Erre a szemem megrebbent a fátyolos hidegtől, a szempilláim a vízcseppek súlya alatt nehezen engedték hogy lássak. Éreztem, ahogy a kellemes párás levegő  áramlik ki a helységből és morogva magam elé rántottam a törülközőmet.

-James! Azért tudd, hogy hol a határ!-rivalltam rá amiért kiragadott a merengésemből.

-Még, hogy én? -nevette el magát, amitől megremegett a szívem.-Hiszen már majdnem három órája idebennt dekkolsz.

-Hogy mi?- döbbenetemben léptem előre egyett, de persze elfelejtettem, hogy egy kádban állok így a butaságom következményeképp a popsimon landoltam.

Hirtelen csend telepedett ránk.  Valami történt.. érzem. Óvatosan a kék csempének döntöttem a hátam miközben figyeltem a barátom, aki éj fekete haja alól fülel. Már vagy 10 perce így vártunk amitől borsózott és  zsibbadt mindenem ezért úgy döntöm megszakítom ezt a feszült helyzetet.

-Szerintem nincs itt semmi. Engedd hogy felöltözzek és majd utána átnézzük a terepet, jó?
-Rendben -szűrte a fogai között és a zöld szemét rám emelte amiben aggodalom csillant. Pontosan tudtam mire gondol és féltem a következményektől.

Na hellósztok! 😘
Nagyon kíváncsi vagyok a véleményetekre mert ez az első történetem első része ami kicsit rövidre és rejtéjesre sikeredett. Várom a kritikákat is tárt karokkal mert abból csak fejlődni tudok!

Köszönettel: Turmixly