Először is mielőtt belekezdenétek szeretném megköszönni a 3k szemecskét! *-*

Nagyon nagyon nagyon nagyon nagyon szépen köszönöm neketek! Jó olvasást!  Ja és megsúgom nektek:
~Mivel annyi mindenkinek tetszik a könyv (amit nem gondoltam volna) lesz második évad!  ;) ~

•Jeff szemszöge•

Csak ott sírtam a halott testvérem mellkasán tíz percen keresztül. Folyton csak az járt a fejemben hogy milyen boldogak voltunk régen. Hogy mennyire szerettük egymást. Hogy mennyit nevettünk. Hogy hányszor vicceltük meg egymást, és csak röhögtünk, de ő nem haragudott soha rám, akármit tettem. Lassan emeltem fel a fejem és ránéztem fehér, sápadt arcára. Mosolyogva halt meg. Lassan hozzáértem hideg nyakához, megfogtam a tarkójánál, és a térdhajlatánál, felemeltem óvatosan majd lassan kezdtem el sétálni ki a kunyhóból, Liuval a karjaimban. Nemsokára hajnalodik. Nem érdekelt, hogy szart se láttam, csak az érdekelt hogy Liut nyugalomra helyezzem a szüleink mellé. Csak bolyongtam az erdőben Liuval a kezemben reményveszteve, könnyekkel a szememben, a sötétben. Hirtelen csak kezdett világosodni. De ennek ellenére sem ismertem a környéket. Egyszercsak, mikor nem figyeltem oda, észrevettem, hogy átázott a cipőm. Vízbe léptem. Lenéztem, és nagyon megörültem. Hiszen ez a tó, ahol nemrég voltam. Innen mostmár tudom az utat! Hátulról női hangot hallottam. Elisabeth volt az.
-Jeff! Várj!
Nem érdekelt, Liu fontosabb! Oda se figyeltem, csak futottam amilyen gyorsan csak tudtam. Nem tudott utolérni. Futottam, miközben az eget sötét esőfelhők, és villámok kezdték tarkítani. Hangos villámlás hangaji kisértek el a temetőig, ahol a szüleim nyugszanak. Közben szakadni kezdett az eső, mintha dézsából öntenék. Odavittem Liut a két szülő sírjához, leraktam a földre, majd elszaladtam a temető nagy vaskerítésének sarkába. Ott láttam egy fából készült, egészen egyszerű koporsót. Odamentem érte és nehezen odahúztam a szüleim sírjához. A két szülői sír között nagy hely volt. Letérdeltem. Sehol nem láttam ásót. Ránéztem két kezemre. Tudtam mit kell tennem. Hatalmas szél kerekedett, az eső zuhogott, villámlott. Két kezemmel elkezdtem kaparni a földet, és miután megpuhult egy kicsit az eső hatására, sokkal könnyebben tudtam "ásni". Kicsit hosszú időbe tellt, amíg kiástam, de végre kész volt. Jópár kőbe ütközött kezem, amitől a körmeim felszakadtak, és vérezni kezdtek, de nem érdekelt. Ruhám, kezem csupa sár, és teljesen átáztam. Lassan fogtam meg a törékeny halott testet, és belehelyeztem a koporsóba. Azt meg még lassabban és óvatosabban tettem bele a sírhelybe. Rátoltam a kezemmel a sok földet amit kikapartam. Nagyrésze csak sár volt. Felálltam. Mindenem sáros és vizes volt. Még midig eszeveszettül fújt a szél és szakadt az eső, na meg csend se volt, a folytonos villámokat hangos dörgések hangja követte. Pár könnycsepp hullott le ismét az arcomról, ami elkeveredett az esővizzel, ami
beterített. Most a könnyeim nem a szomorúság miatt hullottak. A könnyeimet a dühöm vezette ki a szemeimből. A kezemet ökölbe szorítottam. Megint. Megint megtörténik. A hangok ismét üvöltözésbe kezdenek. Nagyon hangosan. Megint. Megint. Megint. Nem akarom! De megint megtörténik. Nem akarom, viszont most a dühömtől vezérelve átadom nekik az irányítást. Mostmár engem ők irányítanak. SENKI MÁS, CSAK ŐK!! Fölhúztam vizes kapucnimat a fejemre majd lóhalálában futni kezdtem Zalgoék bázisa felé. Nem kellett sok, még az odaúton összefutottam Zero-val.
