

- A te gyermeked? - kérdezi hirtelen a félisten.

- Mi???Jajh nem, dehogy, ő az öcsém - rázom meg zavartan a fejem.

- Ohh, bocsánatot kérek... - jön zavarba.

- Nem számít - ringatom a kicsit, aki békésen elalszik az ölemben. A telefonomon megszólal az smst jelző hang, így inkább Katenek adom a picit.

"Legyél tíz perc múlva a toronyban. Hill. "

Thorra nézek aggodalommal az arcomon, majd Katere.

- Se gáz, menj csak, majd haza viszem őket - elmosolyodom.

- Maise -kiálltok, míg összeszedem cuccom. Az öcsém lassan sétál hozzánk, és unottan néz rám. - Sajnos mennem kell, szeretlek! - nyomok csókot homlokára, majd Thorra nézek. Ő is feláll, biccent Maisenak, és Katenek. Kinyújtja a kezét, amibe bele repül a pöröly. Pár percre lehunyom a szemem, mivel sejtem mi jön most. Magához húz, megforgatja a pörölyt, aztán, mintha kilőttek volna minket. Mikor feleszmélek, már a torony legfelső emeletén vagyunk. Összébb gombolom magamon az inget, aztán kitárom az ajtót.

Bent már szinte mindenki ott ül. Hill, mellette, Natasha, majd a Kapitány, Banner, Stark, és Barton. Az asztalhoz sétálok és leülök, Thor azonban úgy tűnik jót áll magáért, mert ő egy másik asztalnak dőlve áll.

- Mi a baj? - töröm meg a nehéz csendet.

- A Hydra ember kísérleteket folytat, elő akarnak állítani egy szuper katonát a jogar segítésével -válaszol Bruce halkan.

- Olyan katonát, mint...- mutatók Steve, aki csak elmosolyodik.

- Igen... - bólint Rogers.

- Fel kell kutatnunk, hol is akarják ezt, és meg kell fékezni - mondja hirtelen Clint.

- Lefuttatok egy keresést a gépen...- mondja Bruce orrnyergét masszírozva.

Tonyra nézek, aki csendben az asztal egyik pontjára összpontosít.

- MissEmmett - szólít meg Hill, ijedten kapom rá tekintetem. - Sólyom azt mondta, ért a kutatáshoz, és a megfigyeléshez - bólintok helyeselve. - Segítsen Dr. Bannernek, és Mr. Starknak - megint csak bólintok.

Natasha:

Nyújtózva fordulok meg, de kezem ahelyett, hogy Marian landolna, a hidegágyon köt ki. Lassan kinyitom a szemem, de Hill helye az ágyban üres. Az óra világító számlapja, négy óra huszonhárom percet mutat. Mit csinál ez a nő ilyen korán? Lassan állok fel, amint meztelen lábam, a puha szőnyegbe süpped, elfog a kellemes bizsergés.

Három hónappal ezelőtt, a születésnapomon lepet meg Maria egy fényképpel, amin a bosszúállók láthatók. Mikor értetlenül néztem rá, csak jelzet, hogy fordítsam meg, és ott volt, a keret hátuljára ragasztotta, a kulcsot. Akkor tájt szűnt meg a S.H.I.E.L.D. Loki ámokfutása, mégis mintha tegnap lett volna, én sebeim nyaldosva a háttérben maradtam, ahogy a Kapitány is.

A lakás egy lakóház hetedik emeletén található, amiben nincsen lift. És a márvány lépcsőházban mindig hideg van, ami nyáron jó, télen viszont szörnyű lesz.

A házban mikor beköltöztünk, csak egy matrac volt, de hamar berendeztük. A hálót vastag fehér szőnyeg borítja, a nappali egyszerű faparketta. A konyha a nappalira néz, össze van nyitva. És ki ne felejtsem, azt a randa olíva zöld kanapét, amihez Maria ragaszkodott. A dohányzó asztal viszont az én választásom volt, szép üveg asztal, minden pénzt megért. Ahogy kiérek a nappaliba, megpillantom Mariát, ahogy a laptopján pötyög. Csak az egyik kislámpa fénye világítja meg a szobát, kellemes félhomályba burkolva a fehér falakat.

