"-Nincs mit.Na akkor szia.-fordult meg és már el is tűnt a sötétben."
◾Jeff szemszöge◾
Nem értem.Rossz előérzetem van.Ezek a lányok akarnak valamit, másképp nem nyomulnának a segítségükkel ennyire.Belekortyoltam az üvegcsébe, ami tényleg hangyányit, de enyhítette a karom fájdalmát. Közben célba vettem a régi házamhoz vezető utat.Még egy pár háztömb, és ottvagyok.Elgondolkodtam, hogy ha azon a napon nem megyek el megkeresni a pasast a hírekből, akkor most ez mind máshogy lett volna.Valszeg folytatódott volna unalmas életem.Már ha a napiszinten gyilkolás unalmasnak számít.Ilyesmiken elmélkedtem, amikor megérkeztem. Az ajtó tárva-nyitva....ahogy hagytam. Beléptem, és hirtelen megcsapott a hullaszag. Ahogy közeledtem a lépcsőn az emeletre egyre és egyre erősebben éreztem. Benyitottam a hálószobámba, és ugyanaz a látvány fogadott, amit magam után hagytam.Ekkor a sok vér láttán és az erős hullaszagtól (ami feltehetően a húscafatkáktól voltak amik az ágy szélén kukacosodtak) mint egy cápa mikor vért érez, bezsongtam. Megint ugyanaz történt mint akkor este.A hangok uralmuk alá vettek.Most ők parancsolnak nekem. Gilkolnom kell! Friss vér kell! HALLANI AKAROM A KÉTSÉKBEESETT SIKOLYOKAT!!!......a halál előtti utolsó nyögéseket....Látni akarom a kínt, és a fájdalmat!!Látni akarom a könnyeket......a könnyeket melyek mikor lefolynak, az arcon lévő vérrel keverednek....Érezni akarom...érezni azt a félelmet...amikor szinte már csak a félelemtől könnyeznek, viszont ők még nem tudják, kevés a félelem....De honnan szerezzek áldozatot?Ilyenkor már kezd virradni..... Ilyenkor kap életre a város....túl nagy lenne a feltűnés. Viszont ha gyilkolni nem is tudok....legalább had éljem ki vágyaimat úgy, hogy mosolyt faragjak az arcára...véres mosolyt.A kezeim reszkettek a bennem felgyülemlett érzelmektől. Szemem rángatózni kezdett...majd megfordultam és megláttam magam mögött a tükröt a falon...megláttam benne magam.
-Hé....ez így nem jó...-mondtam ki hangosan gondolataimat, és léptem közel a tükörhöz-kezd begyógyulni
Majd ránéztem a tükör melletti polcra. Pont ilyen alkalmakra csináltam ezeket.Megragadtam az egyiket. Élességét újjbegyemen próbálgattam. Éppen csak hogy hozzáért a kés hegye, kibuggyant a vérem. itt ennél a pontnál elszakadt a cérna mely abban a pillanatban ép elmémnek utolsó "reménymadzagja" volt. Lassan érintettem a hideg pengét mosolyomhoz. A seb szép lassan mégnyílt, s már csak a vérem melegségét éreztem amint patakként folyik le az államon. Égni, csípni, zsibbadni kezdett a számszéle ahonnan a mosolyom kezdődött. Számban egyre nagyobb mennyiségben éreztem a vérem enyhén sós ízét.Mmmmm...mennyei. A sebem újravágtam, de a mókának nem lehet itt és most vége....az úgy túl korai lenne. Mivel eddig sem bíztam magamban, ezután sem fogok ezért a szemeimet egy fáslival körbetekertem. Így már nem láttam semmit. A kés a kezemben. Mehet a menet.Egész kora délutánig elszórakoztam azzal, hogy bekötött szemmel:dobáltam fel a kést és próbáltam elkapni, knife song-oztam, vagdostam magam úgy hogy nem láttam semmit (ebben az a jó hogy nem tudod hol ér a fájdalom, mert nem látod hogy hova szúrsz). Egyszóval elvoltam. Hisztérikusan röhögtem. Addig a pontig, amíg tapsokat hallottam.
-Ki az?!-kaptam fel a fejem.
-Hmmm....ha felfedem kilétem, ki tudja mit tennél...ugyanis most nem látsz, nem tudod ki vagyok
Ismerem ezt a hangot
-Takarodj innen!!
-Ó......szóval rájöttél ki vagyok
-Igen, "Mr. Pofátlan"!-mondtam gúnyos hangon.
-Hmmm....azt ugye nem tudod miért jöttem ide?
-Nem
-Akkor szuper!
Kapkodni kezdtem, hogy minél hamarabb megszabaduljak a szemkötőtől, de elkapta a csuklóm és megakadályozta. A kezemet törzsemhez kötötte szorosan.
-Mit akarsz?!-rivalltam rá
-A múltkor nem válaszoltál.
-Mit akarsz hallani?
-Hol a bátyád?
