Ahogy végig sétálok az iskola hangos folyosóin, hatalmába kerít valami új, valami érthetetlen érzés. Sosem szerettem iskolába járni, ugyanis sokat piszkáltak engem a „menő" lányok, de most, most én egy tanár vagyok, most én vagyok a főnök, ez kellemes egy érzés. Megállok a 301-es terem előtt, amelyben új tanítványaim ülnek.

-Oh tényleg Parker? Fogadok Tony Stark közelében sem voltál soha - hallok meg egy gúnyos hangot. Oh, tényleg Peter ebbe az iskolába jár, részben ezért választottam ezt a helyet. Amint megérkezik az osztályfőnökük, mosolyogva biccent nekem.

-Miss. Emmett, készen áll? - kérdi, mire felvonom szemöldökömet. Az igaz, hogy reggel nagyon ideges voltam, az új munka miatt, annyira, hogy háromszor öltöztem át, míg nem egy sima rózsaszín ing, és fekete ceruza szoknya mellett döntöttem, hiszen első benyomást nem tehetsz másodszorra. Veszek egy mély levegőt, és biccentek.

-Csapassuk - mondom elszántan. A férfi be is nyit a terembe, ahol hirtelen mindenki elhalkul. Utána szorosan én is besétálok, majd bent körbe nézek. Ahogy meglátnak a gyerekek, és felismernek el is kezdődik a suttogás.

-Ő csak nem?

-De igen...

-A Jégmadár...

-Azt hallottam együtt van Starkkal...

-Nem igaz, ő Amerika kapitánnyal jár - ezen jót mosolygom, komolyan összeraktak engem minden bosszúállóval? Mondjuk én is megtettem még kicsinek.

-Gyerekek kérlek, csendet! - szólal meg a tanár, mire mosolyogva nézek körbe. Amint megtalálom Petert, végig nyalok ajkamon. Talán ideje lenne segíteni neki kicsit.

-Szia Peter, rég láttalak, Tony is hiányolt mostanában - mondom, mire megint elkezdődik a suttogás.

-Nos, gyerekek, ő itt Miss. Abigél Emmett, az új osztályfőnök helyettes - mutat rám.

-Sziasztok, nagyon örülök, hogy megismerhetlek titeket - kezdem, de egy fiú felteszi a kezét. -Igen? - bökők rá zavartan, nem vártam ilyen hamar kérdést.

-Miért van itt? Vagyis, miért nem maradt bosszúálló? - kérdi, mire egy pillanatra hátra rökönyödőm.

-Gondolom ti is hallottatok, a Mutáns ellenes civil szervezetről, az Anti X-ekről. Mivel én is mutáns vagyok, szeretnék segíteni a ti iskolátokba járó mutáns tiniknek. Épp ezért indítok egy anonim szakkört. Hogy a szervezettől félők is tudjanak segítséget kérni, az erejük megismerésében - magyarázom, mire mindenki elhallgatva figyel. Igen, egyre nagyobb a félelem a mutánsoktól, mert a Szervezet mindent megtesz, hogy szörnynek állítson be minket.
-Ezért a vőlegényem Tony Stark - igen, ezt direkt kiemeltem nekik. -Készített, egy oldalt, ahova, ha regisztráltok egy áll névvel, akkor írhattok nekem, Tony elintézte lekövethetetlen ha használjátok, azt senki sem tudja majd lenyomozni - mondom komolyan, de egy kicsit mosolyogva.

Ez mellett Irodalmat fogok nektek tanítani... - teszem hozzá halkabban.

Ahogy kicsengetnek, és szállingóznak ki a gyerekek, Peter megáll előttem, várva, hogy mindenki elhagyja a termet.

-Ügye nem azért vagy itt, hogy utánam kémkedj? - kérdi kissé Bizonytalanul.

-Nem Peter, nem ezért vagyok itt, tényleg csak a mutánsok helyzetét szeretném kicsit fel javítani, ezekben a nehéz időkben - magyarázom, vállára simítom a kezemet, kicsit aggódva pillantva rá. -Tudom, hogy te... vagyis Póki nem az, de lehet valaki annak nézi majd, légy nagyon óvatos, az A.X egyre veszélyesebb, nem egy mutánst támadtak már meg - magyarázom, és megrázom a fejemet. -Csak nagyon...nagyon légy óvatos, rendben? - kérdezem mélyen a szemeibe nézve.

-Az leszek... - biccent, mire mosolyogva simogatom meg a vállát, és hátát.

-Na, menj órára - lökőm meg finoman vigyorogva. Komolyan úgy érzem, mivel én találtam rá, ő az én felelősségem, ahogy Tony is pontosan ezt érzi szerintem.