-Óh, szia Jeff....-mondta lenéző pillantással.
-Ti voltatok azok! -megragadtam két vállát, rángatni és üvöltözni kezdtem vele-Ugye ti voltatok?!Valld be!!Mondd el!! Ti öltétek meg!! Ti kínoztátok meg!!Ugye?!Mondd hogy igen!!
Zero nagyon megijedve beszélt.
-Nem tudom miről beszélsz!
-Hogyne tudnád!?
-Nem tudom!
Nekinyomtam egy fának és mostmár a nyakát kezdtem el szorongatni.
-De, ti voltatok!!MIT ÁRTOTT NEKTEK?!-az utolsó mondatot már torkomszakattából kiabáltam. Erősebben kezdtem szorítani a torkát
-De ki?-mondta fuldokolva
Már nem bírtam. Olyan erősen szorítottam, miközben ő fuldokolt, hogy a bőre nagyon gyorsan váltotta a színét vörösre. Végül nem kapott levegőt, és megfulladt. Nem kockáztatok. Elővettem a zsebemből a késemet. Egy jóparszor beledöftem. A ruhámon a sarat kezdte felváltani a piros szín. Hirtelen nehezen kaptam levegőt. A testem megborzongott, majd minden porcikámat nyillaló fájdalom járta át. Elomályosodott előttem minden. Térdre rogytam, és fejemhez kaptam, hogy enyhítsem a fájdalmam, habár tudtam hogy ez szart se használ. Valaki hátulról kiabált. A Pofátlan volt az.

▣Elisabeth szemszöge▣

🕥Kicsit hamarabb🕥

Kisétáltam egy kicsit az erdőbe. Jeff az este nem jött haza. Ki tudja hol lehet. Meg kell találjam, van egy olyan érzésem, hogy bajba keveredett. Elkezdett az eső kicsi cseppekben esni. Felvettem a kapucnimat. Nem sokat kellett sétáljak, a tónál ott volt. Várjunk csak valami, vagy valaki van az ölében. De hisz az LIU! Tán csak nem megölte. Ezzel kirobbanzhatja a háborút köztünk és Zalgoék között. Az a hülye.
-Jeff! Várj!-Kiáltotam utána.
Nem állt meg. Mégcsak szóra sem méltatott. Elfutott, de gyorsabb lett mint én mióta megismertem. Nem próbálkozok tovább. Megálltam. Túl gyors. Kifújtam magam, ésbelindultam visszafelé, hogy szóljak Slendy-nek. Siettem ahogy csak tudtam. Befutottam a nagy ház ajtaján.
-Sleh-nem tudtam végigmondani. Majd megfulladok. Ennyi futás mára szerintem elég is.
Ott volt a kanapén Ben. Telefonozott mint mindig.
-Hm? -felkapta a fejét amikor majd' belefulladtam a köhögésbe.-Öhmmm... Jól vagy?
Én csak vészjóslóan csóváltam a fejem, miközben furcsa fuldokló hangot adtam ki magamból. Lassn odajött hozzám és hátbaveregrtett. Kijött az egyik szobából Eyeless Jack. Egy pohár vizet hozott a kezében.
-Ha ideadod az egyik vesédet megkapod a vizet.
-Jajj te hülye! -nézett szemforgatva Ben Jack-re, majd kikapta a kezéből a vizet, és odaadta nekem.
-Héééjjj de nekem kell a vese.
-Mi ez a hangzavar? Jött le sóhajtva Slendy a lépcsőn.
-Valami baj van. -mondta Ben vállatvonva.
Végre én is befejeztem a fuldoklást és beszélni tudtam.
-Jeff.... -lihegtem- megölte...... Liut.
-Mit csinált az a hülye?!-akadt ki Ben. - Ez most komolyan ki akar nyírni mindnyájunkat?
