- Olyan lassú vagy! Ha azt mondom siess akkor ne 5 perc múlva gyere elém!- kezeimet eldugtam a hátam mögött és elszégyelve magam lehajtottam a fejem.

- Bocsánat. Nem fordul elő többet. Igyekszem neked megfel...

- Megengedtem, hogy tegezz?- vérben úszó szemekkel ordított rám amitől még kisebbre húztam össze magam.

- Sajnálom. Többet nem fordul elő...- suttogtam.

Megalázva éreztem magam. Most rosszat tettem?

- Mondtam büntetés. 5 percig nem állhatsz meg a pályán. Felőlem körözgethetsz is, de nem lassulhatsz. Közepes tempóban lahadj. Kezdheted- indította el a stoppert majd lement a pályáról.

Lenne értelme ellenkezni? Nem nagyon... Vettem egy mély levegőt majd elindultam eleinte azt hittem 5 percig simán mennének a trükkök meg ilyenek, de nem. Minden percet mondott, így a 3. Percnél már a tüdőmet majd kiköptem. Ez nekem nem... Nehéz...

- Jó letelt. Gyere- mikor már erőtlenül csuklottam volna össze elém állt és berángatott szó szerint az alap állásba.

- Pih...

- Nem. Majd pihensz. Vagy nem. Leszarom- azzal elindult nem is foglalkozva velem.

Az agyam már most teljesen le volt állva. Próbáltam követni, de a rengeteg mozgás miatt az izmaim eléggé elgyengültek bát még viszonylag bírtam magam tartani.

- Kookh...álljunk leh- ziláltam vállaiba kapaszkodva. Leszartam mit mondott régen a nyakába kapaszkodtam és mellkasába fúrtam a fejem. Eléggé fáradt voltam ahoz, hogy sírni kezdjek ám bár csak néhány könnycseppig jutottam.

- JIMIN! Neked hiába pofázok!?- ingerülten elcsapta a kezeim ami miatt én a jégre kerültem. Nem fenékre hanem az alkaromra érkeztem. Baszki...

- Aish...Kook...kérem- nyöszörögtem és felvettem a magzatpózt

- Ne kezdjél el sírni mert jobban felbaszol! Állj taplra. Nincs erre nekem időm- morgott mérgesen.

Igaza van. Nem lenne kötelessége velem foglalkoznia, de elválalta. Nem szabad nyafognom. Meg kell felelnem neki...

Mély levegőt véve felálltam. A kezem remegett mint a nyárfa levél és fájt is eléggé. Vállaira helyeztem a mancsom és bólinttással jeleztem hogy mehet. Kín keserves gyakorlások közepette elgondolkoztam az eddig történteken. Vagy gyáva leszek és feladom... Vagy meg fogok neki felelni...
Nem adom fel. Nem szokásom. Hisz most is itt vagyok a jégen. És nem fogok megfutamodni!

                        ***

- vége- az életmentő egyetlen szó elhagyta ajkait. Próbáltam tartani elernyedt izmaim, de elég remegősen mentem ki a pálya szélére. Reggel 9 kor jöttünk, semmit nem ettem, és most van este 11... Ha éheztetném magam ez tökéletes lenne... 14 óra folyamatos és kemény gyakorlás, de nem érzem, hogy fejlődtem volna.

- Mehetsz ahova akarsz- hagyott ott ennyivel. Az öltözőben telefonon megnéztem, hogy lenne e buszom, de fél órája elment az utolsó. Na akkor levezető sétá.

Annyit estem ma, hogy meg sem lepődtem, mikor leöltöztem az egész testemet foltok tarkították. Az alkaromba még mindig fájdalom hasított amit próbáltam hang nélkül tűrni. Felvettem a ruháim és kimentem a földszintre. Ki akartam lépni az ajtón, de egy elég érdekes kinézetű YoonGiba botlottam.

- Jézusom mi lett veled?- ijedtem meg.

A szája fel volt szakadva, a szemei körül lila folt húzódott.
Ki tette ezt vele?

- Nem lényeges. Hagyd csak- legyintett és óvatos mosolyra húzta ajkait.

- De lényeges. Téged ne bántson senki...- halkultam el és pirosas színt vett fel az arcom némelyik szeglete.

- Kapok gyógypuszit?- aranyos, kisfiús tekintete nekem elég volt.

Pici mosollyal lábujjhegyre álltam és két, csukott szemhélyú szemére óvatos puszit hintettem

- A szám is fáj- nyitotta ki gyönyörű, mély fekete szempárját.

Kuncogtam és a éppségben lévő kezemet a nyakára tettem. A másik jobb ha lóg.
( NEM MERT PONT A BAL XD )
A tervezett pusziból igazából csók lett, de ilyen este már senki nem volt a stadionban. Vagyis azt hittük. Óvatos játékunkat egy ismerős torok köszörülés szakította félbe.