Ahogy kilépek a teremből, egyből megpillantom Kate-t.

-Szia - lépek elé és ölelem meg. Érzem a belőle áradó aggodalmat, és félelmet. De nem merem szóba hozni.

-Szia - viszonozza a gesztust. -Beszélnünk kell - suttogja fülembe halkan. Ahogy sejtettem, valami nagy baj lehet.

-Persze, gyere csak - mondom, bevezetve egy félreeső üres terembe.

-Egyre rosszabb a helyzet Aby, be akarnak vezetni, egy új törvényt, el... el akarják vinni Charles diákjait is. Elég egyetlen egy apró hiba, egy véletlen erő használat, egy minimális szikra is hatalmas tüzet szidhat - mondja engem nézve, figyelve, nehogy más is hallja, amit mond.

-Ide jöttél, mint pszichológus, ennek biztos oka van... - jegyzem meg csak úgy mellékesen.

-Ez a klub, ennek be kell jönnie, ha a gyerekek tudnak kitől segítséget kérni, talán nem lesz semmi... baj - fejezi ki, mire elnevetem magam kicsit.

-És így engem is szemmel tudsz tartani igaz?

-Igen, már egy csomószor haltál meg majdnem, de most végre rendes állást szereztél, nem akarlak most azért veszélyben tudni, mert...mert mutáns vagy

-Charles is az... - emlékeztetem őt, mire felhorkan.

-Szeretem őt, de téged is... nem ülhettek tétlenül, tudva, hogy azzal, hogy segíteni akarsz, veszélybe sodrod magad. Lehet ez miatt a kis klub miatt, az Anti X célpontja leszel

-Kate, harcoltam a Mandarin, a Hydra, Ultron, és a saját agy mosott apám ellen, valamint rávettem Tony Starkot, hogy aludjon eleget, számtalan vihart vészeltem át, és mindegyik megváltoztatott, most már, én vagyok az a kicseszett vihar, szóval nem hagyom, hogy bárki is szórakozzon velem, vagy a diákjaimmal! - jelentem ki, mire Kate nevetve rázza meg a fejét.

-Nahát, felnőtt az én kis ártatlan madárkám - simít ki egy kósza tincset az arcomból. -És te meg Stark? Komoly a dolog?

-Azt hiszem, ő az én Clyde-m - mondom kicsit elpirulva, lesütve a szememet.

-Hát, reméltem is hisz hamarosan te leszel Mrs. Stark - simítja két kezét az arcomra, és összenyomja azt gügyögve.

-Igen, az esküvővel kapcsolatban... arra gondoltam lennél a nyoszolyó lányom? - kérdem vigyorogva nézve a szemeibe.

-Igen, igen igen - ugrál tapsikolva, majd meg is ölel. -Jaj Abs, olyan boldog vagyok! Eddig mit terveztetek? Oh ugyan semmi sem véglege, helyszín? Lehetne valami régi egyszerű templom az tetszene neked valami kis erdőben, az olyan meghitt, és szép - kezd el máris tervezni, és bár nem merem neki elmondani, de semmit sem kezdtünk el megtervezni... Én meg Tony egyszerűen csak... kerüljük a dolgot, ösztönösen.

***

Ahogy belépek az új Bosszúálló tanyára, a konyhába sétálok. Ma van a randi nap, vagyis pizzát rendelünk, és a kanapén valami gagyi filmet nézünk, mint a Szellem cápa, vagy valami ilyesmi.

-Tony? - pillantok körbe, majd sóhajtva megyek a laborjába. -Komolyan, még egy randi estet ki akarsz hagyni? - nézek az asztalon heverő üres tányérra.

-Ez most fontos...és... - kezd magyarázkodni, ahogy a földön ülve felnéz rám. Veszek egy mély levegőt.

-Semmi baj, randizom megint Vízióval, végül is, egész jó vele... meg most már az ágyban is nagyon jó - erre értetlenül néz rám, és kell fel.

-Tényleg? - kérdi, és elém sétál egy huncut mosollyal.

-Már megvolt a harmadik randink, és tudod olyankor mi van, lekerül a bugyi, bizony - megfogva a derekamat húz magához közel. Kuncogva simulok hozzá.

-És olyan jó, mint én? - kérdi, egy lágy puszit nyomva a nyakamba, egész testemen végig fut a remegés.

-Jobb, tudod, ő egy robot, és vibrál - erre megharapja a nyakamat, hangosan nevetek fel kicsit fájdalmasan. Megemel engem, az asztalra ültet mögöttünk.

-Szeretlek - néz a szemeimbe.

-Én is téged- fogom kezeim közé az arcát, és csókolom meg finoman.