Amikor kinyitottam a szemem az ágyamban feküdtem. Nagyokat pislogtam majd felpattantam, felhúztam egy egyszerű cicanadrágot, egy normálisnak mondható pólót és felkontyoltam a hajam kisebb nagyobb sikerrel.

Lenyomtam a kilincset és megdöbbenve tapasztaltam, hogy nevetés hangja csapta meg a fülem míg végig caplattam a folyosón a konyháig. Ránéztem a két fiúra, akik a könnyüket törölgetve még rá sem jöttek, hogy valaki szemtanúja ennek az állapotnak.

- Öhm...helló!-erre mindketten felém kapták a fejüket. Mire észbe kaptam volna James a karjaiban tartott és nem kaptam levegőt.

- Uhh..figyelj...mi lenne ha egy kicsit lazábban ölelnél... Nem mintha zavarna, hogy ennyire örülsz nekem, de nem szeretnék ilyen fiatalon és üdén meghalni. -vigyorogtam rá.

- Bocsi. - pirult el, majd hirtelen elkomolyodott. - Tudod..amíg aludtál..-kezdett volna bele de Daniel közbeszólt.

- Szerintem le kéne ülnötök.-mondta miközben végig rajtam tartotta a szemét. Nem tudom mi olyan érdekes a lényemben de az biztos észveszejtő, hogy így kell bámulni.
Miután leültünk, belefogtak a mondandójukba.

-Szóval- kezdte James- arra ébredtem, hogy fura szagot érzek. Óvatosan kibújtam az ágyból és kilopóztam a folyosóra. Benéztem a fürdőbe, ahol semmi nem volt , majd elindultam a konyha irányába, aminek az ajtajában megtorpantam. Ott volt az én régi farkas falkám ahonnan elszöktem. Valamit kerestek. Ki nyitogatták az összes szekrényt még a mikróba is benéztek. Hirtelen eszembe jutott,hogyha most nem zavarom el őket, akkor előbb vagy utóbb hozzád is el fognak majd jutni, amit egyértelműen el akartam kerülni - nézett nyomatékosan a szemembe. - Szóval léptem egy magabiztos lépést előre és megkérdeztem: Ti mi a fészkes fenét kerestek a házamban? Erre ők mind a hatan átváltoztak és nekem rontottak.

- Szép válasz mondhatom. - motyogtam mérgelődve az orrom alatt.

- Farkas lettem én is de valami megváltozott körülöttük. Dühből harcoltak és ez nagyon nem vall rájuk..de mindegy. Egyre inkább úgy éreztem, hogy nem bírom pedig nem is ejtettek rajtam sebet és már csak hárman álltak előttem. Amikor egyszerre az egyik visszaváltozott , ráugrott a hátamra és a nyakamba döfött egy inekcióstűt. Elkezdtem tőle szédülni, de próbáltam talpon maradni míg ők csak röhögtek rajtam. Ketten kisétáltak, de egy benn maradt és azt súgta a fülembe: "Most már tudjuk hol vagytok és nem vesztjük el a nyomotokat, szóval ne aggódj nem vagytok biztonságban." Ezzel ott hagyott.

-Utána nem bírtam megtartani magam és az asztalra estem ami nem úszta meg épségben.
Félig kómában hallottam, hogy valaki belép és leguggol mellém. Azt hittem ők jöttek vissza valami miatt, ezért összeszedtem a maradék erőmet és haraptam.

-Még szerencse, hogy jók a reflexeim mert ott hagytam volna a fogam.- vigyorgott Daniel.

-Öhm...és az kiderült, hogy miért jöttek?- néztem rájuk.
- Hát az nem- vakarta meg a tarkóját D- Viszont tudom, hogy hova mehetnénk!

Hova?-Kérdeztük egyszerre J-vel.
-Hát a horáblis házba!- nézett ránk vidáman, mire mi értetlen fejet vágtunk.