-Mindenki szedje a fegyverét, 2 perc és mindenki lent legyen!! -üvöltötte dühösen Slendy.-Te is-nézett rám sürgetően.
Én követtem a parancsot és felmentem a dobócsillagaimért. Mindenki lent volt a nappaliban pontosan 2 perc múlva, ahogyan Slendy utasította őket. Slendy csendet teremtett, maj csak egy rövidke mondatot mondott:
-Megkezdődött a háború.
Mindenki csak hüledezett, aztán komoly lett a légkör. Elindultunk csapatostól, követtük Slendy-t. Miközben mentünk ő mondta a haditervet.
-Szóval, mindenki csapatokra lesz osztva. Laughing Jack és Masky lesz a frontális csapat akik egy frontális támadást indítanak a bázisukhoz képest.
-Értettük! -mondta egyszerre Jack és Masky.
-Alice, Elisabeth és Toby hátulról támad.
-Rendben.-mondtuk egyszerre.
-Sally lesz az egyik őrszem, aki szól, és esetlegesen megtámadja ha az ellenség hív erősítést, de vele megy Clockwork is, nehogy valami baj történjen.
-Oké! -mondta a két lány.
-Eyeless Jack, Ben és Hoodie fölülről támad.
-Értve! - mondta Ben és a vaksi Jack egyszerre.
-Vá-vá-várjunk ho-ol van H-hoodie?-kérdezte Toby körülnézve.
-Biztos csak lemaradt. Utolér minket. - legyintett Slendy-És akkor-folytatta a posztkiosztást-Én megkeresem Jeffet, és megpróbáljuk Zalgo-t legyőzni.
-És mi van ha ők már nem lesznek a bázisnál?-kérdezte Clockwork, amire mindenki helyeselt
-Akkor mindenki öl mindenkit.-mondta ridegen. -Figyeljetek ide. Mind jól tudjuk, hogy ez a háború nem fog úgy lezáródni, hogy ne legyenek sebesültjeink. Mindenki vigyázzon magára.
Mindenki csak elmélázva bólogatott, miközben a szakadó eső helyét átvették a cseppek. Lecsendeült a vihar. Még oda sem értünk a bázisukhoz, Slendy értesítette a mögötte loholó csapatot, hogy előttünk van Jeff, térdel, és biztos gyilkolt, mert körülötte minden csupa vér.
-Jeff! -üvöltötte Slendy még mielőtt oda nem ért.
Az hátrakapta a fejét. Furcsa arckifejezés ült az arcán, a nyaka rángatózott, és betegesen mosolygott. Emiatt mikor odaértünk, mindenki megtartotta tőle az 5 méter tisztes távolságot.
-Jeff! -siettem oda hozzá, nem törődve, hogy a többiek messzebb állnak tőle. Laughing Jack hirtelen elkapta a vállam. Rámnézett és enyhén csóválta a fejét utalva, hogy jobb ha nem megyek közelebb. Clockwork hátul susogni kezdett a többiekkel mikor megláttak Jeff mögött Zero véres holttestét. Slendy lassan odament Jeffhez, és féltérdre ereszkedett, hogy a szemébe tudjon nézni. Még messziről is lehetett látni, hogy vészjóslóan kicsik a pupillái. A kezei rángatózni kezdtek, majd négykézlábra esett. Kezeit a földön ökölbe szőrította. Az újjpercei olyan hangosan kezdtek ropogni, mint ahogyan csontot még nem hallottam ropogni. Jeff arcán lefolyt valami. Nem könny. Két szeméből vér csorgott. Hangos beteg nevetésbe kezdett, ami hamar átment fájdalmas üvöltésbe. Fogai csak úgy csikorogtak. A régi mosolysebbőll a szája két szélén patakként kezdett folyni a vér. Slendy megfogta Jeff vállát, annál fogva emelte fel, hogy szemeibe nézzen. Jeff szemei vérben áztak, és pupillái még mindig ilyesztően aprók voltak.
-Jeff mi ez? -kérdezte nyugodt hangnemben Slendy Jeff szemeibe nézve.
-A...-visszatartotta egy percre a levegőt- hangok... -suttogott elgyötört pillantásokkal.
