Gépéből felnézve értetlenül pislogott rám. Lecsukta a tetejét és félre rakta. Akkor minden figyelmét nekem szenteli. Szuper.

Leültem a székébe és hátra dőltem. Percekig csak szemeztünk míg én össze szedtem a gondolataimat.

- Mit akarsz?- törte meg a közénk beállt csendet.

- Beszélgetni- mondtam az egyszerű választ. - 14 vagy. A te korodban már mindenki néz meg valakit. Van kiszemelted?

Próbáltam óvatos lenni, de ez már elég volt neki, hogy teljesen lefehéredjen. Össze vissza pislogott, de a szemeimbe nem nézett volna.

- Nincs...- hm.. Tae szarul hazudsz.

- Valóban? Biztos?- könyökölten a térdeimre

- Jimin mond mit akarsz, őszintén?- eléggé kényelmetlen lehetett neki már most a téma.

- Kíváncsi vagyok, hogy az öcsikémnek van-e valakije- tártam szét a karom.

- És ha van? Zavar?- lett picit idegesebb.

- Nem zavar. Csak tudni akarom ki az.

- Valaki. Hagyj ezzel- még mindig makacskodott.

- Oké, csinálhatjuk máshogy is. Ő ki?- mutattam felé a képet amit anya talált a szülőin.

Szinte hallottam, hogy egy pillanatra leállt a szíve. Kikapta a kezemből.

- Ez honnan van? Nem a tiéd!- rivallt rám.

- A tiéd?- vontam fel a szemöldököm.

- Igen- mondta határozottan, de meggondolatlanul.

- Fordísd meg. A párod ez a fiú?- nem voltam, se heves se ideges. Nyugodt és lágy voltam.

- Jimin...- halkult el. - Anya tudja?

- Igen- bólintottam.

- Mit mondott?- nézett rám ijedten.

- Azt vele beszéld meg. De Tae, melegnek érzed magad?- kérdeztem rá.

- Nem tudom... Ő az egyetlen fiú akit megnézek. Aki tetszik- suttogta, s a képet megbabonázva nézte.

- Mit érzel?- folytattam dilidoki szerepemet.

- Szerelmet? Nem tudom. Furcsa, de jó ez az érzés- nézett rám. - Ez baj?

- Nem. Erre sose gondolj úgy, hogy baj. Anya sem fogja bajnak tartani- bíztatóan mosolyogtam rá.

- Köszi Bátyó- mászott oda és megölelt

- Szeretlek Öcsi- ölelgettem

- Mi lett a kezeddel?- tűnt fel neki.

- Elestem. Nem lényeges- legyintettem.

- Mikor aludtál utoljára? És mikor ettél?- lettek nagyok a szemei a hatalmas korgó hasam miatt.

YoonGinál sem ettem mert nem voltam éhes, de most sem vagyok az.

- Rég- vontam hanyagul vállat.

- Jimin lemész és eszel- mutogatott a földszintre

- Nem kérek. Jól vagyok, hagyd- nem hallgatott rám hanem kihúzott a szobából le a konyhába

- Annyi éven keresztül te csináltad nekem a kaját. Most én jövök. Mit kérsz?- ültetett le a konyha asztalhoz.

- Semmit- makacskodtan még mindig.

- Tojás? Oké. Mennyit?- keresett tojást.

- Egyet sem

- 3? Rendben. Hogy szeretnéd?- vett ki 3 tojást és a serpenyőt.

- Sehogy. Nem kérek.

- Hagymás? Huh, oké azt nagyjából tudom- pucolt hagymát és vágott bele. Míg nem kérdezett nem is szóltem semmit. Felesleges még akkor is.

- Inni hozzá?- szedte tányérra.

- Semmit

- Kakaó? Jó akkor várj egy picit- nyúlt a hűtőbe tejért, a polcokra meg bögréért és kakaóért.

Lerakta elém az italom és az ételem.

- Zöldséget?- kérdezte utoljára.

- Uborkát- próbákoztam.

- Jó akkor semmit. Jó étvágyat- ült le elém

Sokkolva néztem rá. Ez bolond... Megráztam a fejem és enni kezdtem. Nem is olyan rossz. Most vettem észre, hogy mennyire éhes voltam. Percek alatt megettem mindet és kiittam a bögrét is.

- Na nem voltál éhes, igaz?- kuncogott öcsikém. - Kérsz még?

- Nem.

- Oké mit kérsz?- pattant fel

- Te hülye vagy!- nevetten fel.

- Kösz- forgatta  szemét és elmosta az edényeket.

- Am elmegyek majd jövök- keltem fel

- Hová?- nézett rám

- Gyakorlok- vettem fel a táskám.

- Törött kézzel?- húzta el a száját.

