†Liu szemszöge†

Miután megbizonyultam arról, hogy Jeff bevette a "tervet" eléálltam:
-Jeff!-a megszólításra közelebb jött.
-Tessék.
-Én eléggé megbízok benned, és Zalgo is így nyilatkozott.
-Tényleg?
-Igen, azt szeretnénk, ha felkészítened a csapatot a "harcra".
-Miért én?-kérdezve olyan "WTF" arcot vágva
-Szerinted ki más lenne alkalmas erre a feladatra? Tán Candy Pop,  Cherry Pau vagy Lazari képes lenne rá?!
Ő csak meghökkent bámult, majd egy fél perc gondolkodás után mondott egy bizonytalan "oké"-t. Én összecsaptam a tenyerem, és ridegen egy félmosollyal a szemébe nézve szólaltam meg:
-Szuper, akkor indulj!
-Tch....-Majd gőgösen a szemembe nézett- Nem parancsolsz nekem....
Én csak egy szemforgatással jeleztem, hogy nem akarok vitába kezdeni, majd leléptem. El sem hiszem hogy bevette.....olyan kis naív. Szépen lassan elcammogtam a feljáróhoz, majd kisétáltam az elhagyatott épületből. Megcéloztam az erdőt. Zalgo-val megbeszéltünk egy találkozót az erdőközépi tónál. Odasétálltam, és megálltam. Egy 5 perccel korábban jöttem, hogy legyen időm összeszedni a gondolataimat. Ott álltam és a tükörképemet bámultam a tó vizében. Eszembe jutottak a régi emlékek. Amikor Jeff és én még szerettük egymást (na-na ne gondolj rosszra, csak mint testvérek). Amikor még délutánonként egyfolytában egymást szivattuk. A szinte véget nem érő párnacsatáknak. Amikor.....anyu mosolya ébresztett reggelenként, és leérve a konyhába apa grimaszai megnevettettek. Egy pár könnycsepp buggyant ki a szememből. Nem töröltem le, hagytam, hogy lefollyon az arcomon, viszont amikor meghallottam hogy Zalgo közeledik gyorsan a szemeimhez kaptam és eltűntettem a könnyem nyomait.
-Nos....mi a helyzet a főhadiszálláson?
-Jeff elhitte a tervet, nekiállt összekovácsolni a csapatot.
-Szuper. És akkor hányan és kik vannak a csapatban?-szólt mély hangján Zalgo.
-Hát te, én, Cherry Pau, Bloody Painter, Candy Pop, The Rake, Lazari, Zero, The Puppeteer, Suicide Sadie, és Jeff
-Hmm...-hümmögött-elég jó felhozatal.
-Igen...leszámítva egy zavaró tényezőt....az öcsémet...
-Ennyire nem birod? -Hangjában lehetett hallani a "kurvára nem érdekel, de azért megkérdezem" érzést.
-Az nem kifejezés....gyűlölöm.
-Ha gondolod....mivel elég jól ismerlek és meg is bízok benned, megengedem,  hogy te nyird ki. Ez a ti ügyetek.
-Köszi!-és szemem előtt már be is villantak a képek, amint kinyírom.
Elindult egy irányba, biccentett a fejével, hogy kövessem, őt, és nem is haboztam. Igaz, hogy egy démoni lélek aki akármelyik pillanatban egy szempillantás alatt ki tudna nyírni, de megbízok benne, és ez kölcsönös. Elvitt az erdő egy olyan részére ahol még nem jártam, sőt nem is tudtam, hogy van ilyen része az erdőnek. Egy kis rozoga ki-bedőlt faházba sétált be, követtem. Egy szoba van benne, a közepén egy szék. A szoba egyik sarkában egy halom nagyon vastag kötél. Mikor bemegyünk kérdő pillantásokkal jelzem Zalgo-nak, hogy nem értem mi történik. Ő egy szót sem szólt, csak a székre mutatott, hogy foglaljak helyet. Mivel én eléggé megbíztam benne annak ellenére hogy baromi nagy kételyeim voltak, leültem. Kurva nagy hiba volt. Mikor leültem, hátulról akkora ütést mért a felyemre, hogy eszméletemet vesztettem.
