Jungkook pov.:

Hallom ahogy sír, de nem nagyon érdekel, hisz miért kéne? Csak azért raboltam el, hogy kihasználjam a testét, semmi másért. Ha belém fog szeretni, mint az áldozataim 47%-a az, csak is az ő gondja lesz. Ez olyan, akár egy szerződés. Hehe.... Ha befejezte a sírást, akkor szerintem neki is kezdhetünk annak, amiért itt van.Biztos benne lenne egy vigasztaló aktusban... Persze ő csak azt hinné, hogy az, holott csak a saját élvezkedésem miatt fog megtörténni. Imádom, hogy ilyen kibaszott köcsög vagyok!

Taehyung pov.:

Mi már megint ez az álom? Elegem van már baszki! - potyogtak egyre jobban könnyeim, mire fulladozva kapkodtam a levegőt.

Egy óra múlva légzésem már normális tempóban zajlott, a szemeim már nem égtek annyira, de mégis üres voltam belülről, semmi életkedv, semmi szomorúság... Vagyis semmi érzelem nem volt bennem, ami érdekes, eddig soha sem fordult elő velem ilyesmi.

Csattogó hangok vágják szét a nyugalmas csendet, amitől kissé megijedek. A sötét szoba egyik sarkában Jungkook tűnik fel egy ostorral a kezében, az eszközt kegyetlenül üti földhöz, miközben a közeledésével a hangja egyre hangosabban súrolja fülem, mely elég kellemetlen érzés.
-Szia TaeTae.... Megnyugottál? - arca komoly volt, hangja érdes, épp ezért sikerült a szavaknak a torkomon akadniuk. - VÁLASZOLJ, HA KÉRDEZLEK! - emelte fel hangját és egy hatalmasat ütött a fegyelmező eszközzel alig pár miniméterrel arréb tőlem. Tettére az ágy sarkába kuporodtam.
-Hajj, TaeTae annyira sajnálom, nem akartalak megijeszteni! - jött közelebb hozzám, majd amint elért két kezével magához húzott és erősen megszorongatott.
-S-semmi baj. - mondtam mire elmosolyodott, majd megfogva engem eldöntött az ágyon fölém mászva.
-Játszunk egy kicsit, mit szólsz? - kérdezte egyik szemöldökét felhúzva, ajkai pedig perverz mosolyra húzodtak. És mivel tudtam, hogy nem ellenkezhetek, így csak bólintottam egyet. A felettem elhelyezkedő férfi rögtön elkezdte csókolgatni nyakamat, majd....

Miért olyan jó érzés, amikor hozzám érsz... Jungkook?!