Slendy komoly arccal ránknézett és felállt mellőle.
-Átveszik a hagok a fejében az irányítást. Ha ez megtörténik, még ránk is ránktámadhat.
-Nem...... -mondta halkan Jeff, majd felállt.
Kezei és lábai remegtek. A nyaka rángatózott, a szeme tikkelt. Kezei ökölbe voltak szorítva, a vérerek ki voltak dühedve rajta.
-Most az egyszer, ha az életem árán is, de hasznos leszek. -mondta halkan fogait összeszorítva. Majd pupillái ismét normálisak lettek.
Nem bírtam tovább, odafutottam és szorosan átöleltem. Visszaölelt. Elengedtem majd odafordult a halott Zero-hoz. Kihúzta belőle a kését.
-Zero, hol a - jött messziről Cherry Pau, de elakadt a szava mikor meglátta Zero-t véresen a földön. Először csak kikerekedett szemekkel, lesokkoltan bámult hol Zero-ra, hol ránk. Majd elkezdett a bázisuk felé futni.
-Na azt már nem! -üvöltötte Slendy és elkezdtük a tervek szerint megrohamozni a bázist.

•Jeff szemszöge•

-Csak maradj szorosan mellettem. -Nézett rám Slendy-ha úgy érzed, hogy nem bírod, és van alkalom is rá, akkor pihenj egy 5 percet. Ok?
Én csak bólogattam. Mire a bázishoz értünk Cherry Pau eltűnt. Nyomtalanul. Mindenki ment tenni a dolgát, gondolom ahogy megbeszélték. Hátulról trappolást hallottam. Hátrakaptam a fejem. Cherry Pau volt az, a mi bázisunk felé futott. Mit akar. Leszartam szépen a Pofátlant, és Cherry Pau után eredtem. Követtem, de előrébb volt mint én, ezért sokkal hamarabb odaért. Fogott egy öngyújtót, és meggyújtotta a bázisunkat, ami történetesen fából volt. Mikor a látótávolságába kerültem eldobta az öngyújtót, és elfutott a másik irányba. Utána futottam volna ha a bázisunkból nem hallottam volna káromkodást és üvöltözést. Olyan hangja volt mint a narancs kapucnis srácnak.
-Hé! Van bent valaki?-üvöltöttem.
-Igen, bazdmeg! Mi ez, egyik percbe' alszok, a másikban már rámgyújtod a házat?!
-Nem én voltam baszod!
-Hogy jutok ki innen?-kérdezte kétségbeesetten miután a tűz miatt elkezdett omladozni a tető, és gondolom a plafon is.
-Nem tudom! Minden kijárat ég, még az ablakok is.
-Hát az emeletről nem is ugorhatok ki az ablakon! Várj lemegyek a földszintre!
Ahogy ezt kimondta, a 3 tartógerendából 2 lezuhant a helyéről.
-Aaaaaaaahhh-hallottam üvölteni
-Hoodie, jól vagy?!-Nem hallottam választ. Elkezdett hirtelen szakadni az eső. Egy pillanatra hezitáltam, de befutottam az égő házba.
A lángokban forgó nappali közepén lévő kanapé mögött állt a lépcső. A lépcső közepére volt esve keresztben az egyik égő, tűzben forgó gerenda. Várjunk csak... 2 láb lóg ki alóla. Odafutottam. Hoodie volt az. (Ki más is lehetett volna?) . Eszméletlen volt. Megkerültem a gerendát, aminek mostmár csak a két vége égett (Fákk Lodzsik)
-Hoodie!-kezdtem el pofozgatni.
Lassan, de csak résnyire nyitotta ki szemét.