................................................................

Hangos nevetésre ébredtem. Nem tudom meddig voltam kiütve, eltűnt az időérzékem, de azt tudom hogy baromi nagyot hibáztam, amikor megbíztam Zalgo-ban. A sarokban egy régi kandallóban tűz ropogott. A kezeim hozzá voltak kötözve a szék karjaihoz, a lábaim pedig a szék lábához (míly meglepő :'D) annyira szorosan, hogy kézfejeim ellilultak, és nem igazán éreztem. A kötél annyira bevágta a csuklóm, hogy véres lett. Ugyanígy a bokám is.
-Nocsak, nocsak. Felébredt a kisfiúcska?- Kérdezte hahotázva
Akkora csalódás ért, hogy csak egyetlen szó jött ki a torkomon:
-Miért....-suttogtam elcsukló hangon.
-Hogy miért is? Mielőtt válaszolok a kérdésedre, egy valamire válaszolj. Kit szerettél jobban? Anyucit, vagy apucit?-kérdezte a fülembe suttogva.
Én nem törődtem a kérdéssel, elég problémát jelentett a könnyeimmel való küszködés, mikor gúnyosan meghallom amint kiejti a száján a szüleimet.
-Akkor legyen anyuci!-és eltévolodik tőlem. Teste kezd emberméretűvé zsugorodni, majd arca és teste kezdd mutálódni. Végül kiábrázolódott.....ez....anya...
-Nos kicsikém mi is volt a kérdésed, lép oda majd  mély hangját kezdi átirányítani anyám lágy csilingelő hangjává, amit már évek óta nem hallottam.
Már magasról szartam az egészre, nem küszködve tovább. Hagytam hogy a könnycseppek némán follyanak le az arcomon.
-Óhhh... Mi a baj? Tán nem történt valami?
Engem lesokkoktak a történtek, így csak hallgattam, és magam elé bámultam.
-Nem akarsz beszélni?!-emelte fel hangját.
-Miért? Miért teszed ezt?kérdeztem halkan szinte suttogva
-Mert te vagy az én Jeffem.
Ezt hogy érti? Hogy  hogy  a Jeffe?
-Mert-folytatta egy kis szünet után
- Te is pont ugyanolyan könnyen vetted be a hazugságomat, mint Jeff a tiedet. Ezért most olyan lettél mint Jeff. Mégcsak az igazi tervet sem tudod...
Elgondolkoztam rajta, és nem tudom miről beszélhet.
-Mi-milyen terv?-dadogtam kitágult szemekkel.
-El is mondom! Én az egész világot, emberestől, mindenestől ki akarom íratni. Ebbe beletartoznak kivétel nélkül a creepypasta-k is, tehát te is. Viszont hogy nekem könnyebb dolgom legyen, ezt a kamu cuccot adtam be neked, hogy annyival is kevesebb dolgom legyen. Jeff most képzi ki a csapatot, miután megölik a creepypasta-kat velük könnyű dolgom lesz. Miután neked azt meséltem be hogy az amit Jeffnek mondtál csak kamu, és az igazi tervet csak ketten tudjuk, játszi könnyedtséggel elnyertem a bizalmad, miközben fogalmad sem volt arról, hogy te is át vagy verve.-hangosan felnevetett én csak meglepetten bambultam rá.
Ekkor elment a szoba másik sarkába, ahol egy asztal volt letakartam egy fehér lepedővel. Lassan lépkedett a kandalló felé egy billogos vassal. Egy pár percig ott tartotta a tűz fölött, majd megindult felém. Tudtam mit fog tenni. A félelemtől könnyezni kezdett a szemem (úgy tűnik, most minden érzelem előtörik amit eddig elfolytottam) és kérleltem:
-Kérlek......ne.....ne tedd!-mondtam könnyek közt fennhangon, lehajtott fejjel.