-Bazdmeg, honnan a faszomból kéne tudjam?!
-Na na na na....ne káromkodj.Ha szépen válaszolsz, akkor elengedlek, ha nem akkor bekeményítek!
-De nem tudom!
-Rendben!
Lépteit távolodik hallottam, majd szinte már alig. Majd 5 perc múlva ismét hallottam.
-Szóval. Megkérdezem mégegyszer utoljára szépen.Hol a bátyád?!
-NEM TUDOM!!
Furcsa hangot hallottam majd benzin szagot éreztem.
-Hol a bátyád?!
-Nem jutott el az agyadig hogy nem tudom?!
Mihelyt kimondtam rámlocsolt valami hideget, ami a szabgól ítélve benzin volt, majd kattanást hallottam.
-Nem akartál engedelmeskedni....tudom nem látod, de egy öngyújtó van a kezemben.
-Vá-vá-várj!!Megmondom!
-Már vártam
-Az erdőben bújdos a fák lombjain. -hazudtam
-Most megyek, megnézem, téged itthagylak.Egy pár óra múlva visszajövök, ha hazudtál, akkor nem kiméllek !!
Hallottam amint elhagyta a szobát. Miért vagyok ennyire hülye?!Most mindjárt nem találja, visszajön, és nekem kampec. Ha nem kattantam volna be, most még látnék is, de neem, nekem be kell kötnöm a szemeimet..... Majd hallottam dudorászást és trappolást. Ez biztos nem a Pofátlan, mert az nem trappolva járkál, sőt nem dudorászik.
-Helllllóóóó megjöttem-lépett be valaki akinek az idegesítő hangját ismerem.
-Te mit csinálsz itt?-kérdeztem flegmán
-Slendy küldött hogy felügyeljelek, de szólj ha unatkozol, tudnánk csinálni egyet s mást....-hangján hallottam a kajánságot, s szinte magam előtt láttam ahogy perverzen mosolyog.
-Ha kanos vagy keress mást...
-Nyugi, én a viccekre gondoltam-közben mind a ketten tudtuk hogy nem a viccekre gondolt.
-Aha persze.....-mondtam szemforgatva
-Akarsz vicceket hallani?
-Nem...
-Nembaj, akkor is mondom.
Vagy fél óráig a vicceivel untatott. Tudtam, telik az idő, a Pofátlan vissza fog jönni, és akkor nekem annyi.
-Öööö.... Figyi........ Akarsz játszani?
-Igeeen-lelkesedett-De várj, a vicceimet is alíg akartad hallani, hogy hogy most meg játszani akarsz?
-Tudod, már unatkozom-hazudtam unott hangon
-Érteem.És mit szeretnél játszani?
-Mondjuk activitit
-Óóóóóó....azt szeretem-tapsikolt.
Hallottam amint elém áll.
-De ez így nem jó....nem tudunk játszani, ha nem látsz, és nem tudsz mozogni.
-Engedj el.
-Na na na na na....cukifiú. Nem tudsz átverni.
-Ha elengedsz ígérek egy menetet az ágyban
-Óóóóóó....szóval mégis vannak ferde hajlamaid? -kuncogott.
-Nem velem te pedoszaurusz.
-Honnan tudjam, hogy az a valaki tényleg megtenné?
-Megígérem.
-Rendben, és ha mégsem?
Sietnem kellett, telik az idő, megtettem...
-Akkor ígérek egyet én...
-Hmmm.....már alíg várom.
-Akkor eloldoznál?
-Hát persze
Majd közelhajolt és kicsomózta a kötelet.Innen már a késemmel gyerekjáték volt leszedni a szemkötőt.
-Végre látok.Hogy mennyire rossz volt ennyi ideig megválni a látásomtól.
-Most akkor siess, mert mindjárt itt lesz Slendy.Ja, és el ne feledd a kis ígéretedet-vigyorgott perverzül
-Hogy is voltam olyan hülye hogy belemenjek a mocskos kis játékaidba?...
Majd fogtam magam és amilyen gyorsan csak lehetett kiviharzottam a házból.Hova mehetnék?Egy pillanatra hezitáltam, de eszembe jutott egy hely ahová mehetnék.A két lányhoz az erdőben. De mivan ha közben összefutok a Pofátlannal?Mivel ő is az erdőben keresgéli a bátyám....Megvan.A házam melletti hatalmas szemetesek mögé bújtam és vártam.Vártam amíg visszajött a Pofátlan. A hálószobám ablaka nyitva volt....fura hangok szűrődtek ki a nyitott ablakon.El tudom képzelni mit csinálhatott Jack. Másfél órát ücsörögtem ott, amíg visszajött az erdőből. Hiába nincs arca a dühöt le lehett olvasni róla. Mihelyt bement a házba, én megiramodtam az erdő felé.Futottam ahogy a lábam bírta. Már szinte alig kaptam levegőt, mire messziről megláttam a lányok házát.

..............~CREEPY ADVENTURES~...........