- Aha- vontam vállat. - Majd jövök.

Azzal felöltöztem és elindultam gyalog. Rég voltam a közeli pályán. Már hiányzik.

Felhúztam a korim és levettem a kabátom. Délután 3 van. Estig tökéletes.

Belekezdtem, de rá kellett jönnöm törött kézzel nem olyan egyszerű. Viszont nem adtam fel. Addig próbálkoztam míg tökéletes nem lett a mozgásom.
Miatta csinálom, bár így is ki lesz rám akadva... Aish JungKook miért nehezíted meg ennyire a dolgom?.

                              ***

- Mennyi az idő?- motyogtam kimerülve lerogyva a pálya szélére.

- Reggel 5??!- kerekedtek ki a szemeim
Az egész napot át gyakoroltam? Bassza meg!!

Sietősen össze kapkodtam magam és futottam hazáig. Annyira utálom, hogy ilyenkor nincs idő érzékem. Még van fél órám míg jön YoonGi. Berontottam a házba, de anya már fent volt

- Jimin hát te? Mi lett a kezeddel??- aggódott.

- Semmi, lényegtelen. YoonGi mindjárt itt lesz- trappoltam fel a szobámba és kirángattam néhány ruhát.

Lezuhanyoztam a fürdőben, megcsináltam a hajam, fogat mostam, a hatalmas karikákat a szemem alatt eltűntettem pontban akkora mikor csengettek.

- Nyitom- siettem le. - Szia

Mosolyogva integetett és átölelt.

- Indulhatunk?- bólintott a kérdésemre.

Felvettem a kabátom meg a bakkancsom. Felkaptam a táskám és kimentünk a kocsihoz. Kinyitotta nekem az ajtót és beült mellém.

- Adj egy csókot- szólalt meg gyönyörű mély hangján.

- Adtam volna már az ajtóban is- kuncogtam és lágy csókot adtam ajkaira.

- Na indulás- indította be a motort és lassan elindultunk.

Az egész utat énekléssel töltöttük. Hogy miért? Fogalmam sincs csak minden rádióban játszott számot ismertünk.

- Te tényleg különleges vagy- parkolt le.

- Me?- nyilvánultam meg értelmesen.

- Csak- adott nózi puszit. - Na gyere- szálltunk ki és kézenfogva mentünk be.

- Merre mész?- álltunk meg miután beléptünk.

- Balra- bökött a háta mögé. - Te?

- Jobbra- szomorodtam el.

- Majd este találkozunk itt- hajolt le egy rövid csókra.

- Rendben- mosolyodtam el.

- Vigyáz magadra- puszilt arcomra és mindketten elindultunk.

Na keressük meg azt a balfaszt. Az öltözőlnél bele is futottam. Hurrá!

- Jimin a kezed...- mondott volna valamit, de mint ahogy ő szokte félbe szakítottam.

- Hagyja csak. Tudok vele korizni. Csak megzúzódott. Mindjárt megyek. Sietek- mentem be az ajtón öltözni.

Átvedlettem gyakorló ruhában és kisiklottam hozzá.

- Jimin ha fáj...- próbálkozott tovább.

- Nem érdekel. Csináljuk- fogtam meg egy kézzel a vállát.

Elhúzta a száját és amit már napok óta gyakorlunk azt csináltuk most is. Csodálkoztam, hogy nem ad megint olyan feladatokat mint tegnap.

Néhány óra múlva furcsán kezdtem érezni magam. Picit fájt a fejem meg többször megszédültem. Ezt JungKook szóvá tette, de elhesegettem állandóan. Nekem most már nem kell a törődése.

- Na mára ennyi

- Én még maradok- jelentettem ki.

- Miért?- értetlenkedett.

- Csak- lendültem újra bele. Elmegy elmegy, nem akkor nem.

Mindenhol pici fekete pontokat kezdtem látni az egyik mutatvány után. Sűrűket pislogtam és ziláltam. Levert a víz. Megálltam a térdemre támaszkodva. Kapkodtam a levegőt, de nem segített. Szédültem majd ájulás szélén voltam.

- Jimin!- hallottam egy tompa hangot.

JungKook? Lerogytam a jégre

- Jimin mi van veled?- éreztem meg testemen kezét

- Meg akarok... Felelni... neked- ezek voltak utolsó szavaim majd elnyelt egy furcsa sötét köd.

Oh Boii Halii :33

Hamarabb hoztam új részt mint, ahogy terveztem, de ez van na 😊 remélem nem baj 😅😅

Ha tetszett hagyjatok nyomokat ❤❤

Pussz: VALAKI

+++

Nagyon szépen köszönöm a 6K megtekintést ❤❤❤
Imádlak titeket <3

Pussz: DOMINIKA