Nemrég beugrottunk egy boltba és felvásároltuk az összes ehető ételnek mondható dolgot, így chipset majszolva elmélkedtünk az éjszakában. Néztem, ahogy a sötét erdő tengerek úsznak el mellettem, mikor egy újabb adag nachost tömtem magamba. Sosem rajongtam túlságosan érte, de most megteszi. Egyre ingább csupaszodtak meg a fák, minél tovább mentünk. A kifli alakú hold most volt a legvékonyabb állapotában, de ez nem akadályozta meg abban hogy tündököljön. Ámulatos volt, sosem tudtam betelni vele, olyan varázslatos hangulatot csempészett a szívembe. Felsóhajtottam, majd a fiúkra néztem, akik már egy ideje feszengve ültek. James olyan szorosan fogta a kormányt, hogy már elütött a hófehér keze a fekete bőrtől és itt lett elegem.
- Bökjétek már ki, hogy mi a bajotok! Úgy érzem mintha robbanásra kész bombák ülnének előttem.
- Jólvancsak nyugodj le. Senkinek se lenne jó, ha hamarabb tudnád meg, hogy mi vagy mielőtt a menedékhez érnénk. Csak az a gond, hogy a démonokat nemigazán tudjuk mivel legyőzni. Bénítani tudunk, de még fejlődnünk kell ezen a téren sajnos. Szóval, így ezen tájékon- harapta be dús ajkait Dan- nem igazán van esélyünk. Csak remélhetjük, hogy nem vesznek észre...
Éreztem, ahogy a félelem fagyos lehellete végigfúj a hátamon, minek nyomán libabőr keletkezett. Összeszorítottam a szemem és próbáltam lenyugodni. Elkezdzem kapargatni egy régi heget a karomon. Valamiért ez mindig megnyugtat, pedig csak egy rossz szokás. Sokan mondták, hogy nem egészséges és, hogy el kéne ezzel mennem pfszchiológushoz, de szerintem semmi értelme nem lenne. Menjen az dilidokihoz aki az ereit vágja!
- Miért lenne gond, hogyha itt jönne ki rajtam mi vagyok?-váltottam témát, mert már elégge feszült volt a levegő.
- Hát ez több okból kifolyólag is veszélyes. Először is van töbszáz féle lehetőség aminek még a nyomát se láttuk, fogalmunk sincs mi vagy. Vannak akik az első alkalmukkor átváltoznak valamilyen állattá ami a személyüségüket tükrözi, de van aki összeomlik, vagy rátámad valakire például ilyenek a vámpírok, de még ezer és egy lehetőség van. Ilyenkor,ha valaki nem kapja meg a megfelelő segítséget, persze vannak kivételek, megroppan, nem bírja a terhet, mert a teste és lelke nem szokott hozzá az ilyen nagy mennyiségű energiához.
- Értettem.- belenéztem Dan szemébe, de hirtelen olyannyira elkezdett sajogni a fejem, hogy összeszorítottam a szemhélyam és a fejemre tapasztottam a kezem. De hirtelen valami eszembe jutott, amiről eddig furamód egy szó se esett. -Tényleg...neked mi a képességed...vagy mi vagy te?
- Ez az én dolgom cica, de majd úgyis megtudod-kacsintott rám.
- Naaa légyszi-próbáltam bevetni a cukiságom a nagy szemeimmel amik kicsik.
- Befejeznétek?-rivallt ránk James. Kérdőn emeltem rá a tekintetem.
- Beléd meg mi a fene ütött?
- Jaaj vagy tán meg zavartam valamit? Szivesen félreállok és felszívódok, hogy elintézzétek. Értitek, hogy értem.- nézett rám a visszapillantó tükörből égető tekintettel, amitől düh és értetlenkedés kezdte égetni az ereimet.
- Talán féltékenységi roham jött rád, vagy mivan? Semmit nem csináltunk, amitől olyannyira veszélyeztetve érezhetnéd a kettőnk viszonyát! Nem tudom mit szívtál, de vedd be a farkas bogyódat, mielőtt végleg elgurul!

Dan ide oda kapkodta a fejét közöttünk, bár nem igazán volt sok ideje rá, mivel James padlófékkel megállt. Én pedig előrerepültem Dan ölébe, csak hogy szép legyen az élet.

-Beszélhetnénk 4 szem közt?-szegezte nekem a kérdést James. Kérlelve rápillantottam Danra, míg feltápászkodtam, aztán morogva, de kikászálódott a járműből.
-Na? Hallgatlak.-vágtam hozzá flegmán, bár egy kicsit bűntudatom volt, mert tényleg elkezdtem, valami érzelmet táplálni Dan iránt.
- Ne haragudj...csak úgy érzem, hogy el foglak veszíteni. Amióta csak megyünk az összes figyelem Rá irányul- ejtette ki gúnyosan a Rá szót- Én valahogy kikerültem a képből. Azt se értem igazán, hogy miért én vezetek, amikor ő jobban tudja merre kell menni. Nekem csak ő mutatta meg...
- De hisz ő csak segít nekünk!-vágtam a szavába- Az is természetes, hogy érdeklődök felőle mert kíváncsi vagyok arra a világra, amit ő ismer, aminek nemsokára mi is a részese leszünk! Hisz én még azt se tudom milyen szerzet vagyok! Ó te jesszus, annyi kérdés mászkál a fejemben, hogy megszámolni se bírom!- túrok bele a hajamba nevetve. - De hisz tudod, hogy szeretlek-bújok közelebb hozzá és a mellkásba fúrom a fejemet.
....egy üvöltés, egy csattanás és egy lökés a kocsin... erre eszméltünk fel. Úgy ahogy voltunk feltéptük az ajtót, de nem mondom, hogy kellemes meglepetésben volt részünk. Ott voltak mindenhol ameddig a szem ellát.
Körbevettek minket a démonok.

Na hellósztok!😊

Ne haragudjatok, hogy eddig húztam ezt a részt. Sajnos hosszú volt az előző hetem, mondhatjuk úgy is, hogy túlságosan is eseménydús. De végül itt van, remékem tetszett és nem csalódtatok benne.
Várom a vote-okat szeretettel, ahogy a kérdéseket is!

Puszi: turmixly💛