♦Laughing Jack szemszöge♦

Még miután elment a cukifiú, kicsit kielégítettem magam, de még mielőtt megjött volna Slendy megléptem a hátsó ajtón.Olyan gyilkolászós kedvemben vagyok...csak arra az ígéretre tudtam gondolni. Már várom, hogy beteljesítse.Még azt sem bánnám ha az a valaki akire gondolt megtorpanna....sőt....örülnék neki. Bár nekem mindegy csak legyen betartva az ígéret. Hmmm.....olyan rég nem öltem gyereket. Legutóbb is mikor végre kijöttem akkor is nem tudtam gyerekeket találni mert egy kis embercsajjal kerültem egy csapdába. Habár nem igazán zavart.Szívesen látnám azt a csajt az ágyamon...ruha nélkül..... Huhúúú. Rámtört a röhögőgörcs. Szóval mivel már sötétedett bevágtam magam egy sikátorba, és vártam amíg kicsit sötétebb lesz. Mikor már a utcát nem a  nap, hanem az utcalámpák világítottak meg, tudtam.....ELJÖTT AZ ÉN IDŐM.Sétálni kezdtem a néma utcákon. Bekukucskáltam egy ház ablakán. Egy kisgyerek feküdt az ágyon és telefonozott a sötétben. Óóó kisfiú, nem tanították meg, hogy villanyoltás után aludni kell?Majd én megtanítom!Lassan nyitottam ki az ablakot amit látszólag nem vett észre, mivel fejhallgató volt rajta.Belopóztam az ágy mellé, majd hideg kezemet a vállára helyeztem. Erre felkapta a fejét. A telefon képernyőfénye alulról világította meg arcomat, ami megadta a hangulatot. Reflexből kezemmel letakartam a gyerek száját, nehogy elrontsa a bulit. Tudtam, ha itt csinálom ki, a zajokra idejönne anyuci meg apuci, akik elrontanák a mókát, tehát el kellett hagynunk a szobát. Közben a gyerek a sokktól eszméletét vesztette. Ez csak megkönnyítette a dolgomat. Megkötöztem, kivittem egy sikátorba. Leültem mellé a földre és fekete tincseimmel játszottam, míg észhez nem tért, mivel abban ha egy eszméletlen embert ölsz meg mi a jó? Úgy öt percet kellett csak várnom mire kinyitotta szemét
-Kezdődhet a buli?-kérdeztem összecsapva két tenyerem.
-Ki vagy?!-kérdezte könnyes szemekkel.
Úgy szeretem látni amint 8-9 évesek sírnak. Olyan jó látvány...
-Én vagyok Jackie a bohóc.Te ki vagy?-kérdeztem pszichopata vigyorral az arcomon.
-K-k-k-kevin-mondta remegő hangon.
-Szóval, Kevin akarsz játszani?
A szeméből ki lehett olvasni a félelmet.
-Nem válaszolsz?Akkor ne válaszolj!Majd hosszú karmokban végződő ujjaimmal mély vágás ejtettem a vállán. A vére a válli résznél gyönyörűen megfestette pöttyös pizsamáját. Sírva fakadt.
-Most sem válaszolsz?Tán nem hallasz?
Ekkor közel léptem, elővettem a zsebemből egy kést (amit mellesleg Jeff tükör melletti polcáról csentem el) és szép lassan a fülcimpa alatti résztől kezdve elkezdtem levágni a fülét. Vékony nyöszörgő hangot kiadva zokogott, volt hogy el-el kiáltott segítségért, de olyankor gyomorszájon térdeltem,  abbahagyta. A vér szép lassan folydogált le a nyakán. Ugyanez a másiknál fülénél is. A gyerek könnyei patakokban folytak, közben vékony hangon nyüszögött.
-Most sem válaszolsz?Mivan, talán elvette a cica a nyelved?Ha nem, majd elviszem én!
És egy mozdulattal kitéptem a gyerek nyelvét.Visított. Hallottam ahogyan azzal küszködik nehogy megfulladjon a szájában felgyülemlett vértől.
-Mostmár el sem várom, hogy válaszolj, mert nem tudsz.Na....ne nézz így rám. Hé.....el ne aludj!Így is örülj, hogy most nemrég vertem ki...másképp most csúnyán megjárnád.
A gyerek lehunyta szemét és nem nyitotta ki többet.
-Faszomba..... Itthagyott.
Még valamitt ki is kell találnom, miért hagytam futni Jeffet...Már előre látom Slendy-t ahogy dühösen méreget. Ki kell találnom valami jó mesét. A hold fényével elindultam vissza az erdőbe. Lassan baktattam a "házunkig".

🔪Sziasztok!!Remélem tetszett ez a rész.Ismét meg akarlak kérni titeket hogy válasszatok egy újabb creepy adventure-hoz szereplőt. Annyit elárulok, hogy egy be van tervezve Mr.Pofátlannal. Köszi nektek a 800+ olvasót.Arigato Kossaimas!🔪