- Jimin~- ébresztgetett JungKook. Nyöszörögve kinyitottam a szemem.

Nem is mondott semmit, de oda hajoltam és megcsókoltam. Viszonozta, de nem tolt el, hanem magára húzott. Bele nyöszörögtem a csókba és elhúzódtam.

- Jó reggelt Cukim- kuncogott és éreztem keze a derekamra vándorolt.

- Am..hány csókánál tartunk?- kérdeztem pirulva.

- 11- hirtelen csipogott az órája.

- Na a 12. - kuncogott és újra lágy csókba húzott.

Megtámaszkodtam mellkasán és csókunk egyre szenedélyesebb lett. Csak figyelem nélkül, faltuk egymást ami baj is lett...

- Szi...oh Boii- hirtelen Tae hangja csapta meg a fülem.

Ijedten elválltam Kook-tól és rápillantottam.

- Mit akarsz?- picit ideges volt a hangom

- Fel akartalak kelteni, de mint látom más már megtette- kuncogott és kiment a szobából.

- Aigoo- fogtam a fejem és felkeltünk Kook-al.

- Am nekem haza kellene menni cuccokért, de kocsim sincs. Mikor megy busz?- érdeklődött

- Majd elkísérlek, nehogy véletlenül csók idő legyen- motyogtam és letotyogtunk a lépcsőn

- Jó reggelt- köszöntünk egyszerre anyának és Taenek.

- Sziasztok- mosolygott anya és lerakott az asztalra két tányér palacsitát

- Ah imádom- mosolyogtam és megnyaltam ajkaim. Mostanában olyan JungKook ízűek.

Leültünk minketten és elkezdtünk, enni bár én csak keveset ettem

- Jimin nem állsz fel addig míg meg nem etted- nézett rám anya csúnyán.

- De tele vagyok- próbáltam menteni magam.

- Egy darab palacsintával? Jimin béna vagy. Egyél- szólt bele Tae is.

- Nem kérek- húztam el a számat

- Mond á- vett fel egyet Kook és felém tartotta.

Meglepődtem, de óvatosan haraptam egyet a szemeibe nézve amik most aggódva csillogtak. Annyit vettem észre, hogy az egész tányér palacsintámat a számba tömte.

- Nem voltál éhes, igaz?- gúnyosan mosolygott és most már ő is evett.

- Hát nem...- pirultam el és elvittem a tányérom.

Hamar befejezte ő is és felvettük a ruháink.

- Siessünk mert jó lenne időben beérni- sétáltunk a buszmegállóba.

Míg ő a husszú lábait gyorsan szedte én szinte futottam utána.

- Na Kook várj már- lihegtem

- Már itt vagyunk- állt meg.

- De jó, hogy neked ennyi- forgattam a szemem.

- Na Jiminie~- karolt át és magához húzott.

Elég sokan ránk néztek és felimerték gondolom, de inkább elhúzódtam. A hírnév fontos...

- Baj van?- nézett rám aggódva.

- Nincs. Nézd, busz- tereltem a témát. Felszálltunk és valahol a közepén végeztük.

Utaztunk egy kicsit és újra csipogott az órája.

- Nem!- néztem rá ijedten. Ez a busz tele van sulis emberekkel...

- Muszáj- motyogta és nagyon agyalt.

- Vissza számol- suttogtam kétségbeesetten.

Hirtelen a fejemre húzta a pulcsim kapucniját és rámadta a napszemüvegét. Az állam alá nyúlt és finoman megcsókolt.

Pont az utolsó másodpercben abba maradt a csipogás

- Baszki...- suttogtam az ajkaira mikor elvállt tőlem.

- Így azt hiszik lány vagy
Nem nagyon néztek eddig felénk. Csak ne vedd le a a cuccokat- kulcsolta össze az ujjaimk.

Aprót bólintottam és leszálltunk. Picikét sétáltunk és már nála is voltunk. Kinyitotta előttem az ajtót majd becsukta azt.

- Rose már dolgozik. Érezd otthon magad. Sietek- s felrohant az emeletre.