Nem hallgatva rám megragadta a karomat, feltűrte a pulcsim újját, és lassan hozzáérintette a tűzforró vasat. Hallottam ahogy a tűzforró vas sziszegett egyett, mikor a hideg bőrömhöz ért. Éreztem az égett bőröm szagát. Égető fájdalom mely kurva sokáig tartott. Üvöltöttem, hogy hagyja abba, viszont ez nem hatotta meg, sőt úgy látszott, tetszett neki. Egyre erősebben fúrta a forró vasat az alkaromba, mígnem kihült, és elvette. Akkor láttam, hogy egy sátánista jelet égetett belém. Elkezdett vérezni. Majd boldogan visszasomfordált a kis asztalához és új kínzóeszközt keresett. Majd visszatért egy, egyszerű szerszámmal. Egy harapófogóval. Közelsétált, és a szemembe nézve mondta:
-Szeretnéd hogy anyuci lávágja a körmeidet?-választ nem várva elkapta a kisujjam, és egy mozdulattal lerántotta a körmöm teljes felületét.
Ömleni kezdett a vér. Üvöltöttem
-Csak kérd és abbahagyom -ismét választ nem várva továbbment a gyűrűsújjamhoz, és azt is megszabadította a körömtől.
Kiabáltam volna, hogy hagyja abba, viszont a fájdalomtól még a levegőt is nehezen vettem, nem hogy szóljak neki. Végül nehezen ki leheltem a szavakat :
-Kérlek...hagyd....abba... - szinte alig hallhatóan beszéltem
-Tessék? Nem hallottam jól..- majd továbbment a középső újjamra, és arról is leszedte a körmöm.
A fájdalomtól üvöltöttem, és ebből a hangerőből a szavakat is kipréseltem.
-Kérlek hagyd abba!!-torkomszakadtából üvöltöttem.
-Hogy mered felemelni a hangod anyára? -Kérdezte gúnyosan, összeráncolt szemöldökkel, majd továbbhaladt a mutató ujjamra, és azt is megszabadította a körömtől.
Tudtam, hogy akármit mondjatok, a kínzás egy darabig úgyse fog véget érni.
-Nem válaszolsz?-fogta meg hüvelykujjam, felkészülve a másik kezével a harapófogóval a körmöm lerántására.
-Kérlek....- nyöszörögtem, a már üvöltéstől rekedt hangomon
Viszont mint gondoltam, nem hatotta meg, mert a harapófogó ismét találkozott a körmömmel, és lerántotta azt helyéről. A bal kezem vérben ázott, a vérem a szék karja alatt egy tócsában gyűlt össze. A fájdalomtól reszketve üvöltöttem. Ő csak röhögve nézte szenvedésem. Végül beltörődtem, nem szólaltam meg, nem kérleltem. Minek? Úgyis hiába. Semmit nem használt. Majd ismét az asztalkájághoz lépett, hogy újabb eszköz után nézzen. A szeme sarkából rámtekintett, és elnevette magát. A kezében egy egyszerű fegyver csillant meg. Egy konyhakés. A kés hegyét az újjába fúrva kérdezte:
-Tudsz főzni?
Én csak egy dühben és vérben forgó pillantást vetettem rá.
-Mindegy. Gondolom azért a zöldségeket tudod darabolni. Közel hajolt, az egyik kezével lecsapott a kézfejemre és lefogta,  míg az ujjaim hegyét kezdte nyesni. Nem meglepően sikolyokkal fogadtam ezt a tettét. Egyik kezemen a körmöt szedte le, míg másikat most csonkítja. Hangos sikolyokkal vízhangzódtak a fülemben. Abbahagyta. Visszament a kis asztalhoz. Nem bírtam, egy pár percre lehunytam szemeimet. Csak öt perc gondoltam magamban.