- Egyszer féltékeny leszek arra a vacakra - jegyzem meg, míg a kanapé oldalán felmászva végig fekszem rajta, fejem így Hill ölében köt ki. Maria morogva tartja a laptopot a kezében, hogy fejem elférjen a combjain.

- Aha, egyszer majd érdekelni fog - mondja, és inkább leteszi a szerkezetet.

- Min dolgoztál? Ha megint Stark miatt kell fent lenned, kicsinálom.

- Nem, most csak, Furyt keresem - suttogja.

- Még nem jelentkezett? - nyomom be a tévét, amiben egy bénább horror film megy.

- Nem, és kezdek aggódni... - sóhajt fel.

- Mi lenne, ha inkább velem foglalkoznál? - Tarkójára csúsztatom a kezem, finoman húzom le, egy csókra. Hill elváll tőlem egy percre.

- Hmmm... Tetszik az ötlet - vigyorog, és újra megcsókol. A boldogság lassan árad szét testemben. Sosem éreztem még ilyet. Már az első perctől kezdve vonzott Maria hideg, kimért magatartása.

- Tasha... - válik el hirtelen ajkaimtól. Egy csalódott sóhajt megengedek magamnak, de arcom ugyanolyan rezzenéstelen marad. - Beszélnünk kell - folytatja, gúnyosan elfintorodom.

- Mond, hogy nem vagy terhes - próbálok viccesekedni, de Maria komoly arcát látva, valahogy elmegy tőle a kedvem. Nehéz csend ereszkedik közénk, a tévében egy halál sikoly hallatszik, mire kicsit összerezzenek. Hill int fejével, hogy üljek fel. Így is teszek, a kanapéba kapaszkodva húzom fel magam. Bal lábam felemelem fél törökülésbe, míg a jobbot a hideg parkettán hagyom.

-Natasha, én gyereket akarok...- jelenti ki, a legkomolyabb arccal a világon. Számmal csücsörítve kezdek gondolkodni.

- És hogyan? - kérdezem, persze tudom a választ, mesterséges megtermékenyítés. De ez akkor is abszurdum. Én egy kém vagyok, ráadásul, nem egy ember halálát okoztam. Tagja vagyok a Bosszúállóknak, napi dolognak számít, egy Űrlény, vagy épp egy zakkant félisten felbukkanása az életemben. Persze, mindig akartam gyereket, főleg miután találkoztam a Kapitánnyal. Sosem volt rendes gyermekkorom, így a nagy tini szerelem, majd nagy szerelmi csalódás nekem kimaradt, de Steve kihozta ezt belőlem, az álmodozó tini lányt. Persze neki nem kellek, csak, mint barát. Ezzel minden reményem elszállt a boldogságra. Aztán megint felbukkant a képben Hill, és újra volt remény. Egy gyerek talán jobban összekovácsolna minket, de lehet, mindent elrontana.

- Természetesen, mesterséges megtermékenyítéssel, figyelj Tasha, mindig akartam gyereket, ahogy te is. Ez egy remek lehetőség, hogy legyen is baba... - rángat vissza a valóságba Maria mindenre elszánt hangja. Egy ideig csak meredten nézem a parketta repedéseit. Hirtelen fullasztónak érzem a csendet. Kétségbe esve pörgetem le a pro-kontra érveket a fejemben. A légzésem felgyorsul, a szívem a bordáimon dobol. Hillre nézek, aki nyugodtan, és türelmesen várja, hogy megvívjam belső harcom.

- Legyen...- lehelem végül, úgy érzem, hangom elnyeli a félhomályban úszó négy fal. - De egy feltétellel - nézek a szemébe gonosz vigyorral.

- Hallgatlak! - csillan fel a szeme.- Gyere hozzám feleségül.