-Nyerjetek... -lehelte ki a szót, és behunyta a szemét végleg. A keze után kaptam. Megállt a pulzusa. Lassan hátráltam el tőle, miközben csak a tűz ropogását hallottam mindenhol. Az egyik gerenda vészjóslóan reccsent egyet. Minél gyorsabban próbáltam kijutni az égő helyiségből. Futottam vissza, egészen a másik csapat bázisáig. Ott senki nem volt, csak sok vér. A bázistól kicsit arréb láttam meg ahogyan a bohóc épp az udvarobolondal küzd. A bohóc egy hentesbárddal (?) küzdd, míg ellenfele a hatalmas kalapácsával. Nem zavartattam magam, mert a bohóc földre kényszerítette ellenfelét, és a bárddal akarta elvágni a torkát, ami nem igazán ment neki, mert az udvaribolond a két kigyúrt karjával tartja fent a bohóc kezét. Mikor a faszorrú észrevett a távolban odakiálltott nekem:
-Mit állsz ott mint egy fasz, te buzi?!Gyere segíts!
Odafutottam, és bár nehezen, de leszedtem a bohóc karjáról az udvaribolond vaskos markát.
Mihelyst szabad lett a bohóc keze, elvágta az udvaribolond torkát. A vér spriccolt ki az ütőeréből, fuldokló hangot adott ki, de nem sokáig. hamar összeesett és kimúlt. A bohóc rámnézett.
-Slendyék nagyon messze vannak, siessünk.
Futásba kezdtünk mindketten, viszont ő a nyurga lábaival sokkal gyorsabb volt mint én, aminek következménye, hogy lemaradtam.
-Gyere már te fasz, sietnünk kell!
-Baszdmeg, neked mekkora lábaid vannak, meg nekem mekkorák? Azért gondolkozz!
-Gondolkozok is! Erre megálltunk, és háttal nekem féltérdre ereszkedett.
-Mássz fel a nyakamba.
-Még mit nem!
-Hogy a gecibe nem érted meg hogy sietnünk kell?! Mássz fel a nyakamba!
Kicsit hezitálva, de felültem a nyakába. Olyan gyorsan kezdett el futni, amilyen gyorsan futni még nem láttam. Hamar odaértünk ahol a horizontban már láttam a csapatunkat. Az ég dörögni kezdett. Az esőfelhők ismét sírni kezdtek. Az óraszemü Cherry Pau-val dulakodott. Mikor meglátott engem messziről, Jack nyakában, elcsodálkozott a látványon, és kicsit megfeletkezett arról, hogy ő épp harcol. Emiatt kapott egy jobb egyenest az órájára. Betört az óra üvege. Az óraszemü bosszút állva a szeme helyén ülő óráért, behúzott egyet Cherry Pau-nak, akinek repült is egy foga. Majd Cherry Pau egy akkorát húzott be az óraszemünek, hogy a szemgödrébe már jól befészkelődött óra, valósággal kirepült a helyéről. Az órszemü az óra helyéhez kapva sziszegett a fájfalomtól. Egyik kezét a odatapasztotta az arcára, eltakarva szemgödrét. Az ujjai közül kifolyt a sok vér. Cherry pau hangos nevetésbe kezdett. A bohóc velem a nyakában odafutott, és hátulról akkora két kezével elkapta Cherry Pau vállait. A térdét hatalmas erővel fúrta Cherry Pau hátába, miközben a vállaitól fogva hátrahúzta. Cherry Pau fájdalmasan kiálltott. Ezután hátbarúgta, amitől Cherry Pau előreesett. Ekkor lepattantam a faszorrú nyakából, s míg én az utólsó simításokat végeztem Cherry Pau-n (azaz beledöfködtem a késem) addig a bohóc odament az óraszemühöz. Én hamar végeztem Cherry Pau-val, és felálltam. Az óraszemű felkaparta a földről az órái darbjait, majd a bohóc felvette a nyakába.
-Elviszem a bázisra.
-Oda ne!
-Miért?
-Felégette ez a kurva picsa! -néztem vádlóan a holttestre, majd hegyével Cherry Pau felé fordítva vágtam hozzá a kést, ami bele is állt a halott lány vállába.
-És nem is oltottad el a tüzet? Ebből erdőtűz lesz, te anyaszomorító farok!
-Szerinted tűzoltó vagyok, vagy mi a fasz?
-Akkor ha a bázisunk ég mégis hová a picsába menjek, Jeff?!
gyorsan gondolkodni kezdtem, majd eszembe jutott a bázis ahol a vörösek laknak.