- Látom a szád nem lett eléggé szétverve- méregette az előttem álló YoonGit.

- Ezt elbasztad...- suttogta YoonGi hisz láthatta ahogy a képek össze álltak a fejembe.

JungKook bántotta YoonGit...mert?...

Vörös köd telepedett az elmémre és az előző mondat lebegett a szemem előtt "JungKook bántotta YoonGit..." Azt aki szeret, aki mellettem van és most sem basztatni, hanem szeretgetni próbált. Csak vannak balfaszok akik ezt nem engedik...
Elengedtem YoonGit és Kook előtt teremtem. Lesajnáló tekintettek nézett le rám.
Kezeimmel megfogtam pulóvere nyakát és legyőzve a fájdalmat lerántottam magamhoz.

- Leszarom engem mennyire bántasz, vagy teszel tönkre. De azokat akik fontosak nekem hagyd. Ha mégegyszer egy ujjal is hozzá érsz eltöröm a kezed és a hátadba állítom... VILÁGOS?!?!- végig szinte csak mormoltam a bajszom alatt az egészet, de a végén ordítottam. Nem foglalkoztam azzal a kérésével, hogy tegezzem. Most nem.

- Jimin...mi le...- nézett kikerekedett szemekkel a kezemre.

- Semmi- engedtem el és vissza húztam a felsőm ujját a teljesen lilás karomra. - Remélem érthető voltam. Sziasztok

Sarkon fordultwm és haza indultam. Nem tudtam sokáig egyedül lenni, mert YoonGi beért.

- Jimin várj kérlek. Mi lett a kezeddel?- fogta meg gyengéden éppségben lévő kezemet.

- Semmi... Ráestem- suttogtam.

- Elviszlek orvoshoz. Az eltört. Gyere- próbált elhúzni a kocsihoz.

- Neh.. Nem megyek. Nem- ellenkeztem.

- Jimin, de kell. Kérlek- simította meg az arcom.

- Nem...- suttogtam

- Akkor csak hozzám. Nem viszlek haza mert én közelebb vagyok. Úgy biztonságban tudhatlak és nyugodt is leszek- suttogta lágy hangon.

- Re-rendben- dadogtam picit és most már engedtem, hogy elvigyen a kocsihoz majd magához.

Nem nagyon eröltette a Kookos témát. Inkább csendben simogatta a combom míg vezetett. Tudja mire van szükségem.

- Na mutatsd mennyire tett tönkre az a kölyök- ültünk le a kanapéra utcai cipő és kabát nélkül.

- Hát...ö...- dadogtam mert akkor az egész testemet át akarja vizsgálni?

- Csinálok forró teát, addig vedd le a ruháid. Fel is mehetsz a hálóba. Tudod hol van- mutatott a lépcsőre.

Bizonytalanul bólintottam és felcsoszogtam. Bezártam az ajtót, de nem kulcsra. Levettem a pulcsim és a pólóm. Enyhén ismos felső testemtől jelenleg minden szebb volt. Hirtelen kinyitódott az ajtó.

- Kész a tea- rakta le az éjjeli szekrényre a bögrét. - Nadrágot is.

Pironkodva letoltam azt is majd a többi ruhámhoz ejtettem az ágy mellé. Most már egy szál boxerben tipegtem előtte

- Azt a... Megölöm- morogta ahogy végig nézett rajtam. Elszégyeltem magam és félre pillantottam arcáról.

- Jimin holnap... Elviszlek orvoshoz- határozottan mégis lágyan beszélt. Kivett valami fehér fáslit a szekrényből.

- Csüccs- mutatott az ágyra.

Lassan leültem és hagytam, hogy sérült kezem bekösse. Valamicskét segített, ám bár még picikét fáj.

- Jimin...- suttogta és gyengéden végig döntöt az ágyon. Bekötött kezem a fejem mellett pihent a másikkal a felsője nyakánál fogva húztam magamra. Most boldogság kell amit tudom ő meg fog adni nekem.

- Kérlek.. Hagyd hogy örömet szerezzek neked- simított végig felső testemen ami picike sóhajra késztetett.

- YoonGi...tedh- vággyal teli szemekkel néztem rá, szintén kiéhezett szemeibe.

- Szeretlekh... Lazulj el- suttogta ajkaimra.

- Én is szeretlek...

Éreztem egy felejthetetlen és forró éjszakában lesz részem.

Oh Boii Hallii :)

Ne öljetek meg!!! 😅
A következő rész LEHET 18+ lesz, de Jiminie még szűz marad. Hangulattól függ, sorry 😅😅

Ha tetszett a rész hagyjatok nyomokat❤❤

Pussz: VALAKI