{Bevezető}
Az utolsó amire emlékszem az elmúlt 200 évből, hogy cserben hagytam a hordozómat. Látom a fájdalmat az arcán, a csalódást. Alig kap levegőt a tüdejébe került vértől, könnyek futnak végig az arcán, már nincs sok ideje hátra. Ez mind az én hibám, ha csak egy kicsit is jobb kwami lettem volna, ez nem történik meg.
-Ha-haszontalan...-vért köpve suttogja egykori hordozóm. Ezek voltak az utolsó szavai, és hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem bántott meg. De ennek ellenére sem tudok mást tenni, mint sírni. Szerettem a hordozómat, mindig jó volt hozzám, de én cserben hagytam mikor a legnagyobb szüksége volt rám. Sajnos igaza van, én vagyok a haszontalan kwami. Sosem voltam elég jó és soha nem is leszek az.
-Igazad van....
"Sajnálom!"
"Nem érdemlek több hordozót."
-Lumii
Bạn đang đọc truyện trên: AzTruyen.Top