-A tótól ahol nemrég voltál velem, a fűzfák irányában van egy bázisszerüség. Oda
A faszorrú csak bólintott egyet. Majd eltűnt a sűrű fák között. Arrébb láttam, ahogyan Alice, Elisabeth, és Toby harcolnak. Alice a bábossal, Elisabeth a véres festővel, Toby pedig.... Hát a kis tikkest kikötötte a Babos egy fához. Viszont az a lényeg, hogy legalább próbálkozik kiszabadulni. Mivel láttam, hogy Elisabeth-ék jól elvannak, megkerestem a Pofátlant, ami nem volt nehéz, hisz ki ne venne észre egy 3 méter magas férfit? Ott állt és zavartan nézett körül.
-Pofátlan!- kiáltottam oda neki, amire hátrakapta, a fejét.
-Jeff! Hol a jó büdös életbe kóvájogtál?! Nem hallottad a tervet amit mondtam neked, vagy mi a fene?!
-De, de történt egy kis probléma,
-Jó, nem érdekes, menjünk.Sietnünk kell- vágott közbe a Pofátlan, és elindult egy irányba
-Hoodie.....meghalt.... -mondtam, amire ő megállt.
-Hogyan? -kérdezte aggódó hangon
-Hosszú sztori. -motyogtam az orrom alatt
-Siessünk-mondta dühöt elszorító hangon.
Elindultunk, de mint Jack-el szemben kiderült, túl lassú vagyok a Pofátlanhoz képest.
-Lassú vagy ...-mondta unottan, majd előtört a hátából egy fekete csáp, ami a derekam köré fonódott, és felemelt a magasba. Én csak unottan sóhajtottam egyet. Siettünk gyorsan akartunk odaérni ahová....egyáltalán most hova megyünk?
-Hé, Pofátlan!
-Hm?
-Hová megyünk?
-Megkeressük Zalgo-t. -mondta tök nyugodt hangnemben.
Villám gyorsasággal szlalomoztunk a fák között. Azaz szlalomozott. Mert hát ugye engem csak vitt a csápjával. Kicsit arrébb ott volt a drogos, aki az oldalát szorongatta mindkét kezével. Ujjai közül vér csordogált ki.
-Ott van a drogos! -mutattam kinyújtott karral a sárgakabátos férfira
-Látom, nem vagyok vak...
Ezen a mondatán kicsit elgondolkodtam, majd kuncogni kezdtem. Érted... Nincs szeme,  de azér mondja hogy nem vak.
-Menjünk oda hozzá!
-Minek?
-Csak menjünk.
Odamentünk hozzá. Észre se vett minket.El volt foglalva a fájdalommal,  amit gondolom az a hatalmasan tátongó nyílt seb okozott az oldalán.  Nehezen vett levegőt, de nem is csodálom, maszkon keresztül persze, hogy nem könnyű. Ekkor a Pofátlan levette a drogos maszkját.
-Tudod... Hoodie öhhmm...  - kezdtem bele.
-Mi történt vele?
-Ne borulj ki!
-Mond már baszki! -mondta kétségbeesett arccal. Eddig még nem láttam az arcát.
-Meghalt - mondtam lehajtott fejjel.
Csak sokkoltan meredt rám és egyre jobban szorongatta a nyílt sebet az oldalán.
-Tim..... -mondta halkan a Pofátlan .
-Mondott valamit utoljára? -nézett rám könnyes szemekkel
Mindketten engem bámultak választ várva.
-Hogy..... nyerjünk.
-Akkor megyek én is. Muszály eleget tennem utolsó kérésének.- Egyre közeledett felénk, de minden lépése után egyre több vér folyt ki az oldalából.
A Pofátlan aggódóan nézte végig a jelenetet, majd egyik csápjával megállította lágyan a vállától fogva, és rámnézett, mintha nem tudná mit mondjon hogy megállítsa.
-Maradj itt, majd mi megbosszúljuk helyetted is... Mind kinyírjuk Zalgoékat egytől egyig.
Masky rámnézett és szeméből egy pár néma könnycsepp folyt ki, amire én csak egy bíztató mosolyt küldtem cserébe.