.............~CREEPY ADVENTURES~..........

🔪Eyeless Jack szemszöge 🔪

-Húzz ki innen!!-rivalltam rá Jackre, aki éppen beviharzott a szobámba.
-Miért, titkolsz valamit? -Nézett rám egy kaján mosollyal.
-Kifele!!
-Tehát igen?-Mosolyodott el perverzül
Én csak karomat kinyújtva, az ajtóra mutatva jeleztem neki, hogy húzza ki a seggét a szobámból.
-Szóval igen!-kezdett el ugrálni, mint egy kiscsaj amikor új pletykát hall.
-Jack ha három másodpercen belül még itt látlak, annak nem lesz jó vége!-üvöltöttem rá mint egy dühös anya a gyerekére amikor nem akar kitakarítani.
Ő kutyaszemekkel meredt rám, amik nem sok idő múlva átmentek perverz pillatásokba. A tükrömet kezdte nézni. Mi olyan érdekes rajta? Hátrafordultam, és elszörnyülködtem. Ottmaradt...kezemet kitárva ugrottam a tükör elé, és próbáltam eltakarni. Persze hogy egyből ottermett és próbált elráncigálni a tükör elől. Kétségbeesetten rugdostam, és próbáltam visszatartani, sajnos sikertelenül. Odaugrott, és egyből ki is kapta a képet amit a tükör szélére rögzítettem.
-Ki ez a csajszi?- nézett a szeme sarkából, selytelmes mosolyra húzva száját.
-Semmi közöd hozzá!!-kiabáltam, majd lábújjhegyre álltam(mert jóval magasabb nálam) és kikaptam a kicsi képet nagy keze közül. Tudtam hogy nem látszik, de a maszk alatt totál elpirultam. Nem elég baj, hogy holnap lesz a kiképzés, még ez is teher számomra...Pfffhuu. Ha ez a nagy pedofil ki fogja kotyogni mindenkinek, akkor én kioperálom a veséjét! És már tuti nem fogja visszakapni. A kicsi képet könnyedén újra a kezei közt tudhatta. Mielőtt még újra visszakaparinthattam volna leszaladt vele a lépcsőn. Utána futottam, de nem jutottam túl messze, mert Jack becsapta maga után az ajtót és én neki mentem. Bravó! Egy két perc múlva a nappaliba kerestem. Sehol. Nagy röhögcsélést hallottam Ben szobája felől. Berúgtam az ajtót és megláttam. Ben ült a gép előtt mellette állt Jack.
-Szóóóóóóval...-vetett rám gúnyos pillantásokat
-Szóval mi?!-rivalltam rá elvörösödve.
-Megtaláltuk-fordította hátra fejét Ben.
-Nagyon cuki lány...-mosolygott Jack.-összeilletek.
-Suicide Sadie ... Szép a haja-mondta Ben le nem véve tekintetét a képernyőről.
Megfogtam, és kirántottam a konnektorból a számítógép kábeleit, aminek Ben nagyon nem örült. Kitessékelt mindkettőnket. Én dühösen siettem vissza a szobámba. Kulcsrazártam az ajtót, hogy Jack hagyjon végre békén. Úgy utálom ezt a srácot.....

Sziasztok!Tudom, tudom. Ez a CREEPY ADVENTURES nem nagyon kapcsolódik a történetben történtekkel, de most gondolkoztam el, hogy miért is csináltam ezt a kis cuccot a részek végére. Azért,  hogy akik háttérbe szorulnak, kapjanak hangot. Tulajdonképpen én az összes creepypasta-t szeretem, ezért szeretném ha mind szerepelne, ha egy kicsit is. Szavazzatok kövi CREEPY ADVENTURES főszereplőre. Viszlát!