A tömeg hangos zsibongása, a közvetító kiabálása, mind mind egybe folyt. Az agyam belassúlt és csak későn fogtam fel a történteket. Kook erős keze biztonságot nyújtott számomra.
Kedves, bátorító mosolyt küldött felém és maga utan húzva kissiklott velem a jégre.

Féltem felnézni ezért csak a korcsolyámat bámultam. A mellkasomban újra kezdtem érezni azt a bizonyos bizsergést mint mikor először álltam jégen. Melegség, mégis ráz a hideg. A lábaim remegtek, a kezeim befeszültek. Görcsönyen szorítottam partnerem kezét, de az elég hamar elhúzta, hogy a derekamra helyette azt.

- Ne aggódj. Gyönyörű és ügyes leszel- suttogta a fülembe.

Meleg lehellete a fülemet, kellemes hangja a dobhártyámat cirógatta. Valamennyire sikerült felolvasztania a jégbe fagyott lényemet ezért már be tudtam állni az alap pózba.

Végig vezetett. Egyszer sem rontott el semmit, így én sem. Teljesen átadtam magam neki. Ő pedig a szenvedélyének adta a lelkét.

Percek múlva már a tömeg ordítva tapsolt, ami a fülemnek most nem volt a legjobb, de majd hozzá szokok újra. Még mögöttünk voltak egy páran ezért csak lejöttünk a jégről és lehúztuk a korikat.

- Méghogy nem vagy jó- lökte meg a vállam játékosan Kook.

- A te érdemed. Én rád hangolódtam, nem a zenére- vontam vállat és felállva kinyújtóztattam izmaim.

- Kérsz valamit?- kelt fel JungKook is így nem kellett lenéznem rá.

- Büfébe mész? Semmit- ráztam meg a fejem és én elindultam anyáék megkeresésére mert amint lejöttünk a jégről, ők elindultak erre.

- Bátyó!- vízhangzott a hatalmas térben öcsém boldog hangja. Megfordultam és ragyogó mosollyal néztem rájuk.

- Büszke vagyok rád fiam- vont szeretet teljes ölelésbe édesanyám.

Lágyan mosolyogtam és viszonoztam fáradtan.

- Na Jimin, majd a köszönetet mikor mondod?- kuncogott Tae.

- Jó na, köszi öcsi- kuncogtam és összeborzoltam a haját.

- Ha én nem vagyok most nem lennél boldog. Szóval kártyával nyugodtan fizethetsz- röhögött hangosan.

- ch mekkora a szája- nevettünk mind.

- Ma hol lesztek este?- kérdezte anya.

- Fogalmam sincs- vontam vállat.

- Kook?- nézett körbe Tae őt keresve

- Itt vagyok- érkezett meg JungKook is néhány csokival a kezébe amiből adott mindenkinek
- A kemény munkáért megérdemled.

Derekamba karolt és felém nyújtotta a csokit.

- Na Jimin, akkor este is csinálhatod azt a kemény munkát- nevetett Tae, de csak egy tarkóra csapást kapott anyától.

Az arcomat ellepte a pír és csak dadogtam. A francnak kell mindent félre értenije...

- Édes vagy- suttogta a fülembe Kook.

- Köcsög- morogtam és a mellkasába bújtam.

Hosszas "családi tágyalás" után megegyeztünk, hogy étteremben eszünk és utána mi ketten megyünk Kook-hoz meg Lexihez.

- De előbb eredményhirdetés- nézett mélyen a szemembe Kook.

Aprót bólintottam remegve.

- Nyugalom. Úgy is elsők lesztek- bíztatott minket anya.

Mosolyt eröltettünk arcunkra majd elindultunk, vissza a pályára ők pedig a nézőtérre.
A hasamban keletkezett görcs egyre nagyobb volt. A végtagjaim akaratlanul remegtek és megszólalni se nagyon tudtam, hiába kérdezett Kook.

- Én beszélek akkor, rendben?- simította meg az arcom. Jéghideg keze az arcomat perzselte fáklya módjára.

Lassan bólintottam fejemmel és a hölgyre vezettem a tekintetem aki kiállt a pálya közepére.
Szokásos beszéd, hogy köszönik mindenkinek az egész éves munkát és befektetett energiát és várnak mindenkit jövőre is.

- Na és a verseny különböző kategóiában lévő nyertesei következnek- mondatát hangos visítás és éljenzés követte.

Elsorolta az összes létező kategóriát majd elkövetkezett a párokhoz.
Harmadik helyezet, nem mi...
Második helyezet, nem mi...
Első helyezet,...

- És az idei győztesek...- húzta el a nő, hogy hagy kapjunk ideg rákot.

- Jeon JungKook és Park Jimin- amint elhangzott a nevünk, mint győztesek nevei az egész stadion hangos visításba és örjöngésbe kezdett.

Akaratlanul éreztem boldogságot. Meg tudtuk nyerni. Együtt. Sikerült.
Egymás mellett odamentünk és átvettük a nekünk szánt díjat plus Kook a mikrofont. Na akkor kezdjük...

- Köszönjük a sok bíztatást és, hogy mind eljöttek. Nélkületek ez soha sem sikerült volna. Nagyon nagyon hálások vagyunk, de szeretnénk valamit elmondani- itt picit elhalkult és rám nézett. Szabad kezével kezemért nyúlt és ujjainkat összefonta. - Jimin és én egy párt alkotunk.

Szavait néma csend követte majd vegyes érzelmekkel telt meg az egész helység és elszabadult a pokol...

Oh Boii Halii :3

Tudom sokat késtem, de van rá mentségem amit inkább most nem részletezek 😅 ha tetszett hagyjatok nyomokat ❤

Pussz: VALAKI

+++

Nagyon szépen köszönöm a 40K illetve 41K megtekintést ❤❤ nagyon nagyon imadlak titeket ❤❤❤

Pussz: DOMINIKA