-Akkor......én itt maradok... -mondta alig hallhatóan, és leült az egyik fa tövébe.
-Jeff! -futott messziről felém a vaksi Jack. -Mindd, kinyirtuk asszem... Csak Zalgo maradt.
Összenéztünk a Pofátlannal. Tudtuk, hogy mienk a feladat.
-Jack, te maradj itt Masky-val, ha jól tudom te eredetileg orvos voltál, nem? Lásdd el a sebeit, sok vért vesztett... Csak kellene egy találkozóhely, ahol mindd találkozunk a csata után.
-Már van hely-vágtam rá gyorsan-Ott van a bohóc is meg az óraszemű is. A tótól nem messze egy kis kunyhó. De ha nem találjátok, a tótól kiabálva a bohóc meg tud hallani titeket, és biztos, hogy kijön és visszamegy veletek együtt.
A vaksi Jack csak komoly arccal bólintott. Én és a Pofátlan ismételten elindultunk, viszont ismét alig léptünk egy párat a Pofátlan megint túl lassúnak találta a tempómat, és fölemelt a magasba fekete csápjával. Amíg odaértünk addig elgondolkodtam azon, hogy szegény Masky-ban egy világ törhetett össze, hogy meghalt Hoodie, mert így is elég hallgatag,ha jól vettem észre csak felé nyílt meg, vele volt a legjobb barát. Na oké hogy ott van a dadogós is, de ő inkább csak idegesítette folyton szegény drogost azzal a folytonos bökdösésével, meg az állandó "Héj Masky, héj Masky-zásával. Ahogyan pedig a Pofátlan mondta, idézem "Ők ketten jobb haverok, mint Laughing Jack meg a pöcse." tehát tényleg nagyon jó barátok lehettek. Gondolatmenetemből a horizontban lévő hatalmas démon látványa zökkentett ki. Kb 2 méter lehet. Viszont mikor meglátta hogy közeledünk, mutálódni kezdett, jobban mondva nőni.Hú baszdmeg ez nagyon hatalmas.... Mostmár van vagy 8 méter. (ha nem így van akkor sorry, én többször is elolvastam Zalgo történetét, több variációt is,  de egyikben sem volt szó nagyon a kinézetéről. Én pedig így képzelem el) Elkezdtünk közeledni felé, amit viszonzott is. A Pofátlan annyira feszült volt, hogy elfelejtett letenni engem, és mikor csápjait le akartam szedni magamról, éreztem hogy olyan mintha egy kőből készült valami markában lennék. Mikor eléggé közel voltunk, Zalgo akkorát csapott felénk, hogy a Pofátlannal együtt felrepültünk egy magasabb fenyő tetejére.
-Hahahahaha-kezdett hisztérikus röhögésbe-mit képzeltél Slender? Egy ilyen kis bolha le tud győzni engem? Egy ilyen hatalmas és erős démont?
Úgy tűnik engem nem vett még észre.Mi csak nyöszörögtünk a hatalmas ütés és becsapódás miatt.
-Oooo, és kit látnak szemeim? Ittvan Liukának az öcsikéje... Na megtaláltad bátyust a kunyhókában? Tudod ki tette azt vele? Tudod ki kínozta meg? Tudod, hogy ki miatt halt meg?
Nagyon közel jött és mélyen a szemembe nézett.
-Én...-mondta nyugodt hangon-Én voltam!-emelte fel a hangját.
Megint megtörténik... A hangok megint fölülkerekednek rajtam... De hát nemrég győztem le őket. Fejemben végig csak LIU hangját hallottam, egyre gyorsabb tempóban, egyre torzuló hanggal:
~Ő volt az, Jeff! Érted ő volt az! Bosszúlj meg! Öld meg! Érezze azt amit én, had szenvedjen! Jeff? Hallod Jeff?! Öld meg!  Nyírd ki! Mire vársz?! Hát nem szeretsz?!
Bosszúvággyal tele, a hangoktól vezérelve nyúltam a zsebembe a késemért, meg a mellette lévő gránátbombához.

                     To be continue.....