Levettem a napszemüveget és a csuklyát is a fejemről. Szemet szúrt néhány családi kép a polcokon. Mind olyan különleges, de furcsa is...

- Na kész vagyok- jött le teljesen átöltözve és a cuccai is a kezében voltak.

- Anyukátok?- érdeklődtem.

- A szomszéd városban a férjével- ment cipőt húzni

- És az apukátok?- tettem fel azt a kérdést ami egyébként érdekelt.

Erre már nem válaszolt olyan hirtelen. Még le is dermedt.

- Nincs- rövid válasz...

- Nincs?- kérdeztem vissza

- Nincs- kaptam ugyan azt a választ.

- De...- nem hagyta még azt se, hogy bele kezdjek.

- Ne kérdezz kérlek. Nincs és kész, menjünk mert elkésünk- s azzal kiment a kocsihoz.

Picit megfagyott a levegő a suliba menet

- Sajnálom..- motyogtam mikor leparkolt

- Csak essünk túl a mai napon- simított a combomra.

- De aztán kitudja mit talál ki...- motyogtam félve

- Félsz?- nézett rám aggódva.

Aprót biccentettem.

- Nincs mitől...- cirógatta vékonyka combom.

Elmosolyodtam és kiszálltunk. Csendben sétáltunk be a suliba. Szerencsére senki nem volt már kint. Mindenki a termében volt.

- Első órád?- néztem rá.

- Nincs. Majd a következő lesz veletek- adta a választ.

- Akkor majd találkozunk- hajtottam le a fejem

- Ja, 15 perc múlva- nézett az órájára.

- Majd kijövök. Szia Kook- integettem és elsiettem a teremhez.

Olyan furcsa... Mintha nem is  az életünk múlva rajta....

- Elnézést- nyitottam be a terembe.

A tanár fáradtan intett egyet, hogy menjek a helyemre.

- Szia- köszöntem Wonhonak.

- Szia- motyogta és jegyzetelt tovább.

Előszedtem egy füzetet meg egy tollat, de nagyrészben az órát néztem.

7:59...

Már nyújtottam a kezem, de az ajtó is nyílt.

- Elnézést a zavarásért. Jimint szeretném elkérni- a többi 3 Park Jimin szeme felcsillant. A lányok meg még fel is nyögtek.

- Melyiket?- kérdezte a tanárnő

- A picit- pimasz mosollyal nézett rám. Oh hogy baszódna meg!

Felkeltem és kimentem vele. Elmentünk a tanáriba ahol most nem volt senki.

- Baszódjál meg!- néztem rá mérgesen.

- Jó, nyugi- kuncogott és ahogy magához húzott egy csókra csipogott is a kis órája.

Ez a csók nem nyúlt hosszúra, mert mégis csak iskola, de elfogadták.

- Vissza kell mennem?- néztem rá szomorúan

- Persze, hogy nem- vágta le magát a székébe.

Körbe néztem és valami az eszembe jutott.

- Am...mennyire ölsz meg?- néztem rá.

- Mit akarsz, attól függ- rakta fek a lábait az asztalára.

- Hát... Utálom a Magyar tanárt, mindig beszól a magasságom miatt- néztem az asztalára.

- Pillanat ragasztó- dobott a kezembe egy kis tubust

- Imádlak- dobtam felé puszit és a tanár asztalánál minden létező dolgoz oda ragasztottam.

- Kölyök- forgatta a szemét mosolyogva.

- Van ilyen- ültem fel az asztalára.

- Előfordul- állt fel és elém lépve átkarolta a derekam

- Mire készülsz?- pillantottam ajkaira melyek hasonlóan duzzadtal, és vörösek voltak a sok csóktól

- Gyakorlunk- hajolt közel és már csak néhány centi volt az ajkaink között mikor kinyílt az ajtó.

Oh Boii Halii :)

Na ajándékba, furcsán hosszú és eseménydús rész 😂😊
Ha tetszett hagyjatok, nyomokat és a vége miatt, ne öljetek 😂😂

Pussz: VALAKI